Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Karvalyok földje

Kötelező béremelés, mint választási szuperfegyver?

2016. november 25. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngA választásokra készülődve tisztán kirajzolódik, kikre számít Orbán Viktor a nemzet jövőjének eldöntésekor:

És kik nem számítanak? Azok, akik a piacon próbálnak érvényesülni, különösen akkor, ha a kis- és középvállati szektorban tevékenykednek.

 

Az Orbán-kormány teljes gőzzel beleállt abba, amire óvatosabb közgazdászok álmukban sem mertek gondolni, ez pedig a drasztikus minimálbér (és garantált bérminimum) emelés és akkor még nem beszéltünk a nyugdíjak „rendezéséről”. Hogy ez valójában milyen jövőt hoz, arról még csak találgatni tudunk, a szakemberek is végletek között mozognak, ha a jövőt próbálják megjósolni.

A kormány szerinti legkívánatosabb forgatókönyv cirka ez lehet:

A gazdaság megtáltosodik (egy csomó külföldi cég csatlakozik közép-európai álmunkhoz), a bérek végre (majdnem) európai szintre érnek és hálás tömegek optimizmusa az egekbe szökik és kormányéltető plakáterdő közepette vándorolnak az urnákhoz és voksolnak 2018-ban arra, akinek egyszemélyben mindezt köszönhetik, azaz Orbán Viktorra.

Igen ám, de:

  • a versenyképességünk a béka hátsó feneke alatt (Lázár János is aggódik, szerinte „brutálisan gyenge”, akkor pedig biztos úgy van), az oktatásunkkal is kellene csinálni már valamit (szintén Lázár János), ahogy az egészségügy helyzete sem éppen rózsás (megint csak Lázár János), a korrupcióval pedig „strukturális problémák” Most tekintsünk el attól, hogy egy normális országban általában maga a korrupció a probléma, nem pedig annak a struktúrája, de hát Magyarországon vagyunk, illiberáciában.
  • az ország versenyelőnye eddig az olcsó munkaerő volt (lásd összeszerelő üzemek, mezőgazdaság, feldolgozóipar), ennek vége, minőségibb munkaerő pedig képzési rendszerünk leamortizálásának és a sok-sok éve tartó elvándorlásnak köszönhetően egyszerűen nincs.
  • a multik többsége nem kesereg, hiszen a társasági adó szinte elhanyagolható lesz a maga 9%-ával (legalábbis az ő mércéjükkel, nemzetközi összehasonlításban), jó részük pedig már most is többet fizetett a minimálbérnél a dolgozóiknak (lásd kiskereskedelmi láncok), a random változó gazdasági-jogszabályi környezetet meg eddig is túlélték valahogy, ha pedig minden kötél szakad, akkor a legkülönfélébb diszkriminatív ágazati adók miatt majd rohannak Brüsszelbe, ez már bejáratott út a számukra.
  • a magyar kis- és középvállalkozások azokban szívhatják a fogukat – többségüknek a társasági adó csak 1%-kal csökkent, azaz a változás elhanyagolható, cserébe munkabér terheik jelentősen nőnek, a magyar majd okosba megoldja mozgalom pedig újra beindulhat, jöhet a fekete munka, részidős foglalkoztatás, végső esetben pedig a kettő helyett egy dolgoztatás, ki nem fizetett túlórahegyekkel.
  • a magasabb bérek beépülnek az árakba is (nincs mit tenni), már ahol ez lehetséges. Az élelmiszerek és egyéb termékek esetében még le lehet mondani a magyar termékről (kivéve persze ha a kormány kitalálja, jövőre már 90%-ban csak hazait lehet árulni), de a szolgáltatások helyhez kötöttek, aztán lesz majd csodálkozás ha drágul az autószerelő, a fodrász meg a szobafestő.

És mi a legrosszabb forgatókönyv?

A kisvállalkozások tömegesen húzzák le a rolót (leginkább a független élelmiszerüzletek), a munkanélküliség viszont nem nő, mert a kirúgott munkaerő minőségibb része (a legalább mosogatni meg takarítani tudó fele) egyszerűen külföldre vándorol egy jobb élet reményében. Az adó- és járulékbevételek drasztikusan csökkennek és nemcsak a jogszabályi csökkentés miatt, hanem azért, mert a csődök miatt kevesebb hazai adóalany marad. A multik beáramlása nem fogja az egeket ostromolni, hiszen minőségi munkaerő továbbra sincs, silányat meg máshol sokkal olcsóbban találnak – ott, ahol nem szívatják halálba munkavédelmi, tűzvédelmi meg ki tudja milyen előírásokkal és a tudományos rekeszizom alapján kikalkulált különadók ellen sem kell lobbizniuk. És biztosak lehetnek abban is, ha már lefizetik a politikusokat, azok meg is tartják a szavukat.

A multik pénzügyesei tehát most ezerrel számolnak, a kényszerű munkabér-növekedést hogyan ellensúlyozza a társasági adó és a kevéske munkaadói járulékcsökkentés, aztán egyéb tényezőket is átgondolva (pl. Trump hazahívó szava, román-bolgár –horvát lehetőségek, stb.) meghozzák racionális döntésüket, mennek vagy maradnak. Persze lesznek majd akik adóparadicsomként használják az országunkat, de azért nem számítsunk arra, hogy az általuk nálunk űzött tevékenységek százezres mennyiségben teremtenek munkahelyeket, cserébe az intézkedés nemzetközi szinten erős gyanakvást von a nyakunkba pénzmosás, adóelkerülés lehetővé tétele és egyéb okok miatt.

Az már egyértelműen látszik, a kormány nem kíván mentőövet dobni a jövőre üzembezárási pontjukat elérő kis- és középvállalkozásoknak, hiszen egyrészt a béremelés nem szív kérdése, hanem kötelező, másrészt aki nem versenyképes, az nem érdemli meg az életet, a hatékony vállalkozások eltűnése pedig szociális feszültséghez vezetne, legalábbis Orbán Viktor szerint. Aki ráadásul azt is elmondta, hogy az emelés mögött valós gazdasági teljesítmény áll, nem pedig az Unió vagy netán az IMF (lehet, hogy Lázárnak és neki más-más statisztikákat adnak?), azon pedig inkább ne mélázzunk el, uniós pénzek nélkül miből élnének a hazai menő vállalkozásaink.

És igen, vannak olyan közgazdászok, akik szerint a drasztikus béremelés piactisztító hatású lesz, azaz a gyengék elhullnak, mint a legyek:

„(…) bátran lehetne emelni a magyar minimálbért, amely maga után vonná a bérek általános növekedését is, hiszen gyarapodásával összetorlódna a bértábla, amelyet rövidebb-hosszabb idő alatt ismét szét kell húzni. Azoknak a cégeknek pedig, amelyek ilyen alacsony energiaárak, csökkenő adók és kedvező monetáris politika mellett is képtelenek kitermelni a megemelt bérek fedezetét, nincs helyük a piacon – különösen, ha az uniós piacra is szeretnének betörni. Ezek a vállalkozások tönkre fognak menni, az ott dolgozókat pedig át kell képezni, hogy más, életképes cégnél találhassák meg számításaikat.” (Pogátsa Zoltán)

Igen ám, de. A mostani jogszabályi változások kimondottan a multiknak valamint az állam emlőjén éldegélőknek kedveznek, hiszen ez utóbbiak – versenyképesség, hatékonyság ide vagy oda – a piaci árhoz képest többszörös áron is beszállíthatnak és még véletlenül sem kényszerülnek eladni a termékeiket országhatáron túl maximum csak azoknak, akik szintén a magyar államtól származó támogatásokból vásárolnak. Arról pedig inkább ne is beszéljünk, milyen átképzésre gondol Pogátsa Zoltán, amikor a kormány egyetlen említésre méltó (és még csak nem is sikeres) munkaerőpiaci megoldása a közmunka-program volt, miközben a szakmunkásképzés pedig erős lejtmenetben termeli a funkcionális analfabétákat.

A legrosszabb forgatókönyv szerint – elhagyva a vágyálmokat és megmaradva a valóságnál – a nem az államból élő hazai vállalkozások vagy jelentős áremelésre kényszerülnek, vagy simán leteszik a lantot, munkavállalóikat pedig szélnek eresztik. Az előbbi esetben a fogyasztók magasabb árakkal szembesülnek nap mint nap (költségvetési egyensúly megmarad, bár a nyugdíjakat drasztikusan emelni kell majd, de ezt el lehet adni kormányzati kegynek, soha jobbkor a választások előtt), az utóbbi esetben – normális átképzési programok híján – viszont újabb tömeges kivándorlás előtt állunk, tovább rontva mind a költségvetés, mind hazánk demográfiai helyzetét. Viszont a kormánypárt megnyugodhat, míg a gazdaságpolitikával elégedetlenek elhagyják a fedélzetet, a közszolgák, az államból élők és a nyugdíjemelés nyertesei továbbra is itthon maradnak, biztosítva ezzel stabil szavazóbázisát.

További problémát okoz a bérfeszültség is – olyan helyeken például, ahol közszolgák és a munka törvénykönyve alapján foglalkoztatottak is dolgoznak. Vajon mit szólnak a kezdő diplomás tanárok, óvónők, ha a nyolc általánossal takarítók fizetése ugyanannyi lesz, mint az övék? Előbb vagy utóbb tehát a teljes közszolga-állomány bérét rendezni kell („széthúzni a bértáblát”), ezt pedig a költségvetésnek valamiből állnia kell (leginkább a piaci szféra befizetéseiből). De a piacról élő cégeknél is probléma lesz, ha a minimálbéresek kényszerűségből lekörözik azokat, akik eddig kvalifikáltabb munkakörökben dolgoztak – az pedig, hogy mindenki nagyarányú béremelést kapjon leginkább olyan helyeken képzelhető el, mint Mészáros Lőrinc cégei, ahol egy munkavállalóra 58 millió forint árbevétel jut.

Ha pedig mindez nem elég, ott vannak még az állami cégek problémái. És bár maga Orbán Viktor mondta, miszerint „munkát adni az embereknek az állam nem tud, az visszavezetne minket a szocializmusba", ennél azért egy kicsit árnyaltabb ma a kép Magyarországon, hiszen:

  • jelen kormány regnálása óta jelentősen nőtt a közszférában dolgozók számra (köztisztviselők, közalkalmazottak),
  • a közmunkaprogramba is bevontak vagy 200 ezer munkavállalót,
  • a hagyományos állami cégeknél is dolgoznak több százezren (MÁV, Posta, Paks, MNB és alapítványai, erdőgazdaságok, stb.)
  • a friss államosítások következtében pedig ugrásszerűen megnőtt azok száma, akik a privát szektorból állami szektorba kerültek (közművek, bankok, stb.)
  • és ott vannak még a különféle semmire sem jó, illetve semmit sem csináló állami cégek, kereskedőházak, különféle alapítványok-alapok, stb., amelyek szintén tartanak munkavállalókat, nem is keveset.

Természetesen ezeket a cégeket is érinti a minimálbér valamint a garantált bérminimum problémája, az emelés pedig jelentősen terheli majd az adófizetők zsebét, bármit is mond a miniszterelnök az állami foglalkoztatás és a szocializmus összefüggéséről.

Annyi biztos, a jövő év kockázatos vállalkozása lesz a kormánynak – a kérdés már csak az, mennyi az esélye, hogy a piacról élő adófizetők ezt pozitívan éljék meg, gazdaságunk újra szárnyaljon és soha nem látott jólét köszöntsön be, immáron nem az Uniónak, hanem a kormányunknak köszönhetően.

De mi lesz, ha nem sikerül? Ha a pesszimisták jóslata jön be? Lesz felelősségre vonás, a hazardírozók példás megbüntetése? Vagy szokás szerint az adófizetők szép csendben kifizetik a számlát, bármekkora is lesz az, a felelőtlen politikusok pedig élik világukat, szürcsölgetik koktéljaikat a jachtjaikon és gazdagodnak tovább, mintha mi sem történt volna?

Egy biztos, a fegyver eldördült, a golyó becsapódásra még várunk.

 

 Kapcsolódó posztok:

Mikor lesznek végre normális bérek hazánkban?

A béremelés az új rezsicsökkentés?

  Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!

 

süti beállítások módosítása