Magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen, mondta annak idején Széchenyi István, és valószínűleg nem gondolta, hogy még a XXI. század elején is igaz lesz ez ránk. És nem az a baj, hogy kevesen vagyunk (ráadásul egyre kevesebben) és az sem, hogy az egyik legkacifántosabb nyelvet beszéljük széles e földkerekségen, hanem az, hogy milyen politikusokkal áldott (vagy inkább vert) meg minket az ég. Különben miért lenne hírértéke annak, miszerint Kispest polgármestere, Gajda Péter fogta magát és önhatalmúlag leszedette meg leragasztatta azokat a plakátokat, amelyek szerinte gyűlöletkeltésre alkalmasak?
Először is van más szervezet bőven, amelyik intézkedhetett volna annak érdekében, hogy ne legyenek a közterületeken olyan hirdetések, amelyek az alaptörvényünkben rögzített olyan alapvető emberi jogokat sértenek, mint
- a jó hírnévhez való jog (mindenkinek joga van ahhoz, hogy a jó hírnevét tiszteletben tartsák, még az ellenzéki politikusoknak és magyar származású külföldi üzletembereknek is)
- az emberi méltósághoz való jog (a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának megsértésére és ez nemcsak a fideszesek kiváltsága, hanem mindenkié, még a közmunkásoké is, bármennyire is idegesítő)
- a közösségek méltóságához való joga (a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása nem irányulhat nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának megsértésére – azaz le a cigányozással, muszlimozással, zsidózással és egyéb, egyedül a szavazatmaximalizálás célját szolgáló alaptalan ócsárlással).
Ráadásul az alaptörvényünkben az is benne van, hogy Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés (azaz faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyon, születés vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel) nélkül biztosítja, ám sokan a saját bőrükön tapasztalhatják, lenne még bőven mit javítani ezen a téren, ahogy tilos az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat is. De mit is várunk, ha maga a miniszterelnökünk beszél teljes nemzetünk nevében arról, hogy nem akarjuk, hogy a színünk keveredjen másokéval? Vagy amikor a kormány felelős minisztere értekezik arról, miszerint mindenki annyit ér, amennyije van, a közmunkások meg csak azért nem folytatnak bűnöző életmódot, mert nem érnek rá, Bécs meg úgy rohad le, ahogy van? Mi alapján remélhetnénk, hogy majd a rendőrség (vagy más hatóság) fogja magát és eljárást indít olyan uszító plakátok kiagyalói, sokszorosítói és kiragasztói ellen, amelyeket – közvetlenül vagy közvetve – maga a kormány rakatott ki, közpénzből finanszírozva? A Facebook csak nem cenzúrázhatja a köztereinket annak ellenére, hogy Lázár János bécsi videója már nekik is sok volt.
Arra is rá kellett jönnünk, hiába van büntetőtörvénykönyvünkben olyan magatartásforma meghatározva, amely nemcsak az alaptörvényünkkel, hanem uniós kerethatározattal is kompatibilis, az még nem azt jelenti, hogy felelősségre is lesz vonva az, aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve annak tagja ellen, vagy a lakosság egyes csoportjai, illetve azok tagjai ellen erőszakra vagy gyűlöletre uszít. És ez mindaddig nem is fog megtörténni, ameddig maga a kormányfő – saját hatalmának bebetonozása érdekében – használja ki minden erővel azt, hogy a magyarok 72%-a erősen muszlimellenes. Meg bárki ellenes, aki nem olyan, mint ő. Sőt, legfőbb vezetőnknek nemcsak a nem keresztényekkel van baja, hanem a többszáz éve köztünk élő romákkal is annak ellenére, hogy a pártja (és ezáltal ő maga is) cirka minden nyolcadik voksát roma származású magyar állampolgártól kapja.
És hol van még az országgyűlési választás napja? Addig még sok víz folyik le a Dunán és az ENSZ mellett lehet központilag, az adófizetők pénzéből finanszírozva gyűlöltetni még a melegeket (mit akarnak, jogokat? na ne már), a mozgássérülteket (minek is nekik akadálymentesítés a metróban?), az ateistákat (aki nem vallásos, az nem is ember) meg ki tudja még kiket, fő hogy plusz szavazatokat eredményezzen kormánypártunknak. Ha pedig a gyűlölködés fizikai erőszakba is torkollik, no para, legalább bebizonyosodik, bizony ezek a – kormányunk által – stigmatizált egyének mindenre képesek, csak magyar módra együtt élni nem azokkal, akik nem olyanok, mint ők. És egyébként is vessen magára minden ellenzéki politikus, roma, közmunkás meg bevándorló vagy egykor bevándorolt család leszármazottja, nincs vasfüggöny, ha nem tetszik, mehetnek arra, amerre látnak.
Újból csak Széchenyi Istvánt idézve nem elég mai időkben törvényeket írni, de azok iránt szimpátiát is kell gerjeszteni – ennek elmulasztásában pedig kormányunk élen jár (nem véletlenül rasszistázták le meg tartják idegengyűlölőnek Orbán Viktort odakint), hiszen saját gombnyomogató apparátusának kőbe vésett végtermékét tiporja páros lábbal, az alaptörvény és egyéb jogszabályok betartásának felügyeletére hivatott szervek meg cinkosan és jó mélyen hallgatnak mindeközben.
Ezek után már tényleg hírértékű, ha van olyan hazai ellenzéki politikus, aki mintegy Robin Hoodként – polgármesteri hatalmát felhasználva – intézkedéséért felelősséget is vállalva fogja magát és szembe megy az árral és eltünteti a közterekről azokat a tacepaókat, amelyek sértik alaptörvényünket. Persze a saját helyi ellenzékét sem kell félteni, ők azonnal felháborodtak azon, hogy kerületükben visszaáltl a jogállamiságnak (és a hatályos jogszabályoknak) megfelelő állapot. Mert azért valljuk be, migrációra hivatkozva Szél Bernadett, Vona Gábor meg Karácsony Gergely ellen uszítani minden, csak nem alaptörvény-kompatibilis cselekedet.
„Bármily szerencsétlen helyeztetésű legyen is az ország, bármily láncok által legyen is lebilincselve a nemzet, előbb-utóbb mégis szabadabb létre vív, ha lakosaiban a polgári erény tiszta vére buzog. S viszont akármilyen boldog fekvésű legyen is egy ország, bármily szabadságokkal bírjanak is lakosai, lassan-lassan mégis rabigába görbed, ha romlott a tiszta erkölcs s polgári erény nem fénylik többé.” (Széchenyi István)
Törvénytisztelő magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen. Csak kell hozzá néhány helyi Robin Hood, hogy segítsen ebben.
