Attól függ, hogy kinek.

A 2016-ban létrehozott Nézőpont Intézet Gazdaságfehérítési Kerekasztala például ezer embert kérdezett meg abban a témában, mi zavarja őket a legjobban. És a válaszok? Hát azok olyanok, amelyeket elvárhatunk egy olyan szerv szervezte felméréstől, amelynek – többek között – olyan intézmények a tanácsadói, mint az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, az MKB Bank, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal. Nem kell tehát meglepődnünk, ha ők nem a központosított korrupciót vették célba, hanem olyan megvetendő alakokra utaztak, mint például a hálapénzt adók-elfogadók vagy azok, akik így vagy úgy belekóstoltak már a feketefoglalkoztatásba. Amire viszont nem voltak kíváncsiak – legalábbis a közvélemény-kutatásról kiadott tájékoztató alapján – az az, vajon a kormányzati szintű korrupcióhoz mit szólnak az emberek: hogyan közpénzteleníti a közpénzt a MNB alapítványhálózata, hogyan és miből él valamint mire költ a Matolcsy-família, hova lettek a játszótérpénzek, kinek fütyül a rigó az uniós pályázatoknál valamint mit szólnak a megkérdezettek ahhoz, amikor költségvetési pénzzel feltőkésített friss állami bankot jóárasítva adnak el.

A korrupció különösen káros egy demokráciában, mivel a rendszer legfőbb alapelvét sérti, azt, amelyiket még az általános iskola gondtalan napjaiban mindannyian megtanultunk: a kormány azért létezik, hogy a közt szolgálja, nem pedig egyes cégeket vagy személyeket, netalán választott tisztviselőket. (Thomas Frank)

A Kerekasztal felmérésében a megkérdezettektől semmi újat nem tudtunk meg, sőt. Vajon ki merné azt mondani egy közvélemény-kutatás során, miszerint egyetért azzal, hogy az állam megkárosítása elfogadható? Józan ésszel senki: aki épp megkárosít, az buzgón hallgatna, a többi meg mélységesen felháborodott lenne, hiszen az ő befizetett adójából garázdálkodnak a tolvajok. Mégis, a Kerekasztal szerint a megkérdezetteknek csak a háromnegyede nem értett egyet azzal az állítással, miszerint az állam megkárosítása elfogadható cselekedet lenne. Vajon az az egynegyed, aki egyetértett, az miért értett egyet?

Hasonlóan érdekes az az adat, miszerint a megkérdezettek 24%-ának nincs baja azzal, ha valaki a közös kasszából vesz el, vagy nem tesz be oda az előírásoknak megfelelően. Vajon ki vallaná be, hogy semmi baja az adócsalással? Meglehetősen sérthetetlennek kellene éreznie magát annak, aki ebben a témában így foglal állást.

A hálapénzzel kapcsolatos kérdések szintén semmi rendkívülire sem mutatnak rá. Igen, aki már betette egészségügyi intézménybe a lábát, az tudja, a hálapénz tartja életben a rendszert, és ha nem akar meghalni, akkor fizet, mint a katonatiszt. Oké, vannak kivételek, meg olyanok is, akik úgy is meggyógyultak, hogy csak azt pengették ki, amit úgyis levont tőlük az állam járulék címen, de pletykákat mindenki hallott, melyik főorvos mennyit kért és hogy járt az, aki nem fizetett. Ehhez képest nem megdöbbentő az, miszerint a megkérdezettek 72%-a szerint a hálapénzes fizetés a leginkább elterjedtebb és a leginkább elfogadottabb szürkegazdaságot segítő tevékenység – már csak az a kérdés, hogy ezt az adatot vajon a kormány a hálapénzt elfogadók ellen akarja-e felhasználni például úgy, hogy drasztikusan fellép a borítékos pénzvándorlás ellen. Mivel az emútatévben ebbe az irányba nem látszott semmiféle elmozdulás, nagy az esélye, hogy nem, erre utal az is, hogy a megkérdezettek 22%-a szerint elfogadható az orvosok és betegek közötti borítékos tranzakció. Hogy ezen több, mint egyötöd szerint több járulékot kellene-e fizetnünk, vagy igenis, az egészség mindent megér és teret lehet engedni a zsarolásnak, ezt legnagyobb sajnálatunkra nem tudjuk meg a tájékoztatóból.

Az orvosok után azokról is megkérdezték az ezer embert, akik hivatalosan is népellenségnek nyilvánítottak – ők azok, akik adóelkerülő taktikákat alkalmaznak, jövedelmet eltitkolnak, fekete foglalkoztatnak vagy kreatívan könyvelnek. A megkérdezettek 60%-a szerint ezek jellemzőek a gazdaságunkra, azaz a magyar lop, csal, hazudik és leginkább az adón spórol. De vajon itt a kérdezők azokra gondoltak, akik az állami Stabilitás Megtakarítási Számlán mossák a milliárdokat? Kizárt. Esetleg arra, hogy a sokmilliárdos forgalmat bonyolító kaszinók miért nincsenek online a NAV-ra kötve, miközben az italautomaták társadalomra veszélyessége az egeket veri, ahogy a masszírozással foglalkozók is? Vajon nagyságrendileg ki tud több pénzt eltüntetni, a fizikai közérzetet javító szolgáltatók vagy a szerencsejáték bizniszben utazók? Már a kérdés is az ördögtől származik, hiszen nézzük meg csak a törvényhozást, az kit tekint eleve adócsalónak, a válasz pedig kiderül abból, például most szeptembertől kik kapnak elektronikus pórázt. Ahogy az sem kérdés egy ilyen kormányzat által támogatott közvélemény-kutatáson, hogy vajon mit szólnak ahhoz az emberek, hogy valaki minden további nélkül gazdagodhat a kötelező online pénztár bekötések felülárazásával és az sem téma, vajon erkölcstelennek számít-e az, hogy 400 milliós osztalékot lehet elérni a kereskedők kárán.

Azt mondják, van törvény a gazdagoknak és van törvény a szegényeknek, de ez nem igaz. Nincs törvény azoknak, akik alkotják a törvényeket és azoknak sem, akik javíthatatlan törvénykerülők. (Terry Pratchett, Feet of Clay)

Az adóelkerülést a megkérdezettek 65%-a tartja szokásos tevékenységnek, azaz szerintünk a magyar lakosság ahol tud, adót kerül. Ha pedig azt nézzük, mekkora áfával dolgozik az állam, akkor már azon sem merünk csodálkozni, hogy az ezer ember 16%-a szerint az adóelkerüléssel nincs semmi probléma. Valljuk be, valószínűleg ebbe a 16%-ba tartoznak bele azok a politikusaink is, akik lehetővé tették, hogy az állami pénzmosoda minimális, 10%-os árréssel dolgozzon (azaz elég legyen csak ennyi adót fizetni a fekete pénzek után), miközben az élő munkát 56%-os közteher sújtja.

És akkor még ott van a csúszópénz, amely gazdaságunk kenése, legalábbis a megkérdezettek 64%-a szerint, 17% szerint pedig nemcsak jellemző, de el is fogadható.  Ők már valószínűleg kaptak olyan állami vagy önkormányzati megbízást, amelyet 10-20% visszacsorgatással kellett meghálálni (minimum) és azt is tudják, a kreatív könyvelés sok esetben éppen ezen, a politikusoknak borítékban-dobozban-zacskóban visszaadott pénz elrejtését szolgálja.

A Kerekasztal megkérdezte a kiválasztottakat arról is, vajon mi a véleményük a jogosulatlan állami támogatás igénybevételéről – 64% szerint ez jellemző, ám csak 13% szerint elfogadható. A nagy kérdés azonban az, vajon a kérdezők mire gondoltak? A kamuházassággal három gyerek után adókedvezményt igénybevevőkre, vagy azokra, akik különféle szociális ellátás kapcsán ügyeskednek? Esetleg azokra, akik százmilliókat nyúlnak le nem létező projektekre, durván felüláraznak játszótereket vagy kedvezményes állami hitellel meg reklámokkal kistafírungozott tévécsatornáikat Romániába viszik, mert ott kevesebb adót kell fizetniük, mint itthon? Mert ha ez utóbbival kapcsolatban érdeklődtek volna, valószínűleg sokkal kevesebb lett volna azok száma, akik szerint elfogadható mindez.

A munkahelyi eszközök használata is téma volt – a megkérdezettek 52%-a szerint ez elterjedt, 15% el is fogadja. De vajon azt is elfogadnák, ha tudnák, nemcsak fénymásolót meg telefont lehet illegálba használni, hanem például szolgálati kocsit külföldi nyaralásra, akár családostul? És mi van a hivatalos útnak álcázott egzotikus nyaralásokkal, válogatott meccsekkel, ehhez repjegyekkel, szállodai szobákkal? Vajon ezek is elfogadhatóak? És a képviselők számla nélküli költségtérítése?

Ne lepődjünk meg, ha a Kerekasztal közvélemény-kutatásaira figyelemmel újabb és újabb olyan jogszabályok születnének, amelyekkel – fillérekért lehajolva – a kisembereket frusztrálják (napi elszámolás a nyomtató papírral, azoknak is online pénztár, akik egyébként havi átalányt fizetnek önmagukért, így indifferens a bevételük, stb.), miközben a milliárdokat lenyúló nagyhalak pont ugyanolyan virgoncan úszkálhatnak abban a bűzös állóvízben, ami a gazdaságunkat jellemzi.

Minél korruptabb az állam, annál több a törvény. (Tacitus)

Eközben azért volt egy másik felmérés is, amelyről szólnunk kell. Igaz, ezt nem a kormány finanszírozta, az eredményen ez meg is látszik. Míg a kormány veri a mellét amiatt, milyen szuperül harcol a korrupció ellen, addig az emberek kétharmada korruptnak tartja a kormányt, tehát általánosan elfogadottnak mondhatjuk azt, miszerint a „fejétől bűzlik a hal”.

(…) a HVG megbízásából június közepén készített reprezentatív Medián-felmérés válaszadóinak kétharmada úgy látja, a jelenlegi kormányra „nagy” vagy „nagyon nagy” mértékben jellemzőek a pénzügyi visszaélések. Az ellenzéki pártok híveinek és a „bizonytalan” szavazóknak a négyötödös vagy azt meghaladó többsége gondolja így, de még a kormánypárti szavazók bő egyharmada is visszaélésekkel gyanúsítja az Orbán-kabinetet. Mi több, a közvélemény hajlamos annak feltételezésére, hogy a Magyarországon létrejött rendszerben a korrupció üldözése szelektíven zajlik. Az abszolút többség (56 százalék), ezen belül majdnem minden második Fidesz-szavazó (47 százalék) is úgy gondolja, hogy „a mai magyar kormány csak az ellen a korrupció ellen lép föl, amelyben saját maga nem érdekelt”, negyedrészük (23 százalék) szerint „a kormány egyáltalán nem küzd a korrupció ellen”, és mindössze 17 százalékuk véli úgy, hogy „a kormány következetesen fellép a korrupció minden formája ellen”. (hvg.hu)

És míg a kerekasztalos felmérés a kishalakkal kapcsolatban faggatta a megkérdezetteket (tehát abban, amelyben általában nem érdekeltek a politikusok), addig a Medián által megkérdezettek véleménye az, hogy

• „Magyarországon nem annyira a „kispályás”, sokkal inkább a nagy léptékű korrupció a jellemző”,
• csaknem kétharmados azok aránya, akik szerint „a korrupció Magyarországon felülről, központilag, rendszerszerűen szervezett tevékenység”,
• miniszterelnökünket a válaszadók több mint 90 %-a a vagyonos emberek közé, minden második megkérdezett az ország legvagyonosabb emberei közé sorolta,
• minden hatodik megkérdezett a „maffiaállam” kifejezést tartotta a legkifejezőbbnek hazánkra, az ellenzéki szavazók közül pedig nagyjából minden ötödik.

„A felmérés következő kérdését érdemes szó szerint idézni: Mostanában többször, a parlamentben is elhangzottak olyan vádak, hogy egyes, kiemelkedő gazdasági sikereket elérő vállalkozók, mint Garancsi István, Mészáros Lőrinc vagy Andy Vajna Orbán Viktor strómanjai, vagyis hatalmas üzleti nyereségük jelentős részét valójában a miniszterelnöknek adják tovább.” A felkínált válaszlehetőségek közül 47 százalék azt választotta, hogy ezt elképzelhetőnek, 31 százalék pedig azt, hogy valószínűnek tartja, és mindössze 15 százalék tartja kizártnak (7 százalék nem tudott vagy nem akart válaszolni a kérdésre).” (hvg.hu)

Vajon hány intézkedés fog születni a Medián felmérésére alapozva? És milyen tárgyban? Mert a kormány célja nem a kormányzati szintű, erősen centralizált korrupció csökkentése lesz, az biztos, annál is inkább, mert szerintük olyan nincs.

Tíz politikusból kilenc tolvaj. A tizedik hazug és ő az, aki készíti a felmérést. (Jarod Kintz, This Book is Not FOR SALE)

Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!