Hódmezővásárhely példája jól mutatja, hogy bár a Fidesz azt állította, a városnak nincs adóssága és minden a legnagyobb rendben van, valójában úgy van majd ötmilliárdos tartozása a településnek, hogy 2014 májusáig a kormány 22,5 milliárdot fordított a konszolidációjára.
Az is megérne egy misét, hogyan tudott egy város ennyi tartozást összehozni és miért nem merült fel soha senkiben, hogy meg kellene vizsgálni, mire ment el ez a rengeteg pénz és ha felülárazott közbeszerzésekre, rongyrázó beruházásokra meg értelmetlen dolgokra, akkor a pazarlást vezénylőt büntetőjogilag is felelősségre kellene vonni, de az előző polgármester személye valószínűleg erre a kérdésre igen gyors és egyértelmű választ ad. A város következményektől való félelmek nélkül költekezett, ahogy a csövön kifért, de őszintén, mitől is kellett volna tartania? Attól, hogy a kormány majd megszorítja a kormány második emberének őshazáját? Sőt, maguk a kormánytagok késztették a várost extra költekezésre.
Kapcsolódó posztok itt és itt.
Nem, a kormány mindent elkövetett azért, hogy a kulcsemberének választókörzete dúskáljon a földi javakban és az adófizetők pénzéből gálánsan ki is fizetett majd 23 milliárdnyi tartozást kvázi megjutalmazva a helyieket, így kell ezt csinálni, csak így tovább a sárga ösvényen. Orbán Viktor felelős miniszterelnökként jutalmazza a tücsök-életmódot (hasonlóan a Kádár-rendszerhez), az adófizetők meg annyit tehetnek hogy nézik, ahogy a befizetett adójuk eltűnik egy feneketlen lyukban. Az optimistábbak – ugyan fejcsóválva – de akár még azt is mondhatnák, ha minden fillér jó helyre ment, egye fene, a település felvirágzott és biztos mindenki boldog, hogy ilyen szuper környezetben élhet, a pesszimistábbak (vagy realistábbak?) azonban már nem hisznek a mesében és kétségesbe vonják a sok-sok milliárd hasznosságát, különösen ha olvassák az Elios-aktákat és a miniszterelnök vejének önálló lábon álló üzletelését. A helyieknek valószínűleg lenne ötlete, mire kellett volna inkább fordítani azt az iszonyatos mennyiségű pénzt, ami kézen-közön eltűnt és ha minden nagyon szép, minden nagyon jó és minden a legnagyobb rendben lenne, akkor valószínűleg nem is választottak volna meg egy új városvezetőt, hanem maradtak volna a régi haveri körnél Lázárral, Tiborccal meg a többiekkel.
A csontvázak azonban nem maradnak örökké rejtve, előbb vagy utóbb kiesnek a szekrényből. Vásárhely új polgármesterének is főhet a feje, hogyan fogja a város visszafizetni azt a tartozást, amit a kampányban az előző vezetés eltitkolt. Az új (nyilvános vizelés megelőzésére is alkalmas) közvilágítást mégsem csaphatja zaciba és arra is mérget vehet, ha a Fidesz marad hatalmon, tuti nem vehetnek részt egy újabb konszolidációs hullámban, vége a tücsök-életmódnak, jöhet a hangya fíling. A vásárhelyi adófizetők leszerepeltek Orbán Viktor előtt (nem azt választották meg, akit kellett volna), így aztán csak magukra vethetnek, ha odébb lesznek taszajtva a húsosfazéktól és a kormány más, sokkal hithűbb szavazókat jutalmaz a továbbiakban. És egyébként is, meg lett nekik mondva előre, ha nem a fideszest választják meg, oda az aranykor. Vásárhely választott: tisztább közéletet és kevesebb tolvajt.
A nemzet szempontjából nem sokat nyom a latban, hogy Vásárhely csődközelbe kerül-e vagy sem, az viszont már nem lényegtelen az elkövetkező évek (és a következő kormány) szempontjából, hogy vajon hány fideszes vezetésű település járhat ugyanebben a cipőben? Az ismert, hogy Pécs is eladósította magát tisztességesen, tehát nem mondhatjuk azt, hogy az alföldi város helyezte egyedülálló. Így aztán nem tévedhetünk nagyot ha arra gondolunk, a probléma tömeges. És ha nem egy és nem kettő város érintett, akkor bizony előbb vagy utóbb ezek vezetői majd megjelennek a kormánynál, ég a ház, kéne egy kis apanázs, mert mégis csak kellene közvilágítás meg fűtés az óvodákba és a közszolgák is mérgesek lesznek, ha nem kapják meg a fizetésüket. Sok kicsi sokra megy, és ha városonként csak átlagosan ötmilliárdért kell jótállni (Pécs esetében három közműcégnek kamatok nélkül cirka 10 milliárdos a tartozása, és ez tuti nem az összes), akkor is 300 várossal számolva (ennél több van) ez 1.500 milliárd forintnyi adósság átvállalását jelenheti akár egy-két éves távlatban is. Hogy ennek a horribilis összegnek mekkora hányadát fordították például semmire sem jó közvilágítás meg egyéb haszontalan projektek önrészére, ki tudja, ahogy az a nagyságrend sem ismert, amit büntetés formájában még majd Brüsszel felé ki kell fizetniük a korrupt közbeszerzéssel teljesített uniós pályázatok támogatása miatt.
Az időzített bomba ketyeg – ha a Fidesz nyer, akkor marad minden a régiben, a tücskök megjutalmazva, a haverok továbbra is gazdagodnak az adófizetők vérét szívva, a központi költségvetés pedig négyévente menetrendszerűen konszolidálja a csődközelbe került településeket. A felelősök továbbra is mindent megúsznak, ennek köszönhetően parazita életmódjukat tovább fokozzák és még többet lopnak, hiszen ezt kockázat nélkül megtehetik.
Ha ellenzéki pártok kerülnek hatalomra, akkor felvállalhatják, hogy drasztikus lépésekhez folyamodva véget vetnek-e az eddigi gyakorlatnak. Az adófizetők csak reménykedhetnek, hogy ez utóbbi fog megtörténni és nemcsak a tücsök-életmódnak lesz vége, hanem annak is, hogy az önkormányzati vezetők és haverjaik számolatlanul talicskázzák ki a közpénzt az önkormányzati cégekből és a különböző projekteken keresztül magából a település központi költségvetéséből.
