Miközben az átlagválasztó úgy érezheti, januártól itt a Kánaán, a fizetése a csillagos egekig emelkedik kormányunk gondoskodásának köszönhetően, a fellegek már gyülekeznek. És bár jól hangzik az, hogy aki nem tud bért emelni, az menjen csődbe, hiszen ez vezet a régen várt gazdasági megújhodáshoz, a piac tisztulásához (nevezhetjük bárminek a tömeges redőnylehúzást), azért a helyzetünk mégsem olyan pofonegyszerű, mint ahogy egy-két közgazdász elefántcsonttornyából elképzeli.

„Nehéz évre számít 2017-ben a Coop, amikor ki kell gazdálkodnia a tetemes minimálbér-emelést és az egyéb költségek növekedését. De nemcsak ez a problémájuk, hanem az is, hogy a kistelepüléseken már jelenleg, béremelés nélkül is csak veszteségesen tudnak működni, ezért szerintük kormányzati segítségre van szükség” (index.hu)

Ilyen az, amikor odafent eldöntik, mit tud valaki odalenn teljesíteni. Ugye milyen jól bevált ez a stratégia az oktatásnál is? És míg ez utóbbi ámokfutást az átlagszavazó nem érzi meg a saját bőrén, maximum elkönyveli, hülye a tanár, az már húsbavágóbb lesz, ha a kistelepülések kisboltjai (és előbb vagy utóbb más cégek is) kormányzati segítség híján jelentős áremelésre kényszerülnek.

Először is nézzük meg (számszerűsítve), mitől fél a Coop:

Attól fél, hogy a szakmunkások (bolti eladók) számára garantált bérminimum megnövekedett költségét (20%-os költségnövekedés) a kis üzletek nem fogják tudni kigazdálkodni a már most is halódó térségekben. Ott, ahol nem az állam emlőjén virgonckodó haverok és a nekik bedolgozók, hanem a közmunkások és a kisnyugdíjasok jelentik a legfőbb vásárlóerőt. Persze meg lehel oldani, hogy ezentúl csak napi 4-6 órában lesz nyitva a bolt, akkor is csak egy pultnál lehet kérni, semmi önkiszolgálás kasszával meg csemegepulttal (végül is a szocializmusban is sikerült kiszolgálni így a népet), elég tehát egy dolgozó, plusz régiónként egy-két fregoli, aki betegség meg szabadság esetén beugrik a kiesett eladó helyére. Majd hatékonyságnövelésnek hívják, az elbocsátottak meg vagy elmennek örökre még az országból is, vagy – egyéb szaktudás híján – beállnak közmunkásnak, ezzel tartva szinten a helyi vásárlóerőt.

Ki nyer az ügyön?

• A foglalkoztatásban megmaradt érintettek mindenképpen, bár a bérfeszültség miatt az eddig többet keresőkkel (azaz azokkal, akik januárig 20%-kal többet kerestek a garantált szakmunkásbéreseknél) ne akarják egyszerre kivenni a cigiszünetjüket, ha nem szeretnék, hogy megfojtsák őket egy kanál vízben. Mert jobb helyeken ez az eredménye annak, ha egy 20-25 éve pályán lévő ugyanannyit keres, mint a pályakezdő.
• A kormány, mert jelentősen nőnek a költségvetési bevételek (minimálbéreseken 6%-kal, a garantált minimálbéreseken 15%-kal akasztanak többet), már amennyiben az elbocsátások nem érik el a tömeges szintet.
• a Fidesz-KDNP, mert szakadatlanul tudja (állami finanszírozásban!) kommunikálni, milyen nagyszerűen is teljesít a párt, a végtelenbe és tovább, előre unortodoxiába. Akinek az állása megmaradt, az majd a kormánypártra szavaz 2018-ban (hiszen mennyivel jobb is lett neki), akit leépítettek az vagy világgá megy, aztán még a szavazati jogáról is lemond (mivel ténylegesen nem tudja gyakorolni), vagy beáll közmunkásnak, esetleg részt vesz valamiféle átképzési programban, ahol megpróbálják gyorstalpalón IT-szakembernek kiképezni, mert azokból van ugye hiány.
• a haverok, akik egyrészt aranyárban kommunikálják, milyen jó is itt minden, erősödik, stb., másrészt lenyúlják a költségvetésből azokat a plusz pénzeket, amelyeket hivatalosan a strukturális munkanélküliség megszüntetésére, azaz átképzésekre fordítanak majd nagy csindradattával, lehetőleg uniós pályázati pénzekből. Mondjuk program még a fasorban sincs, de majd összedobnak valamit, egy délután bőven elég a kamutanfolyamok kamutémáinak és kamuvizsgáinak összeállítására.

Amiről viszont kevesebb szó esik az az, hogy a nagy állami vállalatoknak is bért kell emelniük, ez pedig az adófizetőket terheli – MÁV, BKV, államosított közművek, Posta, stb., jobb híján majd a dologi kiadások terhére emeli a béreket, maximum még jobban füstöl a metró, még többet késik a karácsonyi ajándékcsomag, az áramszünetekből is kibír a nép kétszer ennyit is. Ha pedig ez nem lenne elég, a Coop mintájára sorra fognak bejelentkezni azok a nagy, nem állami cégek, akik képtelenek lesznek kigazdálkodni a megemelkedett költségeket. És velük mi lesz? Vagy kapnak bújtatott támogatást (egyéni adókedvezményt, stb.), vagy jöhet az államosítás, így jártak, mert ugyebár az állam mindent sokkal olcsóbban meg tud csinálni, ezt is tudjuk már (lásd közművek, stb.)

Egy-két gond azért még felmerülhet, például mit tehet a kormány, hogy a vadhatjások (például a kirúgások, áremelés, stb.) méregfogát kihúzza?

• Először is elmagyarázza, a boltok igenis tudnának bért emelni áremelés nélkül, csak nem akarnak, mert idegenszívűek, egyébként is egyetlen szándékuk a nyerészkedés, plusz az ellenzék meg a Soros szekerét tolják. Ráadásul már évek óta tudtak volna emelni, de a kormány asztalra csapása kellett ahhoz, hogy ezt megtegyék, de lám-lám ez is bekövetkezett.
• Az elkerülhetetlen áremelés sem lehet gond propagandaügyileg (van rá egy teljes minisztérium, majd megoldják, vetítésben profik), hiszen egyrészt az infláció konkrét kiszámolásában azért vannak még lehetőségek (például a fogyasztói kosár tartalmának meghatározásában), másrészt mivel a nyugdíjak úgyis inflációs rátához igazítottak, még jól is jön, hogy a választások előtt kell drasztikus emeléshez folyamodni. A végeredmény? A vak is láthatja, hogy a kormány jó családapa módjára nem hagyja a nyugdíjasokat az út szélén, hanem teljes erőből gondoskodik róluk, már mehet is óriásplakátra a szöveg meg kedves levélkében mind a 2,8 millió érintettnek.
• Kitalálja, hogyan oldja meg azon régiók ellátását, ahol a privát üzletek sorra bezárnak – de nem gond, jön majd az állami mozgóközért, egy kivénhedt Ikarus buszban bőven elfér mindaz, amit a kis falvak tengődői meg tudnak vásárolni.

És miközben a munkaadók szívják a fogukat (hatékonyságnövelésre hivatkozva leépítenek, maradék munkaerőt végképp kizsigerelik, beruházásokat elhalasztanak, stb.), a kormány pedig ezerrel tolja rájuk a felelősséget, elsikkadnak azok a rendszerszintű problémák, amelyek feszítik a gazdaságunkat és amelyek azt mutatják, hogy kormánypártunk arra kényszeríti a vállalkozói réteget, hogy tovább nyújtózzon, mint ameddig a takaró ér.

Palócz Éva, Kovács Árpád, László Csaba, Bod Péter Ákos, Beck György, Bojár Gábor és Raskó György a napokban a következő problémákat sorolták fel:

• romló egészségügyi szolgáltatások
• gyenge szakképzés,
• romló oktatási minőség,
• elégtelen jogbiztonság,
• gyengülő üzleti bizalom,
• nehezen átlátható közbeszerzési eljárások,
• nagy bürokrácia,
• gyengülő transzparencia,
• kiszámíthatatlan szabályozás,
• növekvő korrupciós érzet,
• adóelkerülés,
• lemaradó bérek,
• gyenge termelékenység és innovációs képesség,
• technológiai lemaradás,
• hiányzó távlati gondolkodás,
• gyenge kooperációs képesség,
• gyenge kkv-szektor.

Ha a versenyképtelenség, a korrupció, a gyenge minőségű humán erőforrás, a bizonytalan környezet és a technológiai béka hátsó fele alatt tanyázás nem lenne elegendő, ezennel hozzáadhatjuk fenti a listához a kikényszerített, a cégek teljesítőképességét figyelembe nem vevő béreket és az emiatti extra adóterhelést is.

Kapcsolódó posztok:

Mikor lesznek végre normális bérek hazánkban?

A béremelés az új rezsicsökkentés?

Kötelező béremelés, mint választási szuperfegyver?

  Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!