Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Karvalyok földje

Orbán Viktornak van megoldása a munkaerőhiányra!

2016. augusztus 26. - Karvalyok Földje

 

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngKérdés, mire megyünk vele.

Ma már nincs ember, aki leszedje az almát meg a körtét, de a barack, a málna, az eper, a paradicsom meg az uborka is ott rohad, ahol van, és csak a zöldség-gyümölcs ágazatból vagy 50-80 ezer ember hiányzik. De a Balatonon sem álltak sorban munkáért olyanok, akik alkalmasak is a vendéglátásban dolgozni.

És miniszterelnökünk szerint mi a megoldás?

„(…) Európában bevándorlással meg migránsokkal akarják megoldani a munkaerőhiányt, mert csak egy napig terjed a horizontjuk” (Orbán Viktor)

És meddig terjed a mi kormányfőnk horizontja?

„Több gyermekre, erősebb családokra van szükség, mert “ha majd több gyermek születik, akkor többen fogunk dolgozni Magyarországon” – mondta a kormányfő a munkaerőhiánnyal kapcsolatban.” (hirado.hu)

Kétséges, hogy az akut munkaerőhiánnyal küzdő vállalkozások vezetőit, tulajdonosait vigasztalná Orbán Viktor horizontja és örömtáncot lejtenének, végre van megoldás problémájukra, de legalább most már minden magyar nő és férfi elé ki van tűzve a feladat: gyereket kell csinálni, mert ha több gyerek születik, akkor majd többen is fogunk dolgozni kicsiny kis hazánkban. Ez ennyire egyszerű, legalábbis kormánykommunikáció szintjén. A többi mind csak gáncsoskodás és a nemzetietlenkedés.

Az utódok sorozatgyártása azonban nem olyan egyszerű, mint ahogy az a parlamentből és a felső tízezer perspektívájából látszik:

 

  1. eltevedtunk_hu.jpgElőször is kell hozzá partner, mert ez az a projekt, ami egyedül nem megy. Vagyis állami támogatással, mesterséges megtermékenyítéssel, béranyaság engedélyezésével, stb. menne, hogy az egyedülállók is tudjanak és merjenek is gyereket vállalni, de konzervatív kormányunk az ilyen formációkat ugyebár nem támogatja. Rajtuk kívül ott vannak még a melegek is (egyes becslések 10% körülire taksálják a részarányukat), de vezetőink az ő családalapításukat és gyermekvállalásukat sem támogatja. Sőt, tűzzel-vassal akadályozza, bár nem igazán érthető, miért, mert a kereszténységre hivatkozás Európa több országát nézve nem igazán elfogadható érv, inkább csak „jobb ötletünk nincs, miért fekszünk keresztbe” megoldás, nehogy már más (is) jól érezze magát.

Ráadásul a fiatalok egyre később adják családalapításra a fejüket. Lehet szidni a tücsök-életmódot, de amíg nincs biztos egzisztencia (végzettség, lakás, autó, tuti munkahely) és megfelelő partner, addig a többség nem vág bele az utódgyártásba még akkor sem, ha kormányunk erre felszólítja. És nem azért, mert polgári engedetlenségi mozgalom titkos tagjai, hanem mert nem ment el az eszük.

  1. A későbbiek során munkára fogható szaporulathoz az is kell, hogy a szülők itthon neveljék fel a gyermekeiket, ám a ma bevándorlóként más országokban dolgozó, családalapítási korban lévő fiatalok nem itthon szülnek és járatják iskolába a gyerekeiket. Igen, kormányunk nemcsak a kivándorolt minimum 600 ezer emberről mondott le, hanem az ő utódaikról is, az itthon lévők pedig ekkora kieső gyermekszámról akkor sem tudnak gondoskodni, ha a gólyát odaszögezik a kéményükre. Az pedig, hogy statisztikailag a külföldön született gyermekek is beleszámoljuk a magyarok gyarapodásába, elég félrevezető, pláne akkor, ha ezek a külföldön szocializálódó gyerekek soha nem fognak Magyarországon lakni és dolgozni.

 

  1. Nemcsak szülni kell, hanem felnevelni is. Ehhez pedig az is kell, hogy a szülők tudják, ehhez minden támogatást meg is kapnak a kiváló egészségügytől a korszerű és ingyenes oktatáson keresztül egészen a szociális hálóig. Mert amíg a kormányunk álláspontja az, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyen”, addig csak úgy vállalhat gyereket egy felelősségteljes polgár, ha tudja, vagy 100%-osan munkaképes lesz a gyermeke minimum 20 éves koráig, vagy annyit keres, hogy olyan biztosítást tud fizetni, amely biztosítja, az ő kiesése esetén se halljon éhen a család. Nem véletlen, hogy vannak olyan országok, ahol a nagy gyerekszám a gazdagság jelképe, nem pedig a szegénységé – egy gyerek felnevelése és útba indítása (például felsőfokú végzettség biztosítása) igenis sokba kerül, ezzel kormányfőnk is tisztában lehet, ha ő fizette gyermekeinek taníttatását.

 

  1. Azt is el kell érni, hogy a megszületett gyerekek és a szüleik itthon maradjanak és jobb élet reményébe ne költözzenek el hazánkból – például azért, mert külföldön magasabb szintű oktatásban részesülhet a gyermekük vagy netalán az egészségügy sem olyan gáz, mint az itthoni.

 

  1. Ha egy nő egyfolytában szül, akkor az bizony kiesik a munkaerőpiacról, hacsak nem adja bölcsödébe az összes gyerekét, vagy nem fizet meg olyan bébiszittert, aki teljes munkaidőben a kicsik mellett van. A sok gyerek átrendezi a társadalom munkaerőigényét is (a bölcsődékbe, óvodákba, az iskolákba és az egészségügybe is kell plusz munkaerő), miközben azzal sem lehet számolni, hogy a gyerekek soha nem lesznek betegek (azaz anyukájuk 100%-os munkavállaló). Ott vannak még a szünetek is, amikor gondoskodni kell a csemeték szakszerű elhelyezéséről és az egészségügynek is fel kell készülnie a megnövekedett gyermekszámra. Vajon a kormányunk tagjainak is beletelik három hónapba, mire egy szakrendelésre bejutnak a gyermekükkel? És még további két-három hónapba, mire a kórházba is befeküdhetnek kivizsgálásra? A mai viszonyokat nézve úgy akar a kormány egy rakás gyereket, hogy a meglévők ellátására sincs normális infrastruktúra, a bővítés akadálya meg megint csak a munkaerőhiány (a pénzről ne beszéljünk, mert ha már végre lesz minden falunak stadionja, akkor sor kerülhet talán a kórházakra és iskolákra is).

 

  1. Bármilyen kedvező is a csillagok állása, a felszólításra legyártott gyerekeknek kell vagy kilenc hónap, mire megszületnek (ha az első próbálkozás nem jön össze, akkor több), aztán még vagy 18-20 év, mire legalább egy részük megjelenik a munkaerőpiacon. Persze a folyamatot lehet siettetni, például erőszakosan szakmunkássá nevelni a felcseperedettek jó részét, de ők is leghamarabb 17 évesen lépnek be a munka világába, ráadásul meglehetősen korlátozott szakismeretekkel. Egy munkaerőpiac azonban nem csak szakikból áll, így ha a jelenlegi orvos- meg informatikushiányt akarja a kormány új gyerekekkel pótolni, ahhoz legalább 25-30 év kell. Addig meg abból kell az országnak gazdálkodnia, ami van.

 

  1. Minderről Orbán Viktor sem az érintett nőket, sem a szintén érintett férfiakat nem kérdezte meg. Lehet állami parancsra szülni? Volt már ilyen a történelemben, tehát a válasz, igen, lehet. Be lehet tiltani az abortuszt, hogy a nem szándékolt gyerekek is megszülessenek? Igen, lehet, erre is van példa, a Ratkó-korszak gyerekei éppen most mennek nyugdíjba. El lehet érni, hogy még a bűncselekményből származó gyerekek is világra jöjjenek? Igen, el lehet. Más kérdés, hogy egy humánus elveket valló társadalom ilyenre nem kényszerít senkit sem.

 

Amióta a Fidesz hatalmon van, azóta ötletel, hogyan is lehetne több gyerek. 2010-ben még hivatalosan több mint tízmillióan voltunk (10.014 fő), 2016 január elsején már csak 9,83 millióan, tehát amióta Orbán Viktor hatalmon van, 184 ezerrel vagyunk kevesebben, ebben nincsenek benne az emigráltak. A 2009-es születésszámot (96.442 élveszületés) azóta sem sikerült elérni, a 2015-ös „csúccsal” (91 690 gyerek) sem dicsekedhet kormányzó pártunk. És ebben benne vannak a külföldön születettek is, ráadásul úgy, hogy a tapasztalatok szerint az emigrációban nagyobb a magyar nők szülési hajlandósága.

Orbán Viktornak tehát valójában nincs megoldása a jelenlegi munkaerőhiányra, az általa reklámozott irány pedig nem hoz Kánaánt hazánkba. Már csak keresztbe kell tennie az ujjait és reménykednie, a bevándorló- és migránsellenes szólamok nem torkollnak olyan szintű idegenellenességbe, ami olyan komoly humán erőforrás problémákat okoz, ami miatt egész gazdaságunk teljesítőképességét a béka feneke alá süllyeszti és azok a munkáltatók is elmenekülnek tőlünk, akik eddig még úgy-ahogy tartották magukat.

Az azonban kiderült, a felső tízezer mindenek feletti támogatása nem lehet megoldása sem a munkaerőhiánynak, sem pedig annak, hogy hazánk lakossága folyamatosan csökken és évente egy-egy városnyi polgárral kevesebben vagyunk. És azt is be kell látnunk, a frissen állampolgárságot kapott 800 ezer határainkon túli magyar sem tiporja egymás lábát, hogy Magyarországon vállaljon munkát, vagy netalán magyarhonba szüljön gyereket. Egyelőre úgy néz ki, mindenütt jobb, mint Magyarországon.

És azzal is szembe kell néznie a kormánynak, hogy a munkaerőhiány árfelhajtó hatása a 2018-as választásokra akár már jelentős is lehet – így aztán jöhet a rezsicsökkentés, állami szférában béremelés és nyugdíjkompenzáció, hogy az emberek elhiggyék, jó nekik és hajlandóak legyenek megveregetni a Fidesz-KDNP vállát, csak így tovább, helyes az az út, amelyen járunk, ha pedig minden kötél szakad, a hitelfelvétel sem ördögtől való, kell Paksra meg az olimpiára, a végén pedig már arra is, hogy a költségvetés tudja finanszírozni az olyan folyó kiadásokat, mint a másfél millió államból élő alkalmazott bére és a kétmillió nyugdíjas nyugdíja. Eközben a vállalkozások beledöglenek az egyre nagyobb adó- és adminisztrációs terhekbe, csak hogy legyen miből pénzelni ezeket a sehova sem vezető, demagóg és működésképtelen gazdasági elképzeléseket.

Ha pedig minden kötél szakad, jöhetnek újra az építőtáborok meg az őszi egyhetes alma- és szőlőszüret diákokkal.

 

Kapcsolódó poszt:

Vajon mi kell ahhoz, hogy Orbán Viktor feladja?

 

  Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!

 

süti beállítások módosítása