A média lerohanása

3. rész itt

Hatalmunk megszilárdítása érdekében az egyik legnagyobb falat a média lerohanása és a lehető legszervilisebbé tétele. A célunk az, hogy egy olyan alternatív valóságot mutattassunk be a választóknak, ahol minden nagyon szép, minden nagyon jó, minden a legnagyobb rendben, a mi személyünk pedig a nemzet megmentője, a fennmaradás kulcsa, sőt, magának a létének a záloga.  A média minden ágazatára figyelmet kell fordítanunk, ám jellegénél fogva másképp kell foglalkoznunk

• a közszolgálati médiával (tévé, rádió),
• a kereskedelmi médiával (tévé, rádió),
• a kormánybarát és ellenzéki nyomtatott újságokkal,
• a kormánybarát és ellenzéki elektronikus sajtóval,
• a blogszférával,
• a bulvársajtóval,
• az ingyenes újságokkal,
• a központi hírgyártással,
• a médiahatósággal és
• a frekvencia kiosztással valamint a koncessziós ügyekkel.

Mivel a látszat szerint egy európai demokratikus államot vezetünk a nép felhatalmazása alapján, sajnos nem tüntethetünk el senkit sem rövid úton a föld színéről, ha nem tetszik, amit rólunk ír. Sőt, az Unió és Brüsszel azt sem fogja tolerálni, ha leplezetlenül megszüntetjük a sajtó- és véleménynyilvánítási szabadságot valamint a média sokszínűségét. Korlátozni azonban korlátozhatjuk, sőt gondosan előkészítve meg is szüntethetjük, bár ebben az esetben is jobb a lopakodó technika.

Feltétlen kerüljük el az olyan helyzeteket, amelyekben a kormány fejére olvashatják, bizony a rendőrség bírósági engedély és tényleges bűncselekményre utaló körülmények hiányában hónapokig hallgatott le újságírók telefonját, hátha kiderül, kormánykörökből kik szivárogtatnak a sajtónak. Nem engedhetünk teret az olyan miniszteri mosakodásnak sem, miszerint az illetékesek már régen megsemmisítették a felvételeket és egyébként is minden lépés nagyon-nagyon törvényes volt. Kinek hiányzik, hogy mindenféle jött-ment nemzetközi jogvédő szervezet rangsorában egyre hátrébb kerüljünk? A látszat, azaz az „olyan mintha” tartja fenn a rendszerünket Európa közepén, ne okozzunk csalódást.

Közszolgálati média, avagy a királyi tévé és rádió aranykora

A közszolgálati média kettő az egyben intézmény: egyrészt feneketlen pénznyelő, másrészt nagyszerű pénzkifizető hely, bónuszként pedig egyetlen közszolgálati feladata van, ez pedig a választók agyának átmosása napi 24 órában.

Több módon is lerohanhatjuk a közszolgálati médiát, ám az igazán nyerő az, ha a különböző állami intézmények többlépcsős átszervezésével és összevonásával létrehozunk egy olyan giga-céget, amelynek polipkarjai átláthatatlanul és földi halandók számára kibogozhatatlanul, ellenben megkerülhetetlenül szövik át a teljes médiát. Azt a médiát, amely a lakosság számára ingyenesen még a legutolsó faluban is elérhető. A giga-cég természetesen nem azt jelenti, hogy jogilag is egyetlen vállalatnak kell lennie az éves szinten akár százmilliárdot is felemésztő monstrumnak. Célszerű holdingba szerveznünk a szerteágazó tevékenységeket (gyártás, sugárzás, ingatlankezelés, catering, stb.) az anyacég alá akár több szintben és egymással is random jelleggel összekapcsoló leányvállalatok formájában. A variációk száma végtelen, például az egyik céggel végeztethetjük az alap hírműsorok szerkesztését, a másikkal a politikai magazinműsorokat rakatjuk össze, a harmadikkal a szórakoztató, bulvár jellegű híradásokat és így tovább, és csak a mohóságunk a határa annak, mennyi közpénzt közpénztelenítünk a céghálóban.

Az lényegtelen, hány országos csatornánk van, netalán abból mennyi hagyományos vagy éppen tematikus, a lényeg az, hogy az azokon megjelenő hírekre folyamatos ráhatásunk legyen, akár kül-, akár belpoltikai hírekről van szó, de ugyanez érvényes a bulvárra is. Hogyan tudnánk különben minden egyes műsorpercet az agymosás szolgálatába állítani?

Az agymosás levezénylésére és technikai kivitelezésére jelöljünk ki lojális pártkatonákat a propaganda minisztériumból meg a médiacég nagyfőnökei közül, a műsorgyártásra pedig olyan embereket alkalmazzunk, akik gondoskodnak egyrészt az ideológiailag megkívánt tartalom még éppen elfogadható színvonalú hangi-képi megjelenítéséről valamint agyilag befogadható tálalásáról, másrészt ügyelnek arra, hogy a különböző külsős baráti produkciós irodák minimum 300%-os felárral dolgozzanak az állam számára. Ha többel, az sem baj, a lényeg, hogy a különbözet, illetve annak elosztása felett mi rendelkezzünk.

A célunk kettős: a választópolgárok totális manipulálása, azaz rendszerünk elfogadhatóvá tétele, illetve a lenyúlható költségvetési források magáncélra átcsoportosítása szigorúan az általunk engedélyezett baráti cégeken keresztül. Így két legyet ütünk egy csapásra, a kinevezett vezetőknek pedig egyetlen dolguk van, hogy a mi kívánságainak teljesítsék.

Hogyan manipuláljunk? Úgy, hogy annak eredményeképp soha ne kullogjunk a népszerűségi listák végén és a következő választáson ellenfeleink mégcsak megszorítani se tudjanak. Ennek érdekében

• érjük el, hogy a főműsoridő 90%-a a kormányról és annak fantasztikus és egyben korszakalkotó eredményeiről szóljon tudatosítva minden hallgatóban-nézőben, hogy a megválasztásunk részükről az évszázad döntése volt. Segítsük a választóink önigazolását és önnön vállveregetésüket, a műsoridő maradék 10%-át pedig töltessük ki az ellenzék lealacsonyításával és bénázásának bemutatásával. Szóljon a kormánypropaganda ahogy a csövön kifér és mindenképpen hagyjunk nagy mozgásteret a médiaszakembereinknek az igénybe vett eszközök terén, használják nyugodtan a fantáziájukat a mi erősítésünkre és ellenfeleink lejáratására. Meginterjúvolhatják például az utca beépített és fizetett emberét, mint laikus járókelőt, hogy sugárzó arccal végre kiönthesse szívét és elmondhassa, intézkedéseink a lehető legszuperebbek és soha nem élt még ilyen jól, mint most. Használhatnak random betelefonálókat és talk show vendégeket is, a késleltetett adás illetve a konzervanyag a garancia rá, hogy egyetlen negatív jelző se illethessen minket. Az oknyomozást és a problémák taglalását hagyjuk meg a kábelcsatornáknak (végül is demokráciát építünk meg sajtószabadságot), a nézők 1-2%-át szórakoztassák azzal, amivel akarják. Ha pedig túlságosan felbátorodnak és az ildomosnál gyakrabban lépnek a tyúkszemünkre, akkor majd valamelyik strómanunk felvásároltatjuk őket állami hitelből, szőrőstől-bőröstől.

• A köztévének is engedélyezzük, hogy néha utánajárhassanak egy-egy problémának, de szigorúan csak olyan eseményekre korlátozva a riporterek érdeklődését, amelyről nem mi tehetünk. Kiváló gumicsont például a „már megint moslékkal etetik a gyerekeinket” oknyomozás bűnösnek bélyegezve azt a csalárd közétkeztető vállalkozót, akit valamelyik ellenzéki többséges önkormányzati testület bízott meg helyi szinten. Az ilyen típusú történetekből csak nyertesen kerülhetünk ki, hiszen mi és a stábunk mindent megtesz azért, hogy hatalomra kerülve az ilyen csúfságok írmagját is kiirtsuk. A kirívó eseteket azonnal toroljuk meg, a fejleményekről pedig folyamatosan tájékoztattassuk a nézőket legyenek képben és még véletlenül se mulaszthassák el a keresztre feszítés egyetlen mozzanatát sem.

• Tartsunk hetente sajtótájékoztatót, ahol müezzinként oszthatjuk az igét, az önmagunknak feltetetett kérdésekkel pedig magasztaltassuk az egekig mind saját személyünket, mind munkásságunkat, mind kormányunkat. A műsor mindig az előre megbeszélt koreográfián alapuljon és csakis az általunk kijelölt, a mikrofonállvány szerepét túl nem lépő riporter kérdezzen alánk elkerülve a valódi spontaneitást és legfőképp a kellemetlen meglepetéseket. Népszerű beszélgetős műsorok vendégei is lehetünk, de csakis gondosan beharangozott különszámban (a miniszterelnök ennyit mindenképpen kiérdemel), nehogy bárki is lemaradjon róla. Ebben az esetben is fontos az előre megbeszélt és menet közben meg nem változtatható tematika.

• Kötelezzük a felügyeletünk alatt álló médiát, hogy az ellenzéket a lehető legritkább esetben hagyják szóhoz jutni, akkor is lehetőleg csak olyan felvételekkel kerülhessenek műsorba, amelyekben a politikusok éppen hebegnek-habognak, elalszanak egy-egy parlamenti beszéd alatt vagy az orrukat túrják, netalán a náthától alig látva szörtyögnek-szipognak. Ne fukarkodjanak a riportok „szakszerű” megvágásával sem, hagyjanak ki olyan szavakat vagy kifejezések, amelyek hiánya akár teljes mértékben átértelmezi, még szerencsésebb esetben teljesen megváltoztatja a mondanivalójukat. Ugyan előfordulhat, hogy a megszólaló saját maga is felveszi az interjút és perel, de a helyreigazítás úgyis csak jóval később történik, akkor, amikor már a meghamisított szöveg beleégett az állampolgárok tudatába, illetve a több perces manipulált interjút 10 másodperces helyreigazítással is ellensúlyoztatható két cuki mosómedvés-prérikutyás híradóspot között vagy közvetlenül a körömgombás, netalán műfogsor ragasztós vagy intim betétes reklám után.

• Az előző kormányról vagy az ellenzékünkről bármilyen negatív hírnek a főcímben a helye, mégha apróság is, például tilosban parkolás vagy szabálytalanul épített szerszámoskamra a kertben. A választóknak joguk van megtudni, helyesen cselekedtek, amikor leváltották az ilyen galád embereket és a valóság megismertetésével csak arra adunk lehetőséget, hogy a tisztességes emberek elítélhessék a nem tisztességesen viselkedő politikusokat. A riporterek-szerkesztők operálhatnak csúsztatásokkal és egyéb lejárató módszerekkel is, a lényeg egyedül az általunk szándékolt végeredmény.

• Ne csak politikusként jelenjünk meg a médiában hanem közemberként a kis színesek között is mint gondos családapa, sportember, művészetpártoló, természetjáró, állatvédő, stb. Az állatok világnapján pózoljuk menhelyről saját kezünkkel megmentett kutyával, a víz napján cukros üdítő helyett a falikútból kortyolgassunk, húsvétkor locsoljuk meg a lányunkat/unokánkat, gyermeknapon pedig egy csomó lufi meg pelenkás között mosolyogjunk mindaddig, amíg vesz a kamera.

• Vészhelyzet esetén, legyen az tömegbaleset, árvíz, földrengés vagy az évszázad vihara, helyeztessük magunkat a középpontba gumicsizmában, kockás ingben-dzsekiben, gesztikuláljunk hevesen és fülünkre égett telefonnal keltsünk „mindig ott vagyunk, ahol szükség van ránk”, „a nép érdekében a pihenést sem ismerjük” benyomást.

• Megfelelően kiporciózva az általunk favorizált kegyeltjeink (barátaink, harcos társaink) is megjelenhetnek a médiában, de csakis olyan kontextusban és mennyiségben, ahogy mi azt jóváhagyjuk. Feltétlen kövessük figyelemmel az eseményeket, nehogy azok, akik tőlünk függenek, túlzásba vigyék az önreklámozást a mi kárunkra. Még véletlenül se hagyjuk, hogy a saját fényünket holmi miniszter vagy államtitkár, esetleg frakcióvezető elhalványítsa, netalán teljesen ellopja, ezzel teljes mértékben magára irányítva a választók figyelmét és növelve népszerűségét. Előzzük meg a bajt és ha már kénytelenek vagyunk másoknak is engedélyezni a médiamegjelenést, azt olyan jelmezben és díszletek között tegyék, amely nem hathat negatívan a népszerűségünkre. A hozzánk köthető személyek lehetőleg kerüljék a rongyrázós, arrogáns felsőbbrendűséget árasztó, kastélyos-delfines medencés riportokat. Az átlagválasztók körében visszatetszést kelt a gipszoroszlános park, nem is beszélve arról, ha az a gipszoroszlán még aranyozva is van, szigorúan követve a szupergiccs stílusirányzatot.

• Ne álljunk meg a politikai műsoroknál, a szórakoztató műsorokat is vonjuk a befolyásunk alá. Jöhetnek a politikusfeleségek mint szakácsnők, gyakorló háziasszonyok és dolgozó anyák, a politikusok mint a gasztronómia, a művészetek és a sport lelkes pártolói. A rólunk rendszeresen pozitívan nyilatkozó udvari művészeink is legyenek állandó meghívottjai a különféle beszélgetős műsoroknak, cserébe lépten-nyomon zengjék a mi dicsőségünket. Írhatnak-előadhatnak dalokat, készíthetnek szobrokat, festhetnek festményeket olyan eseményekre, mint az új alkotmányunk évfordulója, az általunk aranyárban rendezett bármilyen világbajnokság, nemzetközi konferencia, expó vagy éppen stadionátadás, esetleg kutyakiállítás. A születésnapunkról is megemlékezhetnek csakis pozitív hangvétellel, apróbb anekdotákkal fűszerezve a digitálisan feljavított retro felvételeink mutogatását.

• Használjuk ki a reklámfelületeket is – hiszen ki ne szeretne még a hirdetésekben is arról hallani, mennyivel is jobban él most, mint négy évvel korábban? Ráadásul minél többször mondjuk, annál nagyobb az esélye, hogy még az egybites állampolgár is elhiszi, milyen szuper jó neki. Jusson eszünkbe Lenin, aki szerint egy hazugság ha elég sokszor mondogatják, igazzá válik. Tudott valamit az öreg. Bónuszként a reklámfilmeket is azok készítsék, akiknek ezt megengedjük (és akik ezért pénzügyileg nagyon hálásak is nekünk), így a haszon is sokszorozódik.

• Az állami gigarendezvények (emlékévek, nemzeti ünnepek, sportversenyek), az állami vállalatok-intézmények és a bankok reklámjai is jó szolgálatot tesznek még akkor is, ha a kutyát sem érdekel az atomerőművünk szolgáltatta tiszta energia vagy a monopol gázszolgáltató gázrózsája. Nem kell visszafogni a lovakat, reklámoztassuk nyugodtan a monopolhelyzetben lévő áramkereskedőt, az állami szerencsejáték szervezőt meg minden olyan egyéb céget, amely egyrészt fényt visz alattvalóink életébe, másrészt rendelkezik haveri cégek segítségével nagyszerűen elkölthető marketing kerettel. Ráadásul a közszolgálati média – ezekkel az egyébként teljesen felesleges spotok vetítésével – extra reklámbevételhez, azaz burkolt állami támogatáshoz jut, amelyből újabb és újabb drága produkciókat és soha meg nem valósuló műsorterveket, adásba nem kerülő anyagokat készíttethet. Mi pedig egy újabb jól működő csatornát üzemeltünk be, amelynek a segítségével a költségvetési forrásokat átlényegíthetjük a magánszféránkba.

• Állítsuk a technikai haladást a szolgálatunkba. A műsorszórókat kényszerítsük rá, hogy az analóg helyett lépjenek be a digitális korba úgy, hogy csak az állami tévécsatornákat lehessen a hagyományos készülékeken segédeszköz nélkül és ingyenesen nézni, semmi mást. Szorítsuk rá az embereket, hogy még az ingyenes kereskedelmi tévékhez is vásárolják meg a plusz kiegészítő berendezést, ha továbbra is nézni akarják a kedvenc szappanoperájukat, ezzel is biztosítjuk, hogy a választóink legszegényebb és legbefolyásolhatóbb rétegei csakis a mi ingyenes fejtágításunkat használhassák a szem rágógumijának.

• Használjuk ki a tévé- és rádióadók internetes oldalait vagy okostelefonokra vagy táblagépekre készült applikációit, amelyek segítségével a választóink a nap 24 órájában úgy tájékozódhatnak a világ és leginkább a hazai történésekről, hogy mégcsak televízió közelébe sem kell lenniük. A maximális kormánylojalitás itt is kötelező.

3. rész

Folytatjuk (5. rész)

Okos (és kevésbé okos) emberek mondták ...

Miért nincs soha olyan főcím a sajtóban, „A kormány programja véget ért és a kitűzött célok megvalósultak”? - Oleg Atbashian

A legjobb kormány a haldokló kormány, mert az azt jelenti, hogy utat enged valami másnak. - Julian Barnes

Bármelyik kormányban az érdekek megelőzik az igazságot. - Toba Beta

A kormány nem tud úgy adni senkinek semmit sem, hogy azt előzőleg ne valaki mástól vette volna el. - Adrian Rogers

Tartózkodom viccek vagy egyéb kormánystatisztikák olvasásától. - Jarod Kintz

Amit a kormányzat csinál a pénzcsinálás érdekében, az a péncsinálás. Pénz csinálásával csinálnak pénzt – szó szerint nyomtatják. Míg a privát szektornak a pénzcsinálás kemény munka – olyan árut és szolgáltatást állítanak elő, amelyet mások hajlandóak megvásárolni. Ezért a privát szektor produktív, míg a kormányzati szektor parazita. Valójában a kormányzat egy valamit csinál, megkeseríti az emberek életét. - Jarod Kintz

Rossz hír lehet számodra, de a kormánynak nincs joga meghatározni az életünket. Az embereknek szabadon kellene bebörtönözni magukat. - Jarod Kintz

Támogatás a művészeteknek – merde! Egy kormány-támogatta művész olyan, mint egy inkompetens kurva! - Robert A. Heinlein

Nem a kormány feladata, hogy távoltartsa a polgárokat a hibázástól, hanem a polgárok feladata, hogy távoltartsa a kormányt a hibázástól. - Robert H. Jackson

Talán a legfontosabb dolog, amit megtanultam a demokráciáról az az, hogy a demokrácia nem a kormányunk, nem az alkotmányunk és nem is a jogrendszerünk. A valóságban gyakran éppen ezek a demokrácia ellenségei. - Howard Zinn

A despoták a kutyák barátságát kedvelik, azokét, akiket ha megaláznak vagy igazságtalanul bánnak velük még mindig szeretik és szolgálják azt az embert, aki rossz hozzájuk. - Charles Fourier

A bizonytalanság egy a kormány receptjei közül. - Toba Beta

Egy diktátornak ritkán van erkölcsi iránytűje. - Toba Beta

A szabadság azt jelenti, hogy egyik ember nem kényszerítheti a másik embert arra, hogy kiszolgálja az érdekeit vagy a véleményét. - Auberon Herbert

Az a tény, hogy oly sok sikeres politikus oly szégyentelen hazudozó, az nemcsak az ő személyiségüket tükrözi, hanem minket is. Amikor az emberek lehetetlent akarnak, csak a hazugok tudják őket kielégíteni. - Thomas Sowell

A cenzúra azért van, hogy megvédje a korrupciót. - Suzy Kassem

Adj egy halat egy embernek és megetetted egy napra.- Tanítsd meg halászni és megetetted egy életre.

Lopj el egy halat egy embertől és add oda egy másiknak – és tedd meg ezt nap mint map – bár az első embert dühössé tetted, de a másik lustává válik és tőled függ. Aztán mond a második embernek, hogy az első mohó és meg akarja tartani magának a halat, amit fogott. Aztán a második ember hálás lesz, hogy még több halat lopsz neki. Aztán megtilthatod, hogy bárki is halásszon az engedélyed nélkül. Aztán bővítsd a kört, lopj halat több embertől és vedd meg a mások hűségét.  Aztán vedd rá azokat akik a lopott halat kapták, úgy viselkedjenek, mint a felbérelt bűnözők. Aztán … nos, a többit már tudod. - Larken Rose

Ha magánszemély lennék, sokkal óvatosabb lennék, de kormányként fel vagyok hatalmazva arra, hogy oly módon csináljak bolondot magamból, ahogy csak akarom, például úgy, hogy sokkal több pénzt költök, mint amennyim van vagy amennyim valaha is lesz és olyan dolgokat ígérek, amelyeknek esélye sincs, hogy megvalósuljanak. - Kenneth Roberts, Oliver Wiswell

A tisztesség különböző módon értelmezhető. A kormány esetében úgy, hogy tisztességes az, ami megfelel az igényeinek. - Kenneth Eade

Az egyetlen törvényes célja a kormánynak a polgárai életének és vagyonának védelme. - Mike Klepper

Demagóg az, akik szólamokat mantráz úgy, hogy tudja, azok hamisak – olyanoknak, akikről tudja, hogy idióták. -L. Mencken

Nincs olyan, hogy átláthatóság (…) Nem létezik. A megfigyelés nem működik két irányba. Vannak, akik figyelnek és vannak, akiket megfigyelnek – a hatalommal rendelkezők és a hatalom nélküliek. - Celeste Chaney

Ahol több törvény és szabály van,

Szegényebbek lesznek az emberek.

Több szabály és előírás,

Több tolvaj és rabló. - Lao-Cu

Kormányok állnak, mert az emberek ülnek; ha az emberek felállnak, a kormányok fognak ülni. - Mehmet Murat Ildan

Egy kormány hipnotizőrök csoportja, utálják, ha az emberek kinyitják a szemüket a szeánsz alatt. - Bangambiki Habyarimana

Ahogy a börtönlakókkal és a bevándorlókkal bánik a kormány, ahogy a szegényeket kezeli és azokat, akiknek nincs befolyásuk, valójában oly módon szeretnének bánni mindannyiunkkal. - Joseph O’Connor

Amíg nem jössz rá, milyen könnyű az elmédet manipulálni, addig csak egy bábu vagy valaki más játszmájában. - Evita Ochel

A legnagyobb bűnözők, akikkel életem során találkoztam, a kormánynak dolgoztak. Mellettük a tömeggyilkosok csak amatőröknek látszanak. - Steven Magee

Ha egy média nem kritizálja a kormányt, akkor az a média nem média, csak a kormány bohóca. - Mehmet Murat Ildan

Ha úgy érzed, hogy egy idióta országban élsz, biztos lehetsz benne, hogy a kormányon a legidiótább emberek vannak. - Mehmet Murat Ildan

A kormány úgy képviseli az állampolgárait, ahogy a paraziták képviselik a gazdaállatukat. - Jakub Bożydar Wiśniewski

Önmaguk igazolására a zsarnokok egyre erősebbé és erősebbé válnak. Mindenki más pedig egyre gyengébbé és gyengébbé. Új hivatalok és igazgatóságok, furcsa minisztériumok kelnek életre a legvalószínűtlenebb célra. Ezek lesznek az új arisztokrácia bástyái, uralkodók, akik a kormányzat hatalmas kerekén tartják kezüket pusztítást, erőszakot és káoszt terjesztve mindenhol, ahova csak elérnek. - Frank Herbert

Amikor a társadalomban emberek egy csoportjának a rablás életmódjává válik, az idő múlásával önmaguk számára olyan jogrendszert alkotnak, amely feljogosítja őket erre és egy olyan erkölcsi kódexet, amely dicsőíti azt. - Frédéric Bastiat

A „szükséghelyzet” mindig is egy ürügy volt, mellyel az egyéni szabadság biztosítékait errodálták. - Friedrich Hayek

Kettő és csakis kettő módja van bármelyik gazdaság szervezésének. Az egyik a szabadság és a szabad akarat – a piac útja. A másik az erő és az utasítás – az állam útja. - Murrya N. Rothbard

Az üzlet az úr, a politika szolga. - Amit Kalantri

A kormány morális tesztje az, hogyan bánik a gyerekekkel, akik az életük hajnalán vannak, az öregekkel, akik az életük alkonyán vannak, a betegekkel, akik az élet árnyékos oldalán járnak, a szükséget szenvedőkkel és a fogyatékkal élőkkel. - Hubert H. Humphrey

Az emberek jóléte mindig kiváló alibiként szolgált a zsarnokoknak, és további előnye, hogy tiszta lelkiismeretet biztosít a zsarnokság kiszolgálóinak. - Albert Camus

A kormány beavatkozása sosem megoldás, hanem része a problémának. - Laurence M. Vance

Valaki egyszer megkérdezte tőlem, hiszek-e az összeesküvés elméletekben. Nos, igen. Íme egy. Politikai rendszernek hívják. Mi más lenne, ha nem egy gigantikus összeesküvés a lakosság kirablására, becsapására és leigázására. - Jeffrey Tucker

Álmodtam rólad. Kíváncsi voltál, maradt-e még becsületes ember a földön, ahogy én is mert a kormánynak dolgoztam és maradt még becsületes ember a földön, akkor az én dolgom volt megtalálni és megölni őket. Miután kifosztottam őket. - Jarod Kintz, We Had A Dream About You

Álmodtam rólad. Statisztikus voltál és az volt a feladatod, hogy megszüntesd a munkanélküliséget. Én úgy véltem, hogy egyedül a munkahely teremtők – a vállalkozók – csökkentik a munkanélküliséget és te úgy gondoltad, naiv vagyok, mert mindenki azt hitte, munkahelyek létesültek, ha a kormány azt mondta, munkahelyek létesültek. - Jarod Kintz, I had a dream about you 2

A rendszer kudarca, amikor a tehetséges embereknek nincs hatalma, a hatalommal rendelkező embereknek pedig nincs tehetsége. - Amit Kalantri

Az értékesítés kemény módja a pénzkeresetnek, megpróbálni rábeszélni az embereket, hogy hajlandóak legyenek fizetni a termékedért vagy szolgáltatásodért. Jobban kedvelem a pénzkereset régimódi módját, az erőszakot, ahogy a kormány is csinálja. -  Jarod Kintz, Sleepwalking is restercise

Ki az, aki kevesebbért többet fizet? Csak egy bolond – vagy egy kormányhivatal. - Jarod Kintz

A propaganda célja a nyilvánvaló homályossá tétele vagy a támadás. - Stefan Molyneux

A kormányzat adott nekem négy öngyújtót, amelyből csak három működött. Alkalmazva a munkanélküliség-számításaikat arra jutottam, hogy csak 8% a rossz. - Jarod Kintz, Whenever You're Gone, I'm Here For You

Azon a gépjárművezetőn, aki rossz irányba halad, a jobb minőségű benzin nem segít. - Janusz Korwin-Mikke

Ha nem kérdőjelezel meg mindent, akkor soha nem fogod megtalálni a jó választ csak azt, amelyben mindenki hinni akar. Ezt úgy nevezik, hogy egy másik bárány a nyájban, ezért tartják fekete bárányoknak azokat, aki megkérdőjelezik a dolgokat és farkasnak azokat, akik a válaszokat adják. - Theodore Coldiron

Ha az embereknek félelmet árulsz, akkor azzal kapcsolatban szinte bármit megvesznek. - David Alejandro Fearnhead

Egy nemzeti kormány nem tud jó időt csinálni. Nem képes esőt fakasztani, rávenni a napot hogy süssön, vagy rábírni a növényeket a növekedésre, de mindenbe beleszólva meg tudja változtatni a gazdasági feltételeket, elrettenteni a tőkebefektetőket, megakadályozni a fejlődést és az üzlet újraéledését, amely egyébként megtörténne. - William Howard Taft

Egy dolog csőre tölteni a fegyvereidet. És teljesen más dolog az, ha azt a polgáraid fejéhez tartod. - Lori Goodwin

Ha a kormányról van szó, a kényszer is jelen van. - Dinesh D'Souza

A kormánynak kellene védeni az embereket és rendszabályozni a vállalatokat, nem pedig védeni a vállalatokat és rendszabályozni az embereket. - Anthony Sloan

Ha erőszak kell az ötleted népszerűsítéséhez, akkor valami baj van az ötleteddel. - J.S.B. Morse

Soha ne becsüld le az emberi butaság erejét, különösen akkor, amikor egy kormányhivatalnokról van szó, akinek fogalma sincs arról, mennyit ér a pénz. - Ziad K. Abdelnour

Tudod hogy valami nincs rendben akkor, amikor a kormány kijelenti, más levelét kinyitni bűn, ám tisztességes dolog a te internetforgalmadról adatokat gyűjteni. - E.A. Bucchianeri

A bizalmatlanság a zsarnokság kezdete. - Edward Abbey

A kormány egyik problémája (a sok közül), hogy gyakran annyira elfoglalt azzal, hogy megtudnak-e valamit csinálni vagy sem, hogy nem döntenek abban, amiben kellene. - Michel Templet

A politika annak a művészete a bajkeresés, hogyan találjunk azt mindenhol, hogyan diagnosztizáljuk félre és hogyan alkalmazzunk rossz gyógymódot. - Groucho Marx

Az ellenség nem a konzervativizmus. Az ellenség nem a liberalizmus. Az ellenség a bullshit. - Lars-Erik Nelson

A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval. - Winston Churchill

A demokrácia minden egyénnek hatalmat ad, tehát mindenki potenciális ellenfél. - Huguette de Broqueville

Minden választás olyan, mintha a lopott javakat előre elárvereznénk. -L. Mencken

Amint az emberek rájönnek, hogy pénzt szavazhatnak meg saját maguknak, az a köztársaság végét jelenti. - Benjamin Franklin

Akik a nagyobb állami beavatkozást sürgetik, végső soron még több kényszert és még kevesebb szabadságot akarnak. - Ludwig von Mises

 A demokrácia a nép akarata. Reggelente meglepődve olvasom az újságban, hogy mi az, amit akarok. - Wim Kan, holland komikus

 Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival. Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni.- Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága (1946)

 A félelem, a veszély állandó érzésében szabállyá vált mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély órájában ismernek: a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség „bérenc”-einek, az „áruló”-nak a keresése, a mindenáron való rendnek vagy a rend látszatának s a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése. A demokrácia meghamisításának és korrumpálásának a legváltozatosabb formái jelentek meg (…): az általános választójognak a demokratikus fejlődés ellen való kijátszása, egészségtelen és nem tiszta szempontokon nyugvó koalíciók és kompromisszumok rendszere, az egészséges közösségi akaratképződést meggátló vagy meghamisító választási rendszerek vagy választási visszaélések, puccsok és átmeneti diktatúrák. - Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága (1946)

Ha a választás bármi változást is hozna, nem engednék nekünk. - Mark Twain

A demokráciában a propaganda ugyanaz, mint a diktatúrában a bunkósbot. - Noam Chomsky

A titkok zsarnokságot szülnek. - Robert A. Heinlein

A demokrácia nem szabadság. A demokrácia az, amikor két farkas és egy bárány szavaznak, mi legyen vacsorára. A szabadság abból a felismerésből származik, hogy vannak bizonyos alapjogok, amelyek még 99%-os szavazati aránnyal sem vehetők el. - Marvin Simkin

A demokrácia szabadsága nincs biztonságban, ha az emberek eltűrik, hogy a privát hatalom addig nőjön, amíg erősebb nem lesz mint maga a demokratikus állam. Ez a lényege a fasizmusnak: egy egyén, csoport vagy más privát erő tulajdonolja a kormányt. - Franklin D. Roosevelt

Okos (és kevésbé okos) emberek mondták ...

Ha egy Elnök teszi, akkor az nem lehet illegális. - Nixon

Amikor a becsület és a jog többet már nem ugyanazon az oldalon van, hogyan válasszunk? - Anne Bishop, Heir to the Shadows

Az igaz, hogy senki sem áll a törvények felett, de a hatalom láthatatlanná tud tenni. - Toba Beta, My Ancestor Was an Ancient Astronaut

 „Feltételezzük, hogy a hatalom korrumpál – mondta a hernyó olyan hangol, mint maga az idő – de a hatalmon lévő gyakran már azelőtt korrupt volt, mielőtt hatalomra került. Sőt, nekem az a meglátásom, hogy gyakran kerül valaki úgy hatalomra, hogy korrupt. Vélt vagy valós, a hatalom hiánya szintén korrumpálhat. - Frank Beddor, ArchEnemy

És maga az úgynevezett „politika” is csalás: választott képviselőink, bürokrata funkcionáriusaink, még a bíráink is nagyrészben az üzleti érdekek szerződött szolgái. - Edward Abbey, Postcards from Ed: Dispatches and Salvos from an American Iconoclast

A kormány a kisemberek után megy, nem a sajátjai után. - Kenneth Eade

Nos, ahogy tudod, a bankok a legnagyobb maffia, kivéve a kormányt természetesen. - Kenneth Eade, Predatory Kill

A túl sok hatalom soha nem jó. Még a legerősebbet is korrumpálja. - Lara Adrian, Shades of Midnight

A megtévesztés és a privilegizált titkok természetes velejárói a politikának. - Wayne Gerard Trotman

A legjobb módja, hogy észrevegyük a pusztító hajlamot valakiben az, hogy közelről figyeljük a viselkedését akkor, amikor hatalmat kap a szegények felett. - Michael Bassey Johnson

A félelem az ördög leghatásosabb eszköze, mert bár nem mindig sikerül egy jó embert rávennie arra, hogy rosszat cselekedjen, megrémítve akaratát megbéníthatja megakadályozva azt, hogy a jó ember jót tegyen. És ez végül is ugyanazt eredményezi. - Richelle E. Goodrich, Making Wishes: Quotes, Thoughts, & a Little Poetry for Every Day of the Year

Vannak azok, akik jogszerűen korruptak, ők azok, akik nem ismerik el, hogy a törvények engedélyével teszik korrupttá a jogalkotást és jogszerűen korrumpálják a többieket. - Justin K. McFarlane Beau

Minél több a törvény, annál közelebb vagyunk a törvénytelenséghez. - J.S.B. Morse, Gods of Ruin: A Political Thriller

A múltat nem tudod megváltoztatni, de a jövőt igen. - Immortal Technique

Juss be a Parlamentbe, mondj fárasztó beszédeket, kapsz majd kiváló ajánlatokat, amelyeket elsőre ne fogadj el, szedj össze szép kis tartalékot magadnak és a családodnak, majd hívd magad független vidéki úriembernek. - Hans Stanley

Még a legmegvesztegethetetlenebb is megvesztegethető ha nem tudja elfogadni a hibázás lehetőségét. A tévedhetetlenség bűne ott van bármelyik emberben. Minden törvény megszeghető és meg is szegik. Gyakran. - Craig Ferguson, Between the Bridge and the River

Nem az az egyik probléma (a sok közül) a kormánnyal, hogy a hatalom korrupt és még csak az sem, hogy a hatalom vonzza a korrupt embereket, hanem inkább az, hogy arra vagyunk kondicionálva, toleráljuk a korrupciót a hatalomban úgy, hogy még csak meg sem próbáljuk a politikusainkat felelősségre vonni. - Michel Templet

A kormány az a testület, ami mindig megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja. - Karinthy Frigyes

Az ország úgy néz ki, mint egy ezer éves IFA. Ülnek a kormánynál, és nem az utat nézik, hanem szerelik ki a magnót. Mondjuk, minek nézze az utat, mikor üres a tank? A felniket már rég eladták, csak hát a kötelező be van fizetve. - Hadházi László

Nem a népnek kellene félnie a kormánytól, hanem a kormánynak a néptől. - Alan Moore, V for Vendetta c. film

A kormányzatok – amennyiben tartósnak bizonyulnak – hajlamot mutatnak az arisztokratizálódásra. A történelem egyetlen kormányzatának sem sikerült ezt a tendenciát megkerülnie. És ahogy az arisztokrácia fejlődik, a kormányzat mind inkább kizárólag az uralkodó osztály érdekeit igyekszik érvényesíteni, legyen ez az osztály örökletes nemesség, üzletbirodalmak oligarchiája vagy vaskalapossággal körülsáncolt bürokrácia. - Frank Herbert

Amikor az emberek félnek a kormánytól, az önkényuralom. Amikor a kormány fél az emberektől, az szabadság. - Thomas Jefferson

Az a kormány, amely cenzúrája révén visszatart lényeges tudnivalókat, nem demokratikusabb, mint az a kormány, amely egyszerűen csak hazudik. - Morgan Scott Peck

Egy uralkodó csoport csak négyféle módon bukhat meg. Vagy legyőzik kívülről, vagy annyira ki nem elégítően kormányoz, hogy a tömegek fellázadnak ellene, vagy megengedi, hogy erős és elégedetlen középső csoport jöjjön létre, vagy pedig elveszti önbizalmát és a kormányzásra való hajlamát. Ezek az okok nem külön-külön hatnak, rendszerint mind a négy jelen van bizonyos mértékig. Az az uralkodó osztály tud állandóan hatalmon maradni, amelyik mind a négy ellen védekezni képes. Végső fokon a döntő tényező magának az uralkodó osztálynak a szellemi attitűdje. - George Orwell

A történelem nem ismer példát arra, hogy valaha is értelmesen és a nép javára kormányozta volna az országot jött-ment bitorlók maroknyi csoportja. - Mihail Solohov

Hol az uralkodó nem önkény, hanem csak élő törvények szerént uralkodhatik, a sajtó szabadságában inkább támaszra, mint ellenségre talál a kormány. - Kossuth Lajos

A diktatúra is háború, csak abban egy kormány visel hadat az alattvalói ellen. - Joris Luyendijk

Egyetlen kormánynak sincs joga tudományos elvek igazságáról dönteni, vagy bármilyen módon előírni a vizsgált kérdések jellegét. Nem határozhatja meg egy kormányzat sem a művészeti alkotások esztétikai értékét, sem az irodalmi vagy művészi kifejezés formáit. És nem szabad állást foglalnia gazdasági, történelmi, vallási vagy filozófiai elméletek helyességéről. Ehelyett viszont kötelessége a polgárok számára szabadságot biztosítani és lehetővé tenni, hogy ezek a polgárok részt vehessenek az emberi faj további merész vállalkozásaiban és fejlődésében. - Richard Feynman

Minden kormányzatnak meg kell küzdenie egy vissza-visszatérő problémával: a hatalom vonzza a patologikus személyiségeket. Nem arról van szó, hogy a hatalom korrumpál, hanem arról, hogy mágnesként magához húzza a korrumpálhatókat. Az ilyen emberek hajlamosak megittasulni az erőszaktól, és hamar rabjaivá válnak ennek az állapotnak. - Frank Herbert

Egy őszintén ájtatos uralkodó rendszerint nagyon veszedelmes az államra; a hiszékenység mindig korlátolt elmét feltételez; az ájtatosság általában felemészti a fejedelem figyelmét, melyet népe kormányzására kellene fordítania. Papjai sugalmazásának szolgai módon engedelmeskedve lépten-nyomon szeszélyeik játékszerévé, veszekedéseik támaszává, őrültségeik eszközévé és cinkosává lesz, melyeknek mindenek felett való jelentőséget tulajdonít. A vallás legvégzetesebb ajándékai közé mindenekelőtt ezeket az ájtatos és vakbuzgó uralkodókat kell számítani, akik állítólag alattvalóik boldogulásán munkálkodva szent feladatul tűzték maguk elé, hogy zaklassák, üldözzék, tönkretegyék azokat, akik lelkiismeretük szavára másképp gondolkodnak, mint ők. Egy birodalom élén álló vakbuzgó király a legnagyobb csapások egyike, amellyel az ég sújthatja a földet haragjában. Egyetlen fanatikus vagy csaló pap, aki egy hiszékeny és hatalmas fejedelem kegyeibe férkőzött, elég ahhoz, hogy az állam zűrzavarba süllyedjen, és a világ lángba boruljon. - Jean Meslier

A hivatalnak, akár a hadseregnek, megvan a maga passzív engedelmessége. Ez a rendszer elfojtja a lelkiismeretet, felőrli az embert és idővel csavarnak használja fel a kormányzati gépezetben. - Honoré de Balzac

A kormányzás művészetének ábécéje: előbb megszerezni a hatalmat, aztán megkapaszkodni benne. - Gabriel Chevallier

Ha egy kormány elég nagy ahhoz, hogy mindent megadjon, amit akarsz, akkor ez a kormány elég nagy ahhoz is, hogy mindent elvegyen, amid van. - Gerald R. Ford

A demokráciának többnek kellene lennie annál, mint amikor két farkas és egy bárány arról szavaz, mi legyen a vacsora. - James Bovard, Lost Rights: The Destruction of American Liberty

A szocializmus problémája, hogy végül elfogy a mások pénze. -  Margaret Thatcher

Az illiberális demokrácia alapvető problémája, hogy végül elfogy az adófizetők pénze. - Karvalyok Földje

A kormány megfigyelési listáján vagyok. De ez engem nem érdekel, mivel a kormány megfigyelői óránként csak húsz percet dolgoznak. - Jarod Kintz

Tíz politikusból kilenc tolvaj. A tízedik hazug és ő az, aki készíti a felmérést. - Jarod Kintz, This Book is Not FOR SALE

A kormány hatékony robotokat akar, nem pedig emberi lényeket, mert az emberi lények veszélyesek lehetnek a kormányra – és egyben az egyházra is. Ezért van az, hogy a kormány és az egyház felügyelni akarja az oktatást. - Jiddu Krishnamurti, Education and the Significance of Life

Tisztelt Kormány … Fontos beszédem lenne veled, ha találnék bárkit, akihez beszélhetnék. - Stieg Larsson

Sem az emberi élet, sem a szabadság, sem a tulajdon nincs biztonságban amíg a parlament ülésezik. - Mark Twain

A törvény olyan, mint a pókháló – a nagy legyek átrepülnek rajta, a kicsiket megfogja. -  Honoré de Balzac

A hazámat szeretem, nem a kormányomat. -  Jesse Ventura

Ismétléssel minden hazugságból megváltoztathatatlan tény lesz, amelyeken további hazugságok alapulnak. - John le Carré

Kormány! Háromnegyede parazita, az egynegyede meg idióta. - Robert A. Heinlein, Stranger in a Strange Land

A demokrácia nem lehet sikeres azok nélkül, akik okosan választanak. A demokrácia igazi védelme éppen ezért az oktatás. - Franklin D. Roosevelt

A hatalomnak engedelmeskedés legmesszemenőbb következménye a felelősség érzésének eltűnése. - Stanley Milgram

Az adózás a fegyverek monopóliumán alapuló rablás. - Robert Anton Wilson, The Illuminati Papers

Olyan kormány vagyunk, amely hisz abban, hogy mindenkit megillet a szabad akarat illúziója. - Anthony Burgess

Az apám mindig azt mondta, a kormány olyan, mint amikor látod, hogy egy másik ember belepisil a csizmádba. Valaki jobban érzi magát, de az általában nem te vagy. - Orson Scott Card

A legjobban az garantálja, hogy holnap is meglesz a munkahelyed, ha nem végzel ma mindazzal a feladattal, amelyre a főnököd megkért. Várjunk, ez nem igaz. Elnézést, már megint a kormányalkalmazottakra gondoltam. - Jarod Kintz

A szavazás nem jog, hanem egy eljárás annak eldöntésére, hogy melyik politikus képes leginkább átmosni az agyunkat. - Dennis E. Adonis

Hiszek a kisajátítási jogban. Ah, igen. Az azt jelenti, hogy „ellopva a kormány által”. - Terry Pratchett, Thud!

Milyen jobb módja van egy uralkodó osztálynak arra, hogy magának követelje és megtartsa a hatalmat mint az, hogy a nemzet megmentőjének szerepében tetszeleg? - Christopher Hitchens

A filozófiai szemináriumokon a kérdés általában a jó és a rossz közötti választás. A való világban azonban gyakran a rossz és a még rosszabb fickó között kell választani. - Dinesh D'Souza, Letters to a Young Conservative

A korrupció különösen káros egy demokráciában, mivel a rendszer legfőbb alapelvét sérti, azt, amelyiket még az általános iskola gondtalan napjaiban mindannyian megtanultunk: a kormány azért létezik, hogy a közt szolgálja, nem pedig egyes cégeket vagy személyeket, netalán választott tisztviselőket. - Thomas Frank

A piti bűnözőt lecsukják, de a nagy tolvajból feudális úr lesz. - Zhuangzi, The Complete Works of Chuang Tzu

Ha azok az emberek, akik a döntéseket hozzák, ugyanazok az emberek lennének, akiknek el kell viselni ezen döntések következményeit, talán jobb döntések születnének. - John Abrams

Azt tudod, hogy meg tudod inni az ételt? Ez így igaz! Levesnek hívják és villával eszem. Legalább olyan hatékony vagyok, mint a kormány. - Jarod Kintz

A képviseleti kormány egy átvágás, egy politikai mítosz, amelyet arra terveztek, hogy a tömegek elől elrejtse az önmagát kiválasztó, önmagát örökítő és önmagát szolgáló tradicionális uralkodó osztályt. - Giuseppe Prezzolini

Sem tisztelni, sem ragaszkodni nem tudok ahhoz a kormányhoz, amely rosszabbnál rosszabb lépéseket tesz annak érdekében, hogy megvédje saját erkölcstelenségét. - Mahatma Gandhi

Minden kormány hazugokból áll. Semmit sem szabad nekik elhinni. - I.F. Stone

A rendőrség nyomozást indított egy olyan ingatlanmutyi miatt, amelyben egyrészt a Miniszterelnökség cége, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft érdekelt, másrészt az ingatlanátjátszás eredményeképpen 4-5 milliárd forintot bukhatott a magyar állam. Természetesen a kár mértéke, illetve a bűnösök személye csak feltételezés, hiszen mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, és míg az V., az I. és a IX. kerületekben történt bármelyik, sokak számára vérlázító ingatlanmutyi mindeddig semmilyen bűncselekmény gyanúját sem ébresztette a hatóságokban, addig a Feneketlen-tavi biznisz Lázár Jánosnál már kiverte a biztosítékot.

De vajon miért? Miért más ez, mint a többi, a Fidesz-köreiben teljesen elfogadhatónak tartott ingatlanátjátszás, fillérekért bérlés? Vajon gyújthatunk örömtüzet, hogy ez már egy ígéretes kezdet, vagy valójában csak a sajtó száját akarják befogni, nyugodjon le mindenki, majd a rendőrség pontot tesz az ügy végére, addig meg – leginkább a választási kampányban – szó ne essen az ügyről?

Ha végigvesszük az ügy lehetséges végkimeneteleit, akkor igen kevés az esélye annak, hogy a bűnösök ténylegesen meglakolnak, hiszen ennek feltétele nemcsak a kormányzati szándék, hanem az is, hogy az illetékes hatóságok képesek is legyenek egy olyan vádképes ügyet összerakni, amely alapján aztán az elsőfokú bíróság nemcsak elmarasztaló, hanem még másodfokon is védhető, azaz megalapozott ítéletet hozhat.

De vajon mi történt? És mi fog történni?

1. Bűncselekmény történt, megesik az ilyen, mindig vannak mohó emberek, éppen ezért van a rendőrségünk és az ügyészségünk, hogy az ilyen vadhajtásokat visszavágja, le a korrupcióval még akkor is, ha erősen kormánypárti kötődésű az elkövető.
2. Az ügymenet tökéletesen illeszkedik a Fidesz újburzsoázia feltőkésítési programjába (azaz gazdaságpolitikailag teljesen rendben van), csak ebben az esetben olyan személy akarta realizálni a 4-5 milliárdos hasznot, akinek nem volt erre jogosultsága (azaz nem rendelkezett a megfelelő felhatalmazással és nem adta le a sápot a megfelelő helyre) vesszen tehát a feje, a büntetőügy menjen a maga útján, a kormányzat részéről a továbbiakban nincs beleszólás az ügymenetbe.
3. Olyan személy akarta realizálni a hasznot, akinek nem volt erre jogosultsága, a büntetőeljárás megindítása a figyelmeztetés, hogy tudja, hol a helye. Ha felfogja és átgondolja, milyen sápot hova kellene befizetnie, netalán visszalépve a helyét (és ezzel együtt a lenyúlási lehetőséget) kinek adja át, akkor majd bűncselekmény hiányában megszűntetik a megindított eljárást.
4. Olyan személy akarta realizálni a hasznot, akinek nem volt erre jogosultsága, a büntetőeljárás megindítása a figyelmeztetés, hogy tudja, hol a helye. Ha makacskodik, akkor folytatódik az eljárás egészen addig, ameddig meg nem gondolja magát és átadja pénzét/helyét/a lehetőséget a fentről arra felhatalmazottnak. Azaz olyannak, aki megérdemli a korrupció általi feltőkésítést.
5. Olyan személy akarta realizálni a hasznot, akinek nem volt erre jogosultsága, a büntetőeljárás megindítása a figyelmeztetés, hogy tudja, hol a helye. Ha makacskodik, akkor folytatódik az eljárás egészen addig, ameddig jogerős ítélet nem születik – és büszkén lehet mutogatni a kormánylojális sajtóban, íme, ő az, aki korrupcióért (meg egyéb gazdasági bűncselekményért) megbűnhődik, az izsáki vadászházas fideszes polgármesterrel együtt.
6. Olyan személy akarta realizálni a hasznot, akinek nem volt erre jogosultsága, a büntetőeljárás megindítása a figyelmeztetés, hogy tudja, hol a helye. Ha makacskodik, akkor folytatódik az eljárás egészen addig, ameddig jogerős ítélet nem születik – és büszkén lehet mutogatni a kormánylojális sajtóban, íme, ő az, aki korrupcióért megbűnhődik. Vagyis megbűnhődne, mert odafent is tudják, ennek kicsi az esélye, hiszen a folyamatban részt vevők valamelyike úgyis úgy elbaltázza majd a dolgot, hogy a végén nem lesz elmarasztaló ítélet.
7. Az egész csak egy színjáték, házon belül találtak egy bűnbakot, akit fel lehet áldozni és mutogatni, a Fidesz mindent megtesz a korrupció visszaszorításáért. A többiek meg szabadon garázdálkodhatnak ugyanúgy, mint eddig.
8. Bármi egyéb, a sors útjai kifürkészhetetlenek.

Hogy melyik forgatókönyv valósul meg a végén? A túlzott optimizmus nem indokolt, hiszen ott van például annak az V. kerületi fideszes tanárnak az ügye, aki hiába sikkasztott, a rendőrség a cselekedetében semmi kivetni valót nem talált. Ha jó fideszes az elkövető (a lónak is négy lába van, mégis megbotlik), akkor a rendőrség eljárása igen baráti lehet – sikkasztott? Ha visszaadta a pénzt (azaz tevékenyen megbánt), akkor no para, már nem is küldik vádra az ügyet, simán csak megszüntetik az eljárást, bűncselekmény hiányában. Ja, hogy gyerekek pénzét sikította el? Vigyáztak volna rá jobban, elég a szülőkkel aláíratni egy titoktartási nyilatkozatot (legalábbis az iskola szerint), a tanárt meg ilyen apróságért tényleg nem érdemes kirúgni. És egyébként is, dolgoztatta őket ingyen úgy, hogy még uniós támogatást is felvett a tanoncokra? Nem. Vajon vigasztalja a szülőket, hogy az ügyészség újraindíttatta a nyomozást azért, mert a tanár cirka egy évre hazavitte az alapítványi pénzt, aztán elfelejtette mindet visszaadni?  Vagy csak annyit mondanak a gyerekeiknek, ma is tanultunk valamit, ha már más pénzére fáj a fogatok, legyen jó hátszeletek?

Az igaz tanulságot pedig már a nagy XIX. századi francia író megmondta:

„A törvény olyan, mint a pókháló – a nagy legyek átrepülnek rajta, a kicsiket megfogja,” (Honoré de Balzac)

Mit üzen a magyar választóknak az az ellenzéki politikus, aki nem akar elszámoltatást?

Mindenekelőtt azt, hogy ebben az országban aki hatalmon van, azt csinál, amit akar, ha pedig leváltják, akkor sem kell attól félnie, hogy bármiért is felelősségre vonják. A választó legyen szíves legyen tisztában azzal, bárhogy is voksol, hazánkban olyan, mint politikai felelősség nincs. Még akkor sem, ha valaki más kerül az előző korrupt politikus helyére, mivel a váltás az esetek 99%-ában nem azért történt meg, mert kiderült, tényleg korrupt az illető, hanem azért, mert a – végül győztes – ellenfele jobbat, többet ígért, a választók meg elhitték a meséjét. A büntetőjogi felelősség sem jár csúcsra a magyar politikai életben, hiszen aki az állam vagyonát elcsalta, sikkasztotta, hűtlen kezelte, netalán csak dilettáns módon hanyag kezelte és emiatt az adófizetőket kár érte, annak sem kell álmatlan éjszakákat tölteni attól rettegve, mikor töri rá az ajtót a TEK, az ügyészség vagy bármelyik random fegyveres testület. És amíg Magyarországon a korrupció a kormánypárt által nyilvánosan bevállalt eszköz a haverok (bocs, magyar nagyvállalkozói réteg) feltőkésítéséhez és a jogszabályok is ehhez az alapelvhez igazodnak, addig ne számítsunk arra, hogy bárki is tűzzel-vassal üldözni fogja ugyanezt a korrupciót.

„Két oldala van a korrupciónak. Egyrészt vannak azok, akik érzik és látják a korrupciót, mert az áldozatai, másrészt pedig azok, akik tettetik, hogy nincs korrupció, mivel profitálnak belőle.” (Camiel van Doorn)

A választók szempontjából azonban az teszi végképp reménytelenné a helyzetet, hogy a hatalmat remélők sem verik a mellüket (tisztelet a kivételnek), hogy minden olyan politikus (tanácsadó, vállalkozó, no name haver), aki tevékenyen részt vett a maffiaállam fenntartásában és továbbfejlesztésében, az bizony számoljon el, miből telik apucinak még egy bányára, a vőnek még egy kúriára, a havernak még egy szállodára, valamint az offshore számlákon meg a különféle tőkealapokban heverő pénz is felszínre bukkanhatna. És visszavándorolhatna oda, ahonnan ellopták, azaz az adófizetők finanszírozta állami és önkormányzati költségvetésbe.

A magyar politikus pártállástól függetlenül (megint csak tisztelet a kivételnek), természetesnek veszi, hogy a hatalmi pozíciót arra kell használni, hogy még az unokái jóléte is megalapozódjon, hiszen ha mindenki ezt teszi, akkor ő miért ne? Természetesen a volumen az elfoglalt szék helyétől függ, az egészen „kicsi” trafik koncessziótól kezdve a legzsírosabb állami megrendelések lenyúlásáig, ingatlanok potom áron megvásárlásától az állami cégek lerablásáig bármi lehet. Jöhet a kiküldetésnek álcázott trópusi nyaralás, bécsi hosszú hétvége szolgálati autóval, kisvasút a ház mellé, stadion a város-falu szélére, stb., csak a képzelet szab határt az egyéni haszon realizálásának, mindezt pedig finanszírozzák az adófizetők. Országunk pontosan úgy működik, mint egy oroszlán típusú részvénytársaság (Societas Leonina), ahol a kisrészvényesekkel bármit meg lehet tenni, úgysem tudnak összefogni, a helyzetben lévő részvényesek pedig egyre gazdagabbak, mert nemcsak a profitot viszik haza, hanem az alaptőkét is dézsmálják. A könyvelő és a könyvvizsgáló hazudik, a revizor semmit sem vesz észre, a céges újság a főnökség talpát nyalja, a társaság törvényes működésére felügyelő szervezeteket meg már régen megvásárolták a rendszerből hasznot húzók. És mi marad az alacsony érdekérvényesítésű kisrészvényeseknek? Némi erősen túlárazott szolgáltatás (fizetnek is érte, mint a katonatiszt), meg az évről évre halmozódó veszteség és az adósság.

„Nem szükséges atombomba ahhoz, hogy lerombolj egy nemzetet. A politikusok, akiket jobban érdekel a saját zsebük, mint a polgáraik élete, megteszik ezt minden nap.” (Israelmore Ayivor )

De mi lenne, ha a kisrészvényesek úgy döntenének, ők sem rosszabbak mint azok, akik a táplálkozási láncban feljebb tanyáznak és a tettek mezejére lépve ők is nekiállnának lopni az államtól? Na jó, nem uniós pályázatokkal meg közbeszerzésekkel, hanem kicsiben, de sok kicsi sokra megy, jöjjön hát az igazi rezsicsökkentés. Miért ne blicceljenek a tömegközlekedési járműveken? Ha a politikus használhatja a szolgálati autóját magán célra, akkor a kozmetikus a sarokról miért ne villamosozhatna ingyen? Az állami vagy önkormányzati tulajdonú lakásokért se kelljen többet fizetni, vagy ha igen, miért lenne magasabb a bérleti díj, mint amennyit a haveroknak felszámolnak? És miért ne vehetnék meg  a kérót fillérekért, lakottan? És mi lenne akkor, ha egyszerre mindenki ugyanazt a VIP-ellátást követelné az egészségügyben, mint amit a közszolgák legfelsőbb rétege megkap, netalán a befizetendő adójukat ugyanúgy lecsökkentenék, mint ahogy a haverok megtehetik? Esetleg üzemen kívül helyezik az online pénztárgépeiket mindaddig, ameddig a kaszinók tulajdonosainak nem kell bekötni ugyanolyanokat?

Aztán ott vannak az adóbevallások – ha a politikusok simán kihagyhatnak a vagyonnyilatkozatukból jelentős elemeket (például egymilliárdnyi osztalékot, stb.), akkor milyen jogalappal büntethető a kisember, ha elfelejti lejelenteni az adóhivatalnak, ő bizony kiadta a kert végi fészerét egy ágrólszakadt fiatal párnak? Vagy hogyan meri az adóhatóság bármelyik cég számláját fiktívnek minősíteni csak azért, mert nem látja mögötte a teljesítést (vagy aránytalannak tartja a számlán szereplő ellenérték nagyságát), amikor a nagy közbeszerzések jó része is hasonlóan működik, csak sokkal több a nulla?

„A korrupt politikusok rossz fényt vetnek a maradék tíz százalékra is.” (Henry Kissinger)

Valójában azok az ellenzéki politikusok, akik – győzelmük esetén – nem tesznek meg mindent azért, hogy az adófizetőktől ellopott milliárdok visszavándoroljanak a költségvetésbe, pontosan ugyanolyan bűnösök mint azok, akik eredetileg ellopták azt. Ha pedig gyakorlattá válik, hogy soha senki, hatalmon lévő vagy onnan kikerülő nem bűnhődhet meg semmiért, az egymást követő garnitúrák pedig még csak kísérletet sem tesznek az elszámoltatásra (egy-két kudarcba fulladt kirakatpertől eltekintve), az olyan morális válságba és mélyszegénységbe taszíthatja az országunkat, amely még a jelenlegi apátiánál is sokkal mérgezőbb.

„Nem az az egyik probléma (a sok közül) a kormánnyal, hogy a hatalom korrupt és még csak az sem, hogy a hatalom vonzza a korrupt embereket, hanem inkább az, hogy arra vagyunk kondicionálva, toleráljuk a korrupciót a hatalomban úgy, hogy még csak meg sem próbáljuk a politikusainkat felelősségre vonni.” (Michel Templet)

 És meddig lophatnak még a politikusaink? Mindaddig, ameddig a választók úgy nem döntenek, vége, nincs tovább ingyenebéd még azoknak sem, akik úgy hiszik, nekik az jár.

Rémisztő dolog lehet a kormány számára, hogy bárhogy is ügyködnek a teljes társadalom NER-kompatibilis irányba állításán, még mindig vannak olyanok, akik nem lépnek egyszerre. Mert ugyan a bírói hatalom, mint önálló hatalmi ág a demokráciák alapkövetelménye, de azt is tudjuk, mi illiberális valamit építünk, ott meg csak zavaró tényező, ha a bírók nem úgy táncolnak, ahogy a hatalom fütyül és képesek azt hinni, hogy Magyarországon a bíróság független és pártatlan csak azért, mert az Alaptörvényben azt olvasták.

A bírók bedarálásának igénye nem újkeletű, hiszen melyik hatalmon lévő politikust (pártot) ne zavarná, hogy vannak, akik ellent mernek mondani? Ezt a hibát a különböző rendszerek különbözőképpen próbálják orvosolni, a magyar megoldás most éppen az, hogy bármilyen ítéletet is hoz a bíróság, azt a kormányunk tagjai (illetve a kormányközeli haverok) nem teljesítik, legyen az a tao pénzek sorsának nyilvánosságra hozatala vagy sajtóhelyreigazítási kérelemnek helyt adás.  A bíróság ítélete immáron csak pusztába kiáltott szó, természetesen csak akkor, ha nem fideszes érdekeket szolgál. Mert ha azt, akkor maga a szent írás, isteni kinyilatkoztatás.

Jelenlegi  politikai rendszerünk két legnagyobb ellensége a nyilvánosság és a tények (illetve a valóság), tehát ezek ellen bármi áron fel kell lépni. A valóság ugyan alakítható propaganda fronton, erre szolgál a kormánylojális média meg minden olyan hirdetés, aminek célja a választók agymosása, de azért korlátlanul nem hazudhatnak még a kormány tagjai sem az internet korában, bármennyire is dühítő ez. Sőt, a szabad sajtó földbe döngölésének is vannak korlátai mindaddig, amíg Észak-Korea szintjére nem küzdi le magát hazánk.

Azonban a kormányunk igen jó irányba tart ahhoz, hogy teljesen kiüresítse a független ítélkezést, hiszen sok ügyben már elértünk oda, hogy hiába tesz pontot hazai legfelsőbb vagy nemzetközi bírósági fórum a vita végére, attól még a helyzet változatlan marad és az illetékesek a fülük botját sem mozgatják, a jogtalan állapotot meg végképp nem szüntetik meg. Mert ugyan ki az, aki ellenszegülhet a mai kormánynak, akadályozva a fékek és ellensúlyok teljes megszüntetését, a demokrácia kiüresítését?   Ma már bármelyik ellenzéki politikus, bíró, tanár, stb. megkaraktergyilkolható, bárkire mondhatja a kormánylojális sajtó azt, hogy meleg (náci, Soros-bérenc, terrorista, stb.), annak nincs következménye, ahogy annak sem, ha a bírókat komcsizza le kollektíve olyan, aki anno az átkosban katonai ügyészként tevékenykedett.  És sokan le mernék tenni a lantot amellett, hogy az egykor még a pártállamnak dolgozó, mára már „megvilágosodott” illető már ügyészként is rühellte a bírókat meg mindenféle komplexusokat szerzett velük szemben, különben nem ragadtatná magát felelős pozíciót betöltve ilyen, önmagát is minősítő kijelentésre.

Lehet persze azt mondani a bírókra, hogy szakmailag inkompetensek meg olyan ítéleteket hoznak, amelyek jogtól és tényektől függetlenek, de éppen ezért van több szint, hogy akinek nem tetszik az ítélet meg morogni akar, az moroghasson, előbb vagy utóbb csak fény derül az igazságra, ha más nem, tizen- vagy huszonévek múlva, volt már rá példa a magyar igazságszolgáltatás történelmében. Ahogy arra is, hogy a harmadik gyanúsított-garnitúra volt a tényleges elkövetője igen komoly bűncselekménynek, az első kettő tagjai meg hálát adhattak az égnek, hogy nem szabható ki halálbüntetés hazánkban. Minden szakmában vannak kutyaütők, így a bírók között is lehetnek kevésbé felkészültek vagy erkölcsi érzék hiányában szenvedő karrierista talpnyalók, de egy az egyben lekomcsizni az egész bírói gárdát? Ugyanennyi erővel akár Soros-bérencek, terroristák vagy libsi-bolsik is lehetnének, a végeredmény ugyanaz, kormánypártunk utálja, ha bárki is ellent mond neki, netalán különvéleményét még írásba is foglalja.

A kormány frusztráltsága visszavezethető arra is, hogy egykori kampányígéretük ellenére nem igazán írták be magukat a történelembe, mint sikeres szoci elszámoltatók, sőt.  Tényleg felháborítóak a politikusok perében hozott ítéletek, de nem azért, mert csak ritkán elmarasztalóak, hanem azért, mert az eljárásokat menedzselők az adófizetők pénzét vesztegették sok-sok éven át, a végeredmény meg a nagy semmi. Hogy ez a bíróságok hibája? Még az is előfordulhat, de azért tisztában kell lenni azzal is, hogy a bírók hozott anyagból dolgoznak, azaz egy korrekt ítélethez büntetőügy esetén kell a rendőrség és az ügyészség színvonalas munkája is. És pont ez a rákfenéje az elszámoltatásnak, az ügy megalapozása.

Képzeljük el, amint egy átlagpolgár besétál a rendőrségre és közli, ő bizony elsikkasztott egy csomó forintot és most szeretne megbűnhődni, aztán ezen a ponton be is fejezi a vallomását. Vajon mit tehet a rendőrség? Választ kellene adni a mit, mikor, hol és hogyan kérdésekre, hiszen amíg nincs összerakva a teljes ügy, azaz az, hogy a bűnbánó illető pontosan hogyan kezelte más pénzét sajátjaként, és addig nincs az a bíróság sem, amely elítélné. Mennyivel könnyebb olyan ügyben vádat összerakni, ahol az elkövetőt a vértől csöpögő késsel a markában, az áldozat véres pénztárcájával a zsebében fogják el? A gazdasági ügyek potenciális vádlottjai ritkán sétálnak írásos, őket maximális mértékben terhelő bizonyítékokkal a táskájukban és verni sem érdemes őket mindaddig, amíg be nem vallanak mindent, mert akkor még mindig ott van az, hogy a bíróság szeret olyan papírokat is látni, amely segítségével összeáll a teljes kép és beminősíthető az elkövetett tett. A Visinszkij-féle „bizonyítékok királynője a tanúvallomás” tézis annak idején Sztálin-díjat érdemelt, de ez nem azt jelenti, hogy akár egy illiberális államban a XXI. században elfogadható lenne, mint mindent eldöntő perbeli bizonyítás.  Ahogy az sem állja meg a helyét (valószínűleg néhány vezetőnk legnagyobb sajnálatára), hogy „inkább tíz mást is főbe kell lőni, mint egyetlen kártevőt futni hagyni”, illetve nem a vádlott bűnösségét kell bizonyítani, hanem a vádlottnak a saját ártatlanságát. Sőt, az előre összetákolt elméletek sem jönnek be mindig („tuti csalt”) és az ahhoz igazított bizonyítékok sem biztos, hogy képesek az egykori történéseket valósághűen és bírói szempontból értékelhetően visszaadni. Az pedig, hogy egy vádirat mellékletekkel együtt 10 ezer oldal felett van, végképp nem garancia arra, hogy az abban foglaltak bármire használhatók is.

Ahhoz, hogy egy bíróság megalapozott ítéletet tudjon hozni egy büntetőügyben, kell a rendőrök munkája – a gazdasági ügyek azonban bonyolultak, például egy bróker természetszerűen nemcsak szoci pénzeket moshat tisztára, hanem fideszeset is és ezen a ponton már meg is bukott az ügy. Hiszen melyik rendőr merné úgy vádra elküldeni az esetet, hogy abba akár még kormánytag vagy annak haverja is belekeveredhet? Ha pedig kitörlik az ügyből a kínos neveket (eltüntetik a bankszámlákat, hiányossá teszik a nyilvántartásokat, stb.), akkor már veszett fejsze nyele az egész bizonyíthatóság, bármennyire is felkészült szakmailag a bíróság. A nagy korrupciós ügyek sem állnak meg egyetlen párt ajtajánál, ahogy az önkormányzati bulikban is gyakori a nagy koalíció, azaz mindenki benne van, aki ráláthat az ügyre. Melyik ügyész merné igazából bolygatni a négyes metró ügyét? És az ötödik kerületi beruházási meg ingatlanügyeket? Ha csak nem akarja, hogy bizalomvesztés miatt azonnal lapátra kerüljön, hát egy sem.

A kormány legnagyobb sajnálatára azonban nemcsak a büntetőügyek esetén van probléma a kréta körül, hiszen a nyilvánosság és közpénz is forró téma mostanában. Miniszterelnökünk és stábja szerint lehet szabadon gazdálkodni (garázdálkodni?) a köz pénzével, a társasági adó egy részét pedig a költségvetés helyett nyugodtan zsebre tehetik az erre felkent látványsport klubok, ahogy a nemzeti bank, az MVM meg a többi profitot realizáló állami intézmény és cég is azt tesz a plusz pénzével, amit csak nem szégyell. Például ellenzéket lejárató kampányt finanszíroz álcivil szervezeteken keresztül, gagyi, unortodox tanokat terjesztő felsőoktatást támogat meg ki tudja milyen fiktív meg sokszorosan túlárazott szerződésekkel kiknek a bankszámlájára talicskázza a sok-sok milliárdot. Ha pedig a magyar bíróság kijelenti, ez mégsem helyes, az adófizetőket nemcsak a veszteség, hanem a nyereség is megilleti, netalán joguk van megtudni, mi történik a keservesen összedobott adójukkal és miért olyan csóró az egészségügy és miért lyukas a szociális háló. Ha a bíróság nem segítene a közpénz eltüntetők lebuktatásában, akkor ki más? A szerződések eltitkolásával, a nyilvánosság kizárásával, nemzetbiztonsági meg ki tudja milyen fal indokokra hivatkozással a kormány mindet elkövet, hogy ezer évre elrejtse, hova tünteti el az adóforintokat és ebből hogyan tőkésíti fel az új magyar burzsoáziát, aztán egy-egy bíró képes, és ellenében megy ennek a szándéknak. Ha pedig belegondolunk, mekkora pénzek sorsa múlik például a verseny- és a közbeszerzéses ügyeken, végképp nem csodálkozhatunk a kormányzat bíróságok függetlenségének megszüntetési szándékán.

És igen, örüljünk, hogy van még olyan bíró az országban, akire haragszik a kormányunk, különben illiberális rendszerünk nem sokban különbözne attól, amilyen a Szovjetunió a Buharin-per idejében volt:

„Népünk és a világ valamennyi becsületes embere most az önök igazságos ítéletét várja. Mennydörögjön ez az ítélet hatalmas országunkban, mint új hőstettekre, új győzelmekre hívó riadó! Mennydörögjön ítéletünk, mint az igazságos szovjet büntetés frissítő és mindent megtisztító vihara!

Egész országunk apraja-nagyja egyet vár, egyet követel: lőjétek agyon az árulókat és kémeket, akik eladták a hazánkat az ellenségnek, lőjétek agyon őket, mint a veszett kutyákat!

Népünk egyet követel: tiporjátok el az átkozott férgeket! Az idő halad. A gyűlölt árulók sírjait, melyekre minden becsületes szovjet ember, az egész szovjet nép mindig megvetéssel fog nézni, belepi majd a gaz és a bogáncs. De felettünk, boldog országunk fölött, úgy mint eddig, tisztán és derűsen fog ragyogni arany sugaraival a mi napunk. Mi, valamennyien, a mi népünk, úgy mint eddig, haladunk tovább a múlt utolsó szennyétől, söpredékétől megtisztított úton, szeretett vezérünk és tanítónk, a nagy Sztálin vezetésével előre, a kommunizmus felé!” (forrás: Kubinyi Ferenc: Az első magyar kirakatper, Visinszkij ügyészi zárszava)

A diktatúra alapjainak megteremtése

Előző rész itt.

Egyszerre több fronton támadjunk – természetesen oly módon, hogy az Unió ellustult és inkompetens bürokratái még véletlenül se kapjanak észbe, mi is történik a szemük előtt. Stratégiánk a lopakodás: több lépcsőben szervezzük át az országunk intézményrendszerét és egyáltalán nem baj, ha a kívülállók értetlenül szemlélik az eseményeket, hiszen a lényeg éppen az, hogy mi tudjuk, mi a végső célunk, ők viszont nem. Arra pedig végképp ne pazaroljunk energiát, hogy az érintettek megértsék, mi is zajlik körülöttük, sőt, minél nagyobb a bizonytalanság, minél jobban féltik az állásukat és megélhetésüket, annál jobban kihasználhatók az egyébként minden további nélkül felcserélhető szereplők. Ráadásul minél jobban rettegnek, annál több mindenre tudjuk rávenni őket. Még olyan dolgokra is, amelyekre legelvadultabb álmunkban sem gondolnának normális körülmények között.

Hatalmunk tartósítása érdekében először határozzuk meg a rendszer finanszírozási sarokpontjait valamint azok körét, akiket mindenképpen a kezdeményezettek között akarunk látni.

Kik a legfontosabbak számunkra? Elsősorban azok, akik teljes vállszélességgel minket támogatnak (azaz a saját területükön a mi érdekeinknek és utasításainknak megfelelően cselekszenek) cserébe azért, hogy hatalmunknál fogva anyagi javakhoz juttassuk őket. Senki sem fog aprópénzért országos rendőrfőkapitány, adóhivatal elnök vagy főügyész lenni és elvállalni olyan necces ügyek elsimítását, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindenképpen veszélyeztetnék a rezsimünket. Ugyanez vonatkozik a közszolgálati hírcsatornák vezetőire illetve kormányhivatalok teljhatalmú főnökeire is – ha nem akarunk botrányokat, akkor olyanokat kell alkalmaznunk, akik kihúzzák a méregfogát a dolgoknak, eltüntetik a bizonyítékokat, elhallgattatják az ellenkezőket.  Vajon elégedettek lesznek a nagy állami vállalatok vezetői, ha bár cégük kifizetőhelyként működtetjük, ők abból nem részesülnek? Kizárt, az aláírásuknak és nem utolsó sorban lojalitásuknak ára van. A parlamenti frakciófegyelmet is honorálni kell valamivel, ha már mindenféle ellenvetés nélkül úgy nyomogatják a kedves képviselők a gombokat, ahogy mi parancsoljuk nekik, magasról lesajnálva azoknak az érdekeit, akik ténylegesen beválasztották őket a székükbe.

Nekünk kell meghatároznunk a rendszerünk működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges személyi állomány létszámát és konkrét személyi körét is, maximálisan szem előtt tartva a saját érdekeinket. És mi a saját érdekünk? Az, hogy minél tovább hatalmon legyünk, ehhez pedig egy kisebb hadseregnyi olyan ember kell, aki mellénk állva ezt lehetővé teszi.

A politika csapatsport. Először is ott vannak a közvetlen munkatársaink, barátaink, akikkel győztes kampányunknak köszönhetően együtt eveztünk be a célba. A számukra leosztott területek és elvégzendő feladatok segítségével ők építik ki a mi birodalmukat, ez pedig pénzbe és energiába kerül. Sok pénzbe és sok energiába. Aztán ott vannak azok az üzletemberek, akiket az állami megrendelések közelébe engedünk, ők is kiveszik a részüket. Ki kell fizetnünk még a legfontosabb állami alkalmazottakat és olyan plusz juttatásokat is prezentálnunk kell nekik, amelyek fejében megéri nekik állami alkalmazottaknak maradni.

Rajtuk kívül ott van még a kevésbé fontos állami alkalmazottak tömege, az ő bérüket is ki kell gazdálkodnunk, és akkor még nem beszéltünk a lakosság többi részéről, akik a legkülönfélébb módon tartják a markukat, kezdve a nyugdíjtól az egészségügyi ellátáson át egészen a szociális juttatásokig. Azt is el kell döntenünk, hova és mennyit ruházunk be (utak, iskolák, stadionok, stb.), és ha mindezt letudtuk, a költségvetésből el nem költött pénz mind a mienk lehet, leginkább a strómanjainkon keresztül.

A mindennél nagyobb kihívás annak eldöntése, pontosan mennyi mohó szájat kell betömnünk, illetve a különböző hasznossági szinteken mennyit kell áldoznunk arra, hogy a rendszer működjön. Ha túl nagy közalkalmazotti létszámnál húzzuk meg a határt, akkor túlságosan drága lesz a közigazgatás humán erőforrásának finanszírozása, emiatt pedig sokkal kevesebb pénz jut az elengedhetetlen beruházásokra valamint a haveroknak meg nekünk is.  Ráadásul a mi rendszerünk sem különb, mint bármelyik multinacionális vállalat vagy egy jól bejáratott maffia család, azaz minél jobban hasznát vesszük valakinek, minél több hasznot hajt nekünk, annál jobban meg kell becsülnünk a szolgálatait, ha pedig nem fizetünk eleget, akkor bizony a hoppon maradt személy akár ellenünk is fordulhat. Addig nincs is probléma, amíg csak magányos farkasról van szó, ám ha tömegessé válik a morgolódás, akkor előbb vagy utóbb veszélybe kerül a mi hatalmunk is. Mivel a forrásaink végesek, a rendelkezésre álló javakat okosabb a leginkább hasznos emberekre fordítanunk és nem pazaroljunk a haszontalan naplopókra. Ha pedig valaki érdemtelennek bizonyul a figyelmünkre, akkor habozás nélkül példát kell statuálnunk és azonnal ki kell penderítenünk a beosztásából és ezáltal a fizetési listánkról is.

Ha ellenzékiként jól sáfárkodtunk a rendelkezésünkre álló humán erőforrással, akkor hatalomra kerülésünkkor rendelkezünk olyan szakemberekkel, amilyenekre szükségünk van, azaz van kire bíznunk a gazdaság annektálását is. Hadrendbe állíthatjuk a szervilis jogászainkat, akik kiválóan helyt állnak a minisztériumokban és az igazságszolgáltatás valamint a rendvédelem területén, a közgazdászainknak is jut bőven tenni való a nemzeti banknál és a különböző ellenőrzéssel foglalkozó hivataloknál, hogy a gazdasággal foglalkozó minisztériumot már ne is említsük.  Vannak olyan területek azonban, amelyek elketyegnek maguktól, vagy számunkra érdektelen, milyen színvonalú szakemberre bízzuk: az oktatásügy élére például bármilyen tanárt kinevezhetünk, az ágazattal kapcsolatos céljaink alapján megfelel a leginkompetensebb, legkutyaütőbb pártlakáj is.

Természetesen nem elengedhetetlen része a személyzeti politikánknak, hogy mindig és mindenkor csakis a legmagasabb képzettségű, legprofibb embereket helyezzük be az adott pozícióba. Egyetemi végzettség nélkül is lehet bárki kiváló pártkatona, időnként pedig még jobb is, ha a szóban forgó közszolga kérdések és kétségek nélkül hajtja, illetve hajtatja végre az utasításainkat. Miért kellene például egy gazdasági miniszternek diploma? Elég, ha a nevét adja az intézkedésekhez és azt teszi, amit felülről mondanak neki, azt viszont sovány malac vágtában. Azt meg úgysem fogja (és nem is meri) senki sem megkérdezni, a döntéseket valójában a miniszter hozza, vagy pedig a miniszter mellé kirendelt személyi asszisztensünk, netalán minden reggeli kávépartnerük. Vagy esetleg olyan valaki, aki még névleg sem jelenik meg az egész rendszerben, csak bábjátékosként mozgat mindenkit, aki az előadás alatt megjelenik a színpadon.

Bárhogy is kezdünk a dolgoknak, a lényeg a kommunikáció, azaz a médiában meg kell indokolnunk, miért is nagyszerű ötletek az új és még újabb húzásaink. Így a nép megtudja, mindez őértük és csakis őértük történik, plusz kifogjuk a szelet a demokrácia felkent bajnokainak vitorlájából.

Hogy mindig mindenre időben és kellő erővel tudjuk reagálni, a lehető leghamarabb izzítsuk be a kommunikációs stábunkat. Vezessük be a rendszeres sajtótájékoztatókat – ezeken nem muszáj kérdésekre válaszolnunk és nem is kell feltétlen nekünk, a nagyfőnöknek megjelenni, elég ha a kormányszóvivő vagy valamelyik miniszter állja a sarat helyettünk. Az sem árt, ha kényszerítjük az állami hír- és műsorszolgáltatást, hogy korszakalkotó eredményeinkről kötelező jelleggel már kormányra kerülésünk első napjától kellően részrehajlóan és kiegyensúlyozatlanul tudósítsanak és csak olyan hírek jelenjenek meg, amelyeket a propagandafelelősünk már jóváhagyott.

Haladéktalanul szüntessük be azt a – főleg a választási kampányidőszakban csúcsra járatott – gyakorlatot, miszerint az állam által fizetett újságírók, tévés személyiségek bírálni merészeljék a kenyéradó gazdájukat olyan fórumokon, amelyekhez az átlagpolgárok tömegével ingyenesen hozzáférnek. Jobb, ha a lakájaink az első pillanattól tisztában vannak azzal, hogy az állami médiában nincs kritika. Tegyünk róla, hogy megjegyezzék, a kákán is csomót kereső korszaknak meg az oknyomozó újságírásnak vége (kivéve persze ha az ellenzék van terítéken), ezentúl aki kinevezte őket, annak a nótáját éneklik. Aki pedig nem áll be a sorba, attól rövid úton szabaduljunk meg.

Építsük ki saját médiafelelősi garnitúránkat a kommunikációs póráz szorosan tartására élén a legfőbb propagandafelelősünkkel, a beosztottak pedig legyenek tisztában azzal, mik a kötelezettségeik és hogyan bizonyíthatják töretlen hűségüket nap mint nap, műsorról műsorra (cikkről cikkre): abba rúgjanak bele, akibe mi szeretnénk, annyira, amennyire mi elvárjuk, és akire kiadjuk a kilövési parancsot, arról bármit lehet mondani, nincs kegyelem.

Folytatjuk (4. rész)

Előző fejezet.(2. rész)

 Tartalomjegyzék

Mi a fontosabb kormányzatunknak, még egy stadion vagy az, hogy végre valahára normális színvonalú legyen a hazai szakképzés?

Egy normális országban már magát a kérdést sem értenék a választók, hiszen egy ország jobblétének alapvető feltétele a minél magasabb színvonalú humán erőforrás, azaz az, hogy az oktatás a lehető legtöbbet hozza ki a rendelkezésre álló emberanyagból. Kivéve persze ha olyan államról van szó mint például Kína, mert ugyebár az olcsó tömegtermeléshez olcsó munkaerő kell, ahhoz meg nem biztos, hogy érdemes túlzásba vinni a munkaerő képzését, legalábbis erőteljesen szelektálni kell az ifjak között, ki mire érdemes.

Magyarországon bármilyen hátsó szándék is vezeti kormányzatunkat, az illetékesek meg vannak elégedve a szakképzési rendszerrel, ahogy azzal is, hogy a Parragh László vezette iparkamarának szinte kizárólagos befolyása van a területtel kapcsolatos kormányzati döntésekre. Azaz a helyzet szuper jó, csak a diákok hülyék, mert nem tudják elsajátítani az értékes, piacképes szakmákat, amire éppen nagy szüksége van a vállalatoknak. De megoldás is van, a rész-szakképzés, melynek lényege, hogy nem kell egyszerre egy egész szakmát megtanulni, elég csak annak egy részletét és az új rendszernek köszönhetően 20 óra alatt már azonnal használható, versenyképes tudást szerezhetnek a tanulók. Csak remélni tudjuk, hogy a bejelentést tevő (és az ötletet névvel felvállaló) Cseresnyés Péter államtitkár úr legújabb villáját majd ilyen gyorstalpalón végzett kőművesek, ácsok, víz-, gáz- és villanyszelők dobják össze és autóját is ilyen sokat látott kolléga szereli majd.

Kormányunk eddig sem hagyta zavartatni magát a nemzetközi trendek miatt, így valószínűleg a Bill Gates alapítványa által támogatott kutatás eredménye sem fogja befolyásolni az unortodox szakmunkásképzést. Az ITL Research a leendő munkavállalóknak szükséges készségek között meghatározta a tudásépítést, az  önszabályozást, a valódi problémák megoldását és az együttműködést. A legújabb PISA-eredmények azonban azt mutatják, a magyar diákok az együttműködés és problémamegoldás területén jóval az OECD-átlag alatt vannak és régiós társaink közül is csak olyan országokat sikerült megelőzni mint Litvánia, Szlováki és Bulgária. Ez az eredmény nemcsak azért tragikus, mert az OECD számításai alapján bőven gazdasági potenciálunk alatt produkálunk, hanem azért is, mert a csehek, észtek és szlovének például gazdasági erejükön felül teljesítenek az oktatásban. Ráadásul a magyar gyerekek annyit érnek, amennyije a családjuknak van, azaz alapvetően a családi helyzet határozza meg, ki mennyire jó problémamegoldó vagy csapatmunkás. Azzal a kérdéssel viszont még meg kell birkóznunk, hogy vajon genetikailag alábbvaló-e a magyar diák a szingapúrinál, vagy csak a spéci oktatásunk hülyíti el a gyerekeket, nem tudni, de azért az beszédes szám, hogy a miniszterelnökünk által oly nagyra tartott Szingapúrban a diákok 21%-a nevezhető kiemelkedő tehetségnek, míg nálunk csak 3%. És mivel a felmérés a 15 éves gyerekek körében készült, nem foghatjuk az eredményeket a tankötelezettségi korhatárra és a szakképzési rendszerünk sajátosságaira (iszonyatosan kevés közismereti óra) sem. Maximum arra, hogy kormányunk első lépései egyikeként még a tehetséggondozó iskolákat is megszüntette hazánkban.

Mindeközben itt Európa közepén egyfolytában azon nyafogunk, miért is olyan alacsonyak a magyar bérek, bezzeg a fritzeknél és a sógoroknál sokkal több, így hosszabb távon – hacsak nem pozícionáljuk magunkat valahova az ázsiai sztyeppékre,  a hátrányunk behozásához egy kicsivel több tudásra és készségekre lenne szüksége az átlagdolgozónak mint annyi, amennyi ma az általános iskolában ráragad. Meg amit az ezer éves, lepukkant technológiával versenybe szálló szakképzők meg szakgimnáziumok adhatnak. Aztán ha már van elegendő szakképzett munkaerő, akkor be lehet vállalni olyan melót is, amihez több szakértelem szükséges, mint az átlagos ázsiai összeszerelő üzemekben elvárt. A mi szakképzésünk színvonala azonban nem csak stagnál, hanem egyre mélyebbre süllyed, a szakmai oktatás színvonaláról meg csak az nem hallott rémmeséket, aki nem tud kiszabadulni a királyi tévé teremtette álomvilágból. Vagy nincs olyan gyereke-unokája, netalán bármilyen rokona-szomszédja, aki ilyen intézményben próbál éppen felkészülni a XXI. századi munkaerőpiac kihívásaira.

Kormányunk is érzi a nyomást, kéne csinálni már nagy csindradattával valamit, közeleg a választás, így soha jobb alkalom, hogy tízéves intézményfejlesztési programot indítson a hazai szakképzés XXI. századhoz igazításának érdekében. És mekkora összeget szánnak a korszerűsítésre 10 év alatt? Hogy könnyen megjegyezhető legyen a volumen, 10 milliárdot. Igen, 10 év alatt 10 milliárdot. És mennyi be került a Haladás szombathelyi, jelenlegi körülmények között használhatatlan stadionja?  15,6 milliárdba. Azaz ha nem épült volna meg a még egy stadion, akkor csak ennek a bekerülési összeégből 15 évnyi iskolafejlesztésre futotta volna. És bár szó érheti a ház elejét, hogy az ilyen típusú összehasonlítás demagóg meg populista meg hatásvadász (meg kinek mi más jut még eszébe), de azért tisztán jelzi azt, kormányunk számára mi a fontos. Mert nem az, hogy normális színvonalú munkaerő kerüljön ki az iskolapadból, az már biztos – bár valljuk be, egy 20 órás képzést egy fűtetlen, hideg folyóvizes barakkban is át lehet akár fél lábon állva is vészelni, nem?

Azonban hiába van a színvonal a béka hátsó fele alatt, ma is vannak hazánkban olyan iskolák, ahol nem kell félni attól, hogy a gyerekek nem tanulják meg a szakmát – igaz, közben quasi rabszolgaként foglalkoztatják őket akár napi 8-12 órában, szólni úgysem mernek, ha kéne az a bizonyítvány. És ki teszi zsebre az ingyenmunkával megkeresett bevételt? Hát annak a vendéglátóipari létesítménynek a fideszes polgármester státuszú tulajdonosa, ahol húzzák az igát a NER-kompatibilis inasok. És lássuk be, az iskola helyzeti előnye hatalmas, hiszen a polgi éttermében nemcsak azt tanulják meg a diákok, hogyan fogják levenni és kizsigerelni őket elkövetkező főnökeik, hanem azt is, hogyan lehet ügyeskedni a szakmai gyakorlatra előirányzott pénzzel és hogyan lehet nem létező tanulókra is felvenni állami normatívát, nesze neked problémamegoldás és csapatmunka. Ha akarnának, sem tudnának ennél színvonalasabb szakképzésben részt venni, hiszen nemcsak a szakma fortélyait sajátítják el hanem azt is, hogyan ügyeskedjenek a beosztottak és az állam kárára. Plusz legalább nem romlott halat meg egy marék borsót kapnak a szakmai gyakorlaton az iskolai tankonyhában, aztán egyék meg, amit főztek a sokévtizedes használattól kilyukadt fazékban.

Még mielőtt nagyon elkeserednének a hazai adófizetők amiatt, vajon öt év múlva ki javítja az autójukat meg ki burkolja le a teraszukat, netalán ki dobja össze a nyugdíjukat, megnyugodva hátradőlhetnek, no para, hiszen a napjainkban befizetett adójukból jut a határainkon túli fiatalok képzésére is. Ha pedig lúd, legyen kövér, így nemcsak úgy odalökte kormányunk a két IVECO teherautót a kárpátaljaiaknak, hanem Egressy Miklós görögkatolikus parókus rögtön meg is áldotta ezeket a Makkosjánosi Mezőgazdasági Líceum udvarán. Már csak meg kellene valahogy oldani, ha megkapták a modern gépjárműveken tanulók a bizonyítványaikat, hálából jöjjenek át Magyarországra, munkahely lesz bőven. De nem jönnek, s ha jönnek is, maximum ugródeszkának használják hazánkat, hogy aztán a németeknél vagy az osztrákoknál kamatoztassák tudásukat.

Mire figyeljünk kezdő diktátorként?

Mivel nem a dzsungelben és nem is a sivatagban vagyunk, ezért aztán nem folyamodhatunk drasztikus lépésekhez annak érdekében, hogy minél hamarabb fejünkre kerüljön a korona, még ha átvitt értelemben is. Legyünk türelemmel és építkezzünk fokozatosan, legalábbis azokon a területeken, amelyekre demokratikus berendezkedésű szövetségeseink hajlamosak jobban odafigyelni.

1. rész itt

1.2.1. Első lépések

Adjunk gumicsontot a médiának, legyen min rágódniuk, addig sem azon tipródnak, miért nem hozzuk meg elég gyorsan első intézkedéseinket. Nagyszerű hír lehet például az, hogy nem zökkenőmentesek a minisztériumi átadások, eltűntek iratok, hiányos a vagyonleltár, stb. Nem kell, hogy ezek a hírek igazak legyenek, elég csak a „valószínűleg” meg a gyanú árnyéka, hiszen olyan közintézmény még úgysem volt ezen a világon, amelyben mindig minden a legnagyobb rendben lett volna. A választóink érezzék, jól döntöttek amikor bizalmat szavaztak nekünk és leváltották a trehány bandát, mi pedig mindent megteszünk annak érdekében, hogy úrrá legyünk azon a káoszon, amit az elődünk és emberei hagytak maguk után. Plusz biztosítsunk mindenkit, ha végre rendet vágtunk a dzsindzsásban, már kezdjük is az érdemi kormányzást.

Kezdetnek kiválóak azok az intézkedések, amelyekkel választóinknak kedvezzünk, mégis csak nekik köszönhetjük hatalmunkat, megérdemlik tehát a kegyünket. Ne essünk túlzásba, bármilyen osztogatást is ígértünk eredetileg, csak módjával csapjunk bele, feleslegesen ne pazaroljuk a költségvetési forrásokat a pórnépre, mert úgysem térül meg. Jöhetnek a szinte semmibe sem kerülő látványintézkedések meg az új kiváltságok, például az Unió elleni szabadságharc jegyében engedélyezzük az otthoni adómentes szeszfőzést, hagy kábítsa mindenki magát azzal, amivel a leginkább szeretné. A költségvetés túl sok bevételtől nem esik el, hiszen a polgárok többsége eddig is állított elő alkoholt a sufniban, csak ezentúl nem kell aggodalmaskodniuk a feljelentős szomszédok meg a hatóságok miatt. Mi pedig az eddig ezekben a pitiáner ügyekben szélmalomharcot vívó illetékes adó- és vámnyomozók figyelmét a zugfőzésnél sokkal fontosabb, a költségvetésnek jövedelmezőbb területekre irányíthatjuk át.

Igen gáláns, ráadásul a költségvetésnek nagy hasznot hajtó és rendkívül populáris intézkedés a minimálbéremelés, mellyel a legkevesebbet kereső választóinknak látványosan megmutatjuk, minket nemcsak szólamok szintjén érdekel a sorsuk, hanem amint módunk lett rá, tettünk is értük. A közszolgák illetményét az emelés nem fogja érinteni, így erre fedezetet nem kell találnunk, viszont arra számíthatunk, a vállalkozói réteg nem lesz valami boldog, különösen azokban az ágazatokban, ahol jellemzően minimálbéres alkalmazottakkal dolgoztatnak. A munkáltatók majd kiszorítják valahogy a plusz költségeket, esetleg egy-két alkalmazottat elbocsátanak, ha túlságosan nagy béremelést kényszerítettünk egy-egy szektorra, de emiatt nem kell, hogy a mi fejünk fájjon, a leépítéseket simán rákenhetjük a sóher cégtulajdonosokra, csakis ők a hibásak: szociálisan érzéketlenek és zsugoriak, valamint bármi történik, a saját profitjukból nem hajlandóak engedni, a kisember kárára zsírosodnak, láthatja mindenki. A közgazdaságtanban nem túl járatos lakosság úgyis elhiszi, amit mondunk, ráadásul eddig is úgy érezték, munkáltatójuk indokolatlanul keveset fizet nekik és a vérüket szívja – csak most már nemcsak érzik, hanem hathatós kommunikációnk eredményeképpen tudják is. Hogy senki se sumákolhasson, hirdessük meg a bérellenőrző kommandókat (úgyis ráérnek a szeszfőzésre szakosodott vámosaink), azok majd zaklatják azokat a vállalkozókat, akiket zaklatni engedünk – az eredményeket meg naponta közöltethetjük a híradóban, öntömjénezésben nincs olyan, hogy túl sok. A minimálbéres intézkedésünk megint csak azt fogja bizonyítani a választóinknak, jól döntöttek, hogy minket ikszeltek be és minimális költséggel (azaz a vállalkozókkal finanszíroztatva) meg is erősíthetjük népszerűségünket a soron következő helyhatósági választások előtt. Amelyik vállalkozó meg nem bírja kifizetni a többletköltségeit az így járt, zárjon be ha már ennyire életképtelen.

A minimálbéremelést felhasználhatjuk arra is, hogy az államkincstár extraprofithoz jusson, ehhez csak annyi kell, hogy az emeléssel egyidőben változtassunk az adószabályokon, például kedvezmények eltörlésével növeljük meg a személyi jövedelemadó- és a különféle járulékok kulcsát a legkisebb jövedelemsávba esők körében. Persze lesz majd morgás, de ki tudja lenyomni a társadalmi igazságosságra hivatkozó érvünket (a szegény se lehet kivételezett a gazdaggal szemben), azt meg simán elengedhetjük a fülünk mellett, miszerint szociálisan milyen érzéketlenek vagyunk.  A mi célunk nem a csórók és alacsony érdekérvényesítők, hanem a közép- és leginkább a felső osztály támogatása, adózni meg legyen szíves mindenki adózzon, nincs sem ingyenebéd, sem nulla százalékos kulcs, sem pedig egyéb kivételezés.

Foganatosíthatunk gesztus-értékű intézkedéseket is, például rászorult gyerekeknek ingyenebéd az óvodában, kisiskolásoknak ingyentankönyv, stb. Ezek szintén nem kerülnek sokba a központi költségvetésnek, mivel minden további nélkül törvényileg kötelezhetjük az önkormányzatokat, finanszírozzák ők a mi adományunkat – a mi költségünk nulla, a szülőkhöz meg úgyis csak az jut el, ingyért eszik a gyerek és mindezt annak az új kormányfőnek köszönthetik, aki a nemzet atyjaként gondoskodik mindenkiről, aki azt kiérdemli.

Ne fukarkodjunk az öndicsérettel –a csupa-csupa kedvező intézkedéseket mindig személyesen mi jelentsük be rettentően hivatalos és ünnepélyes körülmények között, jegyezze csak meg minden földi halandó, milyen az, amikor a nemzet jótevője megszólal. És igen, az ilyen kinyilatkoztatásunk után mindig jobb lesz valakiknek, az a nagy többség pedig, aki momentán hoppon maradt, reménykedhet, legközelebb majd ők következnek a sorban, és akkor majd nekik lesz jobb.

1.2.2. Demokratikus intézmények lebontása

Amíg a nép el van foglalva a friss kedvezményeivel és boldogan számolgatja, milyen jól is járt velünk, az új parlament összeülésével és a kormány beiktatásával egyidejűleg el is kezdhetjük a számunkra oly felesleges demokratikus intézmények valamint a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontását, illetve ha nem akarunk túl nagy nemzetközi figyelmet, akkor ezek teljes kiüresítését.

A felesleges problémákat elkerülve minden fontos pozícióba a saját embereinket (ha lehet, közeli jóbarátainkat és harcostársainkat) nevezzük ki. Kezdjük a parlament elnökével és választassunk meg olyat (saját képviselőinkkel úgyis csak vezényszóra gombnyomogatásra vannak), aki még véletlenül sem tesz keresztbe azzal, hogy nem ír alá egy, a parlament által elfogadott törvényt, feleslegesen osztogat rendbírságokat vagy netalán akadékoskodik formális kérdésekben.

Ugyanez a cél a köztársasági elnök esetében is, bár őt elviekben úgy örököljük, nem pedig mi iktatjuk be. Persze simán elképzelhető, hogy eleve bábként üzemelő személy a legfőbb főméltóság, ez esetben nincs semmi gondunk, a lényeg, hogy a mi kezünkben legyen a távirányító. Ha azonban egy kicsit is karakánabb személlyel állunk szemben, akkor vagy tűrünk és megvárjuk, amíg kitölti az idejét aztán saját emberünket rakjuk a helyébe, vagy kénytelenek vagyunk egyéb módszerekhez folyamodni annak érdekében, hogy önként és dalolva távozzon a székéből. Ez utóbbi esetben egyrészt meg kell oldanunk, hogy a lehető legkevesebb önállóságot tanúsíthassa a napi teendőinek ellátása során, másrészt sürgősen meg kell találnunk a megfelelő indokot a sarokba szorításához és lemondatásához. Kreálhatunk neki nő- vagy férfiügyeket, elővehetjük régi diplomamunkáit, hátha plagizált, de kivesézhetjük vagyonnyilatkozatait és családjának apró-cseprő ügyeit is, például kivel üzletel a testvére, milyen szervezet tagja a sógora vagy milyen szexuális orientációjú a fia. Ha nem akarja, hogy világ szégyenére minden szennyesét kiteregettessük a médiával, akkor bizony elfogadja ajánlatunkat és lemond, átengedve ezzel a helyét egy olyan elnöknek, aki szóról szóra követi az utasításainkat és kiérdemli szervilizmusból a csillagos ötöst.

Azonban ne csak a legfőbb méltóságokkal törődjünk, hanem ereszkedjünk lejjebb és ahova csak lehet, azonnal dugjuk be a saját embereinket. Persze lesznek olyan státuszok, amelyekbe az előző kormány kinevezettjei látszólag bebetonozódtak, de ez sem lehet akadály előttünk, hiszen ha másképp nem megy, akkor átszervezésekkel mindenképpen ki tudjuk tenni a számunkra kellemetlen és kényelmetlen alakok szűrét.

Minél hamarabb elfoglaljuk a kulcspozíciókat, annál gyorsabban állhatunk neki a tényleges munkának, azaz a saját rendszerünk kialakításának.  A miniszterek a kormányváltással természetszerűen cserélődnek, ahogy a nekik közvetlenül alárendelt államtitkároknak is nagy esélyük van erre. Ne torpanjunk meg azonban a legfelsőbb vezetői szintnél, hanem egészen az osztály-, de akár a csoportvezetői posztig cseréljük le az egész személyzetet úgy, ahogy van. És ha már nekiállunk, ugyanezt tegyük meg a különféle háttér intézmények, a hadsereg, a rendészeti szervek és az ügyészségi állomány funkcionáriusaival is, ahogy az egyetemek, kutatóintézetek, szakmai szervezetek vezetői sem maradhatnak a helyükön. Ne maradjon még csak írmagja sem az előző kormány híveinek, akár szerették a főnökeiket, akár nem, elvégre bárki lehet besúgó meg túlságosan lojális az előző gazdájához, még ha kifelé nem is mutatja. Ha el akarjuk kerülni a hátbatámadás legszórványosabb kísérletét is, akkor jobb, ha kisöprünk mindenkit, aki egy kicsit is számított.

Ne kíméljük a bíróság szervezetét sem, bármennyire is szajkózzák a demokrácia elkötelezett hívei, hogy egy normális országban a bíróknak függetlennek kell lenniük, mert úgy érnek bármit is. Nem, ez csak porhintés, a bírók arra valók, hogy a mi akaratunkat kövessék-kikényszerítsék és úgy ítéljenek, ahogy az nekünk jó – azaz az a bűnös, akire mi rámutatunk és az menekül meg, akinek mi egérutat adunk.

Ne hanyagoljuk el azokat a hivatalokat sem, amelyek a kormány és állami intézmények, közalapítványok, önkormányzatok valamint az állami- és önkormányzati vállalatok gazdálkodását ellenőrzik.  Ők azok, akik a korábbi évek gazdasági-pénzügyi dokumentációinak átvizsgálásával terhelő bizonyítékokat szerezhetnek az előző kurzus kádereire és ha ádáz inkvizítorként végzik a feladatukat, akkor látványos és igen nagyszerű büntetőeljárásoknak nézünk elébe – természetesen csak akkor, ha ehhez partner az ügyészség és a bíróság is. A látványperekhez aztán rendelhetünk nagy médiafelhajtást is, vesszen minden bűnös, aki megkárosítja a népet, bezzeg mi sokkal jobbak vagyunk.

Szükségünk lesz új Nemzeti Bank főnökre, hogy utasításainknak megfelelően végrehajtassa a gazdaságpolitikánkhoz szervesen kapcsolódó feladatokat (például játék a nemzeti valuta árfolyamával, refinanszírozási kamatláb meghatározása, arany- és devizatartalék manipulálása, stb.). Egy pillanatig se becsüljük le a pozíció fontosságát, hiszen baráti monetáris környezet kialakításával nagyon sok olyan pénzt tud keríteni, amit aztán szőrén-szálán eltüntethetünk.

A demokratikus államberendezkedés igen fontos szereplői az ombudsmanok, legyen hát gondunk rá, hogy egyrészt ne tegyenek keresztbe nekünk, másrészt úgy védjék az érdekeket és küzdjenek a diszkrimináció ellen, ahogy arra mi utasítjuk őket. Elhalmozhatjuk őket és hivatalukat látszatfeladatokkal, különféle célvizsgálatokkal, például hogyan érvényesülnek a gyerekjogok a magániskolákban. Azokban, amelyeket úgyis meg akarunk szüntetni egy-két kiváltságos intézmény kivételével.

Amilyen gyorsan csak képesek vagyunk rá, le kell cserélnünk az alkotmánybírókat is – indok lehet ezer, megroppanó egészségi állapot, családi problémák, haláleset, csak elég kreatívnak kell lennünk, hogy a számunkra kellemetlen alakok végleg eltávozzanak a testületből. A cél, hogy olyan szervilis pártkatonákkal töltsük fel az állományt, akik marionett bábuként üzemelnek, azaz soha semmit sem találnak alkotmányellenesnek, valamint maximálisan kiszolgálják az érdekeinket az olyan érzékeny témákban is, mint a választási rendszer számunkra kedvező átalakítása, abortusz, halálbüntetés, iskolakötelezettség, hajléktalanok láthatatlanná tételének kérdése. Az sem baj, ha a tudományos életben semmit sem tettek le az asztalra (hiába volt ez követelmény az elődjeiknél), a lényeg, hogy magukévá tegyék a céljainkat és támogassanak azok megvalósításában még akkor is, ha az a rendszerváltással kiharcolt demokratikus alapelvek nagymértékű csorbításával vagy teljes kiiktatásával jár. A fizetett bólogató Jánosok nagy segítséget nyújthatnak államreformjaink legitimálásában és nemzetközi szinten is bizonyíthatják, a demokratikus intézmények megfelelően működnek, mégha kicsit unortodoxak is.

A legfőbb hivatalnokokon-bírókon kívül még üzembe kell helyeznünk minisztériumi államtitkárok meg osztályvezetők seregét, a rendszabályozásuk-utasításuk azonban már nem a mi gondunk, hiszen ők már mind-mind alá vannak rendelve a hierarchiában felettük álló pártkatonának, akik naphosszat bíbelődhetnek az irányba állításukkal, ellenőrzésükkel valamint megfelelő szintű ideológiai képzésükkel. Nem szabad elfelejtkeznünk még a különféle és gyakran teljesen felesleges háttérintézmények és az állami vállalatok vezetőinek cseréjéről sem, hiszen ezek a szervezetek tökéletes kifizetőhelyek, ha korrupciós lehetőségekről (például uniós pályázatokban elnyert pénzek eltüntetéséről, beruházások túlárazásáról) és úgy általában pénzkitalicskázásról van szó.

Mi van akkor, ha valakitől különféle jogi akadályok miatt nem tudunk megszabadulni első körben? Felesleges álmatlan éjszakákat szánnunk az aggódásra – az sem lehet gond, ha valakinek ötéves kinevezése van és még csak a második évében tart, a szerződése pedig nem tartalmaz olyan kikötést, miszerint bizalomvesztés esetén azonnali hatállyal elbocsátható. Lehetőségeink száma szinte korlátlan, maximum egy kicsit többet kell dolgoznunk a témán, de előbb vagy utóbb úgyis elérjük azt, amit szeretnénk, azaz saját emberünket az adott székben.

Persze előfordulhat, hogy egyes főméltóságok esetében sima átszervezéssel vagy zsarolással kikényszerített lemondással nem boldogulunk – ebben az esetben a problémánk megoldását hagyjuk az általunk elfogadott, szimbolikus értelemmel is bíró új nemzeti alkotmányra vagy sarkalatos törvényekre. Többek között éppen ezért fontos az új alaptörvény megalkotása illetve az egész törvénykezés új alapokra helyezése, mivel így parlamenti felhatalmazással végletesen és véglegesen összekutyulhatjuk, feldarabolhatjuk vagy összeolvaszthatjuk a különböző intézményeket úgy, hogy az átszervezések megvalósítása óhatatlanul személycseréket vonjon maga után. Az sem lehet gond, ha mindez a hatalmi ágak összemosását eredményezi, hiszen miért kellene nekünk feltétlen kitartani a felvilágosodás-kori vívmányok mellett? Elavult, ósdi, francia, ráadásul nem is felel meg a mi XXI. századi mély keresztény és még mélyebb nemzeti elvásásainknak és lássuk be, az általunk épített illiberális demokráciának (bármit is jelentsen ez az erősen szépítő megfogalmazás) teljesen új alapokra van szüksége.

Az általunk elindított folyamat földcsuszamlásszerűen söpör majd végig a közigazgatásunkon magával rántva mindenkit, aki az előző rendszer kiszolgálója volt. Lesznek olyanok is, aki csak vétlen áldozatként szenvedik el a tisztogatásunkat, netalán még ránk is szavaztak a választásokon, de ez egy pillanatig sem zavarhat minket, hiszen elfogadható veszteség mindig van. Ők is túlélik majd, a népnek meg még tetszeni fog, hogy az előző kormány parazitáit úgy kirúgtuk, hogy a lábuk sem érte a földet. Az pedig, hogy a saját híveinket se félünk feláldozni, még jobban elkötelezi (és kellő mértékben meg is rettenti) azokat, akik megmaradhatnak a székükben.

Ha kellően átgondolt és módszeresen megvalósított stratégiánk nem torkollott káoszba és látványos vérengzésbe, akkor az első időszakban senki sem fog gyanakodni a tekintetben, mi is a valódi szándékunk, ezért aztán viszonylag nyugodtan alapozhatjuk meg teljhatalmunkat. Amíg a választóink azt látják, az előző rendszer élősködői meg korruptabbnál korruptabb politikusai lapátra kerülnek, valamint elhiszik, hogy az átszervezésekre a közigazgatásban dolgozók létszámának és a munkafolyamatok racionalizálása miatt van szükség, addig nem tételeznek fel rólunk semmi csalárd szándékot, sőt. Megfelelő propagandával az intézkedéseinknek nagyarányú támogatást szerezhetünk, a híveink számát pedig még tovább gyarapíthatjuk elnyerve azok tetszését is, akik egyébként még életükben nem mentek el szavazni és a közvélemény-kutatásokban is csak a bizonytalan pártpreferenciájúak vagy a fogalmuk sincs, mi tetszik kategória létszámát duzzasztják.

És mi kell a teljhatalmunkhoz?

Először is egy olyan jogrendszer, amely biztosítja az új berendezkedésünk közhatalmi és pénzügyi forrásait, valamint meg kell oldanunk azt is, hogy a nélkülözhetetlen embereinket (támogatóinkat) megjutalmazhassuk és elköteleztethessük. Az egyszerű földi halandókkal, azaz a minden további nélkül felcserélhető átlagpolgárokkal csak annyira kell foglalkoznunk, hogy ne lázadjanak fel látványosan, illetve amikor kell, hivatkozási alapként vagy éppen biodíszletként funkcionáljanak. Ha sikerül precízen beállítanunk a nemzeti forrás-elosztás új szisztémáját, akkor hatalmunkat tartósan megszilárdíthatjuk, a hozzánk lojálisak támogatását pedig magunkénak tudhatjuk úgy, hogy mindeközben a lehető legkevesebbet költünk a széles néprétegekre. És a lé is dőlni fog.

És mi van akkor, ha bárki követeli rajtunk a választási ígéreteinket, hol van már a kolbászból kerítés? Semmi, négy évig mienk a táncparkett (a parlamenti többség), visszahívhatóság nincs, így aztán azt csinálunk, amit akarunk.

Ígértünk munkahelyeket? Na és, válság van, mindenki láthatja, de majd következetes gazdaságpolitikánk idővel megoldja a problémát és egymillió új munkahely lesz tíz éven belül, ha más nem, majd jól felszaporítjuk az állami szférában vegetálók számát. Plusz ösztönözzük a külföldi munkavállalást, így kevesebb munkanélküli lesz a rendszerben.

Támadtuk az Uniós tagságunkat? Nem is támadtuk, csak bíráltuk és nézze meg mindenki, most sem úgy táncolunk, ahogy a bürokraták odakinn fütyülnek, igenis körömszakadtáig érvényesítjük a nemzeti érdekeinket. Nem kicsit, hanem nagyon, ami máris sokkal több, mint amit az elődünk bármikor is tett. Egyébként meg majd bolondok lennénk ténylegesen bármilyen társulási feltételt újratárgyalni, amíg Brüsszelből lapátolják hozzánk az euro-milliárdokat.

Azt mondtuk, mi majd jobb közoktatást csinálunk? Persze, igyekszünk, de azért ennek az óriási rendszernek egyrészt nem szabad a reformját elkapkodni, azaz célunk a megfontolt haladás, különben a felnövekvő generációkat büntetnénk teljesen feleslegesen. Másrészt bármit is csinálunk, az eredmények sok-sok év alatt érnek be, a mi elsőseink csak nyolc év múlva érik el a középiskolát, így aztán fő a türelem, addig senki ne akarjon mérni semmiféle eredményt sem, mert az úgysem mutat meg az ég adta világon semmit sem.

Beszéltünk fizetésemelésekről a közigazgatásban? Szakembereink már el is kezdték a különféle szakmák életút-terveit kidolgozni, legyen szó akár pedagógusról, akár egészségügyi dolgozóról. És igen, lesz fizetésemelés, csak sávosan (azaz nem mindenkinek) meg évről évre lépcsősen (minimum 5 évre elhúzva), hiszen bárhogy is szeretnénk, mindenki egyszerre mégsem kaphat meg mindent, amit szeretne, ebbe bele kell törődnünk.

Az ígéreteinkkel kapcsolatban a legfőbb érvünk az lehet, hogy sokkal rosszabb állapotban van a költségvetés, mint gondoltuk. Sok, az előző kormány által szolgáltatott adat esetében kellett rájönnünk arra, hogy azok drasztikusan szépítették a valóságot, így aztán nem jut annyi mindenre, mint szerettük volna, meg ahogy ígértük, de ami rajtunk múlik mindent megteszünk, hogy a kibillent időt és teret visszaállítsuk a helyére. Az pedig, hogy ez mikorra történik meg, csakis a mi elhatározásunktól függ, hiszen ezek után a statisztikai adatokat már úgy manipuláljuk, ahogy akarjuk és olyan események-eredmények alátámasztására használhatjuk ezeket, amilyenekre akarjuk. Plusz összehozhatunk olyan mutatókat is, amelyek a napnál is világosabban igazolják az eredményességünket még akkor is, ha valójában csak csúsztatások és hamis magyarázatok árán sikerül bármilyen témában is dicsekednünk.

Folytatjuk (3. rész)

Előző fejezet (1. rész)

 Tartalomjegyzék