Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Karvalyok földje

Tarhálás a köbön

2018. január 03. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngVajon hány választópolgár hánykolódik álmatlanul éjszakánként attól félve, hogy a Fidesz nem lesz képes előteremteni a következő választásokra annyi pénzt, amennyi szükséges az újraválasztásához? Ők végre megnyugodhatnak, hiszen Orbán Viktor a menetrendszerűen járó több, mint kétmilliárdos állami támogatás mellett személyesen kuncsorog adományokért, sárga csekket is mellékelve. Szóval aki úgy hiszi, az ő adománya nélkül a kormánypárt képtelen lenne újrázni, az megnyugodhat és már postázhatja is a narancsos győzelemre szánt ezreket. És a közösségi finanszírozást új szintre léptetve még Soros ellen is küzdhet meg tarthatja egyben az országot, amely minden bizonnyal atomjaira esne szét jelenlegi miniszterelnökünk áldozatos tevékenysége nélkül.

Persze vannak olyanok, akik úgy gondolják, a pofátlanságnak is van teteje és aki lehetővé teszi saját magának és haverjainak a nagyüzemi lopást (közbeszerzéseknek, álláshalmozásoknak, kötvényüzleteknek, alapítványi buliknak, állami ingyenhiteleknek, méltatlanul elnyert pályázatoknak, támogatásoknak és egyebeknek álcázva a kitalicskázást), annak az a szép magyar átok is kijárna, miszerint a kevésbé tehetőseket így megvezetve kicsalt összeget bizony költse inkább gyógyszerre. Mert miért nem nyúlja le az általa személyesen teremtett friss oligarchákat? Adózzanak kedvenc pártjuknak és miniszterelnök-jelöltjüknek az államtól bezsebelt milliárdok minimum 1%-ával, a tao-ra is többet áldoznak. Bár ez utóbbi ugyebár az adófizetés helyett történik, az előző meg azért, hogy az elkövetkező időkben se kopjon fel az álluk és legyen továbbra is vaj a kenyérre és az állami pénzforrások se apadjanak el. Az pedig alapvetően a szégyen és gyalázat kategóriába tartozik, ha a pártfunkcionáriusok meg azok a sógorok, komák és jóbarátok, akik egy adott párt segítségével gazdagodnak, egy fillért sem csorgatnak vissza annak a szervezetnek, amelynek zászlaja alatt a hatalomba kerültek – talán ideje lenne pártvezetőt meg pártpénztárost cserélnie a tagságnak, hogy megszüntessék az „oroszlán társaság” (societas leonina) állapotot. És valami úton-módon megbüntessék azokat, akik kapzsisága és zsugorisága már az elképzelhetetlen mérték sávjába ért.

Azonban mindig vannak olyanok, akik élen járnak a talpnyalásban és buzgón az első szóra példát mutatnak és sokmilliós, alapvetően az anyapártjuknak köszönhető és az adófizetők finanszírozta jövedelmükből (meg a még inkább sok-sok milliós egyéb bevételeikből) gálánsan felajánlanak tízezer forintot. Ha azonban azt nézzük, milyen kicsi befektetéssel érhet el az adott, rakétasebességgel reagáló illető igen nagy profitot (még öt évre polgármesteri szék vagy egyéb zsíros funkció, rokonoknak-haveroknak állami megbízások, egyéb megtisztelő figyelem a látványos lojalitásért cserébe, stb.) akkor már csak azt nem értjük, a polgármesterek miért nem rohantak a sajtóhoz tömegével és nyilatkoztak, ők is, ők is. Plusz a tarháló levél aláírója, maga Orbán Viktor is kiállhatott volna és elmondhatta volna, személy szerint ő mennyit adományozott magánvagyonából pártja sikerének érdekében.

Attól azonban nem kell félnünk, hogy kevés tízezer forintos felajánlás fog érkezni a Fideszhez és emiatt Orbán Viktor tövig rágja a körmét, honnan lesz pénz a kampányára. Egyrészt már réges-régen gondoskodtak arról, hogy a királyi média csakis a Fideszt harsogja, mint jövő zálogát, ahogy az önkormányzati és egyéb ingyenes újságok és a stróman-univerzumban virágzó megyei lapok is a megfelelő irányba hozsannáznak. Az állami cégek – egyébként teljesen felesleges és pénzpazarló – reklámmegrendelései is fedezetet teremtenek ahhoz, hogy még véletlenül se kelljen aggódni a nyereségességért (lásd például a MÁV 8 oldalas hirdetését a Mészáros-féle lapokban), cserébe bármilyen színvonalon, de biztosan célba lehet juttatni és legfőképpen a pártkassza szempontjából ingyért a megfelelő embereket és pártszíneket éltető, agymosó üzeneteket. Magának a fideszes kormánynak az öntömjénezését is az adófizetők finanszírozzák, az egy fillérjébe sem kerül a pártnak, ahogy a nyugdíjasok Erzsébet-utalványos megvásárlását és a rezsicsökkentés fordulóinak vonzatát sem Orbán Viktor és baráti köre állja.

Bármi is a véleményünk, azt az egyet nem mondhatjuk, hogy olyan politikusaink vannak, akik a kicsit nem becsülik, hiszen képesek látványosan, a leghúzóbb nevüket is bedobni annak érdekében, hogy akár még a legcsóróbbaktól is kikönyörögjék az utolsó fillérjüket is, éppen csak kötelezően jegyzendő hadikölcsön kötvénnyel nem házalnak az ellenzék feletti harc sikerességéért és önnön bebetonozásukért. Már csak az a kérdés, hány olyan agyhalott, egybites szavazópolgár van, aki képes, és önnön jószántából odaadja saját keservesen megkeresett pénzét azért, hogy bizonyos személyek még további négy évig (vagy tovább) kontrollálatlanul rabolhassák le az országot.

 

 

süti beállítások módosítása