Új operatív törzs nő ki a semmiből, ezúttal azonban nem a járvány ellen veszik fel a harcot hanem a vállalkozók életét megkeserítő agyonadminisztráció ellen. Legalábbis ez a porhintés, hiszen a magyar már a szocializmus idején megtanulta, a „nem lesz áremelkedés” hívószó volt az utolsó olcsó tankolásra. Aztán az Orbán-rezsim megtanította azt is, hogy a „nem lesz tandíj” igazi izmos tandíj bevezetését eredményezte - na jó, másképp hívják, de attól ami úgy megy mint egy kacsa, úgy riszálja a seggét mint egy kacsa és úgy hápog mint egy kacsa az még kacsa akkor is ha libának nevezzük. A söralátétre ráférő adóbevallást is hiába vártuk, bár ha úgy gondolta annak idején nagyfőnökünk, hogy egy pendrive bőven elfér egy söröskorsónyi területen, akkor igaza van, csak a tárterülete legyen elég nagy annak a bizonyos adathordozónak.
„Olyan adó beszedése, amely nem abszolút szükséges és amelyet nem kétség kívül a közjó érdekére fordítanak, az csak szimplán legalizált lopás.” - Calvin Coolidge
Ezek után vajon mihez kezd az új törzs? Mi az, amit a legfontosabbnak tart megszüntetni (vagy legalább felfüggeszteni, elodázni)? A plázastopot? A költségvetésnek filléreket jövedelmező, feleslegesen irritáló újabb és újabb kis- és különadókat, amelyekből cirka hatvan körül van? Vagy azt, hogy minden egyes vállalkozásnak minden egyes számlájának teljes tartalmát be kell jelenteni? Főleg ha az egészet maga Orbán Viktor miniszterelnök úr fogja irányítani, aki az elmúlt tíz év alatt megígért már mindent meg annak az ellenkezőjét is. Nemzetünk és mindannyiunk atyja (Fidelitas után szabadon, akik szerint „apa csak egy van”) sárkányölő Szent Györgyként megküzdött a migráncsokkal, Sorossal (bár ez utóbbi elég sziszifuszi melónak tűnik és nincs az a pénz, amit meg ne érne az újabb és újabb offenzíva), pálinkaügyben az Unióval, aztán jött a COVID, és most meg begyűrűzött a felismerés, új front a Vogon-szintű adminisztráció. Csak képzeljük el a kisnyugdíjas arcát ahogy boldogan bólogat a királyi tévé rendkívüli bejelentése hallatán, miszerint a vállalkozásoknak a vízóracserés három példányos kétoldalas nyomtatvány ezentúl három példányos és egyoldalas lesz. Azt már nem fogják megosztani velük, hogy az eddig 12-es betűnagyság 8-as lett és plusz két, lehetőleg közjegyzővel hitelesített mellékletet is kell ezentúl csatolni, olyat, amit eddig nem kellett.
A hivatalok is keresztbe tehetnek a nagy adminisztráció csökkentésnek – látott már élő ember olyan aktakukacot aki azt mondta volna, szívesen megszabadulna a papírjai egy részétől? Ha nem állnak hegyekben a kérelmek, beadványok meg harmadjára (és még most sem helyesen) kitöltött nyomtatványok, vajon mivel indokolja csinovnyikunk az önnön szükségességét? Fele kiló adminisztrációhoz fele kilónyi ügyintéző is elég, a felesleg meg mehet a levesbe, ha nem vigyáz, a végén még átvezényelhetik egy isten háta mögötti okmányirodába, oda, ahova önszántából egy közszolga sem hajlandó betenni a lábát sem. Ezek után vajon merne javaslatot tenni bármilyen csökkentésre? Önként és dalolva kizárt, és egyetlen épelméjű főnöke sem – a tudás hatalom, a tudás pedig abból a sok-sok felesleges adminisztráció során kerül a hivatalba/hatósághoz, amit most elviekben majd célkeresztjébe vesz az új törzs.
„Bármely változás esélytelen, hiszen a bürokraták mindenek feletti érdeke, hogy fenntartsák a káoszt, amely a lételemük.” – Richard M. Nixon (USA 37. elnöke)
Ne is beszéljünk arról, az agyonadminisztráció az, ami élteti a különféle hatóságok (pl. adóhivatal) bírságolási gyakorlatát – elkéstél a határidővel? Fizetsz. Elütötted a számokat? Majd legközelebb háromszor átellenőrzöd, fizetsz. Elfelejtetted a huszonötödik nyomtatvány nyolcadik mellékletet becsatolni? Kezd elölről az egészet. Plusz fizetsz. A költségvetés köszöni szépen csak profitál a vállalkozásokat sújtó adminisztrációból – ha két bevallás/bejelentés feleslegessé lesz nyilvánítva, az egyben azt is jelenti, hogy két bírságolási lehetőséggel kevesebb. Na, erre sem fog egyetlen hivatalos szerv sem javaslatot tenni, ahogy a költségvetésből kieső tételek is kevesebb stadionra meg egyházakra fordítható, azok kegyeit megvásárló pénzt eredményezhetnek.
És akkor még nem beszéltünk azokról a piaci szereplőkről, akiknek egy részét az agyonadminisztráció élteti – ahogy régen ha eldobtunk egy követ akkor vámügyintézőt találtunk el, most tűzvédelmiseknek, munkavédelmiseknek, haccposoknak meg hasonlóknak áll a zászló. Ez nem azt jelenti, hogy feleslegesek (szakértelmükre igenis szükség van), de ha kevesebb, észszerűbb mennyiségű papírmunkára lenne szükség, akkor ők is kevesebben lennének. Ők soha nem mondanák hogy kevesebb papírt, hiszen létük szűnne meg, ahogy például azoknak is, akik gépjárművek vizsgáztatására vagy éppen más hivatali ügyek bér-elintézésére szakosodtak.
Azonban vannak náluk sokkal nagyobb halak – ők azok, akik a teljes bizniszüket az állam agyonadminisztrációjára (pontosabban adatéhségére) alapozták, például az online számlázó felületek gazdijai. Napi szinten nyomják a saját reklámjukat (még az online játékfelületeket is megszállták a nagy ügyfélfogási rohamukban), ha nem az ő rendszerükhöz csatlakozik egy vállalkozás, bizony számíthat rá, hogy agyon fogja nyomni az emberfeletti adminisztrációs teher július egytől. Ha pedig azt hittük, a három önmagát leginkább reklámozó online felület a nagyhal ebben a spéci nemzeti pocsolyában hát nem, megjelentek az igazi cápák is. Kik ők? A bankok érdekeltségébe tartozó, az agyonadminisztrációban segítő kezet nyújtó felületek akik nemcsak a vállalkozások adatait tartják ki tudja melyik és mennyire biztonságos felhőben, hanem a segítségükkel rögtön utalni is tud a vállalkozó (és a bankügyfeleknek még ingyenes is, legalább is ez a méz a madzagon), ezzel örökre röghöz kötve az adminisztrációját csökkenteni akaró vállalkozást. A vállalkozások pedig választhatnak
- maradnak olyan rendszernél, amely legalább közvetítőhöz nem nyomja be az adataikat és vállalják a dupla adminisztrációs terhet (manuálisan rögzíteni minden számlájuk teljes tartalmát kétszer, egyszer a kiállított számlán, egyszer meg az adóhivatal rendszerébe, szorozza fel mindenki ha egy számla öt perc, akkor száz számla hány perc + internet kapcsolat) vagy
- rábízzák az üzleti titkaikat valamelyik random halra és reménykednek, az online számlázó cég nem megy csődbe és adataik nem ragadnak örökre egy pápua új guineai vagy szibériai szerverfarmon, netalán nem kötnek ki egy etikusnak kevésbé mondható hacker eladási listáján.
Ha már bizalom, az átlagvállalkozó inkább a bankjában fog bízni (azok úgyis látják a fizetési adataikat meg hát ott van a banktitok meg a bankfelügyelet, ezektől is remél némi biztosítékot a bizalmasság megőrzése terén), mint egy bármikor, egy mozdulattal megszüntethető, fénysebességben tulajdonost változtatni képes kft-ben. De vajon ha már adminisztráció csökkentés, mennyi lobbiértéke van az olyan nagy bankoknak, mint például az OTP meg a Budapest Bank? Vajon hagynák, hogy ezt a zsíros, az ügyfeleiket gúzsba kötő falatot kihúzzák a szájukból adminisztráció csökkentés címén?
Az összes befogadott számla adóhivatal felé lejelentésére is köröznek a cápák, ajánlgatva azokat a rendszereket, amelyek használatával az akár több száz oldalas áfa-bevallás melléklet kitöltése immáron „gyerekjáték” lesz és például egy bizonylat- vagy adószám elütése (tételenként akár százezres bírsággal fenyegetve) meg utólagos módosítás nem jelent több órai felesleges munkát meg lejelentési határidőből kicsúszást. A vállalkozó meg szívhatja a fogát, bármerre is indul, az adminisztrációs terhe mellett a költségei is jelentősen nőni fognak (humán erőforrás, szoftver, stb.), a kormány meg majd köszöni szépen, az intézkedései árnövelő hatását rákeni a gazdaság szereplőire, már megint kapzsik meg hasonlók.
A vállalkozóknak egyelőre nem lehet sok bizodalma az új törzsben – és kevés a remény, hogy törzshöz kompetens agy is tartozni fog. Látszatintézkedések eddig is voltak bőven, a könnyítésnek álcázott újabb és újabb bonyolításokkal meg tele van a hócipőjük, ígéretekkel meg a padlás.
A pudig próbája az evés, és ahogy mondják, a remény hal meg utoljára.
