Ha összekapja magát a kormány még időben van ahhoz, hogy szeptemberre odaérjen az iskolákba az új kulturális-művészeti ág zászlóshajója, a vadonás új kötelező olvasmány, a kötelező olvasmányok legeslegjobbika, a Felcsúti csillagok (bolti nevén Labdarúgás és tudomány) kötet, amelyet maga a Puskás Akadémia gründolt a Testnevelési Egyetemmel karöltve.
Sok honfitársunk már pattanhat is, hol lehet megrendelni a könnyed 400 oldalas olvasmányt, amit maga Mészáros Lőrinc ajánlott a tisztelt nagyközönség figyelmébe? Soha vissza nem térő alkalom egy olyan netes adatbázisba bekerülni, amely a magyarországi labdarúgás (és nem utolsó sorban a kormány) elkötelezett híveit tartalmazza, hátha nemcsak korbács, hanem répa is kijár a jelentkezőknek.
Az új művészeti ág megjelenése akár fel is pezsdítheti a kormányzati plakátpropaganda mint vizuális kultúra-híveit, azokat, akik szerint hihetetlen szükség van a Soros-migráncs-köcsög Bermuda-háromszögben pénzégető vizuális környezetszennyezésre, leginkább akkor, amikor már belefáradtak a kormánylapok irodalmi magasságaiba és kicsápolták magukat egy lakáj-koncerten. Az új művészeti ág nem követel meg nagy szellemi magasságokat, sem pedig bármilyen előképzettséget, bármelyik randon stadion lelátójára nyugodtan ki lehet ülni akár egy zacskó szotyival is (senki nem fog panaszkodni, hogy a folyamatos zörgéstől nem lehet hallani a művészeket) és ha tele a hólyag, a félidő végét sem kell megvárni a budiba kimenetellel, úgysem történik a pályán semmi. És még az egész sort sem kell felállíttatni mint a színházban, kivéve persze ha ultrák közé ült a nem túl gyakorlott kultúra rajongó és meg sem mer mozdulni mindaddig, amíg minden kopasz el nem takarodott a környékéről. A plusz pedig? A jó levegő, a színvonalas társaság és még csak végig sem kell hallgatni a sznob színész- meg rendezőértékeléseket a szünetben a büfében, ahol ráadásul még napraforgómagot sem lehet kapni, micsoda szégyen.
Hogy vajon mit lehet hazánkban négyszáz oldalon keresztül írni a futballról már más kérdés, de aki olvasott már valaha is Jókait az tudja, terjedelmi korlátok nélkül lehet részletezni a fű növését, az meg ugye van a focipályán is. És ha maga Mészáros Lőrinc állítja, hogy belelapozgatott és nagyon érdekes a könyv, akkor nincs mese, hiába tankönyv a minősítése, szuper olvasmány lehet olyan estékre, amikor a huszonkettedik ismétlés megy a királyi tévén. Ha pedig a nemzet gázszerelője megfenyegeti a gyerekeket, hogy mindegyiknek ajánlani fogják a könyvet ha eljutnak abba a korba, mikor értelmezni tudják a leírtakat, az egyet jelent azzal, végre búcsút lehet inteni az Egri csillagoknak és jöhet helyette a felcsúti csillagok korszakalkotó műve. Végül is mindkettőn ugyanúgy el lehet aludni, nem? Ha pedig maga Orbán Viktor sorolja a futballt a művészet kategóriájába, akkor az oda is tartozik, ha meg nem hisszük el, majd hoznak rá törvényt, egy délután megvan az egész szőrőstől-bőröstől, tervezettől a kihirdetésig, csak a köztársasági elnöknek kell szólni, hogy tartsa készenlétben a tollát este tíz körül és még véletlenül se menjen el horgászni oda, ahova féléjfél előtt nehézkes eljutni.
És igen, miniszterelnökünk szerint a futballt van aki az üzlet (lásd tao és egyéb pénzek szervezett lenyúlása), van aki a fizikum (az vajon mi?) kategóriájába sorolja, de mi (magyarok? vagy ő mint királyi többes?) a művészetek kategóriájába. Ha Ronaldo hallaná, még büszkébb lehetne magára (mint a futball Leonardója) és egyben valahol nagyon-nagyon szomorú is, mivel pechjére nem magyarnak született, és emiatt csúf módon kimarad a magyar futball „alapvetően zseniális megfejtések és ihletettségek” világraszóló történetéből. A gyerekek viszont örülhetnek, hiszen az új kötelező olvasmány valószínűleg – a témához igazodva – szintén zseniális és ihletett lesz, a magyartanárok meg reménykedhetnek, az olvasmánynapló megíratása ezúttal nem rájuk, hanem a testneveléstanárokra marad. És valljuk be, az ő helyzetüket is könnyíti a kormány az új művészeti ág meghonosításával, hiszen nem kell fárasztó, otthon végezhető, művészi szintű tornagyakorlatokat kieszelni a következő karantén idejére a gyerekeknek, hanem elég csak bedobni a közösbe a négyszáz oldal laza olvasnivalót, majd nem lesz kedve még enni sem annak a szerencsétlen kölöknek. Ha pedig nincs karantén, ámde rossz az idő (és nem lehet a lakótelepen róni a szokásos köröket), a tornateremből meg a lépcsőházból az öltözőbe kiszorult, mozgáshely nélküli osztályok mindennapi testnevelés foglalkoztatása is meg van oldva, még mukkanni sem mernek majd a felolvasás alatt.
A szülők egy része persze aggódhat, hogy veszi rá a gyerekét ezek után arra, hogy értő művészetbefogadóvá nevelkedjen? Ha színház és múzeum helyett jöhet az odafentről erősen ajánlott stadionlátogatás, mint a kulturálódás új formája? Vajon osztani fogja Kósa Lajos véleményét, miszerint „a sport a magyar kultúra része. Ahogy a festészet, ahogy a költészet, ahogy az irodalom, ahogy a képzőművészet, ahogy a filmgyártás.” És vajon tényleg kultúraellenesnek gondolja a baloldalt (meg bárki mást), akik szerint felesleges 68 milliárdot beleölni a „futballsivatag oázisa” (azaz egy zsákfalu) „kulturális” életébe (azaz focijába) csak azért, hogy az még egy módon leégethesse a magyarokat nemzetközi szinten? Aki meg „rosszat” mer mondani a magyar futball nagyszerű alakjairól, az „csipszet zabál, sört iszik meg szart ír”?
Innen már csak egy macskaugrás, hogy a felcsúti fociakadémia érdemei vetekedjenek Shakespeare nem múló dicsőségével és József Attila vagy Radnóti helyett a felcsúti hős tizenegy neve legyen a skandálandó nyolcadikban. A művészetek meg a kultúra évezredes értékeit valamire is tartó családok meg gondolkodhatnak, hogyan oldják majd meg az új NAT helyett, hogy a gyermekük ne csak Felcsút csillagain, hanem az Egri csillagokon is nevelkedjen.
Idézve Pilinszkyt, aki szerint „a művészet se nem valóság, se nem utánzat (…) a művészet nem egyéb, mint a valóság kitalálása” mélyen elgondolkodhatunk, vajon merre juthat Kölcsey és Vörösmarty országa ott, ahol a kormány még a kultúra és a művészet terén is új, az általuk nemzetnek tartott nemzet tagjaira kötelező érvényű valóságot talál ki? És legnagyobb sajnálatunkra nemcsak nekik, hanem mindenki másnak, aki adófizetésre (azaz elherdálandó forintok beszolgáltatására) kötelezett ebben az országban.
És ki az, aki mindezért egyszemélyben a felelős?
„(…) a Felcsútról induló futball-újjáépítés a sportág teljes hazai, sőt Kárpát-medencei megújulásának a motorja és szimbóluma lett. (…) Ha minden befolyásos politikus, volt miniszterelnök, államelnök valamilyen társadalmi ügyet felkarolna, amelyet a személyéhez tudnánk kötni, jótékonyság, oktatás, valamilyen kulturális program, akkor az jó lenne, mert hát Orbán Viktorhoz köthető ez a projekt. Másnak is lenne lehetősége, kapcsolatrendszere és befolyása arra, hogy hasonló ügyeket is fölkaroljon, és akkor más területeken is talán gyorsabban haladnánk” (Szöllősi György)
