Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Karvalyok földje

Érdeke kormányunknak a gazdaságunk kifehérítése?

2016. október 04. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngHogyne, mindaddig, ameddig nem a saját házikedvencei kerülnek sorra – ha pedig bármilyen kétségünk is lenne nagyjaink szándékait illetően elég, ha figyelemmel kísérjük, milyen fejlemények lesznek még a Rogán-féle „fogalmam sincs, mit csináltam a hétvégén” ügynek.

Vajon asztalra csap valamikor is a legnagyobb főnök és közli, miniszterünknek politikusként ideje lenne bevallani az adófizetőknek az igazságot? Vajon utánajár, mennyi alapja van annak a Rogán Antal kijelentésének, miszerint „urizálni csak úri gyerekek tudnak. Én parasztgyerek vagyok, annak születtem” és vajon kitér olyan apróságokra, mint

  • mennyit fizetett valójában a miniszter felesége a helikopterért (a listaár majd egy millió forint, a NAV szerint a barter is adóköteles gazdasági tevékenység ugyebár),
  • mennyit kóstált a luxusmerci (óránként 80 ezer),
  • mennyit kellett kicsengetni a szállodai elnöki lakosztályért (honlapár éjszakánként 110 ezer) és
  • mindez hogy néz ki a miniszter feleségének a könyvelésében,
  • valamint milyen üzleti cél indokolta mindezen költéseket. Ha pedig semmi, azaz mindez ajándék volt, akkor ki és mikor fizeti be ennek adó- és járulékvonzatát a központi költségvetésbe (ez akár 40% is lehet, vagy még több …).

Ha nem csak egy lózung a „mindent megteszünk a gazdasági kifehérítése érdekében”, és nem is csak arra szolgál, hogy az átlagembereket szekírozzák vele, akkor éppen ideje lenne példát statuálnia Orbán Viktornak bemutatva,

  • Rogán Antal igenis nem korrumpálható (azaz nem kapott és nem is kap semmit sem politikai döntéseiért cserébe),
  • minden egyes fillérrel el tud számolni ő is és az üzletasszony felesége is mind magánéletükben, mind vállalkozásaikban, valamint
  • minden egyes forintot, ami jár a költségvetésnek adó, járulék, illeték, stb. címén azt be is fizette amióta világ a világ és így fog tenni a jövőben is.

pinokkio_a_politikus.pngEgy normális demokráciában a politikusok ugyebár kénytelenek lemondani, ha erkölcsi feddhetetlenségük megszűnik, például ingyér (azaz a semmiért cserébe) utaznak vállalkozók helikopterén vagy luxuslimójában, netalán ellenszolgáltatás nélkül heverésznek az elnöki lakosztály elnöki ágyában. Mert azt azért mindenki tudja, amióta világ a világ, olyan nincs, hogy semmi, mindig van valami.

 „A lelkiismeret az a belső hang, amelyik figyelmeztet, hogy talán valaki figyel minket.”H. L. Mencken)

Igen ám, de. Magyarország ma már egy olyan ország, amelyben még az is megtörténhet, hogy ha egy ellenzéki képviselő a parlamentben megkérdezi a miniszterelnököt a korrupcióról és az mégcsak válaszra sem érdemesíti:

„Az LMP vezetője arra volt kíváncsi, Orbán fenntartja-e, hogy csak ellenzéki blabla az, hogy korrupció igenis van Magyarországon vagy elismeri a jelenség létezését.

Orbán ezután jelezte, hogy nem értette a kérdést, és kérte, hogy Hadházy ismételje meg. Latorcai János levezető elnök ekkor jelezte, hogy a házszabály erre nem ad lehetőséget, nem kaphat újra szót Hadházy. Erre Orbán széttárta a karját, és válasz nélkül leült.” (index.hu)

 

De hogyan is működik egy versenyképes, piaci alapokon nyugvó modern gazdaság?

Általában úgy, hogy a gazdasági szereplők bizonyos jogszabályi és piaci korlátok között dolgoznak, jövedelmet termelnek, befizetik az adójukat, amelyet aztán különféle javak formájában visszakapnak az államtól és az önkormányzatoktól, legyen az akár közlekedési, egészségügyi vagy oktatási infrastruktúra, netalán olyan szolgáltatások, mint a honvédelem és a hírszolgáltatás. Az állam elvárja, hogy az adófizetők teljesítsék a kötelezettségüket, ahogy az adófizetők is elvárják, hogy az állam ne pazaroljon és olyan feltételeket teremtsen, amely alkalmas arra, hogy az ország és népe szépüljön-gyarapodjon.

akcio_karvalyokfoldje_blog_hu.pngIdőnként azonban homokszem kerül a gépezetbe és megjelennek azok a politikusok, akik saját zsebüket előbbre valónak tartják mint a nemzet érdekét – ha a rendszer jól működik, nincs is semmi baj, a felelősöket a rendszer fülön fogja és felelősségre vonja, valamint alávaló páriaként kezeli őket, példát statuálva, így jár az, aki megkárosítja a közt. Természetesen a másik oldalon, az adófizetők között is mindig van olyan, aki „spórolósabb” és úgy dönt, neki több kellene, mint amennyi az adója korrekt befizetése után járna, a hatalomnak pedig mindent meg kell tennie azért, hogy az ilyen „potyautasok” is elnyerjék a méltó büntetésüket.

Igen ám, de vannak olyan országok, ahol a politikusok részéről a lopás nagyüzemi méreteket ölt és már egyetlen hivatalos szerv sem foglalkozik azzal, hogy üldözze a politikusokat és a velük szorosan összefonódó, az államot üzletszerűen megkárosító vállalkozókat. A kéz kezet mos leplezetlen,

Az adófizetők pedig eközben azt látják – márha éppen nem foglalja le őket a kormányzat tolta migránsgyűlölet  – , hogy az országunk nem épül, nem szépül, az elit lop, mint a szarka, az illetékes hatóságok pedig ülnek a babérjaikon és még véletlenül sem találnak soha bűncselekményt ott, ahol az ellenzéki feljelentő szerint igenis bűzlik valami. Ezek után jogosan merülhet fel a kérdés az átlagemberekben, miért kellene minden adót befizetni? Azért, hogy még többet tudjanak odafent lenyúlni? Hogy a hatósági eljárásokban legyenek egyenlők meg még egyenlőbbek? Ilyen körülmények között senki sem csodálkozhat, ha nő a potyautasok száma és a legnépszerűbb magyar sport az adóelkerülés.

A folyamat azonban nem szimplán ördögi kör, hanem egy égbe törő spirál: a politikusok és oligarcháik egyre kapzsibbak, az adófizetők meg egyre kevesebbé óhajtják ezt támogatni. A rendszert viszont finanszírozni kell, így aztán növekednek az adók, valamint újabb és újabb sarcformákat talál ki a hatalom, hogy finanszírozza saját korrupt működését és megsegítse korrupt politikusait és vállalkozóit. Az immáron kigazdálkodhatatlan adók tengere újabb és újabb adóelkerülési technikákat eredményez és még az önmagát általában becsületesnek tartó köznép körében is általánossá válik az adócsalás – a rendszer ellen pedig csak az ágál, aki nem gondol bele, valójában mi mi miatt történik mindez. Mert lehet szidni a polgárokat, miért nem kérnek számlát a fodrásznál, meg az autószerelőket, miért foglalkoztatnak feketén munkaerőt, de a rendszer lényege éppen az, hogy maga a sötétszürke gazdaság az, ami a biztonsági szelep ahhoz, hogy a nép ne gyújtsa rá a parlament épületét az összes gombnyomogató, napi szinten milliárdokat eltüntető politikusára. Meg a strómanokra és a kedvenc oligarchákra.

Természetesen a kormány úgy tesz, mintha más célja sem lenne, mint a sok elvetemült piti adócsaló ellehetetlenítése és a gazdaság patyolat tisztára alakítása, így minimum havonta jönnek az újabb és újabb korszakalkotó ötletek az EKÁER-től az online pénztáron át az e-számláig, amelyek lényege egytől egyig az, hogy a kishalak igenis tanuljanak rendet és fizessenek sokkal többet lehetővé téve, hogy a nagyhalak még többet tudjanak lopni. Ha pedig a korrupt politikusok jól kommunikálják az újabb és újabb harci eseményeket, akkor az adófizetők gyengébb agyi teljesítménnyel üzemelő, nem elhanyagolható hányada még csápol is mindehhez, csak így tovább, előre azon az úton, amelyik a piti csalókat megbünteti, az igazi nagy cápákat pedig az egekig dicsőíti. Ráadásul még az is a kormány malmára hajtja a vizet, amikor egy-két idealista, elfuserált gazdaságunk lényegét nem igazán értő, ámde a nemzet jólétéért feltétlen küzdeni kívánó szereplő kiáll és kinyilatkoztatja, mennyivel jobb lenne minden, ha egyik napról a másikra minden egyes gazdasági szereplő kibújna az árnyékból a napfényre és befizetné az összes adóját-járulékát, amit odafent valaha is kitaláltak a számára.

Mert mit is vár ez az állam egy izzig-vérig fehér gazdaságban?

A vállalkozók legyenek szívesek, és

  • csak fehéren foglalkoztassanak (bejelentve, munkaszerződéssel, semmi a zsebbe, mindent csakis hivatalosan),
  • csakis tiszta, adózott forrásból szerezzenek be alapanyagot, árut és csakis olyan szolgáltatást vegyenek igénybe, amely szintén maximálisan rendben van mind dokumentum, mind adófizetés tekintetében.
  • csakis tisztán, adózva értékesítse azt, amit előállít, akár termék, akár szolgáltatás is az, az adó pedig az utolsó fillérig bekerüljön a költségvetésbe még akkor is, ha legalább ötszáz fajta van belőle.
  • csakis indokolt költségek legyenek elszámolva a cégnél (semmi kamu számla, meg gyereknek iskolai golyóstoll cégszámlára, de még csak lagzira helikopter sem)
  • a piaci feltételeknél kedvezőbb (ingyen vagy majdnem ingyen) ügyletek esetén a különbözetre az adót/illetéket fizessék meg (bérleti jog, föld, koncesszió, hitel, luxusmerci, stb.)
  • semmi „adóoptimalizáló” technika (offshore és egyebek, pénzmosásra kitalált állami befektetési számla, stb.)
  • nincs külföldre cégtelepítés és átláthatatlan céghálózat sem, amelyben az adózatlan nyereség kámforrá válik.

A nem vállalkozó adófizetők (piaci alapon munkavállalók, nyugdíjasok, közszolgák, diákok, stb.) legyenek szívesek:

  • csak fehér foglalkoztatás keretében áruba bocsátani munkaerejüket (nincs ötezerért fűnyírás/tyúketetés/betonozás a szomszédnak, stb.)
  • bármilyen jogcímen is jutnak jövedelemhez, azt az utolsó fillérig vallják be
  • a barter bármilyen formáját (szomszédtól kapott alma tojásért cserébe, havernak autójában utasként utazás, luxusmerciben héderezés, stb.) bevallani és utána az adót megfizetni,
  • az összes földi jót (árut, szolgáltatást) csakis áfásan, legális forrásból megvásárolni, a termelőktől, szolgáltatóktól és kereskedőktől minden egyes esetben minimum nyugtát kérni (a piacon az őstermelőtől, meg a szomszéd zugpálinka főzőtől is!)
  • bármilyen ingyenes tevékenységet megszüntetni, illetve azt minimum ajándékozásnak minősítve bevallani, utána illetéket fizetni,
  • semmilyen illegális forgalmazású terméket, szolgáltatást nem vásárolni (csempész cigi, drog, prosti, letöltött film, bizonytalan eredetű parfüm a parkolóban, stb.)
  • mindez vonatkozzon az összes politikusra is, azaz ők is számoljanak el az összes bevételükkel az utolsó fillérig és csakis legális forrásból származó jövedelmet tehessenek zsebre (kezdjük mondjuk a tételes költségtérítés-elszámolással és a kamualbérletek felszámolásával). Ha pedig bármelyik adó-, szabálysértési vagy büntetőjogi szabályt akár gondatlanul is megsértik, azonnal sújtson le rájuk a törvény haragja és legyenek szívesek lemondani akár feleséget vertek, akár más pénzén nyaraltak.

Azonban ha fehér a gazdaság, akkor legyen szíves és legyen fehér az állam is, azaz:

  • mindenkire ugyanazok a feltételek vonatkozzanak, ne legyen külön klub a kormánypárti hátszeleseknek sem a jogalkotásnál, sem a közbeszerzéseknél sem pedig az adó- és bármilyen más hatósági vizsgálat/ellenőrzés esetén.
  • a szürke bármely árnyalata legyen bűnös és az sem kivétel, ha a megtévedt bárány (egyébként maximális mértékben ártatlan politikus) már megint „tévesen” töltötte ki a vagyonbevallását (elfelejtett beírni egymilliárdnyi készpénzben kivett osztalékot, netalán az adriai villa meg jacht maradt ki), esetleg az unokatestvérének adott ingyenhitelt állami bankból.
  • minden szereplő (vállalkozó, civil szervezet, magánszemély, stb.) egyformán juthasson információhoz (pályázatok, stb.),
  • az állami, önkormányzati beszerzések mind patyolat tiszták legyenek, egyetlen közbeszerzés se legyen előre lezsírozva, személyre szabva, stb.
  • ne alkalmazhasson politikus barátnőt, barátot, közeli rokont (és annak bármilyen pereputtyát) jó pénzért,
  • az állam és az önkormányzat csakis piaci árat fizethessen a beszerzésekért, azaz az álló- és forgóeszközökért illetve szolgáltatásokért, és még véletlenül se fordulhasson elő túlszámlázás, a kettő-három-öt-tízszeres szorzó alkalmazása pedig automatikusan eredményezzen letöltendő szabadságvesztést,
  • az állam és az önkormányzat ne alkalmazhasson olyan technikákat, amelynek eredményeképpen az adófizetőket kár éri (pl. koncessziók, állam tulajdonában lévő kurrens termékek áron alul értékesítése, pénzmosási számla a személyi jövedelemadó kulcsnál kedvezőbb feltételekkel, letelepedési kötvényértékesítés offshore cégeknek átjátszása, állami megrendelések és hitelek juttatása külföldön adózó, eredetileg magyar cégek számára, stb.).

A kifehérítési szándék természetesen értékelendő, azonban ne feledjük el,

  • ha tényleg megtörténne mindez, akkor miből gazdagodnának éjjel-nappal a politikusaink és kedvenc oligarcháik?
  • Miből lenne jachtja meg villája a politikus strómanjának, ha csakis legális bevételei lennének, a vagyontárgyakat pedig piaci körülmények között elért pozitív, leadózott eredményből finanszírozhatná?
  • Miből fizetnék a vállalkozók a csúszópénzeket, ha az ilyen típusú kiadásaikat nem finanszírozhatnák felülárazásból, hogy aztán kamuszámlákkal, cégtemetős akciókkal fedjék el a nyomokat?
  • Hogyan működhetne maga a Fidesz, mint kormánypárt, hogyan tömné meg a sok-sok bödön mellett tolakodó hívének zsebét, ha a korrupció egycsapásra megszűnne? Vajon milyen új gazdaságfilozófiára cserélnék a mostanit és hogyan elégítenék ki a VIP-híveket?
  • Ki árulna és hogyan letelepedési kötvényt, lenne online pénztár a kaszinókban is és hogyan lehetne a közbeszerzéseket garantálni a haveroknak, ha nem lehet személyre szabni a különféle pályázati kiírásokat?
  • Ki garantálhatná a híveknek, hogy kapnak koncessziót (trafik, szerencsejáték, média, stb.) ha nem lehetne az elbírálás szubjektív, pártpolitikai alapon nyugvó?
  • Mi lenne, ha az EKÁER, az online pénztár, az e-számla és egyéb üzleti, valamint személyes adatokhoz nemcsak a kormánypárti csókosok férnének hozzá, hanem az esélyegyenlőség keretében mindenki? Akkor a belső információk alapján nemcsak a kormánypárti vállalkozók tehetnék tönkre a nem kormánypártiakat, hanem mindenki mindenkit?

A kifehérítés azonban nemcsak a kormánynak nem érdeke, hanem valljuk be, magának a balkáni és ázsiai elemekkel gazdagon felturbózott gazdaságunknak sema gyors átállás drasztikus változásokat eredményezne, amelyek eredménye nem biztos, hogy az első években pozitív irányba hajlana.

A hirtelen kifehéredés ugyanis jelentősen megnövelné a vállalkozások költségeit, amelyet kétséges, hogy tudnák érvényesíteni a piacon. A munkaerő jelentősen megdrágulna, hiszen

  • minden terhet be kellene fizetni a dolgozók után (semmi zsebbe pénz),
  • cserébe a munkavállalók vagy ugyanannyi pénzt vinnének haza (valahogy kiszorítja a cég), vagy kevesebbet (a bruttó marad ugyanannyi, csak az eddig zsebbe fizetett rész után is befizeti a cég az adót és járulékot, a kifehérítés költsége pedig a dolgozót terheli),
  • de az is előfordulhat, hogy a vállalkozás a végső eszközhöz, a leépítéshez folyamodik a túlélés érdekében.

Természetesen lesznek cégek, amelyek csődbe mennek (pusztuljon a férgese, de megéri, mert minden patyolat tiszta), a dolgozók egy része pedig külföldre távozik, nem kínlódik itthon a munkahelykereséssel meg bizonytalan kimenetelű átképzéssel.

A vállalkozások az áfa nélküli értékesítés megszüntetésével szintén drágábban termelnének – ha az autószerelő mindenkinek nyugtát ad és befizeti az áfát, a megemelkedett bevételre eső társasági- és helyi adót és még a segédet is bejelentve, maximálisan legálisan foglalkoztatja, akkor bizony kénytelen árat emelni, minimum az eddig a vevővel ki nem fizettetett 27%-os áfa erejéig. A kifehérítés tehát általános árszínvonal-emelkedést eredményezne különösen a szolgáltatások terén, ezt pedig a bérből is fizetésből élők is megéreznék, nem is kicsit, hiszen úgy emelkednének az árak, hogy ezzel egy időben sokuknak még a havi bevétele is jelentősen csökkenne.

Másik oldalról azonban elmondhatjuk, hogy mivel a költségvetésbe több adó és járulék érkezik be, végre lehetne adót csökkenteni – de vajon sor kerülne erre? Vagy halleluja, lenne még több pénz soha meg nem térülő nagyberuházásokra, stadionra, kisvasútra, olimpiára meg istállóra a várban? Vajon lenne-e annyi önmérséklet az államban, hogy a plusz pénzt nem költi el baromságokra (migránskampányra, soha el nem olvasott tanulmányokra), hanem igenis olyan irányba ruház be (pl. oktatás, egészségügy), amely hosszabb távon gazdaságunk további fellendülését eredményezheti? Van-e olyan balga a magyar, hogy elhiszi, majd azok a politikusok is kifehérednek, akik eddig láthatatlanok voltak a törvények számára, azok, akiknek eddig sem kellett tartaniuk sem adóellenőrzésektől, sem gazdasági vagy épp vagyon elleni bűncselekmények miatt indul büntető eljárásoktól? Akik eddig is annyi pénzt tettek zsebre, amennyit nem szégyelltek, mert a lebukás és bűnhődés esélye nulla?

Nagy az isten állatkertje, szokták mondani és biztosan mozgósítható milliónyi olyan magyar állampolgár, aki menetelne a korrupt politikusaink védelmében (szegényeket ok nélkül bántja Brüsszel, a migránsok, Gyurcsány, Soros, a CNN, stb.), de azért a többség számára igenis kétséges, hogy bármilyen kifehérítési kezdeményezés valójában nem az ő sanyargatását szolgálja-e, illetve annak nem az adóprésen még egyet tekerés a célja.

A trafikosok már megtanulták, hogy az online pénztár adatai alapján a kiugróan jó teljesítményű üzleteket (például a benzinkutaknál vagy a bevásárló központokban) simán be lehetett zárattatni idiótábbnál idiótább indokokra hivatkozva, úgy a kifehérítésre hivatkozva a jövő év derekán a piaci alapon működő vállalkozók nyakába is belezúdulhat a fekete leves a 100 ezer forintnál nagyobb áfa-tartalmú számlák tételes (online) lejelentési kötelezettsége miatt. Ki hiszi azt el, hogy a belső információkkal rendelkező csókosok majd nem használják fel ezeket az – egyébként üzleti titkot képező – információkat és nem lehetetleníthetik el a jobban teljesítőket, akár azok üzleti partnereinek, akár a teljes üzletük lenyúlásával? De még az is előfordulhat, hogy a beérkező adatok alapján politikusaink jogszabály segítségével újrafelosztanak (lásd dohánypiac) vagy államosítanak (tankönyvkiadás) egy-egy ágazatot szőröstől-bőröstől, ha úgy néz ki, nem azok profitálnak belőle, akiknek a kormány szerint kellene, és akik valójában megérdemelnék ezt. Nincs is annál szebb dolog, mint a gazdaság kifehérítésére hivatkozva még jobb, még kedvezőbb helyzetbe hozni a korrupt haverokat. Meg strómanokat.

politikusok_valaszainak_megoszlasa_karvalyokfoldje_blog_hu.pngÉrdeke tehát a kormánynak a gazdaságunk kifehérítése? Akkor, és csakis akkor, ha ez nem érinti negatívan a jelenlegi korrupciós pénzáramlást, illetve ha a haverokat a fehérítésre hivatkozással még kedvezőbb helyzetbe tudják hozni és ezáltal nemcsak a gazdaság kétharmadát, hanem akár a négyötödét is lerabolhatják.

„A szabályok egyszerűek: ők hazudnak nekünk, mint tudjuk, hogy hazudnak, ők pedig tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők hazudnak, de úgy tesznek, mintha nem hazudnának, mi pedig úgy, mintha elhinnénk, amit mondanak.”  (Elena Gorokhova)

 

És legyen szíves egyetlen újságíró se kérdőjelezze meg egyetlen politikus tisztességességét sem még azzal sem, hogy fényképeket mutogatnak neki, hátha úgy sikerül emlékeznie, mivel és kiével közlekedett egy vidéki lagziba oda-vissza. Ha pedig mégis elhangzik egy-egy kérdés, nem támad rögtön azzal a kedves közpénzből élő közhivatalnok, hogy leperli mindenkinek még a gatyáját is.

 

Kapcsolódó posztok:

Van olyan, hogy elfogadható korrupció?

Korrupció nélkül működésképtelen az országunk?

A béremelés az új rezsicsökkentés?

Mikor lesznek normális bérek hazánkban?

 

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!

süti beállítások módosítása