Tegnap még nem volt érdekes, hogy Magyarország a sereghajtók között van a nemzetközi versenyképességi rangsorban, ma már Lázár János bejelentette, kormányzati akcióterv készül a versenyképességünk növelése érdekében. És ha nem sikerül javítani, netalán szociális megszorítások lennének, annak Brüsszel, a németek meg a migránsok az oka.

A két napja megjelent sajtóhír sokakat lesokkolt, mert azért a szakemberek egy része ugyan tudta, hogy vacakul vagyunk, de azért nem sejtették, hogy ennyire:

„Minden idők legrosszabb eredményét mérte nekünk a Világgazdasági Fórum szokásos nagy versenyképességi indexében. Hat helyet rontva a 28 EU-s tagból 25.-ek lettünk, beelőzött minket Szlovákia is, Bulgáriára és Romániára hasonlítunk, akik egyébként szintén előttünk vannak, derül ki a Kopint-Tárki friss közleményéből. Összességében a 138 vizsgált országból 69.-ek vagyunk már.” (index.hu)

És miért vagyunk ott, ahol vagyunk? A felmérés erre is választ ad:

• Kivételezett vállalkozók jutnak jelentős előnyhöz, vagyis nincsenek megteremtve az igazságos versenyfeltételek.

Aki ezen meglepődik, az az elmúlt hat évben egyetlen olyan hírt sem olvasott el, amely nem a nemzeti propaganda-műhelyből származott. Amikor Lánczi András kijelenti, hogy a korrupció nem más, mint a Fidesz legfőbb gazdaságpolitikája, amelynek célja a hazai vállalkozói réteg helyzetbe hozása, akkor ne csodálkozzunk, ha bizonyos mutatószámaink máris negatívba fordulnak. Főleg, ha még azt is hozzátesszük, a „hazai” valójában nem hazait jelent, hanem „kormányközelit”, a konkrét névsor pedig akár egyik napról a másikra gyökeresen átrendeződhet, egyes szereplőket pedig törvénnyel betonoznak be, nehogy lemaradjanak az ingyen milliárdokról.

• A magyar vállalatok nem igazán jeleskednek az innováció területén.

Ezen sem kell csodálkoznunk, hiszen aki a kormány hátszelével utazik és nyer sokszorosan túlárazott közbeszerzéseket, az szakócával is dolgozhat, a földi halandók meg – köszönhetően az állami megrendelések hiányának és az extra adó- és járulékterhelésnek – nem tudják miből finanszírozni az innovációt, bármennyire is szeretnék. Ha pedig azzal jön valaki, ott vannak az uniós start-up pénzek, abból miért nem, a válasz egyszerű, csak.

• Amit innoválnak, annak minősége elmarad attól, amit a versenytársak innoválnak.

Ez a kérdés csak nemzetközi viszonylatban érdekes, hiszen itthon nem számít a versenyképesség – ami számít, annak a versenynek a megnyerése, ki ismer erősebb kutyát odafenn. Aki a versenyben alulmarad, az állami-önkormányzati árbevétel híján úgy oldja meg az életét, ahogy sikerül, leginkább folyamatos likviditási gondokkal és igazi piacon (többnyire külföldön) megmérettetve önmagát. És még azt is elvárná tőlük valaki, hogy győzzéks le a kiszámítható környezetben, korrekt feltételek mellett innováló ellenfeleket? (Ez az „igazi piac” a kormányközeli vállalkozók számára nem létezik.)

• A magyar pénzpiaccal sincs minden rendben.

Mondhatnánk, fejétől bűzlik a hal, de azt is, a számmisztika is kiszámíthatóbb, mint a hazai pénzpiac – aki viszont jól helyezkedik, az nem panaszkodhat, dúskálhat ingyenhitelben, uniós pénzekben meg adókedvezményben és minden egyéb földi jóban, csak győzze számolni. A nemzeti bankos rokoni szálak pedig plusz bónuszt érnek.

• Magasak az adóterhek és sok pénzből tartjuk fenn a korrupt intézményrendszerünket.

Hát szó, ami szó, másfél millió államból élőt drága mulatság eltartani, főleg ha egy része imád jachtozni meg tengerparti luxusvillában tulajdonosként nyaralni. Az offshore számlákat is fel kell tölteni valamiből és a szavazatok megvásárlása sem két fillér, főleg ha ennek érdekében majd másfél millió közszolga és állami vállalati alkalmazott fizetését kell megemelni. A kormány meg nem adhat úgy, hogy azt előtte mástól nem vette el, a vesztesek pedig a piaci alapon működő vállalkozások és a munkavállalóik. Így jártak, kész.

Persze az illetékes minisztérium rögtön tájékoztatta a nagyközönséget, a felmérést végzők és a lista gyártói nem számítanak (ármány!!!), egyébként is elfogultak (épp csak lemaradt Gyurcsány kottájának megemlítése), és az is bizonyítja a szubjektivitást, hogy a felmérés szerint még Albániában és Ghánában is jobban működnek az állami intézmények mint nálunk, itt, a keresztény Európa szívében. A lényeg pedig az, hogy a magyar gazdaság szárnyal, hiszen növekszik, ez meg mi mást is igazolhatna, mint azt, hogy a legjobb úton járunk?

„A magyar gazdaság versenyképességének nem az az elsődleges fokmérője, hogy Magyarország hányadik helyen szerepel egy kutatóintézet rangsorában, hanem az, hogy a magyar gazdaság milyen ütemben bővül, növekszik-e a foglalkoztatottság, egyensúlyban van-e az államháztartás, csökken-e az államadósság” (index.hu)

Oké, abba nem kell belemenni, hogy ugyanezen időszak alatt mások jobban növekszenek, a mi leszakadásunk pedig egyre nagyobb, ahogy abba sem, hogy a foglalkoztatottság növekedése leginkább a közszféra létszámának duzzasztásának és a közmunka kiterjesztésének köszönhető (a témáról részletesen itt), az államadósság számolása sem mindig úgy történik, ahogy az az Unió elvárná, a költségvetési egyensúly pedig megoldható úgy is, hogy elfelejtünk oktatásra, felsőoktatásra, egészségügyre és szociális kiadásokra költeni.  És emlékezzünk, annak idején Romániában sem volt államadósság (1989), bár ott a legfőbb főnök feleségével együtt ezért (meg még egy pár más dolog miatt) felelősségre is lett vonva.

Ha viszont minden nagyon szép, minden nagyon jó, minden a legnagyobb rendben, a versenyképességi lista meg pláne nem jelent semmit sem, akkor egy nappal később, azaz ma miért mondta Lázár János, hogy kormányzati akcióterv készül a versenyképesség növelése érdekében?

„Akciótervet dolgoz ki a kormány a következő hetekben, hónapokban a magyar gazdaság versenyképességének javítása érdekében (...) A Világgazdasági Fórum friss felmérése szerint Magyarország 6 helyet rontott a globális versenyképességi ranglistán, így jelenleg a világ 69. legversenyképesebb gazdasága, az Európai Unión belül pedig a 25.

Lázár János szerint át kell tekinteni és fel kell tárni, mi a versenyképesség romlásának oka. Ebben a munkában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is részt vesz.

(…) "van bőven tanulnivalónk a lengyelektől". A miniszter biztosra vette, hogy az adóeljárások átalakítása és az állami bürokrácia csökkentése szükséges a versenyképesség növeléséhez.” (kormany.hu)

Vajon eljut odáig az akciótervek készítő bizottság, miszerint a kormánypártnak alapjaiban kellene megváltoztatnia azt a politikát, ami maga a korrupció, vagy éppen emiatt nem a Corvinus, hanem másik egyetem lett bevonva? Vagy le kellene mondania arról, hogy egy-két oligarchának átjátsszon bizonyos üzletágakat? Esetleg önmérsékletet kellene tanúsítani és a nem havert is odaengedni közbeszerzésekhez, uniós vagy akár csak szimpla trafikos pályázatokhoz? Megszüntetni az állami megrendelések sokszoros túlárazását és elérni, minden vállalkozásra ugyanazok a piaci feltételek vonatkozzanak, senki se kapjon ingyenpénzt a közösből? Esetleg azt is meg lehetne akadályozni, hogy állami pénzzel tömött nagyvállalkozás ne Romániában adózzon? Vagy netalán a politikusok nyilatkozatai a valóságról, ne pedig egy képzelt világról szóljanak?

Íme egy-két javaslat (ingyen), mire kellene áldozni (forrás: egy korábbi karvalyok-poszt):

• "nem az oktatásra (az most is megy az elbugázott közbeszerzésekkel meg a milliárdokba kerülő gagyi tankönyvekkel), hanem az oktatás színvonalának tényleges emelésére,
• a felsőoktatás európai színvonalúra emelésére (nem városokat csődbevivő pártkáderekre kellene bízni az egyetemek pénzügyeit, meg számolatlanul vonni ki a pénzt a korrupt közbeszerzésekkel)
• az egészségügyre sem ártana többet fordítani, hogy a humánerőforrás értéke tartósan megmaradjon,
• tényleges kutatás-fejlesztésre (nem pedig kamu uniós pályázatokra), hogy a cégek versenyképességüket növelhessék és foglalkoztatni tudják a hazai magas képzettségű szakembereket (és azok ne akarjanak lelépni egy jobb élet reményében),
• olyan iparágak meghonosítására, amely nem viszik, hanem hozzák a pénzt. Például el kellene már végre felejteni a „Magyarország lesz a kontinens legiparosodottabb országa” és egyéb vágyálmokat, cserébe ideje lenne olyan mágikus dolgokra összpontosítani, mint a például a kreatív ipar,
• illetve a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban sem ártana végre sebességet váltani és magas feldolgozottságú, kurrens termékeket előállítani, nem pedig arra számítani, hogy majd haveri-rokoni kapcsolatokon keresztül úgyis elkel az a sok felesleges almalé meg magozott meggykonzerv (azaz az állam jóárasítva megveszi az adófizetők pénzén)."

Az is elképzelhető, hogy az akcióterv is csak arról fog szólni, amit a NGM is állít: nem a mi gazdaságpolitikánk a rossz, hanem mindenki más irigy dög, a gazdaság soha nem látott prosperitással küzd, tehát nem kell csinálni semmit, minden maradhat így tovább, a listával pedig nem kell foglalkozni, az egészben mögött Brüsszel van, Soros, meg a világ összes liberális fattyúja.

Egy a lényeg, bármire is jut a bizottság, a tagjai jó sok plusz pénzt kapjanak érte és a tanácsadók is jóárasítva, milliárdos tanulmányok keretében adhassák az ötleteiket, hogyan tovább.

Kapcsolódó posztok:

Van olyan, hogy elfogadható korrupció?

Korrupció nélkül működésképtelen az országunk?

A béremelés az új rezsicsökkentés?

Mikor lesznek normális bérek hazánkban?

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!