Igen, és ez láthatóan baromira nem zavarja a kormányunkat. Sőt, még azt is ellehetetlenítik, hogy bárki is kérdéseket tegyen fel olyan ügyben, mint orosz kódok, vagy netalán a nemzetbiztonsági bizottság vizsgálja a kérdést, ami azért mégsem annyira lényegtelen. Az emberek többsége nem véletlen szereti adatait biztonságba tudni, és ha ennyire hanyag egy kormányzati honlap, vajon milyen lehet a többi, például azok, amelyek ügyfélkapus jelszavakkal dolgoznak?
A kérdés nem véletlen tehát, hogy adja magát: ki hazaáruló? Az, aki magyar magánszemélyek adatait adja ki olyan külföldi magáncégnek, amely köztudottan jó kapcsolatot ápol az orosz hírszerzéssel? Vagy csak akkor, ha direkt csinálta, nem pedig szimplán ennyire dilettáns szakmailag? Továbbmenve: vajon az hazaáruló, aki tétlenül néz ilyen kiszivárogtatást és nem ígéri meg azonnal, kérem utána nézünk és egyúttal a többi kormányzati honlapot is leellenőrizzük? Vagy netalán az, aki egy tál lencséért vagy lóért (de aranyból legyen ám, tömörből), netalán offshore számlákon landoló milliárdokért simán beengedi a spájzba az oroszokat? Esetleg az, aki versenytárgyalás nélkül kiad az oroszoknak gebinbe atomerőmű-építést? És mi a megítélése annak, ha valaki meg akarja venni mindenáron a Roszatom (azaz egy idegen hatalom) pénzéből az RTL Klubot?
Egyszer végigjártuk már ezt a majdnem gyarmat-utat, csak akkor a magyar vezetőkre nemzetközi egyezmény kényszerítette a befolyást és azt is, hogy cirka 40 évig állomásozhasson hazánkban egy olyan hatalom, amelyet a többség a háta közepére sem kívánt. A magyar vezetőknek sem volt sok lehetőségük, pisztoly a fejhez, ukáz végrehajt, aztán ha valaki nagyon ágált, jöttek a koncepciós perek vagy simán csak egy üzemi baleset egy kohóban. Aztán elértük, hogy elvtársak vége, mindenki takarodjon haza, tankok el és csak azok sírtak, akik milliókat akasztottak a szovjet katonatisztekkel csencselésből.
Ma azonban más a helyzet – az oroszoknak nincs szükségük nemzetközi egyezményekre meg hazánkban állomásozó haderőkre ahhoz, hogy csicskaként ugráltassák a vezetőinket. Akadálytalanul mehet bármi: ezrével vízum bárkinek, a letelepedési kötvényeseket sem vizsgálják agyon és kettős állampolgárságot is csak az nem szerzett ukrán vagy szerb fedősztori alatt, aki nem akart. És nemcsak kémeket meg az orosz maffiát látjuk szívesen uniós földön, hanem az orosz üzletembereket is – jöhetnek atommal kereskedni, újíthatnak fel metrókat meg – akár strómanok révén – felvásárolhatják fél Budapestet meg a Balatont, ha nekik úgy tetszik. És a parlament nemzetbiztonsági bizottsága eközben mit csinál? Semmit, a képviselők szimplán szabotálják, hogy bármilyen vizsgálatot is indítsanak. Pedig ki ismerné náluk jobban a Büntető Törvénykönyv hazaárulásra meg hűtlenségre vonatkozó passzusait? (A paragrafusok szövege a poszt végén olvasható)
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy bűnösök közt cinkos, aki néma – a Büntető Törvénykönyvünk azt is bünteti, ha valakinek állam ellenes bűncselekményről van tudomása, ám azt nem jelenti fel, ez alól csak az a kivétel, ha az elkövető közeli rokon.
Igaz, már csak azt kell bizonyítania az érintetteknek, hogy egyrészt semmi olyan nem történik, ami kimerítené a fentebb említett haza elleni bűncselekmények fogalmát (akár orosz kémhadsereg is ideteleportálható és az aranyárban atom- és hitelfüggőségünk ezer évre bevállalása sem gond), és egyébként is a kormánypárt egy nagy család, így tehát őket nem érinti a feljelentési kötelezettség. Azaz nyugodtan szemet hunyhatnak az ország kiárulása és lakosainak elárulása felett, legyen az bármilyen szívesség Putyinnak vagy bármelyik haverjának.
De vajon mitől lett zsigeri oroszutáló miniszterelnökünkből zsigeri oroszbarát? Mondhatjuk, a megvilágosodás vezeti – hiszen az általa oly hőn áhított illiberális „demokráciát” hogyan másképp építhetne itt, az Unió területén? Csak úgy, ha azt importálja onnan, ahol már kipróbálták és ahol bebizonyosodott, bizony a diktatúra tartósan is fenntartható, bármennyire is tiporja az emberi jogokat és semmibe veszi a tan-, szólás-, sajtó- és véleménynyilvánítási szabadságot. Igaz, ennek ára van – például igen alacsony egy főre jutó GDP, a gazdaság stagnálása, rosszabb esetben látványos hanyatlása, messze átlagon aluli iparosodottság és átlagon felüli szegénység (társadalmi különbségek), cserébe viszont mindenki a törvény erejénél fogva kussol és élteti a rendszert. Ha meg nem, jobb esetben gyanús infarktust kap vagy szimplán csak lelövik az utcán, rosszabb esetben irány évtizedekre a gulág, aztán majd megtanulja, hogyan lehet életben maradni Szibériában köztörvényes bűnözők között. Cserébe egy szűk politikus és oligarcha réteg iszonyatos gazdagságban tengeti az életét lenyúlva az összes költségvetési forrást, bevásárolva magukat menő hazai és külföldi focicsapatokba és kilóra megvéve olyan kis országokat szövetségesnek (például Magyarországot), ahol a vezetők a hatalom és saját egyéni gazdagodásukért cserébe szemrebbenés nélkül eladják még a lelküket is. Az pedig csak hab a tortán, ha ez az ország nem valami isztán valahol Ázsiában, hanem egy önmagát baromira soknak tartó kis gazdaság az Európa Unió területén, bónuszként NATO tagsággal. Annak az Uniónak a területén, ami az oroszok szemében mindig is szálka volt és amelynek bomlasztásával friss szövetségesük segítségével sokkal eredményesebben bíbelődhetnek, irány a végtelenbe és tovább. Persze az sem hátrány, hogy ezen kis ország területén keresztül szinte egész Európa területére szabad bejárást kapnak, elég hozzá egy kamu állampolgárság vagy egy soha meg nem vizsgált vízum. A NATO-tagság végképp igazi főnyeremény, hiszen nemcsak az Unióhoz adhat szabad hozzáférést, hanem a legnagyobb-legerősebb katonai szövetséghez is, aminek összeomlásához szintén kiemelkedő érdeke fűződik az oroszoknak. Ha pedig mindennek az az ára, hogy diktátor aspiránst kell úgy finanszíroznia a Nagy Medvének, hogy még egy csomó pénz üzletek formájában vissza is csorog Oroszországba, az minden, csak nem elviselhetetlenül magas ár.
Először persze – rosszabb esetben – meg kell fizetni a belopakodás árát: a kapuk őrzőinek, azaz a politikusoknak és haverjaiknak gazdasági előnyöket kell nyújtani, rosszabb esetben elég csak zsarolni őket szexuális irányultságukkal, szekrényükbe gyömöszölt egyéb csontvázaikkal, például orosz maffiafőnöktől átvett táskányi kenőpénz videofelvétellel dokumentált anyagával. Aztán már erre sincs szükség, elég csak mindig visszautalni a régi bűnökre és politikusaink máris láncra verve a spájzban állomásozók segítségére vannak bármilyen ügyben a nap 24 órájában. Egy idő után aztán a rejtőzködésre sincs szükség, jöhet a nyílt színi gazdasági bekebelezés, érdekeltséggé nyilvánítás – ha pedig túl kényelmetlenné válik a politikusainknak a helyzet, offshore pénzeikkel és külföldi befektetéseikkel kereket oldhatnak, a lakosság csóróbb része pedig ittragad a medve fojtó ölelésében. Persze ott van még az Unióból meg a NATO-ból kiebrudalás, ami szintén nagy gazdasági károkat okoz az országnak, de csak az országnak és az adófizetőknek, nem pedig azoknak a politikusoknak és oligarcháknak, akiknek mindez köszönhető.
„A történelem nem ismer példát arra, hogy valaha is értelmesen és a nép javára kormányozta volna az országot jött-ment bitorlók maroknyi csoportja.” (Mihail Solohov)
Mindeközben az Unió és a NATO csak szájtátva nézi, ahogy az oroszok a magyar spájzban lakmároznak – semmi szankció, így miniszterelnökünk tudja, a lehető leghelyesebb ösvényen jár és úgy épít illiberális társadalmat Európa közepén, ahogy akar és úgy rohasztja belülről ezeket a nagy nemzetközi szövetségi rendszereket, ahogy neki tetszik. Ha pedig döntenek, ideje lépni, csak egyetlen dolgot tehetnek, érdekeltségeiket kimenekítve országunkat a saját családjukból kilökik, pusztuljon a férgese, dögöljön éhen az a lakosság, amelyik ilyen vezetőknek szavazott bizalmat.
Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!
Kiegészítés: részletek a Btk-ból
- § (1) Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást súlyos hátrányt okozva, vagy állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, vagy háború idején vagy külföldi fegyveres erő behívásával vagy igénybevételével követik el.
(3) Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
- § Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, bűntett miatt két évtől nyolc évig, háború idején öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
- § (1) Aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére Magyarország ellen hírszerző tevékenységet folytat, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott kémkedést szigorúan titkos minősítésű adat kiszolgáltatásával követi el, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Aki kémkedésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
- § (1) Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, rombolás, hazaárulás, hűtlenség, az ellenség támogatása, kémkedés, szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés, kémkedés az Európai Unió intézményei ellen készül, vagy még le nem leplezett ilyen bűncselekményt követtek el, és erről a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A plakát forrása: magyarplakat.hu
