Ha a kormányunk sok-sok milliárdos beruházásként megépítené nekünk a nemzetellenes szellem vasútját (nehogy már csak a szocialista szellemnek járjon ilyen), mivel ijesztgetnék a magyar választókat? Valószínűleg nem a Kaszás és nem is a Láncfűrészes Gyilkos hozná ránk, gyanútlan és védtelen magyarokra a frászt hanem olyan fenyegető lények villannának elő a sötétből, mint a lángoló szemű migránsok (azok közül is a legveszélyesebb, a kerekesszékes példány), Soros György (hány éves is? majd járókerettel püföli a gyanútlan látogatókat), a média (lesből Rolex órát fotózó paparazzo meg strómanügyeket firtató oknyomozó újságíró), Brüsszelről már ne beszéljünk. Hogy ez utóbbit ki vagy mi személyesítené meg, extra kreativitást igényel, hiszen az uniós vezetőket a honfitársaink 90%-a még akkor sem ismerné fel, ha a lábukra lépnének (így maximum Józsi bácsi a szomszédból hatást kelthetnék, az üzenet meg nem menne át), de a pénzcsapok elzárását meg egyéb szankciókat javaslókat sem lenne egyszerű félelemkeltően ábrázolni úgy, hogy legalább az azeri baltás gyilkos szintjét megüssék. Legalábbis az átlagpolgár szemében, mert a kormányunknak tudvalevőleg más a preferenciája. Kaphatna még külön termet a kanyarós román és a terhet jelentő romániai magyar cigány is, de arra ne számítsunk, hogy az évente cirka 32 ezer ember halálát feleslegesen okozó egészségügy vezetői mint tömeggyilkosok képeit velőtrázó sikolyok kísérik egy jól ütemezett kanyarban.

Kormányunknak azonban nemcsak saját propagandistáira kellene támaszkodnia a szellemvasút berendezésénél, hanem ötleteket szerezhetnének a legújabb Publicus-felmérésből is. Mert mitől is félünk mi, magyarok? És mivel kell minket hatásosan riogatni annak érdekében, hogy rohanjunk szavazni egyszemélyi megmentőnkre, a legnagyobb hazafira, a jövőnk zálogára? Az idézett felmérés szerint félünk:

• a nemzetközi kibertámadástól. A magyarok 74%-a már fél is ettől, köszönhetően egyrészt Hollywoodnak, másrészt az olyan híreknek, mint a legutóbbi világméretű kibertámadások, amelyek hazánkban is okoztak károkat. Kormányunk és az állami-önkormányzati beszállítók azonban mindent megtesznek, hogy ne kelljen megtámadni az országot, simán magunktól odaadunk bármilyen adatot, legyen az a vizes VB wifi rendszere vagy a BKK webshopja. Felelős persze nincs, ha pedig valaki felfedi a gubancot, már számíthat is a TEK-re, a rabosításra meg arra, hogy állami-önkormányzati cégek vezetői napi szinten megrágalmazzák mindennel, ami szembe jön. Az, hogy a magyarok ötöde még sohasem netezett, még misztikusabbá és megfoghatatlanná teszi a rettegést, az ismeretlen hacker szemüveges, hajlott hátú, billentyűzettel csapkodó sztereotípiájával együtt, aminek ugyebár nem tipikus példányai az orosz kormányzati hackerek, akik manipulálták az amerikai elnökválasztást is.

• az ország határain kívülről érkező járványtól. Honfitársaink 70%-a ezt teljesen jogos félelemnek tartja, ha pedig számításba vesszük a magyar egészségügy állapotát, az a csoda, hogy ez az arány nincs valahol 90% körül. Mert az az intézményrendszer, ahol az orvosok meg ápolók többsége régen külföldön dolgozik, egy laborvizsgálat elvégzésére meg akár egy hónapit is kell várni, nem igazán lehet felkészülve egy gyors, például a budapesti reptérre érkező repülőnyi fertőzött és pár óra alatt a szélrózsa minden irányába szétszéledő utas által okozott járványra. Mert papíron jól mutatnak a vészhelyzeti intézkedési tervek, a gyakorlatban azonban ehhez végrehajtói állományra lenne szükség, az meg nem nagyon van még akkor sem, ha a nyugdíjas orvosokat is haptákba állítja a rendszer.

• a nagy létszámú menekültáradattól. A magyarok 61%-a fél ettől, bár a többségük valószínűleg nem gondolja végig, hogyan is zajlana le egy ilyen? Mert az, hogy az ideérkezettek cirka egy nap után olajra lépnének, az biztos. A zsigeri idegengyűlölet, a mindent elsöprő keresztényi utálat, a rendészeti szervek bánásmódja hazánkat mindenné teszik, csak kedvelt célállomássá nem, viszont nagyszerűen lehet velünk riogatni bárkit, „etessen meg téged egy magyar rendőr” akár életveszélyes fenyegetés lehet, hiszen amelyik rendszer (és annak baráti vállalkozója) még a sajátjait is fertőzött szendviccsel eteti, attól mire számíthat egy idegen? Azonnali szalmonella általi halálra?

• az orosz befolyás komoly megerősödésétől. Az orosz medvének (és a hackereknek, mafiatagoknak, kémeknek) tényleg kijárna egy külön terem a nemzetellenes szellemvasuton, nem véletlen tart a befolyás-növekedéstől a magyarok 52%-a. Putyin talpának nyalogatása, rendszerének agyba-főbe dicsérése sem használ a közhangulatnak, ahogy az sem, hogy az orosz cégek selejt munkája (lásd pl. metrófelújítás) előre vetíti jövőnket olyan nagyberuházással összefüggésben (Paks-II), amely nemcsak túlárazott, előnytelen és szükségtelen, hanem egy mozdulattal az egész magyarságot kiirthatja, kivéve persze azokat, akik már Londonban meg a német Alpokban mosogatnak. Egy alaposan összehangolt terroristatámadás is nehezen okozhatna annyi problémát, mint egy apró hiba miatt túlmelegedő atomreaktor. Papíron lehet magyarázni, soha jobb befektetés, a gyakorlatban azonban ha egy patkószög miatt egy háború elveszhet, akkor mit okozhat egy kis mérnöki tervezési vagy üzemeltetési figyelmetlenség? A Publicius sajnos nem kérdezte meg az atomerőmű bővítést, mint félelemgeneráló tényezőt, pedig lehet, hogy nem ártott volna.

• terrortámadástól. A magyarok 49%-a fél egy esetleges terrortámadástól, ami lehetne több is, de lehetne kevesebb is. Egyrészt lehetne több, mivel mire számítson egy olyan ország, amely egyszerre törleszkedik Iránhoz, Izraelhez és Törökországhoz? Mindegyiknek annyi az ellenlábasa, mint égen a csillag, valamelyik itteni érdekeltségük is sok terrorszervezet szemét szúrhatja, olyanokét is, akik nem a legnagyobb terrorszervezetekhez tartoznak. Ezt a rizikót saját kormányunk hozza fejünkre a hintapolitikájával, tetézve az alap terrorista veszélyt és a simán csak hibbant, utólag terroristának bélyegzett, valójában egyszerűen csak elmebetegek által tervezett-kivitelezett akciókat. Abban azonban még reménykedhetünk, a nagy terrorista szervezetek a demokrácia bástyáinak legfájóbb pontjaira akarnak lecsapni, így mi, az illiberális állam valójában nem vagyunk veszélyben. Mi nem akarunk sem itthon, sem máshol demokráciát, bárkivel kereskedünk bármivel, ha megkeres minket és miniszterelnökünk bármikor leül egy asztalhoz terroristáknak pénzt mosó FBI-kereste személlyel és a letelepedési kötvényeinket meg vízumainkat is gálánsan osztogatjuk komolyabb nemzetbiztonsági ellenőrzés nélkül. Kinek is lenne érdeke ezek után megtámadni minket? Ahogy annak idején Carlos tarthatta a szülinapját magyar szállodában, úgy ma is vannak diplomáciai kiskapuink.

• szándékosan elterjesztett járványtól. A megkérdezettek 38%-a hiszi, inkább valószínű, hogy bekövetkezik mint az, hogy nem. Azt már dr. Bubó óta tudjuk, nem érdemes elterjesztenünk csak azért egy ragályt, hogy legyen mit később megfékezni, így reménykedhetünk, hazai „szakemberek” nem is tesznek ilyet, márcsak azért sem, mert élénken él még emlékezetükben Romhányi örökérvényű tanácsa. Az isten állatkertje azonban nagy, az önjelölt megmentők pedig igen kreatívak lehetnek saját dicsőségük beteljesítése érdekében (Hollywood pedig ötleteket is ad tonnaszámra, ha saját nem lenne) és ugyebár dr. Bubó is megmondta, "jó, ha minél többen kapják meg a bajt, mert annál nagyobb lehet a gyógyultak száma." Reménykedjünk, a szándékosan elterjesztett járványnak (ha bekövetkezik ez az esemény) lesz ellenszere is és nemcsak a gazdagok és kormánybarátok jutnak majd hozzá.

• Magyarország komoly elszigetelődése Európában. A magyarok 34% ezt esélyesnek tartja, ez pedig nem jó hír, hiszen ez azt jelenti, hogy a választók egyharmada hiszi, Orbán Viktor kivezeti az Unióból országunkat, ez pedig együtt jár majd a pénzcsapok elzárásával, az uniós előnyöket kihasználó nemzetközi tőke kivonulásával (ahogy Londont is hagyják el a cégek) és a külföldi munkalehetőségek beszűkülésével. Ha pedig az elszigetelődés vasfüggöny formájában tárgyiasul is, a félelmet jogosnak nyilváníthatjuk.

• rakétatámadástól Észak-Korea részéről. Már a kérdés feltevése is kérdést generál, vajon milyen indíttatásból tette be bárki a kérdéssorba? Valószínűleg azért, hogy kiszűrjék azokat, akiknek mindegy, mitől rettegnek, csak retteghessenek. Mert egyrészt abban hinni, hogy Észak-Korea pont minket pécéz ki célpontnak, amikor ott vannak neki a közeli, sokkal könnyebben eltalálható szomszédok is, ha már öngyilkos vagizásra szánja el magát a nagyvezérük, elég nagy egóról tanúskodik meg arról, hogy elhisszük, Észak-Koreában vannak olyan térképek, amelyeken Magyarország értelmezhető méretű. Ezen kívül a félelemhez még szükséges az a feltételezés is, miszerint Észak-Korea rendelkezik olyan technológiával, amely segítségével el is talál minket, bár lehet, hogy ez a 11% szimplán csak attól fél, hogy a másnak szánt rakéta éppen itt esik le.

A „mindenki elmegy” mint félelem sajnos nem szerepelt a kérdések között, ám jelzés értékű, hogy a menekültek érkezésénél (39%) nagyobb problémának látják a megkérdezettek a külföldre vándorlást (54%).  Igaz, a Fidesz-szavazók körében többen vannak, akik a migránsokat tekintik nagyobb problémának (60% 34% ellenében), de ők valószínűleg nem szorultak mostanában sem szakipari munkára (autószerelés, kisebb építőipari munkák, stb.), nem látogattak meg egyetlen egészségügyi intézményt sem, nem jártak a Balatonnál és csak olyan üzletben vásárolakt mostanában, ahol még volt elegendő mennyiségű kiszolgáló személyzet. A Fidesz-szavazók többsége ezen felmérés szerint nem igazán aggódik a gazdaságunk teljesítménye miatt, nekik bőven elég gond a nemlétező migráns – és igen, nekik szól a kormánypropaganda minden egyes plakátja, reklámfilmje, újsághirdetése és kormányzati közleménye. A gazdasági-pénzügyi analfabéták meg az agórafóbiások hite még érthető, de a többek valószínűleg akkor sem látnák be, milyen hajóban ülnek, ha már a gépházból lángok csapnának az égig. És ők azok, akikre Orbán bizton számíthat a következő választáson is, mert természetesen a határon túli magyaroknak, akik ingyen látogatói jegyet is kaphatnak erre a különleges, igazi magyar szellemvasútra, miközben az adófizetők igen nagy árat fizetnek minden egyes menetért.

A nemzetellenes szellem vasútja – haladva a korral – lehetne akár interaktív is, például bárki hajánál fogva földre ránthatná a síppal a rendszert térdre kényszeríteni akaró lányt, gombnyomással rácsot emelhetne bármelyik általa tetszőlegesen választott civil aktivista vagy szervezet elé és nyugodtan lelőhetne önhatalmúan kóbornak minősített bármilyen drága törzskönyvezett fajtatiszta kutyát akkor is, ha az a gazdájától egy méterre lenne. Lehetne buzogánnyal fejbeverés is, kimondottan kockásingesekre célozva, de a lakosság többsége nem idegenkedne az interaktív migránsvadászattól és veréstől sem, nem feltétlen migráns áldozattal. Külön kutricája lehetne a Népszabadság máglyára vetésének, a kormányhűségtől idegenkedő honlapok lefagyasztásának és bizonyára nagy sikernek örvendene bármelyik ellenzéki hímnemű politikus fényképének meleg társkereső oldalra egy mozdulattal beilleszthetősége is, extrának mehetne a kisminkelt-női ruhás változat, valamint melegbárba vagy másik férfinak az ölelésébe photoshoppolás lehetősége is.

Kellene még egy VIP-nyitvatartás is, hogy a fideszes káderek is nyugodtan élvezhessék a szellemvasutat és ne kelljen még véletlenül se nekik a pórnép közé keveredniük. Nekik külön szekció is létesülhetne olyan személyekkel, akiket csak ők ismernek, és akiktől rettegnek – jöhetne a homályból fel-felbukkanó ismeretlen nemzetközi és hazai természet- meg jogvédő, az agresszív parlamenti tévériporter, a lebukott fideszes korrupt politikus, a magát verni nem hagyó nő, az ellenzéki szavazó és ne felejtsünk el az olyan tűzokádó nagysárkányokat sem, mint Merkel vagy Macron és a korruptakat kiátkozással fenyegető pápa is ott ülhetne impozáns méretű trónusán, mutatóujját fenyegetve mozgatva. Arról, hogy miniszterelnökünk mitől retteghet a legjobban, részletesen itt.

És mennyi legyen a belépő? Természetesen csak jelképes, hiszen már régen kifizettük az egészet úgy, ahogy van. A felszabaduló plakáthelyeken pedig mehetne az össznépi tájékoztatást biztosító közérdekű reklám, irány a felszabadult szórakozás fellegvára, a nemzetellenes szellem vasútja, ahol a magyarok a kedvenc szórakozása, a kormányzat által gerjesztett rettegés szabadon kiélhető.

„Csak egyszer utaztam a szellemvasúton
De nem is tagadom le a csalódást
Csúf mese volt csak minden a falakon
Mást vártam, mint a mi a valóság

Nem utazom többé a szellemvasúton
Biztos, hogy sosem válik hobbimmá
A szellemeket látni én ingyen sem akarom
Főleg nem, hogy jegyet is én vegyek rá.”

(Bergendy együttes – Demjén Ferenc, 1975)