Mert talán már az az egyetlen hely (kivéve egy határainkon túli, kellő körültekintéssel kiválasztott falunapot), ahol biztos lehet benne, hogy egyetlen résztvevő sem fog kellemetlen kérdést feltenni vagy beszólni neki.

A 4-6 évesek nem fogják kutatni, hogyan gazdagodik a miniszterelnök veje, ahogy azt sem, hogyan lett a haverja röpke idő alatt hazánk egyik leggazdagabb embere, legalábbis papíron, mert ugyebár abban már megoszlanak a vélemények, hogy az összeharácsolt pénz valójában kié. Sőt, az ovisok azt sem fogják megkérdőjelezni, hogy miért akarja a kormány a civil szervezeteket örökre betiltani, ahogy azt sem, miért kellett 20 ezer kétes hátterű, ám igen gazdag emigránst befogadni meg ráereszteni Európára. Azt, hogy vajon hány szülő egyezett bele abba, hogy gyermeke egy kampányvideón szerepeljen a miniszterelnökkel, inkább ne kutassuk, még van idő utólag aláíratni velük a papírokat, egy-két Bözsi-utalvány biztos segít a meggyőzésükben – vagy az, hogy beígérik nekik, ha nem szignózzák a politikai pedofília-engedélyt, akkor búcsút vehetnek a munkahelyüktől vagy vállalkozásuktól.  Az meg, hogy Orbán nem a gyerekeket szereti, hanem a biztonságos óvodai környezetet, nem rájuk tartozik, a kicsik csak újabb homokszemek abban a gépezetben, amely gátlástalanul mindent maga alá gyűr a hatalom megtartása érdekében.

A kicsit nagyobbak szülei már aggódhatnak – és egyelőre örülhetnek, ha a gyerek egy rossz szót szól a köznevelésre (oktatás már nincs ugyebár), akkor még nincs átnevelő tábor, ahova beutalhatná a NER a renitenst, de ha újra Orbán győz, nem kétséges, ez az idő is el fog jönni. Egyelőre még csak fenyegetés van, először csak szabálysértéssel vádolják mindazokat, akik összeszedik a bátorságukat és ifjonti hévvel nagy nyilvánosság előtt egy jobb világot követelnek maguknak, aztán jönnek majd a bűncselekmény törvényi tényállásokba beszuszakolások meg sorozatos házkutatások és ha nem vigyáznak és elmúlnak tizenhatok, mehetnek Bécsbe tanulni meg érettségizni, mert Magyarország összes iskolájából kitiltják őket. Hogy az ő szüleik ezek után kire szavaznak, nem kétséges, hiszen csak a kormány bukása az, ami megakadályozza, hogy gyermekük masszív priusszal induljon neki a nagybetűs életnek. És nem azért, mert erőszakkal elvette más uzsonnáját hanem azért, mert felháborodott azon, hogy őtőle vették el a reményét egy szebb jövőnek.

Persze Orbánnak lehet még szervezni nyugdíjas fórumokat, a békemenetes egykori komcsik biztos nem szólnak be neki, sőt még a talpát is tisztára nyalják. Ők azok, akik szemrebbenés nélkül megszavaznák hazánk Unióból kilépését, a hivatalos államvallás visszahozatalát, az abortusz tilalmat meg a halálbüntetés kiszabását mindazokra, akik nem tetszenek nekik.  Sőt, még az evolúciót is eltörölnék a föld színéről, vesszen mindenki, aki nem hisz abban, hogy egy felsőbb hatalom gyártotta le rövid határidővel ezt a világot csak azért, hogy Orbán Viktor uralkodhasson benne.

Az átlagszavazó meg eközben azon gondolkodik, mit tököl már annyit az ellenzék a megállapodáson? Mi ez a fogd meg ereszd el, aztán ha kudarcba fullad az összefogás, kinek a székházához zarándokoljon el Molotov koktéllal? Ki bűnhődjön azért, amit a gyerekének át kell élni az óvodában  vagy éppen az iskolában? Esetleg neki, amikor azt hiszi, az egészségügy azért van, hogy gyógyítson, nem pedig azért, hogy egy-két jól fekvő haver lerabolja a rendszert, a beteg meg vagy öngyógyít, vagy ott döglik meg, ahol van? És vajon mit gondolhat az olyan ellenzéki politikusokról, akik azt hiszik, az ő pártjuk ebben a zűrzavaros világban egyedül visszafoglalhatja az országot a NER-lovagoktól? Bízzon azokban, akik egymással huzakodnak abban a reményben, hogy egyedül is győzhetnek, vagy böngéssze a rendszervaltas2018.hu oldalát, ahol megmondják neki, ha Orbánt el akarja küldeni oda, ahova szerinte való, kire szavazzon pártoktól függetlenül? És hogy ne érezze magát nagyon elanyátlanodva-apátlanodva,  listán beikszelheti azokat, akik számára ideológiailag meg fizimiskájukat tekintve elfogadhatóak, legyen az szoci, dékás, jobbikos, momentumos vagy elempés. Az eredmény pedig? Az, ami még soha nem volt egyetlen egy választáson sem kicsiny hazánkban, a választó rábízza a sorsra, hogy milyen összetételű lesz az új kormány, csak megállapodnak odafent, hiszen az ellenzéki jelöltek egy része (nem a kamuk, hanem a különféle megbízhatóbb brand almokból származók) mégis csak azért indul, hogy rendszert váltson és elszámoltasson.

A rendszerváltani akaró szavazóknak a dr. Márki-Zay féle nemzeti minimum 12 pontban villantja fel a reményt arra, mit is tehetne egy új kormány – azonban +1 pontot ideje lenne hozzáfűzni, „el a kezekkel a gyerekeinktől”.