Meddig tart még a kormányzati ámokfutás a közoktatásunkban? 2.0

2017. március 08. - Karvalyok Földje

Ha eddig panaszkodtunk arra, hogy kormányzatunk ámokfut oktatásügyileg, hát most még rátesz pár lapáttal, ha már rohanunk lefele a lejtőn, azt legyünk szívesek csináljuk minél gyorsabban. Különben mikor tudnánk meg, hogy elértük a gödör alját? Vagy már elértük, és a 2019-re beharangozott új 9 osztályos iskola koncepciója már csak egy utolsó dinamitrúd, hogy mindannyian egy másik kontinensen kössünk ki?

Persze mi tagadás, amióta a Fidesz-KDNP „szakemberei” átvették az azóta már közneveléssé degradált közoktatást, amihez nyúltak, minden elromlott:

a reformnak nevezett bármi iszonyatos pénzeket emésztett fel,
a KLIK és az iskolák valamint a tankönyvkiadás államosítása mind koncepcióban mind megvalósításban egy kapitális csőd, hogy az eredményről már ne is beszéljünk,
a felelősnek egyáltalán nem bizonyuló vezetők egymást váltották a különböző hivatalok élén (államtitkárság, Oktatási Hivatal, KLIK, stb.), és amíg hozzáfértek a fazékhoz lelkesen kavargatták az egyre zavarosabb trutyit,
a nagy csindradattával bevezetett új Nemzeti Alaptanterv beígért csodája a tartós tankönyvekkel együtt mehet a kukába,
a természettudományos, informatikai meg nyelvi oktatás színvonala a béka méretes hátsója alatt,
a magyar gyerekek meg egyre butábbak (legalábbis a PISA-tesztek alapján). És egyre korábban hagyják ott az iskolát.

Igaz, ott lappang a nagy kérdés, miszerint ez a véletlen műve (a megbuktathatatlan és leválthatatlan miniszter kinevezettjei ugyan képesek mindenre, de nem jók semmire) vagy egy előre jól megtervezett akció zajlik a szemünk előtt, melynek egyetlen célja a minél agyhalottabb és ezáltal végletekig manipulálható szavazók rendszerbe állítása. Az összeesküvéselmélet-pártiak ez utóbbira szavaznak, szerintük a legkeresztényibb és legnemzetibb kormányunk feltett szándéka, hogy hazánk mezőgazdasági jellegét hangsúlyozva birkákat tenyésszen ne csak a mezőkön, hanem az iskolákban is. Engedelmes, mindennel egyetértő gyapjasokat, amelyeket csak megfelelő ütemben kell etetni ahhoz, hogy nyírhatók legyenek, aztán ha már nem kellenek, irány a vágóhíd (azaz a magyar egészségügy pokoli bugyrai).

Ha megnézzük az új 9 osztályos iskola napvilágra hozott koncepcióját, távolról talán csilivili, belegondolva azonban rémisztő, hiszen valljuk be, ugyanaz a klientúra fog most gyökeresen új tervekkel előállni, amelyik az elmúlt hét évben annyi galádságot követett el a magyar gyerekek ellen. Most vajon okosabbak, rátermettebbek lesznek majd? Kizárt. Jobban ismerik majd a diákokat meg azok igényeit? Kizárt. Segítséget kérnek gyakorló szakemberektől? Kizárt. Eljutnak olyan globális szemléletig, amely szükséges lenne az új mechanizmus eredményessé tételéhez? Maradjunk inkább annál az ősi magyar mondásnál, miszerint kutyából nem lesz szalonna.

Attól, mert 8 osztály helyett 9 lesz, vajon gyerekközpontú lesz bármi is? Eddig senkit sem érdekelt, miről mit gondolnak a gyerekek, hogyan élik meg azt, hogy hetente akár 34-36 tanórájuk is lehet, hogy heti több nulladik órán aludhatnak el, meg hogyan ismerkednek a könyék járdáival naponta testnevelés órán mert a tornaterembe évek óta nem jutottak be. És arra sem kíváncsi senki sem, hogyan lehet földrajzot atlasz nélkül tanítani csak azért, mert az nem fért bele a kormány által megálmodott tankönyvcsomag keretösszegébe. Ezek után még van képe bárkinek is odafent azt állítani, hogy az új, „átgondolt” NAT középpontjában „a lexikális ismeretek mellett használható tudás, a gyermekek értelmi és értelmi fejlődése, a most tantárgyakra szétbontott ismeretek összekapcsolása áll”?

Ha eddig ez az összekapcsolás nem sikerült még egy-egy tantárgyon belül sem, a tankönyvíróknak még az is nagy kihívás, hogy szűkebben véve egy-egy témazáró keretében feldolgozandó és visszaadandó anyagban felmutassanak logikát (lásd középiskolás történelem tankönyvek), akkor ugyanezek a „szakemberek” vajon hogyan hoznak össze egy tantárgyközi összehangolást? Elérünk egyszer odáig, hogy a magyar gyerekek 90%-a által oly intenzíven utált Kőszívű ember fiait úgy kell majd elolvasniuk, hogy a történelmi hátterét már a kötelező elolvasás előtt megtanulják, nem pedig egy fél évvel később? Az évente megtartott március 15-i és vértanús ünnepségek, mint ismeretforrás felhánytorgatása nem ér, ott egy gyerek se tud annyira unatkozni, hogy akár egy kicsit is figyeljen.

És ez csak egy kiragadott példa, ma az általános tapasztalat az, hogy az egyes tantárgyak még véletlenül sem állnak összhangban egymással. A fizikához szükséges matematikai alapokat csak egy évvel később tanulják a gyerekek, az aktuális irodalmi mű megértéséhez szükséges művészeti, filozófiai és történelmi háttér a kanyarban sincs, az eredmény pedig az, hogy minden lóg a levegőben, semmi sem kapcsolódik semmihez, a gyerek meg hazamegy és közli, abból kellett dolgozatot írnia, hogy a liberalizmusból keletkezett a kommunizmus.

A tanárok sem szoktak hozzá, hogy a naponta leadott ismereteket hogyan lehetne kontextusba helyezni – erre sem idő, sem felkészültségük nincs. Lehetne a reneszánszt például úgy tanítani, hogy először jönne a történelem, utána az ideológiai áramlatok, a filozófia és az ábrázoló művészetek feldolgozása és összehasonlítása az elődökkel, és csak ezek után a Hamlet? Persze, lehetne, talán még élvezné is a diák. De vajon az új, „átgondolt” NAT elmegy ebbe az irányba, vagy szeptemberben Hamlet/Rómeó és Júlia, januárban történelem, júniusban meg Leonardo, filozófia soha, a Mediciek meg Borgiák maradnak a tévésorozatokra?

Sovány vigasz, hogy a bejelentett új NAT-ban majd erőltetik a számítógép-alapú tudást, mert egyrészt ma sem használják azt, ami van (pl. az okostáblákat), másrészt az informatikaoktatás sem egy sikersztori – és nem is lesz az, ha ugyanazok az idióta, szakmailag 20 évet kihagyók állítják össze a tananyagot, akik eddig. Mert abban mindenki egyetérhet, hogy ami most megy, az a gáz kategóriát meríti ki és semmi másra nem jó, mint arra, hogy a gyerek heti egy órát úgy ásítozzon, hogy gyakran még a gépet sem kapcsolhatja be.

A nyelvtanítás szintén gödörben van és csak azt mutatja, a magyar gyerekek többsége képtelen 8 év alatt egy idegen nyelvet középfokig megtanulni – de kit érdekel? A magyar világnyelv, aki idejön tanulja meg a kultúránkkal együtt, aki meg elmenekül tőlünk, az majd mosogat vagy takarít, ahhoz nem kell tudni a folyamatos igeragozást. A felsőoktatásba meg majd csak az jut be, akinek a szülei finanszírozzák a különórákat. Az meg, hogy az „életvezetési képességek”, mint új ismeretek mit jelentenek a kormányzatunk számára, végképp rejtély – hacsak az nem, hogyan kell közmunkára jelentkezni meg létminimum alatt éhenhalás nélkül élni (mennyi embert is érint a téma Magyarországon? Minden ötödiket?). Egy biztos, azt nagyon hamar és iskola nélkül is megtanulják a gyerekek, hogy felesleges hosszú távú egészségromlás miatt aggódniuk (rákot kapnak a szeméttel tüzelés okozta szmogtól), ha rövid távon szimplán megfagynak ennek hiányában.

Az új NAT-tal kapcsolatoban a tehetséggondozásról bármilyen kiejtett szó csak porhintés (különben a FIDESZ_KDNP egyik első kormányzati lépéseként nem szüntette volna meg a tehetséggondozó iskolát, mint kategóriát), ahogy az sem megoldott, hogy szegény, de okos gyerekeknek legyen normális lehetőségük továbbtanulásra (speciális középiskolai felkészítés, stb.).

Az is nagyon bíztató lehetnek elviekben, hogy a NAT-ról „szakmai vita” indul – hát ha a NER egyre megtanította a szakmát, az az, hogy vita nincs, csak felsőbb parancs. Ha meg bárki bármi nemkívánatosat vagy nem rendszerszabatosat mond, örüljön, ha nincs később retorziója.

Azt belátja a kormányzat, hogy az új tervekhez iskolabővítésekre is lesz szükség (2-3-akárhány új osztályterem iskolánként, ki tudja honnan) és még az is lehet, hogy tornaterem hiányában az új évfolyamok már az új stadionokba meg sportcsarnokokba járhatnak kartávolságra nyitódni. Sőt, átalakítják a pedagógusképzést és továbbképzést is, bár nem tudni, ki az a nem teljesen épelméjű, aki szerint 2019 őszén az új, átalakított, immáron ultramodern, „élményszerű tanítási módszereket” ismerő és használni is tudó pedagógusok majd ott várják a kicsiket a tanévnyitón az új osztálytermek katedrájánál. Ha csak belegondolunk, milyen sikeres volt a szakközepekben (bocsi, szakgimnáziumokban) az új természettudományos tantárgy bevezetése (se tanár, se tankönyv, se koncepció), akkor jogosan retteghet minden család, amelynek nem sikerül a gyerekét 2018 szeptemberében beiskoláztatnia az első osztályba.

Igaz, van olyan felvetés is, hogy az egészet rá kellene tolni az óvodákra – de vajon honnan lesz olyan óvónő, aki tanítani is tud? És eszközök, amivel tanítsanak? Viszont sokkal kényelmesebb megoldás lenne az állam számára, hiszen az óvodák az önkormányzatokhoz tartoznak, lehet náluk kopogtatni a plusz termekért.

És vajon honnan jött a nagy ötlet, miszerint minden gondot megold a 9 osztály? A magyar adaptáció kiöltője mindenesetre megveregetheti a saját vállát, hiszen elég egy évismétlés, és már nincs is gond a középiskolával – az egy évvel meghosszabbított alapfokú iskola a 16 éves tankötelezettséggel karöltve szuper módszer arra, hogy általános iskola padjaiból rögtön közmunkaprogramba kerülhessenek a legbirkább birkák, a szakképző iskolák jó része pedig egy tollvonással megszüntethető. Sőt, az ügy érdekében le lehet vinni a tanköteles korhatárt 15 évre és máris minden kocka a helyére kerül, a rendszer elérte a tökéletesség szintjét, a szakképzők meg gyengus szakgimik végre mehetnek a levesbe úgy, ahogy vannak.

Úgy néz ki, lengyel barátaink nemcsak csápolásra jók március 15-én (ha már nincs elég elkötelezett hazai híve miniszterelnökünknek ahhoz, hogy megtöltsék a díszbeszéd körbekordonozott helyszínét), hanem arra is, hogy importálni próbáljuk az ő iskolai sikereiket – igaz, a lengyelek 1998-ban kezdték el a munkát és eltartott majd egy évtizedig, mire teljesen üzembe helyezték az új rendszert. Persze mondhatjuk azt, hogy nemzetünk majd megmutatja, mi sokkal többre vagyunk képesek, de azért azt sem vitathatja senki sem, hogy ha egy nő egy gyereket 9 hónap alatt hord ki, az még nem jelenti azt, hogy 9 nőnek az egy gyereket kihordása sikerülhet egy hónap alatt. És így van ez az oktatással is – a tanterv évfolyamonkénti és évenkénti kidolgozása-összehangolása nem kis munka, ahogy ezek alapján az új tanmenetek, tankönyvek, segédanyagok, szemléltető eszközök, interaktív anyagok sem készülnek el egy-két hónap alatt (legalábbis egy normális országban). Ha pedig ez készen van, jöhet a pedagógusok új, korrekten körülírt követelményeknek megfelelő felkészítése, immáron teljes szemléletformálással – bár ha az etikatanároknak elég volt 60 óra, hogy egy új tantárgyat tudjanak tanítani, akkor ugyanennyi egy alsós tanárnak is biztos elég ahhoz, hogy megbirkózzon az új típusú elsős-neveléssel.

Arra azért inkább ne várjunk, hogy ha az idősebb pedagógusoknak nem megy a szemléletváltás, akkor majd kiváltják őket az egyetemről frissen kikerült, az új módszereket kenő-vágó tanárok, hiszen az ő tankönyveik-tananyagjaik kidolgozásához is idő kell – ha most szeptemberben már az új NAT oktatására készítenék fel őket, akkor sem érnének oda az iskolákba 2019-re köszönteni az új kísérleti nyulakat.

Az sem világos, hogy honnan kap majd minden egyes iskola plusz tantermeket meg tornatermi időt, az azonban biztos, az önkormányzatok tapsolhatnak örömükben, ez végre nem az ő gondjuk – esetleg kaján mosollyal kísérve átengedik a helyi kultúr délelőttönként üres termeit a legkisebbeknek, legalább addig sem verik őket a nagyobbak. Vagy simán csak közölhetik, a szocializmusban is voltak folyamatos délutános osztályok, talán vissza lehetne hozni ezt a rendszert, mint ősi magyar hagyományt. Az a generáció is felnőtt valahogy. Ha azonban az óvodákhoz telepítik az átmeneti osztályokat, főhet a fejük, hiszen se infrastruktúrájuk, se humán erőforrásuk sincs egyelőre a probléma megoldásához.

Ha abból a már korábban lefektetett tételből indulunk ki, hogy kutyából nem lesz szalonna, azaz továbbra is azok álmodják az új NAT-ot, akik a jelenleg érvényben lévő katasztrófát összeeszkábálták, plusz a legfelsőbb parancsoknak bokacsapdosva engedelmeskedő közszolgák nem merik megmondani, ennyi idő alatt képtelenség kidolgozni egy jó rendszetr, akkor csak egyre készülhetünk fel: még nagyobb káoszra a közoktatásban. És még butább gyerekekre.

Még az is lehet, hogy valójában ez így tökéletes, a birkaképzés tökéletesítésével csak a kormányzat régen dédelgetett vágya teljesül? És mindezért mondhatni csekély ár az akár százmilliárdra is rugó évenkénti fenntartási díj …