Pecsétes papírunk van róla, hogy Magyarország az Unió egyik legszegényebb országa, már ami az egy főre eső egyéni fogyasztást illeti. A legújabb adatok szerint az uniós átlagnak csak 67%-a a magyar, ezzel szinte megegyező a horvátoké (66%), pedig nekik nem is olyan régen volt egy nagyon durva délszláv háborújuk. Nekünk még az sem, így örülhetünk, hogy legalább a bolgárokat megelőztük (59%), a 8% előny legalább nem fogható a statisztikai hibahatárra mint a horvátok esetében az az iciri-piciri 1%. És míg például a törököket elmaradott ázsiai népnek tartjuk (68%), még ők is jobban állnak szegénység terén mint mi, Árpád büszke népe. Ha pedig a képből kivonnák a NER-lovagok által lenyúlt meg felhalmozott iszonyatos pénzösszeget, még árnyaltabb képet kapnák. És nem, nem sütne ki nap és abban is biztosak lehetünk, a szokásos pénteki müezzin-reggelnek sem ez lesz a fő témája a Kossuth rádióban.

Kormányfőnk amíg él, nem fogja elismerni, hogy bizony erősen romlásba döntötte az országunkat és még az oly (vérmérséklettől függően) leszólt/lesajnált ország mint Románia is sokkal jobb helyen tanyázik mint mi a maga 79%-ával (ami hozzánk képest ugyebár +12%), és ezzel már be is állították a lengyelek szintjét. Sőt még a szlovákok is jobb eredményt tudnak nálunk felmutatni (73%), hiába jövünk azzal, hol voltak száz évvel ezelőtt meg hány királyuk volt. Mert bárhol is voltak, most már bőven nem ott vannak ahol mi, a több mint évezredes írott történelemmel rendelkező európai bagázs.

De miért vagyunk mi alábbvalóbbak mint az összes többi uniós állam? Nna jó, egyet kivéve … Miért nem haladunk sehova, miért nem tudunk felzárkózni az istennek sem, bármennyi pénzt is öntenek belénk odakintről és bármennyire is nyúzzák adóval az itthoniakat?

Például azért, mert hazánkban nyoma sincs a demokráciának meg a demokratikus értékeknek. Ne gondoljunk itt nagy dolgokra, elég csak olyan „apróságokra”, mint a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága.

A „felelősen” gazdálkodó közpénzt égető szervezetek ma már elvétve sem adnak ki adatokat a garázdálkodásukról és lassan fórum sincs, ahol kicsit bátrabb újságírók-riporterek megírhatnák-leadhatnák, hova is folyik el az a rengeteg pénz, amit adott esetben még az ország jobbulására is lehetne fordítani. A köznép meg ott áll a sötétben, fogalma sincs arról hogy mi történik körülötte és valószínűleg azt sem osztják meg vele, hogy lassan az uniós országok közül ő él a legcsóróbban és ha nem kergeti el maga fölül a nép jólétével fikarcnyit sem törődő elitet, akkor bizony még két év és Bulgáriának is csak a hátát bámulhatja.

A véleménynyilvánítás szabadságának odafenttől szinte teljes megszűntetése nem véletlen – az újságírók fürkésző szeme és a polgárok felelősségre vonási hajlandósága (azaz dühe) mellett nehéz lopni. Ha viszont a polgárok nem jutnak információhoz, akkor véleményt sem tudnak nyilvánítani, elég csak választások előtt a legnagyobb szavazótábornak (nyugdíjasok) egy tál lencsét juttatni pluszban és mehet minden ugyanúgy további négy évig, a lejtőn nincs megállás.

Hagyományunk meg bőven van – Móricz rokonai óra szinte semmi sem változott, maximum a rokonok kiléte meg a nagyságrend. Az elit belterjes (csak olvassuk el egy-egy közbeszerzés/giga projekt nyertesének kapcsolati háló elemzését), ha csak egymás között szaporodnának lassan kihalnának a gén-variáció minimumra csökkenése miatt. A szocializmus hátramaradt, korrupcióval kapcsolatos szakszókincse (lezsírozás, levajazás) újabbakkal gyarapodott (pl. vattaajánlat), mára pedig a tizenévvel ezelőtti nokiás dobozos nagyságrend a Fidesz-kurzusnak köszönhetően százmilliárdos konténerhegyre nőtt. Az átlagmagyar még csak információt sem kap a lenyúlás mértékéről (szerencsére, különben már járványos gutaütés miatt alaposan megtizedelődtünk volna), meg hát egyébként sem értené azt a sok nullát. Hogy lehet egy beszűkült tudatállapotú nyugdíjasnak vagy soha nem is szárnyaló ultrának elmagyarázni, akiket védsz és újra meg újra a hatalomban tartasz, napi szinten elherdálnak a nagy közösből ezer évnyi nyugdíjadnak/fizetésednek megfelelő összeget? Parkinson példájában is a biciklitároló kivitelezésén ment a vita, nem pedig az atomerőmű bekerülési összegén, a helyzet azóta pedig csak tovább romlott, legalább is ami a mi illiberális berendezkedésünket illeti.

Vegyünk például egy friss példát – egy olyan állatorvosi lovat, amely megmutatja mind a hatalom mérhetetlen arroganciáját, mind a kisember olyan kiszolgáltatottságát, amely egy demokratikus értékeket valló társadalomban soha nem fordulhatna elő. Plusz mindez annyiba kerül az adófizetőknek, hogy bármelyik banánköztársaság valamirevaló puccs-vezérének szíve beleremegne, neki is ugyanilyen konstrukció kellene olyan helyen, ahol kell tartania attól, hogy túlkapásai miatt két év múlva belelövik a palotája úszómedencéjébe.

Melyik ez a nagyon-nagyon szomorú példa?

Harmincnégy hazai tudós nyílt levélben fordult a debreceniekhez, ne akarják már annyira a Természettudományi Múzeumot, legyenek szívesek. Miért? Mert eddig minden szinten (kormány meg bárki, akinek van lobbi értéke) semmibe vették a szakmai véleményüket, de hátha a lokálpatrióták észbekapnak és megállítják a kormányzati úthengert. Kizárt hogy tudósaink ténylegesen elhiszik, hogy ettől a nyílt levéltől el kezd remegni Palkovics (meg a mondatokat a szájába adók) bokája, gyorsba visszavonják a döntésüket, a múzeum marad ott ahova anno Széchenyi megálmodta. Ezt egyetlen csöppnyi racionális gondolkodással bíró természettudós sem hiheti komolyan, de helyzetükből adódóan csak annyit tehetnek, hogy belekapaszkodnak a legkisebb szalmaszálba is. Például abba, hogy a civisváros lakói szégyellik magukat hogy ilyen kormányzati döntéshez asszisztálnak.

Kedves Tudósok, ti is tudjátok, ez kizárt. Kizárt, hogy ez a kormány valaha is figyelembe vegye, mit szeretne a nép. A tudósok vágya meg pláne lényegtelen, ők egyébként is Platón óta nagyra tartják magukat, ideje visszavágni a szárnyukat. Mert ha figyelembe venné a hatalom a köz óhaját, akkor pár stadionnal kevesebb lenne és a Ligetben is maradna fű meg fa. Ahogy nem érdekli a kormányt a budapestiek véleménye (miért nem Tarlósra szavaztak? akkor a Lánchíd sem dőlhetne össze bármikor, a felújítása már tegnapra elkészült volna), úgy a szakmai racionalitás sem játszik szerepet és nem is játszott soha.

És Debrecen? Ha zavarná őket a döntés már rég tiltakoznának, de a többséget valószínűleg egyáltalán nem érdekli, lesz-e új múzeum a városukban, hiszen egyrészt el van foglalva az éhenhalás elkerülésével, másrészt meg nem a stadiont szántják be erre a célra. Mivel ettől nem kell tartaniuk a jelenlegi vezetés mellett és attól sem, hogy netalán kedvenc rock bandájuk esik ki a kegyekből, miért lenne bármilyen negatív érzésük a projekttel kapcsoltban? Sőt, akár még egy éjjeli őr állás is leeshet majd, csak nem hajolnak le a haverok rokonai minden egyes kulimunkáért. A rezsim így ahogy van tökéletes, a cirkusz már megvan, múzeumba meg eddig is csak a lakosság statisztikailag alig értelmezhető kisebbsége mászkált. Ha pedig a tudósaink azt remélnék netalán, hogy a debreceni tudományos világ esetleg hangját hallatja a kérdésben, hát még az is megtörténhet, a világunk tartogat még csodákat, hiszen azt is megtudtuk nem is olyan régen, hogy a Debreceni Egyetem rektora szerint a mádi szőlőben van a koronavírus elleni csodaszer. És már mehet is az új múzeumba egy plusz szoba a Mádi Bor Akadémiának, hangulatvilágítással, interaktív tárlókkal.

Külön figyelmet érdemel a tudósok érvrendszere, ami látszólag csupa-csupa józan ész, a gyakorlatban azonban teljesen felesleges mondathalmaz.

A tudósok például azon felvetése, miszerint milyen károkat okozhat ez a kényszerköltözés a gyűjteményben meg a szakértői gárdában, pusztába kiáltott szónak tűnik, hiszen kormányunkat a tapasztalatok szerint egy jottányit sem érdekeli a természettudomány magyarországi helyzete, hiszen ha érdekelné, nem butította volna le végletekig a hazai természettudományos oktatást és a muzeológusokat nem tartaná legalább olyan haszontalan jószágoknak mint a például magát Platónt is.

A diákok nem jutnak el a múzeumba. Az ugyan igaz, hogy a fél ország iskoláiból eleve reménytelen egy kirándulás Debrecenbe, de miért is hatná ez meg a hatalmat? Végtére azok az átok kölkök egy napi járásföldre tuti találnak egy ámulható-bámulható stadiont (előbb vagy utóbb majd úgyis mindenhol óriásplakát mutatja, kinek köszönhetik az áldás), ha meg múzeumra vágynak, akár Bécsig-Pozsonyig is elmehetnek e célból vagy elégedjenek meg bármelyik állatkerttel netalán arborétummal, azok az állatok-növények legalább mozognak, most érdemes megnézni őket, amíg még ki nem halnak. Ha meg őslényeket akarnak, ott a Jurassic Park bármelyik része, extra izgalmat is kapnak miközben megtanulják, az élet mindig utat tör magának. Mindig, kivétel nélkül, nagyszerű példa erre Románia vagy éppen Szlovákia, lásd csak a bevezető gondolat számait.

Szakemberek elvesztik a munkájukat. Őszintén, kormányunkat izgatta valaha is, hogy szakemberek vesztik el a munkájukat? Nincs kérem itt semmi látnivaló, három hónap segélyen aztán már jelentkezhetnek is közmunkára (söprögethetnek faleveleket meg gyomlálhatnak árvácskát, legalább látnak közelről természetet, a bérükből úgyis csak panelra telik nekik), ha meg olyan jók, irány a nagyvilág, tanulmányozzanak lepkéket más országban, legyenek szívesek terheljék ott az egészségügyet. Az ifjak (és szüleik) meg majd más kárán tanulva tudni fogják, jelentkezzenek inkább gázszerelőnek, azzal a papírral sokkal kevesebb tanulással sokkal, de sokkal több pénzt kereshetnek. Amiből aztán megvehetik bármelyik kiszemelt hazai múzeum épületét, akár még a Nemzeti Múzeumét is, és hogy fialjon is majd valamit jó pénzért kölcsönadják március idusán a lépcsőjét a magyar adófizetőknek, a lengyel barátokat meg beengedik ingyér, ennyi belefér.

Elveszik a szakértelem. Minek ide egyáltalán szakértelem? Akit talpat nyal az előre jut, aki meg szakérteni akar, az keressen magának másik hazát. Egyébként is minek itt szakértelmet halmozni, miniszteri/államtitkári álláshoz sem kőbe vésett feltétel a diploma és rektornak sem kell feltétlen tudományos fokozat.  

Elveszik a gyűjtemény egy része, megsérülnek a majd kétszáz év alatt összegyűjtött bármik? Palkovics már megmondta a tutit, vannak technológiák a költöztetésre. Ha mégis tönkremegy, na bumm, így jártunk, majd kitömnek egy újabb rókát meg befognak két plusz csótányt.

És a szigorúan szakmai felvetések után el is érkeztünk a történet legszomorúbb részéhez, a szegény nép még szegényebbé tételéhez nemcsak humán erőforrás minőség meg felhalmozott természettudományos kincsek terén hanem forintosítva is. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy elképzeljük a múzeum áttelepítéséhez szükséges gigahórukkot magyar kormány módjára:

• zsíros, alaposan felülárazott közbeszerzés csomagolásra (haveroknak, a fizikai melóra meg jöhetnek a közmunkások, akár még a megszorult muzeológusok is visszafoglalkoztathatók)
• minimum ötszörös áron biztosítás a tárgyak, műszerek egyéb szükséges eszközök csomagolásra, szállításra, elvesztésre (haveroknak, előre úgysem tudja felbecsülni senki sem, hogy valójában mit kell hova szállítani és az mennyi ideig tart. Az pedig, hogy az értéke mennyi, az pláne ismeretlen a köbön.)
• csillagászati nagyságrendű közbeszerzés szállításra, szállítás közbeni őrzésre (haveroknak)
• újabb giga-mega közbeszerzés kicsomagolásra (haveroknak, a pakolásos vidd arrébb részre meg megint csak jók lesznek a közmunkások, eltart nekik jó darabig, a KSH majd köszöni szépen a munkanélküliség számlálásánál remekül jönnek).

És akkor még nem említettük meg a legnagyobb falatot, az új épület

• tervezését (na jó, lówellness nem biztos, hogy lesz benne, de minden más igen, legalább is papíron),
• kivitelezését (nem kell lerágnunk a körmünket az izgalomtól hogy megtudjuk, ki lesz a befutó és az ajánlati ár is borítékolhatóan minimum duplája lesz az előzetes költségbecslésben foglaltnak),
• berendezését (újabb potya közbeszerzés haveroknak, nemzetbiztonságilag meg nemzetgazdaságilag csúcsra emelve, a baráti vállalkozások hagy izmosodjanak tovább),
• a debreceni tudományos életből meg biztos lesz egy-két jó fej, aki elvállalja a frissen beüzemelő múzeum vezetői pozícióit (az alkalmasság nem követelmény)
• beosztott meg majd lesz bárhonnan, mire mindent újra a helyére tesznek megtanulják mi micsoda, a bénák közt a féllábú már versenytáncos lehet, a látogatókhoz képest még mindig több ismerettel rendelkeznek majd bogár meg kövület ügyileg.

Ami egy pillanatig sem számít, hogy lesz-e valaha is látogatója az épületnek meg jó lesz-e egyáltalán bármire is, például nyújtja-e majd azt az élményt, amit egy XXI. századi múzeumnak nyújtania kellene. És az sem, hogy a helyi egyetemnek túl nagy falat ez a projekt – hiszen a magyar mindenre képes meg annak az ellenkezőjére is, nem?

Az adófizetők pedig? Teljesen értelmetlenül el lett költve rengeteg pénz, amit akár még olyan dolgokra is lehetett volna fordítani, ami előre mutat. De nem, olyan ötlete nem volt a kormánynak. És egyébként is, a mostani múzeumi épületet gondolatban már be is rendezte magának valaki, legalább olyan jól fog mutatni a felvételeken mint a kolostorban a ledlámpák glóriája alatt tartott kormány-összeröffenés.

Az egész projekt célja egyébként sem a múzeum meg a nemzet felhalmozott, eszmei értékű kincse – az kit érdekel? A lényeg a pénz lenyúlása, hogy ezzel jár egy macerás költöztetés, hát így jártunk. Majd a kis ugrifülesek megoldják a havi fixükből, a százmilliárdokat meg lefölözik odafent a haverok, van még megvásárlandó bank, kúria, vitorláskikötő meg bármi, ami szem-szájnak ingere.

Csak nem szabad engedni hogy valaha is bárki el merje mondani, miért is egyre szegényebb ez a szerencsétlen ország.