Vajon gondolta Orbán Viktor, hogy ez a tavasz hozza el sok polgárnak a megvilágosodás pillanatát? Azt a pillanatot, amikor rájönnek, eddig – teljes mértékben magukévá téve a kormánypropagandát és minden kétség elől fejüket homokba dugva – egy olyan világban éltek, amelynek a folytatását most már nem igazán szeretnék?

Ők azok, akik nem tiltakoztak, amikor a kormány a haveroknak átjátszotta a dohánypiacot, hiszen nem volt érdekeltségük trafikokban.

Ők azok, akik nem tiltakoztak, amikor a kormány a haveroknak átjátszotta a szerencsejátékpiacot, hiszen nem volt érdekeltségük játéktermekben.

Ők azok, akik nem tiltakoztak, amikor a kormány a haveroknak átjátszotta az állami földeket, hiszen nem volt érdekeltségük a mezőgazdaságban.

Ők azok, akik nem tiltakoztak, amikor a kormány emberei a drága állami és önkormányzati ingatlanokat fillérekért átjátszották a haveroknak, hiszen mit is kezdenének egy palotával, egy kúriával vagy netalán egy vitorlás kikötővel?

Ők azok, akik nem tiltakoztak, amikor a kormány beszántotta a tankönyvkiadókat, hiszen nem volt érdekeltségük az alap- és középszintű oktatás tankönyveinek előállításában.

Ők azok, akik nem tiltakoztak, amikor a kormány a saját képére alkotta a választójogi törvényt, hiszen elkötelezett jobboldaliként egy pillanatig sem zavarta őket, hogy kedvencük a pálya lejtetésével biztosítja ámokfutását és főleg saját gazdagodását még négy évre.

A tudományos élet elefántcsont tornyaiban élőket, azaz az egyetemek konzervatív tanárait-professzorait mindaddig nem zavarta az, ami körülöttük folyik, amíg az ő torkukra nem került a kés. Pedig van például jópár neves, önmagára és alma máterére büszke jogtanárunk, akik kiabálhattak volna, hogy az úthengerként alkalmazott, két nap alatt sürgősséggel hozott törvények még annak az Alaptörvénynek sem felelnek meg, amely úgy-ahogy megpróbálja imitálni a demokratikus és jogállami alapelveket.

A konzervatív tudományos elit nagy része nem ébredt önnön tudatára – ehhez kevés volt a források folyamatos elvonása, az államilag finanszírozott szakok és azok létszámának drasztikus megnyirbálása, egyes képzések állami monopolizálása, alulképzett pártkatonák kancellárrá és rektorokká kinevezése, az egyetemek felszalámizása. A konzervatív elit engedelmes békaként ott ült az egyre forróbb vízben és a kormányzat tudta, nyugodtan megfőzheti (azaz szolgasorba hajthatja) a tudományos életet és a teljes felsőoktatást és akár a diktatúráig is elmehet a támogatásukkal.

Ők azok, akik zokszó nélkül hagyták, hogy Orbán Viktor elhitesse a tömegekkel, a felsőoktatásra fordított pénz merő pocsékolás, a fiatalok „ingyen” tanulása pedig olyan luxus, amely nem jár nekik – milyen jogon várhatják el, hogy a szakmunkások nehéz munkával összeizzadt adójából élősködve bulizzák végig azt a 3-5 meg ki tudja hány évet, amelyet ők nagyképűen felsőoktatási tanulmánynak neveznek?  Az idősebb elit a saját csontját félve valószínűleg még örült is, hogy a „javakhoz” hozzáférést, azaz a felsőoktatásba bekerülést a kormány jelentősen korlátozta – ha kevesebb a diák, akkor kevesebb trónkövetelővel kell számolni és a publikálásban, szakértői anyagok, tanulmányok írásában, külföldi oktatói ösztöndíjakban valamint egyéb pénzes melókban is sokkal kisebb lesz a konkurencia.

Azonban elérkezett a meglepődés pillanata, hiszen a letarolás-szalámizás útleágazáshoz érkezett: az egyetemi konzervatív elit egy része végre meg mer szólalni annak ellenére, hogy bizony közölték velük, pofa alapállás, a véleménynyilvánítási és szólásszabadság pedig addig érvényes, amíg a véleményüket nem mondják ki vagy nem írják le.

A magyar elit félelmének gyökere ugyanaz, mind az amerikaié: ha egy egyetemmel meg lehet csinálni azt, amit a magyar kormány meg mert csinálni a CEU-val, akkor vajon mi gátolja meg, hogy a többivel ne lehessen megcsinálni ugyanezt? A tengeren túl attól félnek, hogy más országok inkompetens, csak saját hatalmi érdekeiket szem előtt tartó politikusai sorba kirúgják majd az ilyen típusú kétlaki intézményeket – aztán köztársasági elnökünk lánya is választhat magának másik egyetemet, ha tanulni akar, ha már egyetlen itthoni egyetem színvonala sem felelt meg neki. A magyar felsőoktatási elit is az újrától retteghet, azaz attól, hogy bármelyik egyetem egy tollvonással megszüntethető vagy épp betagosítható valamelyik Matolcsy-nyúlvány alá, hívják azt nagyképűen egyetemnek vagy kevésbé hivalkodóan tanszéknek. És attól is félnek (joggal), hogy a közeljövőben a magyar egyetemek nemcsak az első ötszázból esnek ki, hanem bizony az első ezerből is – és csak olyan listákban szerepelnek majd, amely az elrettentő példákat sorolja fel.

Dr. Király Miklós egyetemi tanár, az ELTE tanszékvezetője is azok között van, akik a magyar felsőoktatás jövőjét féltik és hosszú nyílt levélben nemcsak Orbán Viktor, hanem a köz elé is tárta aggodalmait többek között a tárgyban, hogy egy normális felsőoktatási politikával akár még meg is lehetne gátolni a fiatalok tömeges elvándorlását. Azonban a levél írója egy igen fontos alapvetést nem vesz figyelembe, azt, miszerint kormányunk és leginkább Orbán Viktor számára semmi sem ártalmasabb, mint egy normális, magas színvonalú felsőoktatás, a tudás mételye – és az, hogy az egyetemek színvonala drasztikusan hanyatlott az elmúlt években nem a véletlen műve, hanem a gondos előrelátásé. Például:

• Elképzelhető-e magas színvonalú felsőoktatás ott, ahol az alap- és középszint épp a föld középpontja felé tart? Ahol a köznevelés célja az, hogy tonnányi felesleges adat bemagolásával elvegye a megismeréstől és a szabad gondolkodástól a kedvét lehetőleg minden egyes diáknak?
• Vajon véletlen az, hogy éppen azokat a szakokat tették szinte megközelíthetetlenné, amelyek kritikai gondolkodásra ösztönöznek, és ahonnan kikerülhetnének a jövő politikusai? Miért pont a gazdasági szakemberek és a jogászok képzését csökkentették drasztikusan?
• Vajon véletlen az, hogy egyre kevesebb diák jelentkezik természettudományos képzésre? Az, hogy a NAT mindent elkövet azért, hogy a gyerekek már lehetőleg alsó tagozatban mindent megutáljanak, aminek köze van a természettudományokhoz? Hogy a középiskolai tananyag olyan szinten megtanulhatatlan, hogy a gyerekek jó része a tankönyvek feléig sem jut el a tanév végére? És miért pont a tudományos tárgyak estek áldozatul a mindennapos testnevelés heti öt órájának órarendbe iktatása miatt? Ha úgy döntene a kormány, itt az ideje a mindennapos éneknek, akkor vajon végleg megszűnne a kémia?
• Vajon véletlen az, hogy informatikából minimum nyolc éven át használhatatlan „tudással” tömik a gyerekek fejét és ami valamire is jó, azt jobb esetben a szüleiktől, rosszabb esetben a náluk kockább haveroktól származik?
• Vajon miért a szakképzést nyomják agyba-főbe úgy, hogy esélye sincs a végzetteknek a későbbi fejlődésre (azaz írni-olvasni alig tudnak, nemhogy idegen nyelvet vagy informatikai ismeretekkel bírnának)? Ezen oktatási intézmények szakközépiskolának átnevezése a kabaré kategóriájába tartozik.
• És ki gondolhatja komolyan, hogy a szakközépiskolák szakgimnáziummá nyilvánítása bármi pozitív fejleményt hozhat úgy, hogy ezzel egyidőben az itt tanulók felsőoktatáshoz hozzáférését jelentősen korlátozták? (lásd „science” tantárgy, minimális nyelvi képzés, stb.)
• Vajon az is a véletlen műve, hogy a felsőoktatásba jelentkezéshez a kormány nemsokára már középfokú nyelvvizsgát követel meg úgy, hogy az ehhez elegendő tudást csak a nyelvtagozatos középiskoláknak kell biztosítani?

Ha a felsőoktatás elitjének tagjai eddig örültek, hogy kevesebb, cserébe jobb anyagi háttérrel rendelkező diákkal kell bajlódniuk, jobb, ha a helyzetüket újragondolják, ugyanis több irányból is várhatják a fekete levest.

Egyrészt ott van a külföldi tudományos élet – vajon mely rangos egyetemre kaphatnak ösztöndíjat olyan hazai egyetemi tanárok, akik talpnyalásuk csúcsaként kiálltak a kormány mellett és a CEU ellen? Persze aki tudja, tudása úgyis csak itthonra elég, az nyugodtan vazalluskodhat, sok vesztenivalója úgysincs.

A helyzet ráadásul fokozódhat és az egyetemek önállósága tovább csökken, a végén pedig beköszönt a Rákosi-korszak módosított és újragondolt 2.0 verziója. Aki eddig békaként tengette az életét a rezsón szép lassan melegedő vízben, annak semmi gondja, főleg ha eddig sem volt önálló gondolata és csak véletlenül nem doktorált saját konformizmusából. A természettudományos, a reál és műszaki területeken viszonylag még könnyebb dolga van a tanároknak, a társadalomtudományok valamint az állam- és jogtudományok művelőinek és a bölcsészeknek azonban már nehezebb lesz a túlélés, de hát az ötvenes években sem végezték ki tömegesen a tanárokat, így most is van esély rá, hogy viszonylag ép bőrrel ússzák meg nyugdíjazásukig a tanszabadság hiányát.

A harmadik következmény azonban sokkal nagyobb és reálisabb veszély számukra az első kettőnél, ez pedig a kormány oktatáspolitikájának köszönhetően a felvételizők számának drasztikus csökkenése – hiszen ennek következtében kevesebb diákra és kevesebb tanárra, sőt kevesebb intézményre lesz szükség:

• a tehetséges diákok már eleve külföldre jelentkeznek tanulni aztán haza sem jönnek, köd előttük, köd utánuk,
• a gimnáziumokból a Nemzeti Alaptanterv által a diákokra kényszerített tudáshiány (illetve zsigeri tantárgyutálat) miatt egyre kevesebben ütik meg a felvételi szintjét, ha pedig valahogy be is jutnak, már az első évben elvéreznek,
• a szakgimnáziumokból a jelenleginél sokkal kevesebb diák jut be a felsőoktatásba szintén tudáshiány miatt, és ha be is jutnak, közülük még többen kihullnak már az első félévben,
• a felvételihez kötelező nyelvvizsga pedig eleve lehetetlenné teszi majd az olyan szakok indítását, mint pl. az óvodapedagógus, tanító, stb. – azon szakokét, amelyre már most is nagyon kevés pontszámmal lehet bejutni és lasszóval fogják a hallgatókat.

Ha pedig drasztikusan lecsökken a felsőoktatásban tanulók száma, akkor arányosítva olyan elit szakok is kisebb létszámmal fognak muzsikálni, mint a gazdasági és jogi szakok – éppen ezért nemcsak a lenézett vidéki kisegyetemek (és oktatóik) vannak veszélyben, hanem bizony a nagy budapestiek is.

Mindezeket figyelembe véve nem tudni, dr. Király Miklós komolyan hiheti-e, hogy nyílt levele bármilyen pozitív hatást válthat ki kormányzati körökben – ha végiggondoljuk a kormány elmúlt hét évét, akkor teljes bizonyossággal állíthatjuk, ennek esélye statisztikailag a nulla felé tendál. Mert ennek a kormánynak egyáltalán nem célja a magyar egyetemek CEU-szintre emelése (ennek elkezdésére már lett volna módjuk, de semmi jele), sőt. A magyar kormány célja az, hogy minél több birkát termeljen ki a rendszer, bármi áron. És ebbe bizony a gondolkodó emberek nem férnek bele – azok vagy megszoknak (azaz hivatásos talpnyalók lesznek, naponta zajosan bizonyítva lojalitásukat), vagy megszöknek (mindenki kibírja Túró Rudi nélkül egy pár évig). Aki pedig a harmadik utat választja, azaz tudatára ébredve marad, az ne csodálkozzon, ha egyetlen nap alatt feketelistára kerül és sajtóhadjárat indul ellene Soros-bérencnek, külföldi ügynöknek, migráns-pártinak vagy éppen buzinak titulálva. Vagy mindegyiknek egyszerre még akkor is, ha az elmúlt húsz évben mindig a Fideszre szavazott és azt hitte, a miniszterelnökkel jó kapcsolata van.

A magyar konzervatív tudományos elit azonban csak önmagát hibáztathatja a kialakult helyzetéért és elgondolkodhat azon, vajon hogyan fordulhatott elő az, hogy – önmagukat okos embernek tartva - képtelenek voltak tanulni a történelemből. Martin Niermöller szavaival élve:

Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.

Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.

Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.

Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna. (Martin Niemöller, német teológus)

 Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Kövér László örökre kitiltotta a Párbeszéd szóvivőjét a Parlament épületéből – azonban azt, hogy ezt az örökkön örökké kitiltást valószínűleg komolyan gondolta, nekünk is illik nagyon komolyan vennünk. Hiszen hogyan mer egy politikus „örökre” rendelkezni? Nem a nép választotta meg a parlament elnökének, hanem a Fidesz-KDNP többség és kicsi az esélye, hogy a választók a parlament épületének tulajdon- vagy egyéb más módon rendelkezési jogát is odaadták szavazatukkal együtt a kormánypártnak. Kövér László azonban láthatólag úgy érzi, a pártjának tulajdona az ország háza, ő pedig mint felkent gondnok (házmester, közös képviselő, stb.) bármit megtehet, például karddal gálázó fegyveres testületet tarthat fenn meg fegyelmezheti mindazokat, akik nem lépnek egyszerre. Aztán pedig azt, aki nem az ő szabályai szerint játszik, például alkotmányos jogaival élve nem lép egyszerre, azt meg kitilthatja az épületből, legyen az akár újságíró, akár politikus, akár szakértő. Igaz, Strasbourg egyszer majd helyrezökkenti az időt, de azok is csak Soros-bérencek ott a messzi távolban és nem értik, hogy az erősebb kutya viszi el az összes kislányt meg alkotja az összes játékszabályt, olyanokat is, amelyek direkt a sok-sok gyengébb kutya ellen vannak.

Az is lehet, hogy Kövér László már végrendelkezett is arról, ha netalán hamarabb eltávozik az élők világából mint Tordai Bence, akkor ki lesz majd, aki a tér-idő kontinuumot meg nem szakítva örökébe lépve gondoskodik arról, hogy a párbeszédes élete végéig be ne tegye a lábát a Parlementbe, lakoljon azért a pár matricáért, amivel ki merte nyilvánítani azt a véleményét, miszerint miniszterelnökünk nem igazán kompetens személy  és legfőképpen nem is egyedül önmaga irányítja az országot, hanem jelentős külföldi befolyás alatt áll. Vagy  erre nincs is szüksége házelnökünknek mert tudja, amíg a világ világ, a Fidesz hatalmon lesz Magyarországon, tehát soha, egyetlen „rossz” szót szóló sem kap tuti bűnbocsánatot, mert lehet ugyan, hogy mélykeresztény a Fidesz, de azért nem annyira, hogy bárkinek is megbocsásson.  És Tordai Bence valójában örüljön, hogy nem az állampolgárságát vették el tőle és nem az országból tiltották ki örökre, csak a Kossuth tér bizonyos részeit nem látogathatja, bár ha nem vigyáz, a Vár is hamarosan non-go zóna lesz a számára. Végezhette volna valahol egy hajléktalanszállón a fertőtlenítőben vagy szemétszedőként 200 ezer munkaórát közmunkásként ledolgozva, de a sors egyelőre még kegyes hozzá, legyen ennyi elég. Szabó Tímea meg majd más neve alatt csempész be szakértőt, ha akar, a Fidesz úgysem kíváncsi egynek a véleményéré sem, még a legősfideszesekére sem.

Kövér László úgy hiszi, azért tehet meg mindent, mert örökre a pozíciójában marad. Igaz, ennyi idősen vehetett volna már egy-két leckét történelemből, ha tankönyvből nem is ért rá – elég idős hozzá, hogy a tévében anno élőben nézze, hogyan tud órák alatt semmivé válni egy arrogáns, senkitől sem félő hatalom, hogyan dől össze egy százévekre tervezett fal az ország kormányával együtt vagy éppen mennyi idő halálra ítélni és ki is végezni egy diktátort. Nem Afrikában, hanem pár száz kilométerre Budapesttől.  

Semmi sem tart örökkön örökké.

Kapcsolódó poszt: Az oroszok már a spájzban vannak?

 Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Igen, és ez láthatóan baromira nem zavarja a kormányunkat. Sőt, még azt is ellehetetlenítik, hogy bárki is kérdéseket tegyen fel olyan ügyben, mint orosz kódok, vagy netalán a nemzetbiztonsági bizottság vizsgálja a kérdést, ami azért mégsem annyira lényegtelen. Az emberek többsége nem véletlen szereti adatait biztonságba tudni, és ha ennyire hanyag egy kormányzati honlap, vajon milyen lehet a többi, például azok, amelyek ügyfélkapus jelszavakkal dolgoznak?

A kérdés nem véletlen tehát, hogy adja magát: ki hazaáruló? Az, aki magyar magánszemélyek adatait adja ki olyan külföldi magáncégnek, amely köztudottan jó kapcsolatot ápol az orosz hírszerzéssel? Vagy csak akkor, ha direkt csinálta, nem pedig szimplán ennyire dilettáns szakmailag? Továbbmenve: vajon az hazaáruló, aki tétlenül néz ilyen kiszivárogtatást és nem ígéri meg azonnal, kérem utána nézünk és egyúttal a többi kormányzati honlapot is leellenőrizzük? Vagy netalán az, aki egy tál lencséért vagy lóért (de aranyból legyen ám, tömörből), netalán offshore számlákon landoló milliárdokért simán beengedi a spájzba az oroszokat? Esetleg az, aki versenytárgyalás nélkül kiad az oroszoknak gebinbe atomerőmű-építést? És mi a megítélése annak, ha valaki meg akarja venni mindenáron a Roszatom (azaz egy idegen hatalom) pénzéből az RTL Klubot?

Egyszer végigjártuk már ezt a majdnem gyarmat-utat, csak akkor a magyar vezetőkre nemzetközi egyezmény kényszerítette a befolyást és azt is, hogy cirka 40 évig állomásozhasson hazánkban egy olyan hatalom, amelyet a többség a háta közepére sem kívánt. A magyar vezetőknek sem volt sok lehetőségük, pisztoly a fejhez, ukáz végrehajt, aztán ha valaki nagyon ágált, jöttek a koncepciós perek vagy simán csak egy üzemi baleset egy kohóban. Aztán elértük, hogy elvtársak vége, mindenki takarodjon haza, tankok el és csak azok sírtak, akik milliókat akasztottak a szovjet katonatisztekkel csencselésből.

Ma azonban más a helyzet – az oroszoknak nincs szükségük nemzetközi egyezményekre meg hazánkban állomásozó haderőkre ahhoz, hogy csicskaként ugráltassák a vezetőinket. Akadálytalanul mehet bármi: ezrével vízum bárkinek, a letelepedési kötvényeseket sem vizsgálják agyon és kettős állampolgárságot is csak az nem szerzett ukrán vagy szerb fedősztori alatt, aki nem akart. És nemcsak kémeket meg az orosz maffiát látjuk szívesen uniós földön, hanem az orosz üzletembereket is – jöhetnek atommal kereskedni, újíthatnak fel metrókat meg – akár strómanok révén – felvásárolhatják fél Budapestet meg a Balatont, ha nekik úgy tetszik. És a parlament nemzetbiztonsági bizottsága eközben mit csinál? Semmit, a képviselők szimplán szabotálják, hogy bármilyen vizsgálatot is indítsanak. Pedig ki ismerné náluk jobban a Büntető Törvénykönyv hazaárulásra meg hűtlenségre vonatkozó passzusait? (A paragrafusok szövege a poszt végén olvasható)

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy bűnösök közt cinkos, aki néma – a Büntető Törvénykönyvünk azt is bünteti, ha valakinek állam ellenes bűncselekményről van tudomása, ám azt nem jelenti fel, ez alól csak az a kivétel, ha az elkövető közeli rokon.

Igaz, már csak azt kell bizonyítania az érintetteknek, hogy egyrészt semmi olyan nem történik, ami kimerítené a fentebb említett haza elleni bűncselekmények fogalmát (akár orosz kémhadsereg is ideteleportálható és az aranyárban atom- és hitelfüggőségünk ezer évre bevállalása sem gond), és egyébként is a kormánypárt egy nagy család, így tehát őket nem érinti a feljelentési kötelezettség. Azaz nyugodtan szemet hunyhatnak az ország kiárulása és lakosainak elárulása felett, legyen az bármilyen szívesség Putyinnak vagy bármelyik haverjának.

De vajon mitől lett zsigeri oroszutáló miniszterelnökünkből zsigeri oroszbarát? Mondhatjuk, a megvilágosodás vezeti – hiszen az általa oly hőn áhított illiberális „demokráciát” hogyan másképp építhetne itt, az Unió területén? Csak úgy, ha azt importálja onnan, ahol már kipróbálták és ahol bebizonyosodott, bizony a diktatúra tartósan is fenntartható, bármennyire is tiporja az emberi jogokat és semmibe veszi a tan-, szólás-, sajtó- és véleménynyilvánítási szabadságot. Igaz, ennek ára van – például igen alacsony egy főre jutó GDP, a gazdaság stagnálása, rosszabb esetben látványos hanyatlása, messze átlagon aluli iparosodottság és átlagon felüli szegénység (társadalmi különbségek), cserébe viszont mindenki a törvény erejénél fogva kussol és élteti a rendszert. Ha meg nem, jobb esetben gyanús infarktust kap vagy szimplán csak lelövik az utcán, rosszabb esetben irány évtizedekre a gulág, aztán majd megtanulja, hogyan lehet életben maradni Szibériában köztörvényes bűnözők között. Cserébe egy szűk politikus és oligarcha réteg iszonyatos gazdagságban tengeti az életét lenyúlva az összes költségvetési forrást, bevásárolva magukat menő hazai és külföldi focicsapatokba és kilóra megvéve olyan kis országokat szövetségesnek (például Magyarországot), ahol a vezetők a hatalom és saját egyéni gazdagodásukért cserébe szemrebbenés nélkül eladják még a lelküket is. Az pedig csak hab a tortán, ha ez az ország nem valami isztán valahol Ázsiában, hanem egy önmagát baromira soknak tartó kis gazdaság az Európa Unió területén, bónuszként NATO tagsággal. Annak az Uniónak a területén, ami az oroszok szemében mindig is szálka volt és amelynek bomlasztásával friss szövetségesük segítségével sokkal eredményesebben bíbelődhetnek, irány a végtelenbe és tovább. Persze az sem hátrány, hogy ezen kis ország területén keresztül szinte egész Európa területére szabad bejárást kapnak, elég hozzá egy kamu állampolgárság vagy egy soha meg nem vizsgált vízum. A NATO-tagság végképp igazi főnyeremény, hiszen nemcsak az Unióhoz adhat szabad hozzáférést, hanem a legnagyobb-legerősebb katonai szövetséghez is, aminek összeomlásához szintén kiemelkedő érdeke fűződik az oroszoknak. Ha pedig mindennek az az ára, hogy diktátor aspiránst kell úgy finanszíroznia a Nagy Medvének, hogy még egy csomó pénz üzletek formájában vissza is csorog Oroszországba, az minden, csak nem elviselhetetlenül magas ár.

Először persze – rosszabb esetben – meg kell fizetni a belopakodás árát: a kapuk őrzőinek, azaz a politikusoknak és haverjaiknak gazdasági előnyöket kell nyújtani, rosszabb esetben elég csak zsarolni őket szexuális irányultságukkal, szekrényükbe gyömöszölt egyéb csontvázaikkal, például orosz maffiafőnöktől átvett táskányi kenőpénz videofelvétellel dokumentált anyagával. Aztán már erre sincs szükség, elég csak mindig visszautalni a régi bűnökre és politikusaink máris láncra verve a spájzban állomásozók segítségére vannak bármilyen ügyben a nap 24 órájában. Egy idő után aztán a rejtőzködésre sincs szükség, jöhet a nyílt színi gazdasági bekebelezés, érdekeltséggé nyilvánítás – ha pedig túl kényelmetlenné válik a politikusainknak a helyzet, offshore pénzeikkel és külföldi befektetéseikkel kereket oldhatnak, a lakosság csóróbb része pedig ittragad a medve fojtó ölelésében. Persze ott van még az Unióból meg a NATO-ból kiebrudalás, ami szintén nagy gazdasági károkat okoz az országnak, de csak az országnak és az adófizetőknek, nem pedig azoknak a politikusoknak és oligarcháknak, akiknek mindez köszönhető.

„A történelem nem ismer példát arra, hogy valaha is értelmesen és a nép javára kormányozta volna az országot jött-ment bitorlók maroknyi csoportja.” (Mihail Solohov)

Mindeközben az Unió és a NATO csak szájtátva nézi, ahogy az oroszok a magyar spájzban lakmároznak – semmi szankció, így miniszterelnökünk tudja, a lehető leghelyesebb ösvényen jár és úgy épít illiberális társadalmat Európa közepén, ahogy akar és úgy rohasztja belülről ezeket a nagy nemzetközi szövetségi rendszereket, ahogy neki tetszik. Ha pedig döntenek, ideje lépni, csak egyetlen dolgot tehetnek, érdekeltségeiket kimenekítve országunkat a saját családjukból kilökik, pusztuljon a férgese, dögöljön éhen az a lakosság, amelyik ilyen vezetőknek szavazott bizalmat.

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!

Kiegészítés: részletek a Btk-ból

258. § (1) Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást súlyos hátrányt okozva, vagy állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, vagy háború idején vagy külföldi fegyveres erő behívásával vagy igénybevételével követik el.

(3) Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

259. § Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, bűntett miatt két évtől nyolc évig, háború idején öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
260. § (1) Aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére Magyarország ellen hírszerző tevékenységet folytat, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott kémkedést szigorúan titkos minősítésű adat kiszolgáltatásával követi el, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki kémkedésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

263. § (1) Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, rombolás, hazaárulás, hűtlenség, az ellenség támogatása, kémkedés, szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés, kémkedés az Európai Unió intézményei ellen készül, vagy még le nem leplezett ilyen bűncselekményt követtek el, és erről a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A plakát forrása: magyarplakat.hu

Egy éjszaka alatt kiplakátozta az országot az az erő, amelyik úgy érzi, Orbán Viktor és társai igen is legyőzhetőek – az utca népe pedig megnyugodhat, ha eltakarodnak a plakátokon szereplő arcok, akkor lopás helyett végre az egészségügyre, oktatásra és a nyugdíjakra is jut elegendő költségvetési forrás. A grafika nem ragozza túl a témát, a lényeg, amíg mi dolgozunk, addig más lop – azaz nemcsak a Biblia tízparancsolatának hetedikjét („ne lopj”) szegik meg bizonyos egyének, hanem köztörvényes, a Büntető Törvénykönyv által is meghatározott bűncselekményt követnek el folytatólagosan. A mellékelt fekete-fehér képek jobb minőségűek, mint a legtöbb rendőrségi körözési fantomkép, így aki valaha is nézett már királyi tévében híradót vagy krumplihámozás közben vetett egy pillantást a héj és kosz felfogására használt nemzeti konzultációs ívre (netalán a Lokál vagy más ingyenes lakájújságra), az határozottan és minden kétséget kizáróan beazonosíthatja a nem túl keresztényi magatartást tanúsító személyeket. A Jobbik pedig mindezért vállalja a felelősséget nem titkolva, kész kipaterolni a jelenlegi kormánytagokat és haverjaikat a hatalomból, mi pedig számíthatunk rá, hogy előbb vagy utóbb a VIII. („Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!”, a X. („Mások tulajdonát ne kívánd!”) és a IX. parancsolat („Felebarátod házastársát ne kívánd!”) is terítékre kerül, hogy azok is képben legyenek, akik inkább templomba járnak, mint hogy nagyjaink közpénztalicskázásáról szóló híreket olvasgassák.

A választási kampány még el sem kezdődött igazán, a személyeskedő hangnem azonban már alpesi magasságokba emelte a politikai csatározást.

„Kedves Győri Tibi! Mégiscsak rokonok vagyunk! Gondoltam írok neked! Megtennél valamit? A paparazzik nem hagyják a családomat kilépni a házuk ajtaján. Abba kéne ezt hagyni. Küldd el őket a picsába! Szó szerint idézném apám üzenetét: ezért kibelezlek titeket! Kell ez neked Tibi? Mert az, hogy a Viktor aberrált az egy dolog, de te is?” (Simicska Ádám)

„Azért a családdal csak ésszel! Viktor! Most az kell neked, hogy teljes coming outot toljunk a kis pereputtyodról??? Teljeset???? Ettől félsz te is! Ti vagytok a nagy keresztények???” (Simicska Ádám)

És mi, nézők? A fotelunkban hátradőlve pattogatott kukoricát és – hazafiságunk mértékétől függő gyártmányú – sört nyomva sziszeghetünk elképzelve, milyen érzés is lehet nézni, rosszabb esetben átélni bizonyos testrész milliméterenkénti felszeletelését vagy szemtanúja lenni egy kibelezésnek. Ahogy az is kíváncsisággal tölthet el minket, vajon abban a fenti idézetben megemlített „Viktor” per esetén mily módon fogja majd bizonyítani, ő bizony nem „aberrált”, illetve ellenfelének milyen bizonyítékai lesznek arra, hogy „de igen”. A homofóbok nagy örömére a buzizás is folytatódik töretlenül (hiába, erre gerjed az átlagmagyar, legalábbis a kormányunk szerint), immáron nem a Jobbik vezetőjére, hanem a miniszterelnök pereputtyára vonatkoztatva a coming outolási problémát. A szóbeli és képi megjelenés helyszíne ezúttal valószínűleg nem a parlament lesz, hanem a közösségi média és a bulvársajtó, de hát egye penész, ennyi belefér.

A cirkusz nem a vitában résztvevőknek, hanem nekünk, választópolgároknak szól, a tét pedig nem más mint az, 2018-tól ki gyakorolhatja a teljhatalmat és ki utasíthatja a rendőrséget-ügyészséget és egyéb hatóságokat. És nem utolsó sorban ki rendelkezik majd a közpénzek felett.

Orbán Viktor és kormánya (valamint a Fidesz-KDNP) vesztenivalója igen nagy. A leváltásuk esetén nekik nemcsak a közpénzek elsummantásáról kell számot adniuk, hanem abban is biztosak lehetnek, hogy a tetteik még nem évültek el, azaz sokéves börtönbüntetéssel és vagyonelkobzással szembesülhetnek akkor, ha bárki is rájuk bizonyítja, bizony a most kitett plakátok nem hazudnak. Mert a teljesen felesleges beruházások meg propaganda-közbeszerzések haveri úton jöttek-mentek, a jól fizető állásokat-szerződéseket-koncessziókat rokonok meg a haverok rokonai kapták, a félrecsatornázott közpénzek, a tao-pénzek, kötvényügyletek és uniós támogatások nyomtalanul tűntek el az offshore útvesztőkben, az ingatlanok-földek-cégek-jachtok korrupciós pénzből váltottak gazdát, a szeretők-barátnők kamutanulmányai, tanácsadásai meg bizottsági tagságaik pedig egy fabatkát sem érnek, mindez bűnszervezetben giga-elkövetési értékre elkövetve, a Btk majd minden paragrafusát kimerítve. És nemcsak a Jobbik feltett szándéka az elszámoltatás, hanem más ellenzéki erőé is, ahogy a tisztelt nagyközönség támogatása is minden további nélkül megszerezhető a költségvetés ily módon feltőkésítéséhez, csak el kell hitetni a választókkal, az ígéret be is lesz tartva, rohadjon mindenki börtönben, aki politikai hatalmával (netalán rokonának, haverjának politikai hatalmával) visszaélve megkárosította az adófizetőket és nem utolsó sorban a Hazát.

A Jobbiknak azonban még sok dolga van a hitelesség terén – először is el kell hitetnie a választókkal, hogy ha bizalmat kapnak, nem akarják sóval behinteni a CEU helyét, ahogy az Unióból, a NATO-ból meg az emberi jogi egyezményekből sem akarnak azonnal kilépni más, nekik jobban tetsző táborhoz (Putyin, Erdogan, stb.) csatlakozva és az sem feltett szándékuk, hogy az összes civil szervezetet kiirtsák. A választók többsége valószínűleg az egyházakat sem szeretné beemelni a hatalomba (és a közpénzek pazarlásába), ahogy a lakosság túlnyomó részének a melegekkel és a nem keresztény vallásúakkal sincs az ég adta világon semmi baja. A jelenlegi viszonyok között azonban nehéz elhinni, hogy a Jobbik nem tolja még szélsőségesebb irányba el a hazai közéletet, hacsak Vona látványosan nem tagadja meg az olyan pártfunkcionáriusokat, mint Toroczkai László. Még akkor is ott van a „kutyából nem lesz szalonna” stigma és sokan (teljes joggal) kételkedhetnek benne, hogy a Jobbik nem egyenlő fekete egyenruhákban masírozó gárdistákkal, ahogy az sem meggyőző, hogy hatalomra jutásuk esetén a szemétbe dobják a Putyin-barátságukat vagy éppen a napjainkban nem túl unióbarát „vissza Erdélyt” követelésüket.

Azon azonban nem csodálkozhatunk, hogy Simicska a Fidesz felfuttatása, hatalomhoz és pénzhez juttatása után most a Jobbikot szemelte ki arra, hogy „csicskát” váltva megismételje a történelmet – ki mást? Az MSZP önmaga árnyéka, az LMP mindig is rétegpárt marad (pláne ha túlnyomja a zöld irányvonalat az összes dízel meg benzines autó kitiltása irányába) és deklaráltan senkivel sem közösködik, ezzel is a jelenlegi kormány malmára hajtva a vizet. Az Együtt és a DK szintén kevés, viszont vezetőik bármikor képesek egymás torkának ugrani. Vannak ugyan még új arcok (Momentum, Kétfarkú Kutya, Új Kezdet), ezen pártok támogatottsága azonban szinte alig mérhető és nagy csoda kellene ahhoz, hogy kormányváltó erővé tudják magukat pumpálni kevesebb, mint egy év alatt.

Ha pedig ez a széttagoltság még nem lenne elég, már előre marakodnak a medve bőrén az ellenzéki pártok vezetői és főbb funkcionáriusai – az eljövendő posztokért úgy indulnak harcba, mintha már meg is szerezték volna azt a bizonyos mindenre feljogosító kétharmadot. És nemcsak azokkal a szervezetekkel harcolnak, akikkel együtt kellene működniük a hatalomba kerülés esélyéért, hanem megy a kiszorítósdi saját pártjaikon belül is. A helyzetben lévők még véletlenül sem osztoznak a csontokon, a nagyobb mennyiségben előforduló buták leiskolázzák a kevés okosat, a régebbi aktivisták pedig tudják, hiába dolgozzák ki a lelküket a kampány alatt, utána szépen el lesz feledve a jutalmazásuk, hiszen a semmit sem csináló haverok meg rokonok sokkal magasabban állnak a táplálékláncban, mint ők. A jelenlegi ellenzék a széthúzásával, marakodásával valamint egymás sajtóban leordításával csak azt bizonyítja, egyrészt a belülről bomlasztók eredményesek (igaz, ezt el is várja az őket nagy valószínűséggel fizetési listán tartó Fidesz) és még véletlenül sem alkalmasak arra, hogy akár egyedül, akár koalícióban átvegyék a hatalmat. És nem azért, mert a választási törvény olyan Fidesz-barát, amennyire csak lehet a diktatúra bélyege nélkül, hanem azért, mert képtelenek saját kicsinyes érdekeiket a köz érdeke mögé sorolni, saját hatalom- és pénzvágyuk pedig felülír bármilyen kompromisszumra hajlandóságot, netalán közös célért küzdelmet.

Vajon csoda ezek után, hogy Simicska minden tehetségével és pénzével Vona mögé áll be? Akárhogy is nézzük, jelenleg ők rendelkeznek a legnagyobb mozgósító erővel, a legmarkánsabb közösségi média jelenléttel, a politikusaik sem használódtak még el és a régmúlt korrupciós botrányainak emlékével sem kell megküzdeniük.

A választók pedig eldönthetik, lesz-e kutyából szalonna, azaz szavazhatnak-e bizalmat a Jobbiknak.

Kapcsolódó poszt itt.

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!

A harc folyamatos, csak az ellenség módosul igény szerint.

Azt már tudjuk, az elmúlt 30 év legdurvább kampánya fog következni (Lázár is megmondta), bár hogy mindez nem a Fideszen múlik, az már kérdéses. Egyrészt nekik van pénzünk (nem is kevés, nincs más dolguk, csak a kormány nagyságát és a magyarság meg a kereszténység iránti mélységes elkötelezettségét reklámozni orrba-szájba, a költségvetés pedig feneketlen bugyor mindezek finanszírozza), másrészt ők határozzák meg az ellenséget is a harchoz. Mert már azt is tudjuk, itt nem nyugodt országépítés folyik, hanem egyre durvuló örökös harc. Olyan harc, aminek előreláthatóan mindaddig nem lesz vége, ameddig a választók úgy nem döntenek, nekik erre nincs szükségük, jó volna már egy kis pihenés meg az sem ártana, ha nem kéne folyamatosan fizetni a harc számláit. Mert hogy mindez nem olcsó mulatság, azzal aki egy kicsit is gondolkodik, tisztában van.

Minden harcnak célja vagy, így a Fidesz-KDNP-nek, így aztán kormányunk propagandistái igen hangzatos szólamokkal buzdítják az agymosásra kijelölt és egyre növelni kívánt rajongói tábort.

Először is szögezzük le, van egy nagyon látványos cél: a haza megvédése. És kik a fő ellenség?

• A migránsok (még az idegenszívű legális munkavállalókat sem szeretjük még akkor sem, ha igaz magyar már nem kapható munkára),
• Brüsszel (képes és nemcsak az ingyenpénzt utalja, hanem cserébe még olyanokat követel, mint emberi jogok tiszteletben tartása, versenyjogi szabályok betartása, stb.) ,
• a multik (képesek szarral etetni a magyart, bárki láthassa, akinek van annyi pénze, hogy vásárolt már külföldön Nutellát és még a vörös csillagjukkal is menőznek azoknak, akik a gazdagodásukat MSZMP párttitkár-rokonsággal alapozták meg anno) és a legújabbkori gyarmatosítók,
• Soros (oké, ő régen jó volt, amikor még például finanszírozta miniszterelnökük tanulmányait, de ennyi idő azért csak elég volt nemzetünk nagyjának a megvilágosodásra és a liberalizmus csapdájából kikecmergésre)
• a civilek (ha nem vigyáznak, akkor a korrupcióellenesek, a drogprevenciósok meg az alapítványi iskolák után előbb vagy utóbb sorra kerülnek a kutyamenhelyek meg a családi erőszak ellen küzdők is, csak újabb és újabb törvények kérdése az egész),
• a gondolkodás szabad műhelyei (egyetem, hogy költözne át mindegyik egy másik kontinensre,amelyik nem igazolja az illiberális demokráciát meg annak vezetőit, hogy a korrupcióról mint elfogadott gazdaságpolitikáról már ne is beszéljünk), aztán
• ott van még a sajtó is, bár őket bármikor meg lehet fenyegetni verőemberekkel meg rendőrséggel, aztán majd rájönnek, hol a helyük.

Persze a nagy harc fejleményei senkit sem érhetnek váratlanul: a magyar embernek ne mondja meg egyetlen nem magyar se, hogy mit tegyen, Magyarország a világ közepe. Hogy a választó ehhez feltétlen tapsoljon és véletlenül se kérdezzen, már minden feltétel adott: a közoktatás színvonala a béka segge alatt, az egyetemek szervilissé tétele kipipálva, az egészségügy pedig gondoskodik arról, hogy a természetes kiválasztódás maximális mértékben szabad utat kapjon (hulljon a férgese). Akinek meg nem tetszik, mehet isten hírével, a magyarnak még a vasfüggöny is nyitva, dolgozzon-szüljön odakint, a közügyekbe beleszólási joguk pedig már kellően korlátozva (szintén pipa), úgyhogy semmi meglepetést sem tudnak okozni. Hogy mindez rohadt sokba kerül az országnak, az nem kérdés, de mivel nem a kormánytagok és főleg nem a kormányfő fizeti a számlát, a harc mehet tovább, maximum néha újabb ellenséget kell célba venni, ha a régi már megszűnt vagy kajolta megfelelő mértékben a zombisereg.

Természetesen a harc igazi oka nem a migránsok és még csak nem is Soros – az igazi ok a figyelemelterelés. Mert ameddig azzal az univerzális gumicsonttal van elfoglalva az átlagválasztó, hogy pfuj Soros, pfuj migránsok meg pfuj civilek (tök mindegy, kik ezek, a lényeg, hogy utálni lehessen őket), addig sem kíséri senki figyelemmel azt a mérhetetlen közpénzlopást, ami hazánkban zajlik. És azt sem tűnik fel a nagy többségnek, bizony a közvagyon védelmére hívatott hatóságok az ég adta világon semmit sem tesznek azért, hogy küldetésüket (azaz amiért a fizetésüket kapják) teljesítsék.

Így aztán nyugodtan mehet naponta még 5 milliárd a vizes VB-re, még 10-20 milliárd a Várra meg a különféle sportlétesítményekre (3-4 strómancéghálónak), aztán majd a saját egyetemüket megtagadó szóvivők megmagyarázzák, örüljünk, hogy ilyen választékos ízléssel rendelkező és szerfelett igényes politikusaink vannak, semmi látnivaló, lehet továbbmenni és egyébként is aljas rágalom, meg Soros. Az, hogy lassan cirka 10 érdekeltségi körnek (maffiaértelemben vett családnak) nagyobb vagyona van, mint az ország összes többi lakójának együttvéve? A csórók vessenek magukra (egyébként is mindenki annyit ér, amennyije van), rossz faluba születtek, rossz kollégiumi szobában laktak meg azt is igazán jobban meggondolhatták volna, melyik politikus talpát nyalják jobban, hogy ők is odaférhessenek a kondérhoz. De mivel rosszkor rossz helyen voltak, örüljenek ha még egyáltalán vegetálnak (azaz szívhatják a magyarhonban a magyar levegőt), de még jobb, ha kesergés helyett fogják a betyárbútort meg egy Európa-térképet, aztán illa berek.

Ebben a figyelemelterelős harcban és folyamatos ellenségkép-kollekcióban az a jó, hogy ezt a harcot elveszíteni nem lehet. Merje csak bárki azt mondani, legyen szíves ne utálja a magyar a migránsokat válogatás nélkül – már maga a gondolat felmerülése is hazaárulás, az etnikai homogenitás elleni vétek, a mélymagyar kereszténység megcsúfolása, aki ilyet tesz, ne lepődjön meg, ha törvény erejénél fogja lekaszabolják.

Szabad gondolkodás igénye? Emberi bánásmód, netalán emberi jogok követelése? Még az emberi jogokról szóló egyezmény aláírása is hazaárulásnak számít, ha így utólag belegondolunk. A magyar azt csinál magyarhonban, amit akar, ha kínozni akarja az idetévedteket, akkor hagy kínozhassa, ha megalázni akarja (netalán félholtra verni) a hajléktalanokat, közmunkásokat, bárkit, akinek alacsony az érdekérvényesítő képessége van, azt is tehesse meg nyugodtan, ha a magyar rendőrségnek-ügyészségnek nincs kivetni valója, akkor holmi idegen bíróság ne szólhasson ebbe bele. Meg a külföldi újságírók sem, nekik egy dolguk van, reklámozni a vizes VB-t meg azokat a szállodákat és éttermeket, amelyek elég kormánybarátok ahhoz, hogy jó nagy hasznot húzhassanak a rendezvényből.

Persze lehet még jobban harcolni: egyszerűen be kell tiltani minden civil szervezetet meg kisegyházat, blokkolni kell minden olyan internetes oldalt, ahol népszavazási aláírásgyűjtést, tüntetést, netalán sztrájkot szervezhet bárki. Mert mindazok, akik ilyenre adják a fejüket, azok valójában Soros meg Brüsszel malmára hajtják a vizet. Bármilyen közpénzlopás ellen fellépő újságírót, feljelentőt példásan meg kell büntetni (rendőrségi feljelentés, adóhatósági vizsgálat, stb.), mert tűrhetetlen, hogy az igaz harcról el akarják terelni a figyelmet és a harc vezetőit csak azért rágalmazzák, nehogy azok az egész nemzet érdekében sikerre vigyék az ügyet.

Ha pedig kiderül, a harc rossz irányt vett, például az ellenségnek kikiáltott Közép-Európai Egyetem (CEU) erősebb, mint amilyennek látszott, nem szabad megrettenni egy pillanatig sem – akár nemzetközi konfliktus árán is, a statáriális törvényalkotás úgyis rendet tesz a fejekben, ha meg az is kevés, majd a külügyminiszter behívathatja a minisztériumba akár magát az amerikai elnököt is, merjünk nagyok lenni. Igaz, ők is éppen azon harcolnak, hogy újra nagyok legyenek, de mi akkor is nagyobbak vagyunk, hol is voltak ők ezer évvel ezelőtt???? Legyenek szívesek pitizzenek nekünk, hogy lehessen itt egyetemük, mert ha nem, majd a Békemenet rákényszeríti őket, ezért vannak tartva, bármikor felvonulnak bármelyik diktátor védelmében és akár az USA ellen is, Trump pedig legalább annyira gyűlölt ellenség lesz mint Obama vagy a Clinton-família.

Persze aztán ha az illetékesek nem vigyáznak, turbó fokozatba csap a vihar, például

• kiderül, a külügyminisztérium is fizet államtitkár-helyettesnek CEU-s okulásáért (valahogy be kell férkőzni az ellenfél soraiba bomlasztani, majd kötelezik, hogy gyorsan felejtse el, amit ott tanult – csak nagyfőnöke példáját kell követnie)
• netalán csütörtökön arról van pecsétes levele az egyetemnek, hogy (majdnem mindenben, azaz 17 képzésnél) megfelel minden jelenlegi magyar jogszabálynak (a holnap meghozandóknak nem, ezért viszont szégyelleni kellene magát). Igaz, ez nem zavarja Orbán Viktort pénteken, aki csalással vádolja az egyetemet (az Oktatási Hivatal illetékesét meg úgyis egy nap alatt ki lehet rúgni, mert nem alkalmas a munkájára),
• előbb vagy utóbb minden be lesz tiltva, aminek a nevében a szabadság szó bármilyen latin eredetű verziója szerepel, így az egyetemek (mint a liberal arts műhelyei) után retteghet a Libero pelenka és a Libress betét gyártója is. Rákóczi jelmondata talán megússza (Cum Deo pro patria et libertate! - Istennel a hazáért és a szabadságért!), de azért senki se vegyen rá mérget, legyen szíves, pláne amíg Lázár János büszke jogi diplomás magyarázza, ki mire érdemes és mennyire kártékony is lehet a szabadbölcselet,
  
• az igazi talpnyalók, a saját tagságuk érdekeit ezerrel tiprók személyére is fény derül – a leendő munkáltatóknak már csak azt kell bogarászniuk, kik nem szólaltak fel a HÖOK-ben a HÖOK döntése ellen. Na, ők azok, akik szervilizmusból csillagos ötösre végeznek és bármire hajlandóak, amíg busásan jutalmazzák őket.
• Nobel-díjas közgazdászok gengje teszi fel úgy a térképre Budapestet, ahogy egyetlen józan gondolkodású magyar sem szeretné (Matolcsy meg Lánczi nincs köztük, majd rájönnek, hogy ez öreg hiba), a CEU rektora pedig meg sem áll Trumpig (a kongresszus támogatásával), ha Orbán bemószerolásáról van szó („a tanszabadságban nincs kompromisszum” a magyar miniszterelnök hazudik, stb.)
• aztán megjelennek az elkötelezett harcostársak, például a Jobbik-alelnök is kiáll a kormány mellett, végre egy jó ötlet, sóval behinteni az egyetem helyét,
• és a litvánok mellett kormányunk legnagyobb barátai, az örökös nemzeti ünnep-csápolók is bejelentkeztek a CEU-ért, ha már mennie kell, legyen szíves hozzájuk menjen az egyetem, mindent megadnak nekik, ami csak szem-száj ingere,
• a legnagyobb elismerést azonban az jelenti, hogy már nemzetközi követő is akadt, Viktor Ponta – a baj csak az, hogy ő pont a romániai magyar egyetemek ellen fog ugyanilyen törvényjavaslatot kezdeményezni a román parlamentben (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem). Ha pedig hozzátesszük, a határainkon túliaknak átláthatatlanul és nyomonkövethetetlenül kilapátolt közpénzek nagyszerű vizsgálati alapot nyújthatnak a román ügyészségnek és a román bíróságoknak (bármerre eldobnak egy követ, biztos kitörik egy ablak), már gratulálhatunk is Orbán Viktornak az új ellenséghez, a román kormányhoz. Aztán majd elgondolkozhatnak az erdélyi magyarok, milyen jó is nekik az, amikor Orbán Viktor védi meg őket.
• mindeközben kiderül, a Trump-féle kormányzat ugyanúgy rühelli a lesből támadókat, mint az Obama-féle, és ennek hangot is adnak. Az pedig, hogy „Magyarország szuverén állam, amelyik a kölcsönös tisztelet, és a kompromisszumkészség felől közelíti meg külpolitikai kapcsolatait” nem igazán áll meg úgy, hogy Washingtonban még fel sem kelnek hétfőn, a parlament már el is fogadta a „kölcsönös tiszteleten és kompromisszumkészségen nyugvó” törvénymódosítását. Amiben aztán se kölcsönös tisztelet, se kompromisszum sincs egy deka sem, sőt az USA kimondottan óva intette a magyarokat a tervezet elfogadásától. Ha Orbán ettől, illetve a Trump adminisztrációjának lehazugozásától várja majd, hogy a vadiúj elnök hármas puszival köszöntse őt a Fehér Házban, hát lehet, hogy csalódni fog. Azért fény az alagút végén és az adófizetők meg is köszönhetnék a miniszterelnökünknek hogy csak a CEU-t támadta meg, nem pedig az egész Egyesült Államoknak üzent hadat. Ezért aztán egyelőre elegendő amiatt gratulálunk Orbán Viktornak, hogy a román kormány mint új közellenség mellé a listára sikerült felvennie az Egyesült Államokat is, márcsak szólni kell a propagandistáknak, kiket kell ócsárolni. És egyébként sem lehet tisztességes ország az, ahol olyan ötágú sok csillag van a zászlóban.

A CEU-s példa jól mutatja, az ellenség elleni harc mindent megér, akár még a tanszabadság és a gondolatszabadság korlátozását is, de hát egy kis sorosozás meg a hazai egyetemek gúzsba kötése optimális kimenet, nem?

A nagy kérdés azonban az, mikor fog leállni a kormányunk ezzel az igen drága és egyre több ember életét tönkretevő harccal meg ellenséggyártással? Soha, mert nem a harc a lényeg, hanem az, hogy a kormánytagok és haverjaik folyamatos gazdagodásáról kell a figyelmet a legkülönbözőbb gumicsontokkal, közellenséggé és hazaárulóvá nyilvánítással elvenni. Mert amíg a választók azzal vannak elfoglalva, a jószándékú magyar szuverén államot hogyan vegzálja Washington, Brüsszel meg Bukarest és az összes antikorrupciós meg emberjogi szervezet, addig sem kell senkinek a kormányból meg bármelyik bűnüldöző hatóságtól számot adnia arról, hova lesznek a brüsszeli támogatásokból befolyó meg a saját adófizetők által nagy nehezen összedobott ezermilliárdok. És a Békement sem a Miniszterelnökséget fogja felgyújtani, hanem a CEU épületét, mert az igazi ellenségei a magyaroknak azok, akik szabadon gondolkodnak. Meg kiképzik azokat a szakembereket, akik egyszer majd felelősségre vonhatják azokat, akik a szemünk láttára szétlopják az országunkat és már az ország éléskamrájából az összes befőttet is hazahordták.

Ebből a helyzetből csak egyetlen egy kiút van, ez pedig nem is Brüsszel és nem is az USA – hanem az, ha a választóknak végre elege lesz a vérük szívásából és úgy döntenek, az adójukat nem akarják az oktatás és egészségügy helyett továbbra is pénznyelő beruházásokra meg a vezetőik zsebébe önteni. És igen, ez azt jelenti, fel kell hagyni az örökös harccal, vagy legalábbis az igazi ellenséget kell megtalálni. Azokat, akik ma – az országot legatyásítva és nemzetközi elítélésbe taszítva egyedül a saját hasznukat szem előtt tartva – a lövészárokba küldik őket.

"Mondd, milyen legyek, mondd, hogy akarod,
Mondd, kire ragyognak ma a csillagok?

Mondd, ki érdemes ma a kegyelemre,
A nemzeti színű szerelemre?

Mondd, ki van soron, most kit üldözünk?
Mondd, ki lesz mostantól a mi emberünk?

Mondd, mit játsszunk el, mondd, kik is legyünk?
Mondd, mi lenne jó?

Hogy hová megyünk, mondd, mit érdekel?
Jobb, ha csöndben maradsz és nem kérdezel!" (részlet, Cabaret: Szabadíts fel!)

  Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!

Számít vajon az, hogy egy nyolcadikos történelem tankönyv mit ír jelenlegi politikusainkról? Vagy teljesen mindegy, a történelem szele előbb vagy utóbb úgyis minden rendszert elsöpör, még a mai talpnyaló történelemtankönyv írókat is?

Aáry-Tamás Lajos oktatási jogok biztosa szerint mindenképpen számít (és ne várjunk a történelem következő szelére, hogy rendet tegyen a fejekben), mi pedig örülhetünk, végre valaki legalább megpróbál tenni azért, hogy kicsit objektívebb legyen a 14-15 évesek történelem tanítása és a gyerekek korrekt oktatásához való joga ne sérüljön. És a szülőknek ne kelljen otthon azzal foglalkoznia, „fiam, ki mondta neked ezt a sületlenséget”?

Az élet azonban Aáry-Tamás Lajos nélkül is utat tör magának és ez különösen igaz napjaink köznevelési állapotaira.

Először is nagyon sok olyan tanár van, aki eleve nem kívánja meg a diákjaitól, hogy akár egyszer is kinyissák a történelemtankönyvet, az bolti állapotban éri meg a júniust. Hogy miért? Mert úgyis taníthatatlan mennyiségű anyagot foglaltak bele az írók olyan logikai bukfencekkel és értelmezhetetlen ábrákkal, hogy azok bármilyen átadási kísérlete eleve kudarcra ítélt. Az átlagtanár pedig saját józan esze megőrzésének érdekében egyetlen dologra koncentrál, a túlélésre, azaz általános iskolában arra, hogy majd csak eljön a tanév vége, középiskolában pedig arra, hogy érettségire felkészítse a rá bízott diákokat.

 A feladat nem könnyű, a cél legtöbbször egyébként is csak annyi, valahogy legyen meg az a kettes, na jó, egy hármas, ahhoz meg nem kell képaláírásokkal vergődni meg olyan fogalmakkal megismertetni az átlagdiákot mint Európa Parlament vagy éppen a privatizáció. A tanár lediktálja a legfontosabb adatokat, definíciókat és némi összefüggést, kicsit fűszerezi a saját nézetével (pl. a Tanácsköztársaságból egyedül Kun Bélát meg a Lenin-fiúkat említi, ezzel el van intézve), aztán hál’ az égnek kicsöngetnek (mert szerencsére egyszer minden óráról kicsöngetnek), aki ötöst akar, netalán történelemből felsőoktatásba felvételizni majd jár fakultációra vagy ami még jobb, magántanárhoz.

Egy pillanatig se vessük meg ezeket a tanárokat – normális tanításra egyszerűen nincs se idő (kevés az óraszám a tantárgyba szuszakolt tananyaghoz képest), se igény, azaz a gyerekeket sem igazán érdekli, mi volt az első világháború második évének ötödik, a tankönyvírók szerint említésre méltó csatájában. A dátumokat nem tudják összekötni, a folyamatokat nem látják át, a térképet sem ismerik annyira, hogy a helyszíneket tudják hova tenni (és a történelem atlasz nem is fér bele a 12 ezer forintos tankönyvcsomagba) valamint azt sem árulta el nekik senki sem, valójában ki miért szenvedett ott a lövészárokban, azaz melyik állam „felelős” politikusa éppen miért kevert-kavart. Az egész papírszagú és egyedül akkor lesz érdekes, ha egy számítógépes stratégiai játék úgy kezeli a témát, hogy a fél osztály azzal játszik, netalán egy trendi, kamaszokat is képernyő elé szögező film vagy sorozat felkapja a témát. Az önvédelem beindul, amit a tanár diktál, a gyerek vadul lekörmöli, amit sikerült, a dolgozatra mindezt be kell magolni, úgy-ahogy visszaadni, aztán másnapra már el is lehet felejteni az egészet örökre.

A nyolcadik osztály ebből a szempontból még kritikusabb, mint bármely másik évfolyam – aki valaha már beszélt nyolcadikos gyerekkel vagy az őt tanító tanárral, tisztában van azzal, hogy a „csak ússzuk meg” hozzáállás csúcsra jár mindkét fél részéről. A gyerekek márciusban felvételiznek (nem történelemből, hanem olyan készségekből, amelyet az általános iskola NAT-ja még véletlenül sem tanít meg nekik), a továbbtanuláshoz pedig a hetedik év végi és a nyolcadik félévi jegyek kellenek. Ha lezajlottak a felvételik utánuk a vízözön, az év végi jegyek sehova sem számítanak bele, a gyerekek sorsa április végére általában véglegesen eldől. Vajon ezek után vajon melyik elvetemült kamasz az, aki még odafigyel a második félévben bármire is? Fel lehet kelteni a figyelmüket olyan témák iránt, mint Orbán Viktor gyarmatos beszéde vagy a privatizáció? Kizárt. És az is kizárt, hogy túl sok tanár megpróbálná ezt leerőszakolni a már egyébként is semmire rá nem vehető gyerekek torkán. Azokén, akik torkig vannak az általános iskolával, akiket jobban érdekel a tavaszi madárcsicsergés és az első szerelem, mint az, vajon melyik politikai irányzat magasztalja fel a vallást és tesz úgy, mintha egy pillanatig is fontos lenne neki a család. Az a család, ami nagy eséllyel már rég atomjaira hullott a gyerek körül, megismerkedett az „én gyerekem meg a te gyereked veri a mi gyerekünket” felállással meg azzal is, mit jelent az, ha közeli rokonaival (egyik vagy akár mindkét szülőjével, testvéreivel) hónapokig nem találkozik azért, mert azok valahol Nyugat-Európában próbálják túlélni a történelemtankönyve által egekig dicsért miniszterelnök regnálását.

Persze ott van még az elitképzés, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok, ahol nyolcadik év végén sincs lazsálás, pontosan ugyanúgy kell húzni az igát mint hetedikben meg kilencedikben. Ezekben az intézményekben tényleg a tanárokon múlik, vajon hajlandóak-e olyan, világnézetileg erősen elfogult anyagot leadni, amely az egyik mai politikust szentnek, a másikat pedig patás ördögnek kiáltja ki. És ott van még a tankönyvírók preferálta, önmagát konzervatívnak beállító párt által oly nagyra tartott család felelőssége, amely sokat tehet azért, hogy korrigálni tudja a fekete-fehér állásfoglalást a szürke ötven árnyalatára. Mert ugyebár azt is tudjuk, a politikai nézet leginkább családi örökség, nem pedig általános iskolai hozzáadott érték – ez kiderült anno már a szocializmusban is. Mert nincs az a központi agymosás, amely le tudná győzni a családi hagyományokat, a politikai berögzültséget. És nem az oktatásnak és nem is a megvilágosulásnak köszönhető az, hanem a hatalom és a pénz reményének, amikor a megrögzött ateista kommunistákból bigott vallásos konzervatív lesz, internacionalizmusból nacionalizmusra (netalán sovinizmusra) váltva osztva az észt.

Azt azonban mindenképpen be kell vallani, a felnövekvő új generációk jogai alaposan sérülnek – de miért fontos ez, ha a kormányunk úgyis ki akar lépni az Emberi Jogok Európai Egyezményéből? Lassan mindenkinek rá kell jönnie, az emberi jogokat itt kicsiny hazánkban nem születésünkkel érdemeljük ki, hanem a kormány kénye-kedve szerint osztogatja azt. Ehhez pedig semmi szükség olyan hivatalnokokra, mint például az ombudsmanok, így aztán ha nem vigyáz magára, lassan az oktatási jogok biztosa is kereshet magának úgy állást.

A szülők pedig eldönthetik, kívánják-e tovább életben tartani ezt a rendszert (azaz megválasztják-e újra jelenlegi kormányunkat), vagy úgy döntenek, gyermekeiknek igenis joguk van nemcsak normális gazdasági környezetre, hanem normális oktatásra is. Olyanra, amely világnézetileg függetlenül ismerteti meg a gyerekeket a múlttal és készíti fel őket a jövőre.

„Ahogy a földet fújja el a szél, ugyanígy fújja el a különböző korszakokat a történelem szele.” (Olekszandr Bilozub)

És egyszer talán majd egy átfogó és korrekt vizsgálat után azt is megtudjuk, kik a magyarországi privatizáció nagy nyertesei – a listán az első valószínűleg nem Gyurcsány Ferenc lesz hanem olyan politikusok és mélymagyar vállalkozók, akik ma a fél országot tulajdonolják és a haza, vallás meg a család álcája alatt a kormánypárt szekerét tolják. És napról napra tovább gazdagodnak.

Kapcsolódó posztok:

Hogyan állítja meg a kormány a fiatalok elvándorlását?

Mit érdemel az a bűnös, aki tönkretette az oktatásunkat?

Megvan a bizonyíték, már nincs sokkal lejjebb

Statisztikailag is mérhető már kormányzatunk közoktatási ámokfutása

Meddig tart még a kormányzati ámokfutás a közoktatásban?

Meddig tart még a kormányzati ámokfutás a közoktatásban? 2.0.

Közoktatásunk új pillérei?

Tényleg van bármilyen koncepció is oktatásunk színvonalának növelésére?

Hogyan lopják el az óvodák pénzét az önkormányzatokban?

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!

Mit tesz kormányunk a magyar ifjúságért? Leginkább azt, hogy rombolásával vagy csak szimpla nemtevésével támogatja az emigrációjukat. És miért foszt meg oly sok családot oly kegyetlenül a generációk együttélésétől? Mert a fiatalok azok, akik a legkevésbé hajlamosak elhinni azt, hogy kormánypártunk a legjobb úton halad a közép-európai Kánaán megteremtéséhez. Így aztán a 30 év alattiak képesek és nem a Fidesz-KDNP rég nem demokrata koalíciójára szavazni, hanem beikszelik a Jobbikot, vagy ami még rosszabb, a Kétfarkú kutyát. Vagy Gyurcsányt, és az már tényleg a világ vége, a kereszténység világszintű összeomlása, Brüsszel és Soros magyarság írmagját a föld színéről is elsöprő győzelme, maga a nagybetűs APOKALIPSZIS.

Hogy ez ne következzen be, sok munka hárult a kormányra, amelyet tisztességgel el is végzett, például

• a végletekig le kellett silányítania a felsőoktatást (akiknek van agyuk, majdcsak elmennek külföldre, a lepke-szintűek maradhatnak, ők nem sok vizet zavarnak, elvannak azzal, hol lehet ekit szerezni a hétvégi bulira),
• támogatta a minimális szaktudást igénylő összeszerelő üzemeket, hizlaldákat meg a friss földbárók gazdaságait (majd felszívják a napszámosokat, elvégre agrár ország lennénk),
• az első lakáshoz jutás reális esélyét is könnyedén kitolta nagypapa-korra (csak örökre el kell felejteni a szociális bérlakást, mint intézményt és a korrupciós pénzek ingatlanpiacra öntésével, a gazdagék CSOK-jával, a letelepedési kötvénnyel meg a cukorkaként osztogatott magyar állampolgársággal kicsit feljebb kellett nyomni az ingatlanárakat),

aztán már csak hátra kell dőlni és nézni, ahogy a sok renitens huszonéves kiköltözik oda, ahonnan immáron nem sok gondot tud okozni a kormánypártnak. A történelemből tanulni kell, a márciusi ifjak is mennyi gondot okoztak az abszolút uralkodónak, de ők is elbuktak, nem jóval kezdtek.

Ha pedig már végre kint vannak, annyi dolog van még hátra, hogy meg kell akadályozni, hogy a kutyaugatás ne hallatsszon az égig, azaz a szavazati jogukat el kell venni és cserébe olyanoknak adni, akik minden kétség és gondolkodás nélkül hagyják a kezüket vezetni a voks leadásánál. Oké, nem szó szerint elvenni, az mégis csak kiütné a biztosítékot a mindenbe beleszóló Uniónál, de az elintézhető, hogy csak akkor élhessenek vele, ha megmászták a Himalája legalább két hétezer méter feletti csúcsát és ezt bizonyítani is tudják, elsőnek futottak be legalább három olyan maratonon, ahol az indulók száma tízezer felett volt vagy légiósként minimum egy kapufát rúgtak a Premier Ligában. A lényeg, hogy örökre tűnjenek el abból a rendszerből, amelynek potenciális ellenségei, cserébe küldjék haza az eurómilliókat a rokonoknak és ingatlant is vehetnek, ha nagyon muszáj (legalább még jobban felnyomják az árakat, elősegítve az újabb és újabb kivándorlásokat), aztán majd kiadhatják valami jólfizető egyetemistának a kéglit, dupla haszon.

Hogy a távoltartás ne legyen annyira nyilvánvaló, félévente meg lehet bízni egy-egy kormányközeli (azaz haver) vállalkozót, többmilliárdos megbízás fejében pár százmilliót vesztegessen teljesen felesleges és tuti eredménytelen „gyertek haza” kampányba és a királyi tévébe (vagy nem királyi, de még annál is lakájabb más csatorna műsorába) be lehet vezényelni egy bombázó csajt és mutogatni, na ugye, ő is hazajött.

A többi kintragadtnak meg eszébe ne jusson, mert úgy járnak, mint akik megpróbálták – a frissen hazatérők meg örüljenek, hogy szimplán csak migránsnak lettek titulálva a hivatalokban és nem zárták őket valahova egy konténerbe, valamint nem büntetik meg őket azért sem, mert nem járatták a gyereküket óvodába, pedig a törvény is megmondja, kötelező. Ja, hogy hónapokig tart, mire a visszatelepülők TB-kártyát kapnak, és csak utána van egészségügyi ellátás meg óvoda? Ez momentán az ő bajuk, maradtak volna Angliában vagy bárhol máshol, elég nagy a világ. Vagy születtek volna határainkon túli magyarnak, máris sínen lenne minden és még a sörüket is megvédené a kormány.

Igaz, néha megjelennek statisztikák meg tanulmányok, amelyek kényelmetlenek, azaz nem kormánypropaganda-kompatibilisek – a fiatalok 60%-a szerint máshol jobb, mint itthon (és még a Túró Rudi sem tartja vissza őket), a harmaduk meg már a bőröndjét is bepakolta, hogy kedvező lehetőség esetén azonnal repülőre tudjon ülni, aztán el innen, a végtelenbe meg tovább. Az pedig, hogy a most végző elit gimnazista diákok jó része már nem is akar itthon tanulni, végképp nem csoda, hacsak nem szeretnének kurrens családtudományi ismereteket szerezni a hazai közgazdaságtudományi karok zászlóshajóján.

Igaz, a propaganda szerint minden a legnagyobb rendben, hiszen Balog Zoltán emberminiszter szerint „egy derűlátó, optimista, vagány nemzedék válik épp felnőtté, a fiatalok nagyobb bizalommal fordulnak a jövő felé, fontos nekik a család, a közösséghez és a nemzethez tartozás. Egyre több fiatal tartja Magyarországot a legjobb helynek, ahol élni szeretne" – már csak lámpással kell őket megkeresni. Vagy az egész Uniót Magyarországnak minősíteni, ahogy Bauer Béla, a Századvég Alapítvány vezető kutatója teszi azt. Vajon meddig tartott neki kitalálnia azt a magyarázatot a döbbenetes elvándorlási statisztikára, miszerint "az EU-28-at, amihez mi is tartozunk, munkavállalás vagy tanulás szempontjából indokolatlan külföldnek nevezni, hiszen az EU-n belül közös munkaerőpiacról beszélünk. A gyorsjelentés szerint alig három százalék azok aránya, akik valóban külföldön, tehát az unión kívüli országban vállalnak munkát."?

Mi pedig levonhatjuk a következtetést, miszerint ha a magyarok csak alig három százaléka vállal külföldön munkát, akkor az ég adta világon semmi dolga sincs a kormányunknak az ügyben. Az elvándorlás nem elvándorlás, a probléma megoldása letudva, már csak új megyéket kell rajzolni a Magyarországot ábrázoló térképre, ahol sajnálatos módon egy csomó nemzetiségi meg migráns él és még arra is képesek, hogy nem a magyar törvényalkotás szabályait követik életük minden egyes pillanatában, így aztán ne is várják, hogy majd a Fidesz-KDNP nagy kegyesen szavazati jogot adjon nekik.

A kivándorlók szülei meg nagyszülei pedig eldönthetik, szavaznak-e arra a kormányra, amely elűzi a fiatalokat ebből az országból. Ha továbbra is bizalmat szavaznak a Fidesz-KDNP politikusainak, csak így tovább, akkor egy árva szóval se panaszkodjanak, hogy életükben nem látták még az unokájukat, csak skype-on és vénségükre nincs, aki rájuk nyissa az ajtót. Csak is maguknak köszönhetik.

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!

Mi kell egy új kezdethez? Tiszta lap. És kinek a kezében lehet ilyen ma Magyarországon? Azoknak, akik az elmúlt 30 év során nem lopták szét az országunkat – nem véletlen, hogy mind Majtényi László köztársasági elnökjelölt programjában, mind Gémesi György Új Kezdetének 12 pontjának szerves része a korrupció felszámolása. Annak a korrupciónak, amely jelenlegi kormányunk ideológusai szerint teljesen rendben van, sőt nemcsak rendben van, hanem "amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája" (Lánczi András).

De mi kell ahhoz, hogy a választók elhiggyék, az állampolitikává emelt korrupció felszámolható?

Elsősorban az, hogy egy hiteles személy kiálljon és bevállalja, ő bizony mindent megtesz azért, hogy az összes politikus, aki valaha akár egy forint közpénzt is hazavitt az bűnhődjön, és nemcsak ők, hanem az összes strómanjuk, kormány- és önkormányzatközeli vállalkozónak nevezett haverjuk és azok is, akik sok-sok milliárdot felemésztő kormánypropaganda segítségével lenyomják az emberek torkán az összes hazugságot, amely lehetővé tette azt, hogy ezermilliárdos felesleges beruházások sem vezettek a kormányzó elit bukásához.

Mi kellene a korrupció felszámolásához?

Sajnos nem ott kezdődik a folyamat, hogy a TEK rátöri az ajtót a korrupt országgyűlési képviselőre, hatalmával visszaélő hivatalnokra vagy a személyre szabott közbeszerzést nyerő kormánybarát vállalkozóra, „fel a kezekkel, vagy lövünk” és már özönvízként árad is vissza a lenyúlt pénz az államkasszába. És hirtelen lesz forrás az oktatásra (még tornateremre meg tanuszodára is, nemcsak stadionokra meg Dagályra), az egészségügyre (hogy ne szakadjon a plafon a betegek nyakába), beindulhat a szociális lakásprogram és végre elhihetik a fiatalok, nem kell 46 évesnek lenni ahhoz, hogy első lakásukhoz hozzájussanak.

A korrupció felszámolásának elengedhetetlen része

• az a sajtószabadság, amelyet a kormány szinte teljesen felszámolt saját sajtóbirodalmának kiépítésével és a lakájmédia beüzemelésével, (Új Kezdet 12/1. pont, Majtényi köztársasági elnöki program 1. pont)
• a jogbiztonság, kiszámítható körülményeket a vállalkozásoknak, a törvény előtti egyenlőség és az alkotmányosság helyreállítása (Új Kezdet 12/2. és 9. pont, Majtényi köztársasági elnöki program 1. pont)
• a hasznos tudást adó oktatás, amely lehetővé teszi, hogy olyan polgárok kerüljenek ki az iskolákból, akik nem dőlnek be a populista szlogeneknek és nem hitethető el velük egy olyan alternatív valóság, amelyben minden rossznak csakis a multik, a migránsok meg Soros az oka, a harc ára pedig az, hogy a kisember adójával finanszírozza a legnagyobb rongyrázó projekteket is (Új Kezdet 12/5. pont)
• olyan körülmények biztosítása, hogy az emberek elhiggyék, ebben az országban is van jövőjük úgy, hogy egyetlen kormánypárti politikus, hivatalnok vagy vállalkozó talpát sem kell fényesre nyalniuk, sőt csúszópénzt sem kell adniuk ahhoz, hogy egy pályázatot megnyerjenek vagy egy hatósági engedélyt beszerezzenek (Új Kezdet 12/6. pont)
• olyan biztonság a szakmai (például kamarák, szakszervezetek) és civil szervezeteknek valamint egyházaknak, amelyben tiszta körülmények között a saját céljaikat szolgálva tudják segíteni mind a gazdaságot, mind a demokratikus intézményeket (Új Kezdet 12/10. pont)
• olyan jogszabályok, amelyek lehetővé teszik az elszámoltatást (lásd az Új Kezdet népszavazási kezdeményezése) illetve a korrupció visszaszorítását (közbeszerzési törvény módosítása, a rendszerszintű ellenőrzés biztosítása, stb.)
• a korrupció nyerteseinek létesített, közpénzből finanszírozott és teljesen felesleges állások megszüntetése,
• és nemcsak hangzatok korrupcióellenes jogszabályok legyenek, hanem olyan apparátus is, amely ezeket végrehajtja illetve végrehajtatja.

És igen, itt van a kutya elásva – ki fogja fejét venni az adófizetők vérét szívva multimilliárdossá vált politikusoknak, tanácsadóknak, orvosbáróknak, hivatalnokoknak és vállalkozóknak? Mert ha valamit nem várhatunk el a jelenlegi rendőrségi vezetéstől, ügyészségi apparátustól, az adóhivataltól meg a kormányzati ellenőrző szervektől, akkor az, hogy valaha is akár egy lépést is tegyenek a jelenlegi káderek elszámoltatására. A nyomozásra-vádemelésre hívatott szervek parancsnokai ma semmiben sem különbek, mint a lakájmédia elvtelen újságírói – minden egyes tettüknél vigyáznak, nehogy olyan személy tyúkszemére lépjenek, aki aztán hatalmuknál fogva egy perc alatt kicsinálhatják őket meg a teljes rokonságukat is. És ez még a jobbik eset, ők csak félnek, de vannak olyanok is, akik nyíltan haszonélvezői a rendszernek, feleségük-gyerekük meg egyéb pereputtyuk – akár megfelelő végzettség és szakmai ismeret hiányában is – jól tejelő fal állásokban, bizottságokban vagy éppen tanácsokban „tengetik” az életüket és hó végén talicskával viszik haza a közpénztelenített közpénzt.

A tiszta laphoz tiszta szakemberek is kellenének, akik felgyűrik az ingujjukat és nekirugaszkodnak annak a gigantikus feladatnak, amely során

• az elmúlt 25 év összes kétes ügyletét végignézik mind állami, mind önkormányzati szinten,
• felgöngyölítik a felülárazásokat meg a leszámlázott, de soha végre nem hajtott munkákat,
• listázzák a semmire sem jó tanácsadásokat,
• feltárják a korrupció-szülte állásokat,
• azonnali hatállyal felfüggesztenek minden olyan személyt (és a hozzáférési jogosultságát is megszüntetik annak), aki bizonyítékot tüntethet el és káros behatással lehet bármilyen adatbázisra, nyilvántartásra,
• végigkövetik a pénz útját minden egyes ügylet esetén kiderítve azt, hova került az elsíbolt pénz (itthon és külföldön is),
• meghatározzák a felelősök személyét:
  • azokat, akik jogszabályok (határozatok) előterjesztésével és megszavazásával lehetővé tették a rendszerszintű lopást (pl. a letelepedési kötvény beterjesztésében-elfogadásában és a bizniszek odaítélésében részt vevő személyek),
  • azokat, akik kiírták a személyre szabott közbeszerzéseket,
  • akik elfogadták a felülárazott, felesleges munkákat tartalmazó haveri ajánlatokat,
  • a teljesítést nem követelő műszaki ellenőröket,
  • a plagizált, mindenféle színvonalat nélkülöző és teljesen felesleges tanulmányok megrendelőit és befogadóit,
  • a soha meg nem történt tanácsadások leigazolóit,
  • a luxus tanulmányutak engedélyezőit és résztvevőit,
  • és azokat is, akik nem kényszerítették ki a hibás teljesítések szankcióit, nem ellenőrizték le a teljesítést elfogadókat és soha nem emeltek szót a közpénz elherdálása és látványos lopkodása ellen sem.
• felkutatják a strómanokat és a kapcsolati hálókat, feltárják, hogy a strómanok által készpénzben vagy banki utalással felvett gigaosztalékok hova és kihez kerültek,
• feltárják, hogy az állami pénzmosó számlákra kik, mikor és mennyit fizettek be és miből tettek szert olyan pénzekre, amelyet ily módon kívántak legalizálni,
• felkutatják az olyan bizniszek nyerteseit, mint a dohánypiac újrafelosztása, a Budai Vár elfoglalása, a stadionok-uszodák meg egyéb betonmonstrumok építései, a letelepedési kötvény-mutyi, a cukorkaként osztogatott magyar állampolgárság, extra kedvezményes állami hitelek, állami ingatlanok, földek, önkormányzati lakások áron alul megvásárlása, stb.
• ideiglenes intézkedésekkel megakadályozzák, hogy a gyanúsítottak (vizsgálat alá vont személyek) vagyonukat az országból kivihessék vagy leplezett szerződésekkel kézen-közön eltüntessék,
• kielemzik az évek során benyújtott adóbevallásokat és vagyonnyilatkozatokat, összevetik a valósággal és a különbségeket tételtől tételre feltárják,
• összegyűjtik azokat a bizonyítékokat, amelyek megállnak a bíróság előtt és megalapozzák az elmarasztaló ítéleteket,
• beazonosítják az elkövetett bűncselekményeket, teljeskörűen feltárják az elkövetői magatartásokat vádpontról vádpontra (tettes, társtettes, felbujtó, bűnsegéd, szervezetten elkövetés, stb.),
• lefoglalják a bűncselekményekből eredő vagyont (bankszámlákat, ingatlanokat, jachtokat, vállalkozásokban lévő tulajdonrészeket, stb.)
• biztosítják, hogy ne csak lakoljanak a bűnösök, hanem az ellopott pénzt vissza is kerüljön az államkincstárba,
• megkötik azokat az alkukat, amely során a kis halak besúgják a nagy halakat mentességért cserébe, illetve a nagy halak – az elkövetési érték arányában – százmilliárdos nagyságrendű kártérítések ellenében megválthatják a szabadságukat,
• valamint azokat a körülményeket is kialakítják, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az adófizetőket megkárosító politikusok és haverjaik sok-sok éven át az állam vendégszeretetét élvezzék valamelyik büntetésvégrehajtási intézményben.

Ehhez a gigafeladathoz azonban nem elég egyetlen főügyész, főadónyomozó meg főrendőr, hanem irányításuk alatt sok-sok szorgos hozzáértő szakemberre van szükség, akik elhivatottan és 100%-ig korrupciómentesen, megingás nélkül hajtják végre a feladatukat, kutatnak, szakértenek, számolnak, rendszereznek majd végül összeállítják – az egyes elkövetők esetén akár tonnányi papírmennyiséget is felemésztő – vádiratokat. És végre ezek a szervezetek is bebizonyíthatnák, nem azért vannak, hogy csakis pénzbeszedési céllal feleslegesen büntessék a kis embereket (a járművezetőket, az utcai szemetelőket vagy épp a nyugtaadást elmulasztó főtt kukorica árusokat), hanem azért, hogy a nagy pénzek után eredve az ezermilliárdos nagyságrendben garázdálkodó bűnelkövetőket helyezzék lakat alá, jelentős bevételt produkálva ezzel a költségvetésnek és egyben visszaadva az állampolgárok hitét, miszerint van még igazság (élhető Magyarország) ezen a földön.

Azonban nemcsak arról kell gondoskodni, hogy az elszámoltatás úthengere beinduljon, hanem arról is, hogy mindazok a személyek, akik akadályoznák (szabotálnák) ezt a folyamatot, kikerüljenek a rendszerből – menniük kell a jelenlegi kormány mellett elköteleződött hivatalnokoknak, ügyészeknek, főrendőröknek, ahogy a minden felett szemet hunyó önkormányzati jegyzőknek és alkalmazottaknak is, hiszen nem várható el tőlük, hogy azok ellen fellépjenek, akiknek eddig a talpát nyalták. Mert sok minden elmondható róluk csak az nem, hogy eddig azok érdekeit képviselték, akiktől a fizetésüket kapták, azaz az adófizetőkét – sőt az is elképzelhető, hogy a nagy többségük ellen szintén vádemelés lenne a vizsgálatok végén, mert ők lehetővé tették a nagyüzemi lopást. Ha csak be nem súgják azokat, akik utasítására lehetővé tették mindazt a galádságot, amely a magyar adófizetők kárára történt az elmúlt évtizedekben.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tiszta laphoz egyszerre kellene minden egyes képviselő-politikus meg kormányhivatalnok ellen eljárást indítani – fejétől bűzlik a hal, így első fordulóban elegendő lenne a top százzal kezdeni. Azokkal, akik nap mint nap szerepelnek a híradásokban mint közbeszerzést nyerő kormányközeli vállalkozók, vélhetően magas IQ-val rendelkező, extra sebességgel gazdagodó és mindent megmagyarázó polgármesterek vagy kétes barátokkal bíró, erősen kifogásolható országgyűlési és önkormányzati bizottsági döntéseket gründoló politikusok. A rendszer tehermentesítése érdekében pedig lehetővé kellene tenni azt, hogy azok, akik részletes feltáró vallomás után, büntetőkamattal együtt visszajuttatják az általuk eltüntetett teljes összeget, azoknak ne kelljen börtönbe vonulniuk, természetesen azzal a feltétellel, hogy életük folyamán a továbbiakban semmilyen közhivatalt sem vállalhatnak.

A cél már megvan, csak ember kell hozzá. És hit, igenis megérdemlik a magyar adófizetők, hogy visszakapják mindazt, amit elloptak tőlük.

Kapcsolódó posztok:

Van olyan, hogy elfogadható korrupció?

Korrupció nélkül működésképtelen az országunk?

Gyászol nemzetünk. Gyászol nemzetünk?

Hogyan lopják el az óvodák pénzét az önkormányzatokban?

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!

Ha eddig panaszkodtunk arra, hogy kormányzatunk ámokfut oktatásügyileg, hát most még rátesz pár lapáttal, ha már rohanunk lefele a lejtőn, azt legyünk szívesek csináljuk minél gyorsabban. Különben mikor tudnánk meg, hogy elértük a gödör alját? Vagy már elértük, és a 2019-re beharangozott új 9 osztályos iskola koncepciója már csak egy utolsó dinamitrúd, hogy mindannyian egy másik kontinensen kössünk ki?

Persze mi tagadás, amióta a Fidesz-KDNP „szakemberei” átvették az azóta már közneveléssé degradált közoktatást, amihez nyúltak, minden elromlott:

• a reformnak nevezett bármi iszonyatos pénzeket emésztett fel,
• a KLIK és az iskolák valamint a tankönyvkiadás államosítása mind koncepcióban mind megvalósításban egy kapitális csőd, hogy az eredményről már ne is beszéljünk,
• a felelősnek egyáltalán nem bizonyuló vezetők egymást váltották a különböző hivatalok élén (államtitkárság, Oktatási Hivatal, KLIK, stb.), és amíg hozzáfértek a fazékhoz lelkesen kavargatták az egyre zavarosabb trutyit,
• a nagy csindradattával bevezetett új Nemzeti Alaptanterv beígért csodája a tartós tankönyvekkel együtt mehet a kukába,
• a természettudományos, informatikai meg nyelvi oktatás színvonala a béka méretes hátsója alatt,
• a magyar gyerekek meg egyre butábbak (legalábbis a PISA-tesztek alapján). És egyre korábban hagyják ott az iskolát.

Igaz, ott lappang a nagy kérdés, miszerint ez a véletlen műve (a megbuktathatatlan és leválthatatlan miniszter kinevezettjei ugyan képesek mindenre, de nem jók semmire) vagy egy előre jól megtervezett akció zajlik a szemünk előtt, melynek egyetlen célja a minél agyhalottabb és ezáltal végletekig manipulálható szavazók rendszerbe állítása. Az összeesküvéselmélet-pártiak ez utóbbira szavaznak, szerintük a legkeresztényibb és legnemzetibb kormányunk feltett szándéka, hogy hazánk mezőgazdasági jellegét hangsúlyozva birkákat tenyésszen ne csak a mezőkön, hanem az iskolákban is. Engedelmes, mindennel egyetértő gyapjasokat, amelyeket csak megfelelő ütemben kell etetni ahhoz, hogy nyírhatók legyenek, aztán ha már nem kellenek, irány a vágóhíd (azaz a magyar egészségügy pokoli bugyrai).

Ha megnézzük az új 9 osztályos iskola napvilágra hozott koncepcióját, távolról talán csilivili, belegondolva azonban rémisztő, hiszen valljuk be, ugyanaz a klientúra fog most gyökeresen új tervekkel előállni, amelyik az elmúlt hét évben annyi galádságot követett el a magyar gyerekek ellen. Most vajon okosabbak, rátermettebbek lesznek majd? Kizárt. Jobban ismerik majd a diákokat meg azok igényeit? Kizárt. Segítséget kérnek gyakorló szakemberektől? Kizárt. Eljutnak olyan globális szemléletig, amely szükséges lenne az új mechanizmus eredményessé tételéhez? Maradjunk inkább annál az ősi magyar mondásnál, miszerint kutyából nem lesz szalonna.

Attól, mert 8 osztály helyett 9 lesz, vajon gyerekközpontú lesz bármi is? Eddig senkit sem érdekelt, miről mit gondolnak a gyerekek, hogyan élik meg azt, hogy hetente akár 34-36 tanórájuk is lehet, hogy heti több nulladik órán aludhatnak el, meg hogyan ismerkednek a könyék járdáival naponta testnevelés órán mert a tornaterembe évek óta nem jutottak be. És arra sem kíváncsi senki sem, hogyan lehet földrajzot atlasz nélkül tanítani csak azért, mert az nem fért bele a kormány által megálmodott tankönyvcsomag keretösszegébe. Ezek után még van képe bárkinek is odafent azt állítani, hogy az új, „átgondolt” NAT középpontjában „a lexikális ismeretek mellett használható tudás, a gyermekek értelmi és értelmi fejlődése, a most tantárgyakra szétbontott ismeretek összekapcsolása áll”?

Ha eddig ez az összekapcsolás nem sikerült még egy-egy tantárgyon belül sem,  a tankönyvíróknak még az is nagy kihívás, hogy szűkebben véve egy-egy témazáró keretében feldolgozandó és visszaadandó anyagban felmutassanak logikát (lásd középiskolás történelem tankönyvek), akkor ugyanezek a „szakemberek” vajon hogyan hoznak össze egy tantárgyközi összehangolást? Elérünk egyszer odáig, hogy a magyar gyerekek 90%-a által oly intenzíven utált Kőszívű ember fiait úgy kell majd elolvasniuk, hogy a történelmi hátterét már a kötelező elolvasás előtt megtanulják, nem pedig egy fél évvel később? Az évente megtartott március 15-i és vértanús ünnepségek, mint ismeretforrás felhánytorgatása nem ér, ott egy gyerek se tud annyira unatkozni, hogy akár egy kicsit is figyeljen.

És ez csak egy kiragadott példa, ma az általános tapasztalat az, hogy az egyes tantárgyak még véletlenül sem állnak összhangban egymással. A fizikához szükséges matematikai alapokat csak egy évvel később tanulják a gyerekek, az aktuális irodalmi mű megértéséhez szükséges művészeti, filozófiai és történelmi háttér a kanyarban sincs, az eredmény pedig az, hogy minden lóg a levegőben, semmi sem kapcsolódik semmihez, a gyerek meg hazamegy és közli, abból kellett dolgozatot írnia, hogy a liberalizmusból keletkezett a kommunizmus.

A tanárok sem szoktak hozzá, hogy a naponta leadott ismereteket hogyan lehetne kontextusba helyezni – erre sem idő, sem felkészültségük nincs. Lehetne a reneszánszt például úgy tanítani, hogy először jönne a történelem, utána az ideológiai áramlatok, a filozófia és az ábrázoló művészetek feldolgozása és összehasonlítása az elődökkel, és csak ezek után a Hamlet? Persze, lehetne, talán még élvezné is a diák. De vajon az új, „átgondolt” NAT elmegy ebbe az irányba, vagy szeptemberben Hamlet/Rómeó és Júlia, januárban történelem, júniusban meg Leonardo, filozófia soha, a Mediciek meg Borgiák maradnak a tévésorozatokra?

Sovány vigasz, hogy a bejelentett új NAT-ban majd erőltetik a számítógép-alapú tudást, mert egyrészt ma sem használják azt, ami van (pl. az okostáblákat), másrészt az informatikaoktatás sem egy sikersztori – és nem is lesz az, ha ugyanazok az idióta, szakmailag 20 évet kihagyók állítják össze a tananyagot, akik eddig. Mert abban mindenki egyetérhet, hogy ami most megy, az a gáz kategóriát meríti ki és semmi másra nem jó, mint arra, hogy a gyerek heti egy órát úgy ásítozzon, hogy gyakran még a gépet sem kapcsolhatja be.  

A nyelvtanítás szintén gödörben van és csak azt mutatja, a magyar gyerekek többsége képtelen 8 év alatt egy idegen nyelvet középfokig megtanulni – de kit érdekel? A magyar világnyelv, aki idejön tanulja meg a kultúránkkal együtt, aki meg elmenekül tőlünk, az majd mosogat vagy takarít, ahhoz nem kell tudni a folyamatos igeragozást. A felsőoktatásba meg majd csak az jut be, akinek a szülei finanszírozzák a különórákat. Az meg, hogy az „életvezetési képességek”, mint új ismeretek mit jelentenek a kormányzatunk számára, végképp rejtély – hacsak az nem, hogyan kell közmunkára jelentkezni meg létminimum alatt éhenhalás nélkül élni (mennyi embert is érint a téma Magyarországon? Minden ötödiket?). Egy biztos, azt nagyon hamar és iskola nélkül is megtanulják a gyerekek, hogy felesleges hosszú távú egészségromlás miatt aggódniuk (rákot kapnak a szeméttel tüzelés okozta szmogtól), ha rövid távon szimplán megfagynak ennek hiányában.

Az új NAT-tal kapcsolatoban a tehetséggondozásról bármilyen kiejtett szó csak porhintés (különben a FIDESZ_KDNP egyik első kormányzati lépéseként nem szüntette volna meg a tehetséggondozó iskolát, mint kategóriát), ahogy az sem megoldott, hogy szegény, de okos gyerekeknek legyen normális lehetőségük továbbtanulásra (speciális középiskolai felkészítés, stb.).

Az is nagyon bíztató lehetnek elviekben, hogy a NAT-ról „szakmai vita” indul – hát ha a NER egyre megtanította a szakmát, az az, hogy vita nincs, csak felsőbb parancs. Ha meg bárki bármi nemkívánatosat vagy  nem rendszerszabatosat mond, örüljön, ha nincs később retorziója.

Azt belátja a kormányzat, hogy az új tervekhez iskolabővítésekre is lesz szükség (2-3-akárhány új osztályterem iskolánként, ki tudja honnan) és még az is lehet, hogy tornaterem hiányában az új évfolyamok már az új stadionokba meg sportcsarnokokba járhatnak kartávolságra nyitódni. Sőt, átalakítják a pedagógusképzést és továbbképzést is, bár nem tudni, ki az a nem teljesen épelméjű, aki szerint 2019 őszén az új, átalakított, immáron ultramodern, „élményszerű tanítási módszereket” ismerő és használni is tudó pedagógusok majd ott várják a kicsiket a tanévnyitón az új osztálytermek katedrájánál. Ha csak belegondolunk, milyen sikeres volt a szakközepekben (bocsi, szakgimnáziumokban) az új természettudományos tantárgy bevezetése (se tanár, se tankönyv, se koncepció), akkor jogosan retteghet minden család, amelynek nem sikerül a gyerekét 2018 szeptemberében beiskoláztatnia az első osztályba.

Igaz, van olyan felvetés is, hogy az egészet rá kellene tolni az óvodákra – de vajon honnan lesz olyan óvónő, aki tanítani is tud? És eszközök, amivel tanítsanak? Viszont sokkal kényelmesebb megoldás lenne az állam számára, hiszen az óvodák az önkormányzatokhoz tartoznak, lehet náluk kopogtatni a plusz termekért.

És vajon honnan jött a nagy ötlet, miszerint minden gondot megold a 9 osztály? A magyar adaptáció kiöltője mindenesetre megveregetheti a saját vállát, hiszen elég egy évismétlés, és már nincs is gond a középiskolával – az egy évvel meghosszabbított alapfokú iskola a 16 éves tankötelezettséggel karöltve szuper módszer arra, hogy általános iskola padjaiból rögtön közmunkaprogramba kerülhessenek a legbirkább birkák, a szakképző iskolák jó része pedig egy tollvonással megszüntethető. Sőt, az ügy érdekében le lehet vinni a tanköteles korhatárt 15 évre és máris minden kocka a helyére kerül, a rendszer elérte a tökéletesség szintjét, a szakképzők meg gyengus szakgimik végre mehetnek a levesbe úgy, ahogy vannak.

Úgy néz ki, lengyel barátaink nemcsak csápolásra jók március 15-én (ha már nincs elég elkötelezett hazai híve miniszterelnökünknek ahhoz, hogy megtöltsék a díszbeszéd körbekordonozott helyszínét), hanem arra is, hogy importálni próbáljuk az ő iskolai sikereiket – igaz, a lengyelek 1998-ban kezdték el a munkát és eltartott majd egy évtizedig, mire teljesen üzembe helyezték az új rendszert. Persze mondhatjuk azt, hogy nemzetünk majd megmutatja, mi sokkal többre vagyunk képesek, de azért azt sem vitathatja senki sem, hogy ha egy nő egy gyereket 9 hónap alatt hord ki, az még nem jelenti azt, hogy 9 nőnek az egy gyereket kihordása sikerülhet egy hónap alatt. És így van ez az oktatással is – a tanterv évfolyamonkénti és évenkénti kidolgozása-összehangolása nem kis munka, ahogy ezek alapján az új tanmenetek, tankönyvek, segédanyagok, szemléltető eszközök, interaktív anyagok sem készülnek el egy-két hónap alatt (legalábbis egy normális országban). Ha pedig ez készen van, jöhet a pedagógusok új, korrekten körülírt követelményeknek megfelelő felkészítése, immáron teljes szemléletformálással – bár ha az etikatanároknak elég volt 60 óra, hogy egy új tantárgyat tudjanak tanítani, akkor ugyanennyi egy alsós tanárnak is biztos elég ahhoz, hogy megbirkózzon az új típusú elsős-neveléssel.  

Arra azért inkább ne várjunk, hogy ha az idősebb pedagógusoknak nem megy a szemléletváltás, akkor majd kiváltják őket az egyetemről frissen kikerült, az új módszereket kenő-vágó tanárok, hiszen az ő tankönyveik-tananyagjaik kidolgozásához is idő kell – ha most szeptemberben már az új NAT oktatására készítenék fel őket, akkor sem érnének oda az iskolákba 2019-re köszönteni az új kísérleti nyulakat.

Az sem világos, hogy honnan kap majd minden egyes iskola plusz tantermeket meg tornatermi időt, az azonban biztos, az önkormányzatok tapsolhatnak örömükben, ez végre nem az ő gondjuk – esetleg kaján mosollyal kísérve átengedik a helyi kultúr délelőttönként üres termeit a legkisebbeknek, legalább addig sem verik őket a nagyobbak. Vagy simán csak közölhetik, a szocializmusban is voltak folyamatos délutános osztályok, talán vissza lehetne hozni ezt a rendszert, mint ősi magyar hagyományt. Az a generáció is felnőtt valahogy. Ha azonban az óvodákhoz telepítik az átmeneti osztályokat, főhet a fejük, hiszen se infrastruktúrájuk, se humán erőforrásuk sincs egyelőre a probléma megoldásához.

Ha abból a már korábban lefektetett tételből indulunk ki, hogy kutyából nem lesz szalonna, azaz továbbra is azok álmodják az új NAT-ot, akik a jelenleg érvényben lévő katasztrófát összeeszkábálták, plusz a legfelsőbb parancsoknak bokacsapdosva engedelmeskedő közszolgák nem merik megmondani, ennyi idő alatt képtelenség kidolgozni egy jó rendszetr, akkor csak egyre készülhetünk fel: még nagyobb káoszra a közoktatásban. És még butább gyerekekre.

Még az is lehet, hogy valójában ez így tökéletes, a birkaképzés tökéletesítésével csak a kormányzat régen dédelgetett vágya teljesül? És mindezért mondhatni csekély ár az akár százmilliárdra is rugó évenkénti fenntartási díj …

Egyszer volt egy nagy csoda,

Neve: birka-iskola.

Ki nem szólt, csak bégetett,

Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,

Még jutalmat is kapott,

Így hát egy se ment oda,

Meg is szűnt az iskola.

(Weöres Sándor: A birka-iskola)

 Kapcsolódó posztok:

Kapcsolódó posztok:

Hogyan állítja meg a kormány a fiatalok elvándorlását?

Mit érdemel az a bűnös, aki tönkretette az oktatásunkat?

Megvan a bizonyíték, már nincs sokkal lejjebb

Statisztikailag is mérhető már kormányzatunk közoktatási ámokfutása

Meddig tart még a kormányzati ámokfutás a közoktatásban?

Közoktatásunk új pillérei?

Tényleg van bármilyen koncepció is oktatásunk színvonalának növelésére?

Hogyan lopják el az óvodák pénzét az önkormányzatokban?

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!

Bár nem szívesen valljuk be, kormányunk számára költségvetési szempontból az ideális nyugdíjas az, aki végigdolgozza életét és nem korkedvezményes nyugdíjának első napján úgy meghal szívrohamban, hogy annak semmi előzetes egészségügyi jele nem volt. Vagy csak simán elüti a villamos, fejére esik egy tégla vagy belefullad a gyógyvizes medencébe – a lényeg az, hogy ameddig csak lehet, fizesse az adót és az összes lehetséges járulékot, cserébe ne vegye igénybe sem az egészségügyi ellátást, sem pedig a nyugdíjat. Ha pedig mégis képes és túléli szabadságának első napját, akkor legyen szíves ápolja összes rászoruló 80-90 éves  vagy fiatalabb korosztályba tartozó, ám tartósan beteg rokonát, bébiszitterkedje unokáit-dédunokáit, váltsa ki a robotoló közeli családtagjainak bejárónő, szakácsnő és egyéb igényét, aztán ha van még ideje meg energiája akár el is helyezkedhet valahova a versenyszférába. Plusz szavazzon legközelebb a Fideszre, legyen szíves, hiszen a vak is láthatja, milyen jó neki.

Ha pedig egy tisztességben megőszült nyugdíjas felkapná a vizet a menjen vissza a nyugdíjas dolgozni kormányzati javaslat miatt, nyugodtan lehiggadhat, hiszen az ukáz nemcsak neki szól, hanem annak a kétszázezer nőnek is, aki képes és nem aktív a munkaerőpiacon. Hogy ők mit csinálnak, rejtély (legalábbis orruknál tovább látni nem akaró vezetőink számára), a magyarok többségének azért van tippje, például beteg felmenőket ápolnak, mivel így olcsóbban jön ki a család. És az sem hétpecsétes titok, ha a mai közoktatási helyzetben egy gyerek elit iskolába jár meg ezer különórára (azaz minőségi oktatást akarnak a szülők és nem külföldön, hanem itthon), akkor bizony teljesállású korrepetitor-sofőr kell hozzá, hogy bírja tartani a versenyistálló-sport-zene (meg ki tudja mi még) követelte tempót.

De vajon ha már így rákattant a kormány a témára, a nyugdíjasok foglalkoztatásától mi várható? A különböző jövedelmi korlátok miatt sokan (leginkább a fiatalabbak és minőségi munkára képesek) jobban teszik, ha meg sem mozdulnak, mert akkor legalább biztos, hogy megkapják a nyugdíjukat és nem veszítik el csak azért, mert jól keresnek, tettvágyukat meg levezethetik az unokákkal, bérletes gyógyfürdős lazulással meg a kertészkedéssel.

Az sem várható el az átlagnyugdíjastól, hogy naprakész legyen okos-eszközökből (számítógép, stb.) és egészségi állapotát is kikezdhette az idő vasfoga még akkor is, ha nem dohányozott, nem ivott, nem szedett fel plusz 30 kg túlsúlyt, viszont majd 50 évig állva vagy ülve termelte a munka frontján a GDP-t. Akármilyen cég is alkalmazza őt a versenyszférában, ezekkel a problémákkal tisztában van, így nem csoda, ha inkább fiatalabb, mobilabb munkaerőt keresnek a kevésbé kvalifikált helyekre (takarító, pultos, pincér, stb.).

Az sem használt a nyugdíjasok megítélésének, hogy a kormány komoly vesszőfutás közepette kergette el őket nyugdíjba – például sok pedagógus kénytelen volt év közben távozni a munkahelyéről csak azért, mert betöltötte a 62. évet, még akkor is, ha szívesen tanította volna a rábízott gyerekeket legalább a nyári vakációig. Hogy hihetik el ezek az emberek, hogy szívesen látottak bárhol is? Hogy nem kerülnek újra végletekig megalázó helyzetbe csak azért, mert egy idióta politikus fejében fordult a szélirány, immáron ki tudja hányadszor? Vigasztalja vajon, hogy az államtitkárok, parlamenti képviselők, akik mindehhez lelkesen asszisztáltak, nyugodtan ülhettek a babérjaikon túlkorosan is?

A másik nagy kérdés azonban az, vajon miért van szükség a nyugdíjasokra?  2010-2015 között 478 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, miközben a gazdaságilag inaktívak csoportja 441 ezerrel csökkent. Jól is mutatna ez a 13%-os emelkedés illetve 13%-os csökkenés, ha nem tudnánk azt, hogy 2012 és 2016 között 14%-kal nőtt a köztisztviselők és közalkalmazottak száma (853,6 ezer főről 973,3 ezer főre), valamint megjelent 180 ezer, szinte semmi hasznot sem hajtó, cserébe igen drágán üzemelő közfoglalkoztatott is a rendszerben. Sőt, ha összeadjuk a két kategóriát akkor kiderül, több, mint 35%-kal nőtt 2012 óta az adófizetők által fizetett munkavállalók száma – és akkor még nem beszéltünk az egyre szaporodó és nyereségességben nem mindig élen járó állami vállalatokról, amelyek alkalmazottjainak bére szintén a költségvetést terhelhetik.

Ha pedig azt gondoljuk, Magyarország jobban teljesít, a GDP rakétasebességgel lőtt ki az Orbán-kormány alatt és már nincs más gondja a gazdasági miniszternek mint a pénz csörgését hallgatni, nagyobbat már nem is tévedhetünk. Annak ára van, hogy a Fidesz-KDNP a munkanélküliek rendszerből eltüntetése érdekében újra megvalósította a kapun belüli munkanélküliséget és közalkalmazottakkal-köztisztviselőkkel meg közmunkásokkal árasztotta el az országot – ugyanis a GDP (2005. évi átlagáron számolva) a foglalkoztatottság 13%-os emelkedése mellett 2010 és 2015 között csak 7%-kal nőtt. És hiába mondja Orbán Viktor, hogy a gazdaságunk helyzete bíztató, ha a számok világosan mutatják, az egy foglalkoztatottra jutó GDP 2015-ben csak 95,6%-a volt a 2010 évi eredménynek. Ennyit az oly sokat emlegetett hatékonyságról meg versenyképességről …

Ezért aztán nem hihetjük, hogy a nyugdíjasok hadrendbe állítása majd megoldja azt a munkaerőpiaci helyzetet, amibe kormányunk kormányozta ezt az országot, ahhoz ugyanis az állami szféra drasztikus leépítése lenne szükséges és nem feltétlen az egészségügyi és oktatási szférával kezdve, hanem olyan ki tudja mivel foglalkozókkal, mint a lassan már meg nem számolható államtitkárok siserehada meg a különböző tanácsok, hivatalok, kamarák, állami vállalatok, közalapítványok ingyenélői. Azokkal, akik jó egészségi állapotnak örvendenek, nem dolgozták végig az életüket (sőt valójában a többségük még soha nem is látott érdemi munkát közelről), és nem azzal töltik az idejüket, hogy nyugdíjasként (vagy nőként) családjuk érdekében kritikán aluli állami egészségügyi, szociális és közoktatási szolgáltatások kiváltásán ügyködjenek.

És ha a nyugdíjasok nem válnak be, az egyre szaporodó kapun belüli munkanélküliek meg továbbra is szent tehenek, akkor jöhet a tankötelezettség 14 évre leszállítása és máris egy rakás fiatal, hadrafogható, 4 évnyi heti egy informatikát és 8 évnyi heti öt testnevelésórát maga mögött tudó, a PISA-tesztre már be nem kerülő fitt munkaerő vonható be a problémák megoldására.

Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!