Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Karvalyok földje

Hogyan legyünk diktátorok Európa közepén? - A gazdaság lerohanása, privatizáció

Online könyv - 28. rész

2018. március 07. - Karvalyokfoldje2017

karvalyok_foldje_hogyan_legyunk_diktatorok.jpgA gazdaság lerohanása – új lehetőségek teremtése privatizációval

 

Vonjunk be a privatizálásba kurrens vagyontárgyakat, például állami földeket és különféle célra hasznosítható ingatlanokat. Különösen akkor kedvező a helyzetünk, ha az előző kormányok szerint a föld ideális helye az állami tulajdon és csak bérleti szerződésekkel adták ki hasznosításra az arra érdemesnek talált vállalkozóknak. És mi az igazán nagy üzlet? Az, amikor a bérlő (hasznosító) az általa megművelt földért nagyobb területalapú támogatást kap, mint az általa kifizetett bérleti díj, tehát ha az ég adta világon semmit sem csinál, már akkor is nyereséges.

Rajtunk múlik, hogy fordítjuk a helyzetet a javunkra:

  • megtarthatjuk a bérleti rendszert és csak a bérlőket cseréljük le,
  • felrúgjuk a bérleti rendszert és állami gazdaságokat alapítva az államra bízzuk a megművelést vagy
  • a földeket kijelöljük eladásra és gondoskodunk arról, hogy minden egyes hektár csak olyan személy kezébe juthasson, akit mi jóváhagyunk.

Mi állapítjuk meg a földek vételárát – a köznép felé pedig kommunikálhatjuk azt, hogy a befolyt összegeket az államadósság csökkentésére fordítjuk, azaz egyetlen célunk az adófizetők terheinek tartós csökkentése. A gond az, hogy amennyiben az új nemzeti burzsoáziát (azaz a haverjainkat) akarjuk támogatni, akkor mindenképpen erőteljesen nyomott árat kell alkalmaznunk. Drágán mindenki tud vásárolni, az igazi biznisz az, amikor olcsón jutunk vagyontárgyhoz, a föld esetében pedig ez végképp igaz.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a történelmi hagyományokat sem – Európa közepén mindig is az volt az általános vélekedés, bármi is történjen, a föld mindig érték és érték is lesz, míg világ a világ, plusz az értékpapírokkal ellentétben az értéke soha nem fog nullára olvadni, tehát befektetési célú vásárlással sem lehet nagyot bukni, így aztán nem véletlen hogy a földek államosítása és újraelosztása többször is megtörtént egy-egy országban. Ha pedig mindehhez hozzáadjuk a vidéken nagy mennyiségben található képzetlen olcsó munkaerőt és az államot, mint folyamatos és kiszámítható nagymegrendelőt (közétkeztetés, hadsereg, stb.), valamint a hazai kereskedőláncokat mint kormányzatilag utasítható felvevőpiacot, még vonzóbbnak tűnhet a kedvezményes áron földhöz jutás lehetősége.

Ne bízzunk semmit sem a véletlenre és szervezzünk kívülről földárveréseknek tűnő, valójában előre lepaktált földátjátszást, amely segítségével egy teljesen új földesúr réteget betonozhatunk be vidéken – és mint tudjuk, akié a föld, azé a hatalom. Ki szavazna helyben a környék legnagyobb munkáltatójának (uradalom tulajdonosának) érdekeivel szemben? Csak azok, akik egyébként is hajlamosak fejjel a falnak rohanni, ők meg kevesen vannak és létszámukból adódóan úgyis képtelenek egy választást érdemben eldönteni. A mi feladatunk annak meghatározása, ki lehet vidéki földesúr, aztán a részükre juttatott olcsó földdel, kedvező kamatozású és törlesztési feltételű hitelekkel, a legkülönfélébb uniós pályázatokkal meg olcsó munkaerő (közmunkások) biztosításával támogatjuk gazdagodásukat. Nem kell szégyenlősnek lennünk, szerezzük meg magunknak és családunknak az állami földek jó részét strómanokon keresztül, épp ideje, hogy felvállaljuk paraszti származásunkat és örök vonzódásunkat a falusi léthez.

Természetesen nemcsak földek vannak az állami kincstárban, hanem

  • műemlékek (várak, kastélyok, uradalmak, belvárosi paloták),
  • egyéb állami ingatlanok (nyaralók, táborhelyek, ipari területek, kikötők, nagy rendezőpályaudvarok semmire sem használt területei, stb.),
  • értékpapírok,
  • műkincsek és egyéb eszközök és berendezések,

a mi feladatunk pedig annak eldöntése, melyik hívünk mit érdemel, illetve ha jelentősen olcsósítva átengedjük nekik ezeket a javakat, a későbbiekben mennyire és hogyan legyenek hálásak akár azonnalosan, akár időben széthúzva. Fogalmaztassuk meg úgy az adásvételi szerződéseket, hogy a vagyontárgyak bármikor visszakerülhessenek az állam tulajdonában, amennyiben a tulajdonosuk érdemtelennek találtatna a kegyünkre.

Hatalmunk bázisának kiépítése érdekében bátran nyúljunk hozzá az államosítás és a privatizálás eszközeihez, egyrészt a saját vagyonunk, másrészt azoknak az embereknek a vagyongyarapítása érdekében, akikről úgy gondoljuk, megérdemlik azt a fényes jövőt, amit egyedül csak mi biztosíthatunk nekik. Mindenki annyit ér, amennyije van.

 

 Tartalomjegyzék

süti beállítások módosítása