Hol helyezkedik el jelenleg a magyar oktatás nemzetközi viszonylatban? Valahol a béka segge alatt. És merre tart? Épp a Föld középpontja felé. Mindez érdekli a kormányunkat? Hát nem úgy néz ki – plusz ott az aduász, a Putyin-féle rendszer is tök ilyen, ha pedig az oroszoknak jó, akkor nekünk is. Semmi probléma, lehet tovább menni. Ami pedig a legszomorúbb, a választópolgárok nagy többségét sem érdekli, mi lesz az eljövendő generációk sorsa –a migránsoktól rettegés üt mindent, mintha legalábbis a világ vége jönne el, ha akár egy is beteszi a lábát az országunkba. Pedig nem, a világvége akkor fog eljönni, amikor normális oktatás híján már a multik sem jönnek (a legtöbb azért igényel bizonyos tanulékonysági-higiéniás szintet még a szalag mellé is), aztán nem lesz aki adót fizessen. Akkor vajon ki dobja majd össze a most magukat – a bevándorlók miatt – agyonaggódó nyugdíjasok nyugdíját? Vagy a munkájukat féltő közmunkások bérét? Meg egy-egy hihetetlenül fontos kormányzati projekt törlesztő részletét?

Kormányzatunk egyelőre el van azzal, hogy ami lenyúlható, azt le kell nyúlni, de ízibe. Hiszen bármikor jöhet a selyemzsinór – már ha a választók valaha is kinyitják a szemüket és rájönnek, nem az idegenektől kell félni, hanem azoktól a politikus-oligarcháktól (vagy oligarcha-politikusokról?), akik saját anyagi céljaiknak a társadalmuk érdekeit alárendelve önnön nemzetüket lesüllyesztik valahova jó mélyre, oda, ahonnan évtizedekbe kerül majd újra felkapaszkodni akár csak Európa középmezőnyébe, valahova Románia és Szlovákia környékére. És honnan lehet elvenni a legtöbb pénzt az új burzsoázia feltőkésítéséhez? A mi politikusainknak a válasza erre az oktatás és az egészségügy volt – az a két nagy terület, amely meghatározza egy adott ország összhumánerőforrás értékét. Ráadásul mind a kettő olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyet a felsőosztály minden további nélkül meg tud vásárolni – a magánóvodától kezdve egészen a külföldi fizetős egyetemig, ahogy a családi orvosi rendelők és kórházak közemberek számára elérhető várótermeiben sem sok politikusba-gazdasági celebbe ütközünk. Ezekbe az államilag finanszírozott intézményekbe járjon csak az, aki nem tartozik a felsőosztályba, legalább nem keveredik a búza az ocsúval.

Persze festhetjük az ördögöt a falra azzal, hogy a jelenlegi oktatási és egészségügyi politika majd megbosszulja magát – ám mire a nyakunkba ömlik az egész trutyi (azaz elérjük a kormány által áhított bangladesi szintet), addigra a hatalmon lévőknek már akkora vagyonuk lesz strómanjaik segítségével, hogy az sem érdekli őket, ha az ország kilenctizede egyetlen szegénytelep lesz. Azok, akik a közpénzt közpénztelenítésével kistafírungozták magukat, vígan éldegélnek majd életük végéig a budai hegyekben-völgyekben vagy azokban a megyékben, amelyeket szőröstől-bőröstől felvásároltak, pénzszámlálás okozta fáradtságukat pedig kipihenik az Adrián jachtozva vagy netalán egy-két közel-keleti családi látogatás, csokoládé kóstolás meg kávézás keretében.

És ha valaki azt állítaná, az orosz szint már jó kormányunknak, ha népe elbutításáról van szó, akkor ennél nagyobbat már nem is tévedhetne – a most nyilvánosságra hozott adatok ugyanis még nem tartalmazzák a legújabb elképzelések eredményeit:

• a tehetséggondozó iskolák teljes megszüntetését (ha egységes színvonal, akkor az a béka segge alatt legyen, aki pedig kidugja a fejét a gödörből, azt majd jól fejbevágja a rendszer),
• a szakgimnáziumok titkos tantárgyait (még a tanár sem tudja, mit kellene tanítania),
• az idióta és következetlen fenntartóváltások okozta káoszt (pl. a munkaruhahiányból adódó gyakorlati képzés-elmaradásokat),
• a szakiskolák közismereti óraszámának drasztikus csökkenését (helyette mindennapi testnevelés, de legalább el tud futni majd a gyerek a sok migráns elől, ha már idegen nyelv ismerete híján beszélni nem tud velük). És valljuk be, azért mert egy kupleráj cégtábláját a tulajdonos kicserélte, a szolgáltatás színvonala még ugyanaz marad, így a szakmunkásokat képző iskolák szakközépiskolává felminősítése sem fog érdemi változást eredményezni azon kívül, hogy egy páran jól járnak az új bélyegzők-cégtáblák stb. legyártásával,
• és a sok kis KLIK áldásos tevékenysége sem mutatkozik meg még a statisztikákban.

De vajon hány politikusnak jutott eszébe saját önnön és kormányának felmagasztalásán túl, hogy

• a napi hét-nyolc tanítási óra mellé kellene talán ebédszünet is az iskolákba? Vagy a minisztériumokban is 15 perc áll rendelkezésre meleg étel elfogyasztására, amely időtartamba beleszámít a menza megközelítése, a sorban állás, a helykeresés, a menü elfogyasztása és a szolgálati íróasztal újbóli elfoglalása? Vagy törődjön bele a gyerek, hogy a nemzeti étel az előző este vagy hajnalban elkészített szendvics és az még csak azért nem hungarikum, mert egyetlen szülői munkaközösségi elnök sem terjesztette fel erre a címre a mindennapi margarinos-felvágottas kenyeret?
• milyen érzés lehet minden nap nulladik órára járni akár már általános iskola nyolcadik osztályában, aztán nyolc órát végigfigyelni úgy, hogy elvárják, az utolsó órában még legyen kedve verset elemezni vagy épp énekelnie a szerencsétlen 14 évesnek?
• vajon ér-e el bármilyen célt a mindennapi testnevelés, ha nincs hozzá elég tornaterem? Megszeretteti-e vajon a mozgást a lépcsőzés vagy épp a háztömb körüli futás, mert lépcsőház vagy háztömb legalább van? Érdemes még ezzel is terhelni a gyerekeket, vagy ha már valaki odafent kitalálta, ettől lesz színvonalasabb bármi is, akkor nincs mese, muszáj?
• vajon milyen minőségű otthoni tanulást-felkészülést eredményez az, ha a gyerekek – az év nagy részében – sötétben jönnek-mennek és este hat-hét óra körül érnek el odáig, hogy nekiálljanak matekozni, nyelvet tanulni, fogalmazást írni? És akkor még nem sportoltak, zenéltek, táncoltak, kötelező olvasmányt nyögtek és a hörcsögüket sem vették ki a ketrecéből.
• és hogyan lesznek ezekből a már idejekorán kiégett és megfáradt gyerekekből magas színvonalú munkára képes felnőttek (adófizetők) egyszer majd?

A kutyaugatás nem hallatszik az égig, ahogy a szülők és a pedagógusok is hiába berzenkednek kies magányukban a rendszer ellen – amíg nem gyújtják fel az iskolákat, vagy nem lesznek százezres tüntetések a gyerekek elbutítása és a gyermekkor megszüntetése miatt, addig bizony minden haladhat tovább ebben a kerékvágásban: a teljes államosítással jöhetnek a centralizált túlárazott közbeszerzések meg a közétkeztetésnek nevezett ehetetlen kaja-szolgáltatás havernak kiszervezése országos szinten. Mindez az eljövendő adófizetők érdekeit fogja szolgálni? Kizárt, egyedül a rendszer nyertesei, azaz a politikusok és az új burzsoázia jár jól.

Miért? Mert a kormány érdeke az, hogy hivatalosan minél több ráfordítással, gyakorlatilag minél kevesebb pénzből a lehető legbutább, legjobban befolyásolható tanulatlan állampolgár-tömeget állítson elő, amely minden további nélkül irányba állítható annak érdekében, hogy a jelenlegi politikusok hatalmát örök életre bebetonozzák. Fog háborogni egy-egy semmire sem jó népszavazás miatt a köznép, ha lakossági roadshow-k keretében csápolhat a többi agymosottal abban a hamis tudatban lebegve, miszerint végre ő is számít? Kifogásolja az élsportra, a focira meg az olimpiára feleslegesen elköltött milliárdokat, ha nemzeti kivetítők előtt szurkolhat nemzeti akciós sört öntve magába, döngetve a mellét, mint igazi magyar? Nem, főleg ha még olvasni meg számolni sem tud és mindent elhisz, amit a kormány kiplakátol és a közpénzből finanszírozott magántévé lead. Funkcionális analfabétaként hogyan is fogná fel, hogy bárkinek csak úgy lehet adni, ha azt előtte mástól elvették, ahogy az sem merül fel benne, a politikusaink is csak úgy tudnak lopni (pardon, gazdagodni) éjjel és nappal, hogy azzal az adófizetőket, azaz őt károsítják meg?

„A demokrácia nem lehet sikeres azok nélkül, akik okosan választanak. A demokrácia igazi védelme éppen ezért az oktatás.” (Franklin D. Roosevelt)

Az oktatásban politikusi szempontból az a jó, hogy

• számolatlanul lehet a milliárdokat kilapátolni a rendszerből – a lenyúlt, többszörösen túlárazott közbeszerzések és uniós pályázatok segítségével valójában sokkal kevesebbet költ a kormány ténylegesen az oktatásra, mint amennyi a nemzetközi statisztikákban megjelenik (pl. három terem árából csak egyet kapnak az adófizetők, a többi magánszámlákon landol) és ami már így is Oroszország szintjére küldött minket.
• minél butább marad a gyerek, felnőve annál inkább be fog dőlni a populista, demagóg szólamoknak, így tehát biztosítható, hogy megfelelő propagandával bármire rá lehet majd venni – például arra, hogy a kormányt örökre kormányon tarthassa. Persze van kockázat, hogy majd jön egy még demagógabb, még populistább, még karizmatikusabb politikus, aki a maga pártjára állítja a tudatlan tömeget, éppen ezért bármilyen nem kormánypárti politikusi kitörési kísérletet még csírájában el kell fojtani, aztán minden mehet úgy, mint eddig.
• aki egy kicsit is többre hívatott, mint amit ez az ország nyújtani kíván neki, az meg majd elmegy, aztán boldogul ott, ahol tud – nekünk bőven elegek azok az egyetemek, amelyek nem férnek bele a bolygónk ötszáz legjobb egyetemének egyetlen rangsorába sem, egyes szakokat pedig célszerű fizetőssé tenni, hiszen gondolkodó értelmiségre már tényleg nincs semmi szükség.
• ha pedig valakinek van pénze, úgyis megvásárolja a gyerekének a magasabb színvonalú oktatást akár itthon, akár külföldön.

Attól sem kell félnünk, hogy a kormány nem turbózza fel látványosan az oktatási kiadásokat olyan haszontalan elemekkel, mint az új okosító állami tévécsatorna, amely egyrészt garantáltan számolatlanul fogja vinni a milliárdokat, másrészt a kutya sem fogja nézni:

• kiváló dokumentumfilmek érhetők el akár más csatornákon, akár a neten, ráadásul naprakészek (nem kell huszadjára is végignézi a Gyöngyvirágtól lombhullásig filmet) és nincsenek leöntve nemzeti-keresztény maszlaggal, ahogy azt is megtudja a gyerek, a Kárpát-medencén túl is van valami,
• a jelenlegi oktatási rendszerben olyan leterheltek a gyerekek, hogy csak elenyésző hányaduk fog este hétkor a tévé elé ülni és idegen nyelvet tanulni, az éjszakai-hajnali adásokat pedig csak krónikus álmatlanságban szenvedő mazochisták fogják figyelemmel kísérni meg egy-két unatkozó biztonsági őr, ha nem jön be egyetlen pornócsatorna sem ott, ahol éppen van,
• előre borítékolható, hogy az esti opera- és balettfilmek nem fogják gyerekek ezreit a képernyő elé szögezni,
• a vasárnap reggeli „ne puskázzunk, mert nem menő” adás pedig biztos nem fogja megtalálni azokat, akik a legjobban érintettek az ügyben, illetve
• kevés az esélye annak, hogy a csatornát úgy tervezték, hogy annak anyaga a NAT-ba legyen integrálható, illetve a tanárok bármilyen szinten is tervezhessenek az adásokkal (ehhez egy teljes tanévre előre kellene ismerni a tematikát és a vetítési az időpontokat is). Mondjuk ehhez az is kellene, hogy legyen olyan NAT, amivel a tévéadás szerkesztők is tudjanak dolgozni.

Az oktatás színvonalának folyamatos süllyesztése azonban azt fogja eredményezni, hogy egyre kevesebb adóbevétele lesz az országnak:

• az érettségivel nem rendelkező állampolgárok fizetése jelentősen elmarad az érettségivel rendelkezőkétől, így nemcsak kevesebb személyi jövedelemadót meg járulékot fizetnek, hanem életük folyamán sokkal kevesebb keresletet is generálnak a piacon (azaz kevesebb az áfa, kevesebb a termékeket előállítók társasági adója, azoknak kevesebb embert kell foglalkoztatniuk, stb.). Ráadásul egyetlen ország sem küzdheti fel úgy magát a nemzetközi élvonalba, hogy csak összeszerelésre és szalagmunkára specializálódik abban a világban, amely lassan a robotoké lesz (a németek nem véletlenül gondolkodnak abban, hogyan lehetne a robotmunkát személyi jövedelemadóval terhelni).
• a középfokú végzettségűekre egyre kevesebb szükség van a nemzetközi tendenciák alapján, ha pedig egy ország prosperálni akar, akkor a felsőfokú szakképesítés tömegessé tétele a minimum, amit célul kell kitűznie.
• míg nálunk a propaganda azt mondja, aki tanulni akar, az fizesse is meg magának, addig máshol már rájöttek, a felsőfokú végzettségűek életük során sokkal több pénzzel támogatják a költségvetést, mint az alacsonyabb végzettségűek, tehát az oktatásuk bőven megtérül az adófizetőknek. Magasabb jövedelmüknek köszönhetően (Magyarországon dupla akkora, mint a középfokú végzettségűeké és a munkanélküliség is az ő esetükben a legalacsonyabb) sokkal többet fogyasztanak, de ők azok, akikre számíthat a kultúra és a művészet is, leszámítva persze azt a kultúrát meg művészetet, amit a kormány prostituál.

„Az OECD-országok – számos partnerállammal összevetve – évente 10.493 dollárt költ egy tanulóra az alapfokú oktatástól az egyetemig. Magyarország az adatot szolgáltató 39 országból a 33 helyen áll, évente 5591 dollárt költöttünk a tanulóinkra 2013-ban. (…)

Az OECD országaiban átlagosan 13,1 évet tanulnak közoktatásban a tanulók, ezalatt 121.899 dollárt költenek rájuk. Magyarországon ez 57.093 dollár, amivel a nemzetközi rangsorban igencsak rosszul állunk. Nálunk esett vissza a legnagyobb mértékben az egy tanulóra jutó források mértéke, miközben csökkent a tanulói létszám.” (hvg.hu)

Pedig egyszer még a fiatal demokraták is más világot képzeltek el itt, hazánkban, de hol van már a tavalyi hó? Valaha egy politikus ezekkel a szavakkal ostorozta a kormányt:

„Csak a hírre, hogy tandíj lesz, több mint 26 ezerrel csökkent az egyetemre és főiskolára jelentkezők száma. Csak a hírre, kedves Barátaim! Több mint 20 ezer családnak azt üzente meg a magyar kormány, hogy hátat fordít nekik, menjenek Isten hírével. Nem törődik velük, nem adjusztálja őket, nem pallérozza a gondolkodásukat, nem fektet be a jövőjükbe. Én arra szeretném kérni a fiatalokat, hogy a következő egy hétben jöjjön meg az önbecsülésük! Ehhez egy érvvel tudom őket hozzásegíteni. Mert azt látom, minthogyha a kormányzati propaganda nem lenne teljesen hatástalan, és az egymással való szembefordítás jegyében egyre többen kezdenek azon gondolkodni, hogy tényleg én, akinek a gyereke sose jár majd egyetemre és főiskolára, és magam sem jártam, tényleg nekem kell fizetni, mondjuk, a magamfajta emberek gyerekeinek a taníttatását? És ha a fiatalok nem fognak talajt, ha nem állnak a két hátsó lábukra, és nem fogadnak el egy nagyon tisztelettudó, de önbizalomtól duzzadó, önbecsülésről valló pozíciót, akkor ez az érv el fogja őket söpörni. 

Az ellenválasz pedig úgy hangzik, hogy miután valóban, jó esélyük van arra, hogy magasabb állásba jussanak, hiszen ezért tanultak, bár a diplomás munkanélküliség elég nagy Magyarországon, de valahogy a végén mégis csak elvergődnek majd odáig, és az is igaz, hogy az átlagnál majd többet fognak keresni, bár ez sem mindenkire igaz, mert egy pedagógus ezt nemigen mondhatja el magáról. De a többség mégis, és ezt az jelenti, hogy több adót is fognak fizetni. Egy fiatal öt és fél év munkában eltöltött idővel az akkor fizetett adó többletével visszaadja a köznek azt, amibe az ő egyetemi és főiskolai tanulmánya került. Kvittek vagyunk. Megsegítettük egymást. A fiatalok kaptak az összmagyarságtól egy esélyt, hogy tanuljanak, ezt a magyarok egy befektetésnek tekintik, a fiatalok éltek vele, és aztán visszafizetik. Életük végéig tizennégyszer fogják visszafizetni. Az mindenkinek jó, nem? Mindannyiunknak! Ez mindannyiunk érdeke.” (Orbán Viktor, 2008. március 3.) 

2015-re már elérkezett az a pillanat, amikor ugyanez a politikus valószínűleg már szeretné ezt a beszédét örökre kiradírozni a történelemből, hiszen sikeresen elérte, hogy regnálása alatt tizenhat éve nem látott szintre csökkenje le az egyetemisták száma – ha pedig mindehhez hozzátesszük a kivándoroltakat, akkor bizony kiderül, nem véletlenül hiányzik az a 22 ezer informatikus. Ha a kormányunk nem áldoz a képzésükre (azaz visszafejleszti a felsőoktatást, márpedig ezt vezényelte eddig a miniszterelnökünk éppen azzal a magyarázattal, hogy ne az adófizetőket terhelje a felsőoktatás költsége), plusz aki már végzett, az is elmegy egy jobb élet reményében, akkor nincs, aki dolgozzon. Ha pedig nincs, aki dolgozzon, az őket foglalkoztatók is kénytelenek vagy lehúzni a rolót és más országba áttelepülni, oda, ahol van hadrafogható munkaerő, vagy a kormánynak kell lehetővé tenni, hogy tömegével érkezzenek az országba olyan bevándorlók, akik betöltik ezeket a munkahelyeket. Miután a második lehetőség eléggé korlátos (hogyan nézne ki óriásplakátokon, „utáljunk mindenkit, aki nem magyar, kivéve az informatikusokat, az ő anyanyelvük lehet bármi”), marad a költözködés. És mindez azért, hogy a stadionok meg kisvasutak épülhessenek tömegével, mert azokra sokkal nagyobb szükség van, mint az oktatásra.

A kormány hatékony robotokat akar, nem emberi lényeket, mert az emberi lények veszélyesek lehetnek a kormányra – és egyben az egyházra is. Ezért van az, hogy a kormány és az egyház felügyelni akarja az oktatást. (Jiddu Krishnamurti, Education and the Significance of Life)

Kapcsolódó posztok:

Hogyan lopják szét az óvodák pénzét az önkormányzatokban?

Meddig tart még a kormányzati ámokfutás a közoktatásban?

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!