Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Karvalyok földje

Meddig tart még a kormányzati ámokfutás az oktatásban?

2016. július 05. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngKormányunk drága pénzen tartott oktatásideológusai ötleteket gyártanak, arról viszont fogalmuk sincs, hogyan kellene azokat megoldani. És eljutottunk odáig, már nemcsak a felnövekvő generációt és azok tudását, hanem gazdaságunk teljesítőképességét és magát a demokráciát veszélyezteti az ámokfutás.

 

Dübörög a köznevelési rendszerünk átalakítása. Azt ugyan még nem tudjuk, már a szakadék alján vagyunk vagy van még lejjebb és a sok kis KLIK inkompetensebb lesz-e majd mint az egy nagy KLIK volt idáig, de álmatlan éjszakáink egész biztosan nem lesznek félelmünkben, hogy esetleg világra szóló sikerről maradunk le. Egyelőre úgy tűnik, a minden rációt nélkülöző kormányzati ötletelés az összes korosztályt szívatja, a felelősséget pedig egy pillanatig sem vállalják.

Hiú remény azt elvárni, hogy bármilyen megfontolt, hatástanulmányokkal és nemzetközi tapasztalatokkal alátámasztott koncepció állna a jelenlegi és az elkövetkező átalakítások háttérében – ha eddig sem volt ilyen, most hirtelen honnan lenne? Azért, mert a kupi szobáit átnevezték, a műintézmény lényege még ugyanaz maradt és a személyzet összetételében sem történt olyan változás, amely nagy reményekre adhatna okot. Egyelőre az sem látszik, hogy a permanens átalakítás célja valamiféle javítási szándék lenne, inkább a tűzoltási kényszer az, ami vezérli a szereplőket – valahogy kihúzni a választásokig anélkül, hogy nyakig süllyednének a saját maguk gyártotta trutyiban.

Azzal nem lehet meggyanúsítani a kormányzatot, hogy az államosításokkal és az új NAT-tal bármilyen színvonalat is sikerült volna emelniük – az elmúlt hat évben nem javult az oktatás színvonala,  sőt, a mutatók a béka feneke alatt vannak, cserébe egyre kevesebb pénzt fordítanak nagyjaink a következő generációkra. De miért is vesztegetnék az értékes forintokat azokra, akik szavazatát nem lehet megvásárolni, a cél meg úgyis valamiféle elfuserált munka alapú társadalom némi „I love Rákosi” újra iparnagyhatalom leszünk utánérzéssel? Az összeszerelő üzemekhez nem kellenek agysebészek. Sőt, a gondolkodó emberek igen nagy veszélyt jelentenek egy olyan uralkodó osztályra, amelynek propaganda minisztériumra van szüksége ahhoz, hogy folyamatos agymosással és saját politikai hitvallásának nemzetvallássá tételével irányban tartsa a szekeret, tehát tök mindegy, mit tanulnak a gyerekek, a legideálisabb eset pedig az, ha jobbára semmit.   Viszont azzal legyenek nagyon elfoglalva, hogy még véletlenül se érjenek rá netalán hasznos dolgokat befogadva tölteni az idejüket.

Ez pedig hogyan oldható meg a legjobban? Káosszal és a felelősség áttolásával, e téren pedig kormányzatunk nem vádolható meg tétlenkedéssel. A KLIK rendeltetése, hogy tisztességesen megfizetett vezetői csattogtassák az ostort a pedagógusok feje felett, a beosztottak meg időnként intézkedjenek egy-egy villany-, gáz- meg szippantós számla kifizetésére, hogy ne lepje el a szar az iskolákat még a valóságban is. A tanárok cserébe mindezért a gondoskodásért odalent legyenek szívesek oldják meg az összes felmerülő problémát, akár a tananyag megvágásáról, akár új tantárgy keretében tanítandó ismeretekről összeállításáról, azaz tananyagfeljesztésről van szó.

Hogy ez mennyire így van, azt maga Palkovics László oktatási államtitkár nyilatkozta le egy interjúban: a szeptembertől a szakgimnáziumokban bevezetett természettudományos zanzatantárgy, a „science” esetén „jobb lett volna, ha ez a tantárgy ki van dolgozva, megvannak hozzá a tankönyvek, de ez egy lehetőség a szakma számára, hogy mondják meg, hogyan szeretnék ezt tanítani. Szeptembertől ezt kidolgozhatják, erre lesz megoldás, léteznek erre a science tárgyra tankönyvek is.” (eduline.hu)

Tehát: az oktatási kormányzat szerint elegendő, ha ők (vállvetve az iparkamarával) kitalálják, milyen új tantárgy az, ami tökéletesen lefedi a XXI. század igényeit, a tanárok meg saját szájuk íze szerint tanítanak valamit (tankönyv, tanterv nincs), érettségizni nem kell belőle úgysem. Végül is a nyári szabadsága alatt minden szerencsés pedagógus, aki megnyer egy-egy ilyen kurzust, majd szabadon eldöntheti, a villámlásról beszél-e heti ki tudja hány órában, netalán arról, miért kell bekapcsolni a biztonsági övet (fizika), esetleg hogyan kell etetni a madárpókot (biológia) vagy mivel lehet kivenni a pörköltfoltot a kedvenc pólóból (kémia). Mivel a vízilónak is a maga bébije a legszebb, azt azért ne várjuk el, hogy a fizikatanár bármit is tudna a biológiáról, netalán a kémiatanár lelkesen tananyagba venne egy-két földrajzi elemet is. De mi lesz, ha a szerencsétlen tanerő csak augusztus végén tudja meg, ő is kiválasztott, akkor lesz bő egy hete, hogy összeállítson egy tanmenetet egy teljesen új, soha nem látott tantárgyhoz? Esetleg fejlesszen tankönyvet is, vagy elég, ha minden órán diktál, esetleg levetít egy dokumentumfilmet valamelyik okosító csatornáról? És a tanfelügyelet majd ellenőrzi, jól végzi-e a feladatát, amiről azt sem tudja, mi az, kaffkai szintre emelve a rendszert? Vagy esetleg az első szülői értekezleten a szülők cserépszavazással eldöntik, mit szeretnének, ha már botor módon elhitték, hogy az idén télen választott képzés keretében normál természettudományos tartárgyakat tanulnak majd a gyerekeik?

Aki meg többet akar, az majd áthallgathat másik intézménybe vendégtanulóként, nyugtatott meg mindenkit az államtitkár. És mi lesz ennek a menete? Palkovics szerint majd az iskolák megoldják. Ennyike, az illetékes igazgató meg verheti a fejét a falba, hogyan, hiszen azért órarend is van a világon. Bár lehet, hogy este hatkor mindenkinek jó lesz még akkor is, ha buszra vagy vonatra kell ülni, hogy átjusson a diák egy másik település másik szakképzési centrumába. Vagy akár beáldozhatják a szombat délelőtt is, aztán csodálkozunk, ha a mindennapi testnevelés adta fittség helyett állva is elalszanak a gyerekek.

Az eredmény? A diákok egyre alacsonyabb színvonalú oktatást kapnak, azt viszont országosan egységes színvonalon. És ez csak egy példa arra, hogyan omlik össze szemünk láttára az, ami eddig sem állt valami biztos lábakon.

Azonban tévedés ne essék, nemcsak a szakgimnazisták kerülnek szívó ágra, hanem előbb vagy utóbb mindenki, aki csak belép a rendszerbe – a hülyébbnél hülyébb ötletek mindenkit utolérnek, a minisztérium pedig nem habozik, hanem áttolja a felelősséget a tanárokra, a feladatokat oldják meg, ahogy akarják, a végeredmény miatt úgyis ők üthetik meg a bokájukat egyedül. Például:

  • már most szeptembertől csökken az átadandó anyag mennyisége. De vajon milyen koncepció alapján? Átgondoltan? Netalán ad hoc jelleggel, ami belefér, belefér, ami nem, az nem? A minisztérium megoldása, majd ezt is eldönti a pedagógus. Aztán reménykedünk, hogy amit ötödikben kivett az egyik tanár, arra tuti nem fog tananyag épülni hetedikben egy másik pedagógusnál. Vajon lesz bármilyen iránytű, vagy csinál a tanár, amit akar, lelke rajra? Vagy ez is pont ugyanolyan kidolgozott, átgondolt koncepció, mint a „science” tantárgy, csak nem a szakgimiseket érinti, hanem mindenkit, aki iskolába jár? Még akkor is, ha felvételizni, érettségizni kell a random, iskolánként-tanáronként eltérő módon csökkentett tananyagból? Hogy lesz ebből egységes felvételi és érettségi?

No para, Palkovics államtitkár úr az új, meghúzott tantervekről is megmondja a tutit:

„Nem kell teljesen újat írni, most arról van szó, hogy kivehetnek részeket a tananyagból, vagy helyettesíthetik mással. Nem lehet és nem is kell az államtól várni, mi legyen, az iskola tantestületének tudása, a pedagógusok felkészültsége abszolút alkalmas arra, hogy ezeket az ügyeket meg tudják oldani és a helyes döntést hozzák.” (index.hu)

Ki is szidta a liberálisokat a túl nagy szabadság miatt? Most meg ott állunk, a tanárok-tantestületek döntsenek mindenről, aztán maximum jön felülről a bunkósbot, mit is képzeltek. Aztán ha majd végképp mindent ellep a káosz, a kormányzat leidiótázza a pedagógusokat és ezzel minden el lesz intézve, a gyerekek meg ott állnak, mint a partra vetett hal.

  • 2018-tól bevezetik a tableteket az oktatásban, ez pedig igazán zseniális ötlet, már-már science fiction szint, legalább is ha hiszünk az államtitkár szavainak:

„Ha összeadjuk, hogy mennyi pénzt költünk például négy év alatt egy felső tagozatos diák tankönyveire, fejenként közel 60 ezer forint jön ki. Ebből a 60 ezer forintból vehetnénk például egy táblagépet is. Képzeljük el, hogy a diák ezt a táblagépet beteszi a dokkolóba, rátölti az aktuális tananyagot, majd haza is viheti. És ezen a táblagépen nemcsak olvasni lehet, hanem feladatokat is megoldhat.” (index.hu)

Tehát már csak egy év és minden iskolában lesz szuper-wifi, elegendő számú, megfelelő helyen elhelyezett konnektor a tabletek feltöltéséhez-dokkolásához plusz személyzet, aki gondoskodik arról, hogy például minden tableten legyen aktív és utolsó verziós vírusirtó, valamint megoldja a szoftveres problémákat is. Egyik gyerek sem hagyja otthon a készülékét, nem ejti le, nem lopják el, nem romlik el és a szülők is hajlandóak vállalni az anyagi felelősséget az eltört, elveszített táblagépekért. Azért biztos könnyebb egy elhagyott matekkönyvet pótolni, mint egy tabletet – azt meg már remélni sem merjük, hogy a kormányzat majd olyan gépeket biztosít, amelyek bírják a gyűrődést meg a napi 8-10 óra használatot, nem fagynak le, nem esnek szét, nem zakkannak meg az iskolatáska zord körülményei között és minimum négy évig minden olyan program futni is fog rajtuk, amelyeket rá akarnak majd telepíteni. Ja, és ha elromlik vagy elveszik, azonnal lesz cseregép meg gyors javítás, hogy a gyerek ne maradjon le az anyagban és ha már a katonákra is sajnálja az állam a biztosítást, akkor mit várjunk sok tízezer tablet képernyőjének törésbiztosításával kapcsolatban? Ha meg bármi gebasz beüt, majd a tanárok megoldják, mint minden mást.

  • legyen rövidebb nyári szünet. Elsőre nem tűnik nagy problémára, legalább nem lazsálnak egész nyáron a pedagógusok, mondják a kárörvendők, de vajon mit tud egy tanár kezdeni légkondi nélküli harminc fokban egy osztálynyi felforrt agyú, tikkadt szöcskeként üzemelő gyerekkel? Ja, hogy a minisztériumban állandó huszonnégy fok van meg hidegvíz automata a folyósón? Az iskolában meg négy vízcsap négyszáz gyerekre, az is a roppant higiénikus klozetban? Aztán meglepődünk, hogy a gyerekek izzadáson kívül semmi mást sem csináltak egész nyáron az iskolában.

 

Persze ez csak néhány kiragadott ötlet az elmúlt hetek terméséből és korántsem fedik le mindazt, ami akár szeptemberben fog majd a gyerekek és szüleik nyakába zúdulni (a tanárok már augusztusban megkapják az ívet, ne aggódjunk). A közös nevező ezekben az, hogy egyik sincs átgondolva, a felelősséget pedig senki sem vállalja, illetve akik nyakába tolják, azok azok, akik még véletlenül sem tudnak hatékonyan részt venni a problémák megoldásában mert sem eszközük, sem tudásuk nincs erre.

 

És mi a kockázat? Rövid távon szinte semmi – a kompetenciafelmérések kérdőíveit lehet úgy összeállítani, hogy egyre kisebb legyen az elvárás, ahogy a tanulmányi versenyeken meg felvételiken is lehet szép óvatosan egyre lejjebb vinni a követelményeket.  Aztán lehet szidni a tanárokat, hogy hülyék és csak a sztrájkkal törődnek, nem pedig a gyerekekkel, pedig annyi fizetésemelést kaptak mostanában, hogy lassan már nem is tudják mire költeni azt. Lehet szidni a libsi-bolsi oktatást is, bár egyre kevésbé, mert az elmúlthatév lassan kitörli az emberekből az elmúltnyolcévet, az általános iskolások többsége pedig már az Orbán-kormány alatt tanult meg írni-olvasni-számolni.

Hosszabb távon azonban súlyos problémákat fog okozni az oktatás mesterséges lepusztítása: a munkaerő képzetlensége komoly versenyképességi problémákat okoz – hiszen be lehet jelentkezni a britektől lepattanó vállalkozások befogadására, de ha nincs szakképzett munkaerő, erre hangyányi esélyünk sincs. Már most is 22 ezer informatikus hiányzik az országból úgy, hogy pótlásuk szinte lehetetlen, az adófizetők által eltartott képzetlen közmunkások pedig nem fogják megoldani a szakképzett munkaerő hiányát. A helyzet végső soron odáig fajulhat, hogy a gazdaságunk megtorpan, a GDP növekedése pedig nemcsak időszakosan áll le, hanem tartósan.

Az oktatás hiányosságai azonban magát a demokratikus intézményeket is veszélyeztetik, hiszen melyik kormányzat mer kiírni racionális döntést megkövetelő népszavazást, ha a polgárai többsége képtelen az eszét használni, viszont emocionálisan a legdemagógabb pártok is foglyul ejthetik őket? Egyes vélemények szerint a britek az uniós népszavazás végeredményével éppen az oktatásuk lepusztításának árát fizetik msot meg – ez pedig várhatóan sokkal több lesz, mint amennyire valaha is valaki gondolni mert volna.

A demokrácia nem lehet sikeres azok nélkül, akik okosan választanak. A demokrácia igazi védelme éppen ezért az oktatás. (Franklin D. Roosevelt)

Nekünk, magyaroknak még az igazi fekete levest nem szolgálták fel – erre még várni kell egy-két évet, de egyelőre kevés az esélye annak, hogy az oktatási rendszer leamortizálása ne üssön vissza. Egy biztos, akik azt akarták, hogy ez így történjen, nem fognak megbűnhődni, hiszen ők azok, akik egész megyék földesurai, netalán gazdasági szektorok teljhatalmú oligarchái lesznek – és nem lesz másra szükségük, mint szófogadó robotokra és engedelmes szavazógépekre, hogy hatalmukat bármi áron megtartsák.

Kapcsolódó poszt: Vajon van határa a politikusok hazudozásának?

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!

süti beállítások módosítása