Mi a fontosabb kormányzatunknak, még egy stadion vagy az, hogy végre valahára normális színvonalú legyen a hazai szakképzés?

Egy normális országban már magát a kérdést sem értenék a választók, hiszen egy ország jobblétének alapvető feltétele a minél magasabb színvonalú humán erőforrás, azaz az, hogy az oktatás a lehető legtöbbet hozza ki a rendelkezésre álló emberanyagból. Kivéve persze ha olyan államról van szó mint például Kína, mert ugyebár az olcsó tömegtermeléshez olcsó munkaerő kell, ahhoz meg nem biztos, hogy érdemes túlzásba vinni a munkaerő képzését, legalábbis erőteljesen szelektálni kell az ifjak között, ki mire érdemes.

Magyarországon bármilyen hátsó szándék is vezeti kormányzatunkat, az illetékesek meg vannak elégedve a szakképzési rendszerrel, ahogy azzal is, hogy a Parragh László vezette iparkamarának szinte kizárólagos befolyása van a területtel kapcsolatos kormányzati döntésekre. Azaz a helyzet szuper jó, csak a diákok hülyék, mert nem tudják elsajátítani az értékes, piacképes szakmákat, amire éppen nagy szüksége van a vállalatoknak. De megoldás is van, a rész-szakképzés, melynek lényege, hogy nem kell egyszerre egy egész szakmát megtanulni, elég csak annak egy részletét és az új rendszernek köszönhetően 20 óra alatt már azonnal használható, versenyképes tudást szerezhetnek a tanulók. Csak remélni tudjuk, hogy a bejelentést tevő (és az ötletet névvel felvállaló) Cseresnyés Péter államtitkár úr legújabb villáját majd ilyen gyorstalpalón végzett kőművesek, ácsok, víz-, gáz- és villanyszelők dobják össze és autóját is ilyen sokat látott kolléga szereli majd.

Kormányunk eddig sem hagyta zavartatni magát a nemzetközi trendek miatt, így valószínűleg a Bill Gates alapítványa által támogatott kutatás eredménye sem fogja befolyásolni az unortodox szakmunkásképzést. Az ITL Research a leendő munkavállalóknak szükséges készségek között meghatározta a tudásépítést, az  önszabályozást, a valódi problémák megoldását és az együttműködést. A legújabb PISA-eredmények azonban azt mutatják, a magyar diákok az együttműködés és problémamegoldás területén jóval az OECD-átlag alatt vannak és régiós társaink közül is csak olyan országokat sikerült megelőzni mint Litvánia, Szlováki és Bulgária. Ez az eredmény nemcsak azért tragikus, mert az OECD számításai alapján bőven gazdasági potenciálunk alatt produkálunk, hanem azért is, mert a csehek, észtek és szlovének például gazdasági erejükön felül teljesítenek az oktatásban. Ráadásul a magyar gyerekek annyit érnek, amennyije a családjuknak van, azaz alapvetően a családi helyzet határozza meg, ki mennyire jó problémamegoldó vagy csapatmunkás. Azzal a kérdéssel viszont még meg kell birkóznunk, hogy vajon genetikailag alábbvaló-e a magyar diák a szingapúrinál, vagy csak a spéci oktatásunk hülyíti el a gyerekeket, nem tudni, de azért az beszédes szám, hogy a miniszterelnökünk által oly nagyra tartott Szingapúrban a diákok 21%-a nevezhető kiemelkedő tehetségnek, míg nálunk csak 3%. És mivel a felmérés a 15 éves gyerekek körében készült, nem foghatjuk az eredményeket a tankötelezettségi korhatárra és a szakképzési rendszerünk sajátosságaira (iszonyatosan kevés közismereti óra) sem. Maximum arra, hogy kormányunk első lépései egyikeként még a tehetséggondozó iskolákat is megszüntette hazánkban.

Mindeközben itt Európa közepén egyfolytában azon nyafogunk, miért is olyan alacsonyak a magyar bérek, bezzeg a fritzeknél és a sógoroknál sokkal több, így hosszabb távon – hacsak nem pozícionáljuk magunkat valahova az ázsiai sztyeppékre,  a hátrányunk behozásához egy kicsivel több tudásra és készségekre lenne szüksége az átlagdolgozónak mint annyi, amennyi ma az általános iskolában ráragad. Meg amit az ezer éves, lepukkant technológiával versenybe szálló szakképzők meg szakgimnáziumok adhatnak. Aztán ha már van elegendő szakképzett munkaerő, akkor be lehet vállalni olyan melót is, amihez több szakértelem szükséges, mint az átlagos ázsiai összeszerelő üzemekben elvárt. A mi szakképzésünk színvonala azonban nem csak stagnál, hanem egyre mélyebbre süllyed, a szakmai oktatás színvonaláról meg csak az nem hallott rémmeséket, aki nem tud kiszabadulni a királyi tévé teremtette álomvilágból. Vagy nincs olyan gyereke-unokája, netalán bármilyen rokona-szomszédja, aki ilyen intézményben próbál éppen felkészülni a XXI. századi munkaerőpiac kihívásaira.

Kormányunk is érzi a nyomást, kéne csinálni már nagy csindradattával valamit, közeleg a választás, így soha jobb alkalom, hogy tízéves intézményfejlesztési programot indítson a hazai szakképzés XXI. századhoz igazításának érdekében. És mekkora összeget szánnak a korszerűsítésre 10 év alatt? Hogy könnyen megjegyezhető legyen a volumen, 10 milliárdot. Igen, 10 év alatt 10 milliárdot. És mennyi be került a Haladás szombathelyi, jelenlegi körülmények között használhatatlan stadionja?  15,6 milliárdba. Azaz ha nem épült volna meg a még egy stadion, akkor csak ennek a bekerülési összeégből 15 évnyi iskolafejlesztésre futotta volna. És bár szó érheti a ház elejét, hogy az ilyen típusú összehasonlítás demagóg meg populista meg hatásvadász (meg kinek mi más jut még eszébe), de azért tisztán jelzi azt, kormányunk számára mi a fontos. Mert nem az, hogy normális színvonalú munkaerő kerüljön ki az iskolapadból, az már biztos – bár valljuk be, egy 20 órás képzést egy fűtetlen, hideg folyóvizes barakkban is át lehet akár fél lábon állva is vészelni, nem?

Azonban hiába van a színvonal a béka hátsó fele alatt, ma is vannak hazánkban olyan iskolák, ahol nem kell félni attól, hogy a gyerekek nem tanulják meg a szakmát – igaz, közben quasi rabszolgaként foglalkoztatják őket akár napi 8-12 órában, szólni úgysem mernek, ha kéne az a bizonyítvány. És ki teszi zsebre az ingyenmunkával megkeresett bevételt? Hát annak a vendéglátóipari létesítménynek a fideszes polgármester státuszú tulajdonosa, ahol húzzák az igát a NER-kompatibilis inasok. És lássuk be, az iskola helyzeti előnye hatalmas, hiszen a polgi éttermében nemcsak azt tanulják meg a diákok, hogyan fogják levenni és kizsigerelni őket elkövetkező főnökeik, hanem azt is, hogyan lehet ügyeskedni a szakmai gyakorlatra előirányzott pénzzel és hogyan lehet nem létező tanulókra is felvenni állami normatívát, nesze neked problémamegoldás és csapatmunka. Ha akarnának, sem tudnának ennél színvonalasabb szakképzésben részt venni, hiszen nemcsak a szakma fortélyait sajátítják el hanem azt is, hogyan ügyeskedjenek a beosztottak és az állam kárára. Plusz legalább nem romlott halat meg egy marék borsót kapnak a szakmai gyakorlaton az iskolai tankonyhában, aztán egyék meg, amit főztek a sokévtizedes használattól kilyukadt fazékban.

Még mielőtt nagyon elkeserednének a hazai adófizetők amiatt, vajon öt év múlva ki javítja az autójukat meg ki burkolja le a teraszukat, netalán ki dobja össze a nyugdíjukat, megnyugodva hátradőlhetnek, no para, hiszen a napjainkban befizetett adójukból jut a határainkon túli fiatalok képzésére is. Ha pedig lúd, legyen kövér, így nemcsak úgy odalökte kormányunk a két IVECO teherautót a kárpátaljaiaknak, hanem Egressy Miklós görögkatolikus parókus rögtön meg is áldotta ezeket a Makkosjánosi Mezőgazdasági Líceum udvarán. Már csak meg kellene valahogy oldani, ha megkapták a modern gépjárműveken tanulók a bizonyítványaikat, hálából jöjjenek át Magyarországra, munkahely lesz bőven. De nem jönnek, s ha jönnek is, maximum ugródeszkának használják hazánkat, hogy aztán a németeknél vagy az osztrákoknál kamatoztassák tudásukat.