Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Karvalyok földje

Reményvesztett ország

2018. április 12. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngTalán a kékcédulás választások óta nem volt ilyen reményvesztett Magyarország – és valljuk be, esély sincs arra hogy megtudjuk, valójában mit akartak a választók múlt vasárnap, mert a kormány elvette tőlük a lehetőséget, hogy valaha is megtudják. És vajon mennyire lehet legitim egy kormány, amely még csak arra sem képes, hogy tisztán nyerjen?

Azt eddig is tudtuk, hogy a vén egyszer volt demokraták meg álkeresztények által üzemeltetett NER gátlástalan. Gátlástalanul nyúlja le az Unió és a magyar polgárok pénzét, gátlástanul viszi külföldre az ezermilliárdokat, hogy aztán a migránsokra meg Sorosra hivatkozva gátlástalanul megszorításokat jelentsen be csak azért, hogy még többet lophasson. Aztán ott van még az oktatás gátlástalan rombadöntése, a gyerekek százezreinek reménytelenül zombivá silányítsa, hogy az éves szinten minimum 32 ezer honfitársunkat feleslegesen temetőbe küldő szintén gátlástalanul kivéreztetett egészségügyről már ne is beszéljünk. A választók pedig tudják, egy fabatkát sem érnek azoknak odafent – eddig is a vérüket szívták, ezután is azt fogják, csak most ukrajnai, romániai meg vajdasági magyarok segítségével, akik szintén gátlástalanul élősködnek saját genetikai rokonaikon rég elfelejtve azt, milyen volt egykori diktátoraik alatt élni. Mert akiben van egy kis gerinc és emberbaráti szeretet, az egy tál lencséért nem szavaz meg a másik feje fölé egy pökhendi, nemzetközi szinten dokumentáltan gátlástalan hazug és tolvaj-bagázst. A határainkon túli magyarokba (meg még csak magyarul sem tudó álmagyarokba) azonban nem szorult annyi tisztesség, hogy legalább tartózkodjanak attól, hogy más micsodájával verjék a csalánt és csak tisztelettel adózhatunk a kivételnek, aki úgy gondolta, inkább nem adja a nevét egy korrupt hatalom túléléséhez.

Nem, soha nem fogjuk megtudni, jogosan kapjuk-e a nyakunkba azt, ami az elkövetkező négy meg ki tudja hány évben fog itt történni. A választási jegyzőkönyvek megbízhatatlanok (és van több verzió is), valamint korlátozottan hozzáférhetők (nem is kicsit, hanem nagyon), az informatikai rendszer csődöt mondott és az összeesküvés-elméletek hívei azt is tudják, akár ezer ember is dolgozhat azon, hogy valamilyen szinten befoltozzák azokat a lyukakat, amit a szándékos és gondatlan választói akarat-hamisítás okozott. És igen, aki látott már egy zárt rendszert az tudja, ha egyetlen helyen beledobnak egy kavicsot a vízbe, annak fodrozódását sem könnyű eltüntetni, de mi van akkor, ha sok száz helyen dobtak be nem is kavicsot, hanem méteres sziklákat?

orban_valasztasi_csalas.jpgkép forrása: 444.hu

Mert az még Putyin rendszerében is elképzelhetetlen, hogy egy-egy választókörzetben egyetlen ellenzéki szavazat sem legyen (még a csalásban is kapzsik, mondhatja az, aki nem hisz a véletlenekben), ahogy a voksok meg szavazók tömeges eltűnése sem vall tisztességes és átlátható működésre, ahogy a statisztikai anomáliák sem. Plusz azzal sem igazán lehet mit kezdeni, hogy fáradtak voltak a számlálók és rossz helyre írtak be egy-egy adatot (és egyetlen esetben sem az ellenzék javára, mily meglepő), azon pedig végképp elgondolkozhatunk, hogyan dobhattak be sokkal több listás szavazatot az urnákba, mint amennyien valójában megjelentek a választáson.

"Ha valami úgy totyog, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa és úgy néz ki, mint egy kacsa, az kacsa.”

Lehet ugyan így-úgy magyarázni a megmagyarázhatatlant, de ha minden egyes korrigálásnak az a vége, hogy a kormánypárt nyer, az ellenzék meg 30%-ot veszít, az bizony minden, csak nem tisztességes magatartás, idézve a leggaládabb diktatúrákat, csak épp fegyverek nem ropognak. Főleg akkor, amikor jelenleg Magyarországon egyetlen olyan fórum sincs, ahova bárki is bizalommal fordulhatna – a választási bizottság meg az ügyészség függetlensége már régen a levesben (ha egy szikrája is maradt volna bennük a tisztességnek, már léptek volna), ahogy a rendőrség korrekt hozzáállásában sem bízhat már egyetlen állampolgár sem. Nem véletlen, hogy a választás óta megnégyszereződött azok száma, akik úgy érzik, nemcsak el lehet innen menni, hanem el is kell. Az itthon maradottak meg még csak nem is remélhetik, hogy valaha is emberszámba veszik őket (ez vasárnap sem sikerült), ahogy azt sem, hogy a hétvégén buszoztatott ukránok meg a más micsodájával csalánt verő friss magyarok majd idejönnek dolgozni, adózni meg GDP-t termelni az Orbán-rezsim által elüldözöttek helyett. Az országunk lakóit morális és egzisztenciális romlásba döntő örvényt már régen beindította a NER, azonban az elcsalt választás olyan kiszámíthatatlan energiát adott a mélybe húzó erőnek, hogy a következmények egyelőre még kiszámíthatatlanok.

„Mártírkodhatsz az utcán is, de csak óvatosan, mint akit a csúnya – kormány által irányított – rendőrbácsik kínoznak, és elveszik a tulajdonát” (a Magyar Idők intése Rékasi Zsigmond 17 éves gimnazistának)

És mindeközben mit csinál az ellenzék? Egy jó rész szemmel láthatóan belenyugodott, így jártunk, legalább megmutatjuk mindenkinek, milyen fasza kis áldozati bárányok vagyunk itt, Európa közepén, láthassa mindenki, diktátorunk a csúcsra jár, csak az eszközei mások, mint Putyinnak, a végeredmény meg ugyanaz, két napja tolta túl csalás-ügyileg a választási eredménytől rettegést, aztán már meg is jelentek a listák, kik pusztuljanak, de izibe. Az ellenzék egy másik jelentős része meg hallgat, mint az a bizonyos végtermék a fűben, hiszen tevékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy ez lett a vége – vagy kilóra megvette őket a Fidesz és patkányként szolgálják valódi gazdáik érdekeit ellenzéki álca alatt vagy ugyan nem ő maguk a patkányok, de a patkányok fülbesuttogását hallgatva gátolták a legelemibb ellenzéki együttműködést is. Az pedig, hogy mindazért még képesek a választóktól fizetést (vagy egyéb javadalmazást) felvenni olyan szégyen, hogy tuti pokolra jutnak, már ha hisznek az intézmény létezésében. Mert ők is csak ugyanolyanok, mint a kormánypárti politikusok, magasról tesznek a saját választóikra.

Már csak az a kérdés, hányan vannak még hazánkban, akik elhiszik a kormánynak, minden a legnagyobb rendben van és nem egy csalárdul hatalomra került bagázs osztja az igét a foglyul ejtett népnek meg a pénzt magának. Egy demokráciában általában a választók akaratának dokumentálása nem arról szól, hogy úgy-ahogy talán sikerül elsőre, ha nem, majd másodikra, ha az sem, akkor majd egy hétig azon dolgozunk, hogy szinkronizáljuk a túltolt manipulációt, hanem arról, hogy minden egyes szavazat oda kerül, ahova azt szánták. Ha akár egyetlen egy voks is máshol köt ki, az a rendszer onnantól már nem legitim – és soha, egyetlen nemzetközi fórumon sem fogja tudja Orbán Viktor azt állítani, ő bizony Magyarország miniszterelnöke, a kétharmad szószólója. Mert soha, egy pillanatig sem lesz legitimebb, mint amilyen annak idején Rákosi volt vagy akár Ceaușescu, és az, hogy Putyin (meg a többi kétes hírű politikus) büszkén megveregeti a vállát, csak így tovább, előre a Ho Shi Minh fényes ösvényén, még nem a legitimációt jelenti csak azt, hogy a következő manipulált választásokig szabadon és a bűnhődés legkisebb esélye nélkül lehet lopni meg hazudni. Aztán pár tíz év múlva ő is csak egy csalással hatalomra került, kapzsi és nagyon-nagyon gátlástalan politikus lehet a történelem szemétdombján a haverjaival együtt, olyan megvetett pára, akinek a nevéhez az egyik legcsúfosabb korszaka kötődik hazánk történelmének. Ez azonban nem jelenthet vigaszt azoknak akik itt élnek és itt jutnak koldusbotra a Kárpát-medence közepén.

Mert igen, mégis csak a víz az úr, kevés korrupt politikus halt meg ott, ahol szeretett volna – és még szerencsésnek mondhatja magát az, aki szimplán csak emigrációba kényszerül és egy másik diktátor védelme alatt VIP-páholyban szotyolázhatja végig hátramaradt napjait.

Eközben mit tehet az állampolgár, aki tudja, a rendszerváltás óta még soha így el nem taposták? Olvassa az újságírók szerencsenmozsdatását, nem minden csalás, ami annak látszik, vagy mondja azt, egy választás során egy csalás is sok, ha azt nem torolják meg? Hallgassa a nagyképű, arrogáns, adófizetők pénzén kőgazdaggá vált politikusokat, akik leszámolásról meg megszorításokról beszélnek és lehazaárulóznak mindenkit, aki nem nyalja a talpukat, miközben napról napra újabb szállodákkal meg kastélyokkal gazdagodnak? Vagy reménykedjen az igazi szélsőségesekben, akiktől vidéken szinte minden egyes szavazatot elvettek, hátha helyette is felgyújtják az országot? Netalán döntsön ő is úgy, elege van a reménytelenségből, összepakolja a hucimuciját és irány Horány, jöhet az új exodus, jobb migránsként élni bárhol máshol, mint itthon állampolgárként?

Addig is jobb, ha tudomásul veszi mindenki, Orbán Viktor nem az egész ország miniszterelnöke, hanem csak azoké, akik rá szavaztak:

„A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.”

A sors fintora az lesz, ha azokon is csattan az ostor majd, akik tevékenyen részt vettek a választások manipulálásában. Többek között azokon a közszolgákon, akik asszisztáltak a jegyzőkönyvek „félreírásában” vagy szándékos módosításában, netalán a szavazatok gátlástalan érvénytelenné tételében, akár még új szavazatok legyártásában, esetleg most dolgoznak a papír meg a virtuális valóság informatikai egyezőségének megvalósításán.

Egy normális országban ez az a pillanat, amikor újra ki kellene írni a választásokat, de van-e egyáltalán bármilyen garancia is arra, hogy azt nem manipulálnák még jobban? Mert azok, akik félnek az elszámoltatásról, hatalmuk és gigavagyonuk elvesztéséről, mindent el fognak követni azért, hogy az elszámoltatás helyett leszámolás legyen. Csak most nem a Zsil-völgyi bányászok segítenek, hanem az egykori komcsikból békemenetessé avanzsáló köpönyegforgatók, aztán ha ők nem lennének elegen, még mindig a tömegbe lehet lövettetni a kormány-irányította rendőrbácsikkal.

 

 

süti beállítások módosítása