A cselekvési program már körvonalazódik, csak nem arra kell figyelni, amit mondanak, hanem arra, amit tesznek.

A kormányunk nem lazsálhat már sokáig, mivel egyre nyugtalanítóbb adatok látnak napvilágot arról, mennyi fiatal hagyja el hazánkat. Csúcsra jár az agyelszívás, és bár pontos adatok nincsenek, a becslések szerint 600 ezer magyar is dolgozhat külföldön, és ez a szám nem tartalmazza az illegális munkavállalókat. A magas vendégmunkás-számnál azonban rémisztőbb az, hogy a kivándorlók többsége nem képzettség nélküli, maximum csirkegyárban elhelyezkedni képes polgárunk, aki itthon is csak szalag mellett foglalkoztatható. A kivándorlók

• a hazai élő népességnél átlagosan iskolázottabbak (jellemzően szakmunkások és diplomások),
• fiatalabbak (a főbb célországokban 50-70 százalék közötti a 20–39 évesek aránya, míg a hazai népességben ez 30 százalék alatti), tehát ha az elvándorlás tovább nő, kérdéses, lesz-e itthon elég adófizető, aki eltartja az államból élőket,
• többségében hajadonok, illetve nőtlenek, tehát még családalapítás előtt állnak (és egyáltalán nem biztos, hogy visszajönnek és itthon szánják rá magukat a magyar nemzet létszámának növelésére).
• és ha mindez még nem elég riasztó, akkor egyre többen már a gimnázium (illetve az alapképzés) után lépnek le úgy, hogy külföldi felsőoktatásban szereznek diplomát. Ezek a fiatalok jellemzően elit gimnáziumokban végeznek, kimagasló tanulmányi eredményűek és átlagon felüli családokból származnak, tehát a külföldi egyetemek is szívesen fogadják őket.

A magyar fiatalok többsége tehát nem várja ölbe tett kézzel a mannahullást és többre akarja vinni, mint a szüleik, ám ehhez a lehetőségeket a dekadens, halott nyugaton keresik, nem pedig ott, ahol Orbán Viktor szeretné:

„Orbán Viktor a hétvégi tusványosi beszédében eltemette a nyugati világot, keményen lehordta az Európai Uniót és az uniós politikai elitet, és azt hangoztatta: velük szemben Közép-Európa jelenti az új Európát, itt még él a régi európai álom.

Ezt az európai álmot Orbán így írta le: az elmúlt ötven évben ha azt mondták egy “német, egy francia, egy brit vagy egy belga” fiatalnak, hogy ha rendesen elvégzi az iskoláit, tiszteli a törvényeket, tiszteli a szüleit, és szorgalmasan dolgozik, akkor biztos lehet abban, hogy többre fog jutni, és jobban fog élni, mint a szülei. Ez ma már nyugaton szerinte nem igaz, viszont “ha szorgalmasan dolgoznak, akkor egy lengyel, egy cseh, egy szlovák és egy magyar fiatal biztosan jobban fog élni, és előrébb fog jutni, mint a szülei”.” (index.hu)

Tehát, ha a fiatalok hallgatnak a magyar miniszterelnökre, és elhiszik, amit mond, akkor nem mennek a halott nyugatra (aki mégis megy, annak elintézi a kormány, hogy lehetőleg ne is szavazhasson). De mi van, ha nem annak hisznek, amit mond, hanem annak, amit a kormány csinál? Ha úgy gondolják, a nyugat a szakadék szélén áll, de mi már egy lépéssel meg is előztük őket?

Azt mindenképpen le kell szögeznünk, kormányunk mindent elkövet, hogy a fiataljaink itthon maradjanak és a cselekvési programjuk morzsái jelzik a választott utat. Mert milyen végzettségűeket látnak szívesen odakint? Szakmunkásokat és diplomásokat. Ha pedig azt akarjuk, hogy minél többen maradjanak itthon, akkor ehhez a legegyszerűbb, ha lebutítjuk a képzést, íme a recept:

• szüntessük meg a tehetséggondozást és uniformizáljuk a teljes közoktatást tekintet nélkül az egyéni adottságokra (hívjuk nyugodtan színvonal egységesítésnek, úgy sokkal jobban hangzik),
• készíttessünk használhatatlan tankönyveket, nevezzük őket kísérletinek és minden hiba visszajelzésénél ismételjük el, no problem, azért vannak a tanárok, hogy korrigálják azokat.
• az alapvető készségek oktatását már az általános iskolában nehezítsük meg (a „több testnevelés+hittan órát a tantervbe, mint matematikát vagy olvasást” tökéletesen megfelelő irány), nehogy legyen mire építeni az élethossziglani tanulás során,
• az idegen nyelvi képzést kezdjük minél később és minél kisebb óraszámban, a szakképzőkben pedig teljesen szüntessük is meg, nehogy bármilyen használati utasítást vagy technológiai leírást is megértsenek az eljövendő szakmunkások akár német, akár angol nyelven,
• változtassuk folyamatosan a Nemzeti Alaptantervet lehetőleg úgy, hogy egyetlen pedagógus se tudja, az adott évben éppen mit kellene tanítania, felkészülési-átállási időt pedig végképp ne hagyjunk nekik, közben buzgón hangoztassuk, ez pont az ő kérésükre történik és egyébként is, ott van nekik az életpályamodell, legyen az elég,
• a digitális kornak megfelelést képzeljük úgy el, hogy ehhez elegendő egy tablet, néhány feladat és a könyvek pdf-formátumban,
• központilag határozzuk meg, milyen szakmák milyen létszámmal taníthatók és még véletlenül se támaszkodjunk olyan kutatásokra, mire lesz szükség 5-10-20 év múlva,
• szüntessük meg (illetve drasztikusan szűkítsük le) a szakmunkások és szakgimnazisták természettudományos oktatását, az elé a diák elé, aki mégis többet szeretne tudni, állítsunk teljesíthetetlen feltételeket,
• úgy emeljük a felsőoktatásban a természettudományos, műszaki és informatikai képzés arányát 40%-ra (ma ez kb. 25%), hogy a szakokra jelentkezni esélyesek számát drasztikusan lecsökkentjük a középiskolai természettudományos képzés korlátozása (egysíkúvá) tételével,
• a szakmai tantárgyak keretében elavult tudásanyagot adjunk át,
• közismereti tárgyak helyett a szakoktatásban is a mindennapi testnevelést favorizáljuk, hiszen a fittség sokkal fontosabb, mint az informatika, a sinus-cosinus meg képesség arra, hogy a diák kikerülve az életbe egy árajánlatot el tudjon készíteni,
• a felsőfokú képzésre jelentkezéshez írjunk elő legalább egy középfokú nyelvvizsgát de arra gondosan ügyeljünk, hogy a középiskolában a tanterv alapján ilyen szintű tudást ne kelljen megszerezniük a tanulóknak,
• a felsőoktatás keretében szintén részesítsük előnyben az elavult ismeretek átadását, az oktatás pedig szorítsuk minél több elméletre és minél kevesebb gyakorlatra, a végén pedig ne adjunk diplomát annak, aki – megfelelő nyelvoktatás hiányában – képtelen letenni a szakmai nyelvvel bővített nyelvvizsgáját,
• tegyünk fizetőssé minden olyan képzést, amely minimális gondolkodást vár el a diákoktól mind gazdasági, mind politikai téren (például közgazdaságtan, jog), biztosítva ezzel, hogy csak megbízható káder-gyerekek tanulhassanak ezeken a „rizikós” területeken.

Ha kormányzatunk a fenti receptet követi, garantáltan megfordul a fiatalok elvándorlása, hiszen kinek kellenek majd a munkaerőpiacon értéktelen tudással rendelkező magyarok? Senkinek, maximum a legaljább pozíciókba. És itthon? Itthon sem, de majd lesznek harmadik országból bevándorlók, akik a hiányszakmák állásait feltöltik (22 ezer informatikus jöhet is azonnal). Mert ha az emúthatév alatt nem sikerült egy normális számítástechnikai képzést összelapátolni, akkor az elkövetkező években mitől sikerülne?

Aki pedig úgy gondolja, gyermek többet érdemel ennél, akkor már óvoda után kereshet külföldi oktatási lehetőségeket.

Kapcsolódó posztok:

Meddig tart még kormányzatuk ámokfutása a köznevelésben?

Üzenjük Brüsszelnek, szükségünk van bevándorlókra!

Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!