Presztízságak uralmunk szolgálatában
Vannak olyan területi a gazdaságunknak, amelyeket feltétlen hajtsunk rabigába (azaz tűzdeljük tele saját embereinkkel). Ilyen például a különféle költségvetési konstrukciókkal és adókedvezményekkel támogatott filmipar, verseny- és klubsport, és az olyan örök pártkifizető helyek, mind az állami tulajdonban lévő bankok (kedvező kamatozású hitelek még kedvezőbb visszafizetési feltételekkel, pénzmosási lehetőség, stb.), a nagy állami közmű- és egyéb vállalatok, valamint az állami szerencsejáték cég (lottók, totók, kaszinók, szponzorálási pénzek és utólag visszaellenőrizhetetlen nyeremények). Ezeken a területeken működő intézményeknél különösen fontos posztok várnak betöltésre a választási sikerünk után, az új vezetők pedig nagyszerű szolgálatot tehetnek mind országunk hírnevének, mind a pénztárcáknak.
A kinevezéseknek természetesen nem feltétele, hogy aki helyzetbe kerül, annak bármilyen szinten is legyen szakmai ismerete, netalán vezetői tapasztalata. Labdarugóból nyugodtan lehet koncessziós cég igazgatója, ahogy a sportszövetségek és sportklubok élére is kerülhetnek politikusok még akkor is, ha egyetlen sportági szabályt sem ismernek és a sportággal is még csak tévé képernyőjén keresztül ismerkedtek. A szakmai kompetencia nem feltétlen követelménye rendszerünknek, annál inkább a lojalitás és az utasítások kérdés és szemrebbenés nélküli végrehajtása.
Pénzmosásra minden szinten szükség van
Amíg a korrupció elszigetelt és üldözött cselekmény, addig minden résztvevő egyénileg kénytelen megoldani azt, hogyan mossa tisztára a feketén szerzett millióit. A korrupció állami intézményesítésével azonban új időszámításba lépünk fehérítés-ügyileg, hiszen ha valakinek legfőbb szintről van jóváhagyása milliárdok lenyúlására, akkor azt sem üldözhetjük, ahogy ez a pénzmennyiség patyolat tisztává válik. Különben hogyan tudnánk létrehozni az új, számunkra lojális nemzeti burzsoáziát? Éppen ezért nemcsak a pénzszerzési lehetőséget kell biztosítanunk (állami megbízások, koncessziók, stb.) hanem azt is, hogy a pénz a strómanoktól a jogos tulajdonosokhoz, azaz a politikusokhoz kerüljön és előbb vagy utóbb legálisan szerzett vagyontárgyakban materializálódjon.
A közpénzlopási és a tisztára mosási tevékenység azonban komoly infrastruktúrát igényel – mivel továbbra is Európa közepén élünk és még mindig nem egy banánköztársaságban, a korrupciós pénzek nem landolhatnak csak úgy simán a magánszámlákon. A tisztára mosáshoz szükségünk van egy-két kiváló és igen konstruktívan gondolkodó pénzügyi szakemberre, ügyvédekre, könyvvizsgálókra, megbízható strómanokra és offshore cégekre is, amennyiben szeretnénk, hogy a saját és családtagjaink, valamint haverjaink neve mindvégig tiszta maradjon. Különben bármelyik, a magánvagyonokat firtató újságírói-oknyomozói kérdésre hogyan mernénk teljes őszinteséggel azt válaszolni, kérem, mi mindig is szegények voltunk és most sem vagyunk gazdagok? Ezt csak akkor tehetjük meg, ha biztosak vagyunk abban, hogy a pénzkiviteli útvonalaink nyomát korrekten elfedtük és a helyettünk látványosan gazdagodók szája sem jár el, valamint az is megoldott, hogy a számunkra alkalmas időpontban ténylegesen is mi rendelkezhessünk az offshore cégek és a strómanok segítségével lenyúlt pénzekkel, ingatlanokkal, értékpapírokkal vagy egyéb vagyontárgyakkal (jacht, versenylovak, drága autók, stb.). Ami viszont még ennél is sokkal nehezebb az az, hogy közeli rokonainkat és barátainkat látványos önmérsékletre bírjuk – és ez az, amely területen garantáltan kudarcok sorozata ér bennünket, bármennyire is felkészültnek hisszük magunkat. Nem érhet minket meglepetésként, ha bizalmi embereink többmilliós órákat hordanak, többszázezres táskákat lóbálnak, gyerekeiket méregdrága külföldi magánegyetemeken taníttatják, hétvégén helikopterrel látogatnak vidéki lagziba, netalán milliós koffereket húznak maguk után a repülőtéren épp valamilyen tengerentúli luxus üdülőtelep felé tartva, mert már megunták a nyugdíjas védőnő édesanyjuk földjén épült vadászkastélyukat. Természetesen mindezt kizárólag közszolga-fizetésükből finanszírozva.
Sőt, az sem érhet minket derült égből villámcsapásként ha kiderül, bizalmi embereink úgy biztosítanak előnyt másoknak, hogy cserébe konkrét összegű hálát várnak például a vállalkozási díj bizonyos százalékának visszajuttatásának, politikusi rezidenciák potom áron megépítésének, bővítésének, bebútorozásának netalán állagmegóvásának, a kedvenc focicsapatuk támogatásának, gyermekük külföldi taníttatásának finanszírozásának, vagy egyéb más formájában, amire épp kedvük szottyan. És igen, nemcsak nekünk, hanem nekik is szükségük van központilag kiépített pénzmosási infrastruktúrára.
Mások vagyonának osztogatása
Nemcsak a már meglévő állami javakat osztogathatjuk szét híveink között, hanem új elemeket is könnyedén partiba vonhatunk ha megfelelő kreatívságról teszünk tanúbizonyságot. Ehhez vegyük igénybe az adóhivatalunk segítségét különösen akkor, ha már az összes adóbevallás elektronikus és kiépítettük az online pénztár-, fuvarkövetési valamint számlázási rendszert is. Ebben az esetben az összes hazánkban működő gazdasági társaságról naprakész információink vannak, akár teljes mélységben, minden egyes ügyletükre lebontva. Tudjuk meg az adóhivatal szakembereitől, hogy egy adott gazdasági szektorban vagy egy adott földrajzi területen kik teljesítenek a legjobban, kik dolgoznak a legnagyobb jövedelmezőséggel, vagy éppen hol találhatók a legforgalmasabb üzletek. Melyik a legmenőbb építőanyag kereskedés, látványpékség vagy trafik a városban, netalán melyik festékbolt adja el a legtöbb festéket? Csak egy mozdulat, és már minden adat a birtokunkban van. Ha pedig rendelkezésünkre állnak a pontos helyszínek és cégnevek, nincs más dolgunk, mint megfelelő nyomást gyakorolva a mi pártfogoltjainkkal potom áron felvásároltatni az elirigyelt vállalkozások tulajdonrészeit. Vagy szimplán csak hatósági ellenőrzésekkel, ilyen-olyan ok miatti bezárásokkal kivéreztetjük a figyelmünkre érdemes cégeket.
Különösen kifizetődő ehhez a taktikához folyamodnunk akkor, amikor speciális szakértelmet igénylő területről van szó (például hitelesítések, akkreditálások, megfelelőségi bizonyítványok kiadása, stb.) és csak egy-két hazai cég rendelkezik ezen tevékenységek elvégzéséhez szükséges tudással és referenciával. Ha magas profitrátával dolgozó vállalkozásról van szó, elegendő beültetnünk a saját emberünket a tulajdonosok közé és már hozhatunk is olyan törvényt, mely szerint ennek az egyetlen piaci szereplőnek a szolgáltatását köteles mindenki igénybe venni. Azt pedig már mi dönthetjük el, hogy személy szerint melyik vazallusunk lesz mindennek a haszonélvezője, azaz ki hitelesítheti-működtetheti az ország összes pénztárgépét vagy ki minősítheti megfelelőnek a számlázó vagy netalán a szerencsejátékiparban használatos szoftvereket.
Az ilyen osztogatás számunkra igen kedvezményes árú, hiszen egy számunkra közömbös szereplő vagyonát játsszuk át egy számunkra sokkal kedvesebb szereplőnek. Azaz valójában semmibe sem kerül, hacsak nem számítunk olyan elhanyagolható és nem a mi büdzsénket érintő költségeket, mint a személyre szabott jogalkotás, netalán az adóhivatal számítógépes kapacitás használatának óradíja.
Folytatjuk ...
