Miközben Orbán Viktor a bevándorlók elleni zéró toleranciájával példát mutatva masszív idegengyűlöletre sarkallja hazánk apraját és nagyját, a kormány pragmatikusabban gondolkodó része suttogva bevallja, hogy egyedül nem megy, míg a hangosabbjai csak mantrázzák, „a kormány nem tervezi, hogy külföldről szállítson munkaerőt az országba”. Sőt, a migráció maga a méreg és „Magyarországnak egyetlen migránsra sincs szüksége. Mert nélkülük is tud működni a gazdaság, fenn tudja magát tartani a népesség”.

Hogyan máshogyan is nyilatkozna egy büszke honfi, aki tudja, a magyarok is egykoron méregként érkeztek a Kárpát-medencébe, és csak azért nem mienk ma Augsburg, mert ott azt mondták, „ne tovább, migránsok takarodj”? Vagy méreg minden kun, besenyő, sváb leszármazott, ahogy az összes roma is? Építsünk egy új vasfüggönyt, aztán senki se be, mert egyedül is tudunk megfelelő mennyiségben és minőségben szaporodni? A gond csak az, hogy lassan már minden családalapító korú polgártársunk úgy gondolja, idegenhonban van a jövője. Ott, ahol befogadják a bevándorlót, ha dolgozni akar és nem utálják óriásplakátokon meg minden egyes híradóban a közszolgálati tévében.

Igaz, 2001-ben kormányfőnk még önmaga is úgy gondolta, kicsiny hazánkban akár 14 millióan is elférnénk:

„Hogyha fent akarjuk tartani a gyors gazdasági növekedést Magyarországon, ehhez 10 millió magyar nem elég, a soron következő néhány évben be kell fogadnunk néhány millió embert munkaerőként a szomszédos országokból. Több mint 4 millió magyar él a határokon túl, fontos, hogy olyan országot teremtsünk, amely vonzó a régióban.” (Orbán Viktor)

A gond ezzel a tervvel csak az, hogy nem sikerül az istennek sem megvalósítani – hiszen eddig már vagy nyolcszázezer határainkon túli magyar (vagy magáról ezt állító) avanzsált friss magyar állampolgárrá, de egyelőre úgy néz ki (legalábbis a statisztikák nem mutatnak más tendenciát), hogy a vonzóság körül némi hiba van, mert ők sem akarnak ebben az országban sem dolgozni, sem adót fizetni. Viszont ez még nem tartja őket vissza attól, hogy ősszel ők is szavazzanak arról, nem kívánnak bevándorlókat Magyarországra és egyes politikusok szerint nélkülük a kvótanépszavazás nem is lesz érvényes, tehát nagy az esélye, hogy így vagy úgy, de a levélszavazatok határidőre beérkeznek majd. És mire számíthatnak azok, akik itthon vannak még, és finanszírozzák a „mindennek mondható, csak vonzónak nem” rendszerünket? Azok, akik maguk sem akarnak idejönni majd megszavazzák, hogy más se jöhessen. Szuper.

„Egy hiba nem szűnik meg hibának lenni csak azért, mert jogszabályba foglalták.” (E.A. Bucchianeri)

Igen ám, de. Sokkal nagyobb a bevándorlós probléma annál, minthogy a kormány a szőnyeg alá söpörje, vagy egy-két nyilatkozattal elhitesse, a helyzet magaslatán áll – hiszen már annak profitszerzési képességét is csökkenti a munkaerőhiány, aki egy páholyban szotyizik legfőbb főnökünkkel. Vajon mit mondanak neki, „Sanyikám, no para, majd szaporodunk, lesz családbarát családtámogató politikánk és emiatt aztán 20 év múlva neked is lesz munkaerőd a mohácsi vágóhídra, addig már fél lábon is kibírod? Ha meg be kell zárnod, majd maximum többet adod kölcsön a jachtodat, behozhatod abból is a hiányt?” Vagy „Sanyikám, ne aggódj, amelyik közmunkás nem megy el katonának, azt majd hozzád küldjük kényszerfoglalkoztatásra, csak egy levél a járástól, aztán ott sorakoznak minden reggel a gyárkapuban? Darab, darab, a művelődésszervező meg az andragógus is tud szalag mellett darabolni a négy osztályt végzett segédmunkás mellett, hajrá élethosszig tanulás?” Vagy „Sanyikám, éppen most újítjuk meg a szakképzési rendszert, és ha sikerül olyan vacak munkaerőt kiképezni, hogy nem kell Nyugaton, akkor az majd mind a tiéd lehet?”

Azonban nemcsak egyedül a Csányi birodalomban vannak munkaerő problémák, hanem lassan mindenhol – és nemcsak az informatikusok kapósak, hanem az óvónők, a pincérek és az orvosok is. Sőt, a gazdaságbénító munkaerőhiány híre már külföldön is terjed, így arra is számíthatunk, hogy nemcsak belassul, hanem előbb vagy utóbb meg is áll a működő tőke beáramlása. „Ez rossz lenne? Dehogy, sőt!”, bólogat majd néhány mélymagyar, „rohadt multik, távozz sátán” kísérőszöveggel, de azt azért Észak-Korea példája is mutatja, a bezárkózás politikája csak a kiválasztottaknak jó, közülük is csak azoknak igazán, akik nem rettegnek attól – ráadásul alappal –, hogy a nagyvezér aznap éppen milyen lábbal kelt fel.

Mások annak örülnek, ha nincs bevándorló, végre a bérek is majd elindulnak felfelé. Igen, elindulnak, de csak addig, amíg a munkáltatók rá nem jönnek, van az a pont, amikor már nem érdemes Magyarországon termelni. Mert a béremelés több mint 50%-kos közteher mellett igen drága mulatság, és ha az nem jár termelékenységnövekedéssel együtt, akkor bizony a magas előállítási költségek miatt eladhatatlan lesz a portéka, bármi is az. A költséghatékonysági problémák elodázásában ideig-óráig segíthet még az uniós forrásokból lenyúlt támogatás (ingyenpénz) meg az állami rezsicsökkentés és a forint árfolyamával játszadozás is, de egyik sem tarthat örökké, előbb-utóbb benéz a valóság az ablakon.

És vajon mi lesz az utolsó csepp a pohárban ahhoz, hogy Orbán Viktor feladja a zéró bevándorlás politikáját? Ha majd a nagy autógyártók csomagolnak és odébbállnak oda, ahol találnak szakképzett és használható munkaerőt? Vagy amikor sorra húzzák le a rolót és települnek külföldre azok a hazai cégek is, amelyek nem az állam emlőin híznak? Amikor már nemcsak Vajna költözteti külföldre a tévécsatornáit, mert ott kedvezőbbek a körülmények, hanem a mezei, költségvetés által nem dotált vállalkozások többsége is ugyanezt teszi?

Mert ha csak mindenki elmegy és senki sem jön, akkor bizony eljöhet az a pillanat, amikor nem lesz miből rongyrázósan Várba költözni, nemzetközi sporteseményeket finanszírozni meg Felcsúton sportkastélyt építeni, amikor gond lesz majd kisvasutat Bécsig (Moszkváig?) hosszabbítani, az oligarchák meg a párttársak pedig heveny marakodásba kezdenek az egyre fogyó költségvetési bevételeken. Vagy teljesen mindegy, mi történik, meg kell nyerni még egy választást és utána vallja be, basszus, mégis szükség van külső munkaerőre, nem lehet a problémát önerőből megoldani? És igen, régen még az egymillió munkahely teremtése volt célkitűzés, ebből sikerült is négyszázezret az adófizetők kontójára létrehozni, de a XXI. századi magyar kivándorlásnak köszönhetően lassan eljut odáig az ország, hogy nem egymillió munkahelyet, hanem egymillió munkavállalót kell teremteni, de íziben.

És akkor majd milyen óriásplakátok kerülnek ki a közterekre? „Tanulja meg szeretni a bevándorlókat”? Vagy „tanulja meg megszeretni a bevándorlók kultúráját, különben nem lesz nyugdíja?” Mert az biztos nem, hogy „bocsi, tévedtünk”. Vajon sikeres lehet-e a mai masszív idegengyűlölet átfordítása egy nap alatt multikulti elfogadássá? És mit szól majd a rasszizmusra szoktatott nép, hogy már nem menő a rasszizmus? Átpártolnak majd egy olyan párthoz, amely szerint még az?

Egy jobb jövő reményében talán most kellene leszedetnie a kormánynak az összes bevándorló-ellenes plakátot és hagynia, az emberek csak azokat gyűlöljék, akik tényleg megérdemlik. Mert rettegve senki sem fog idejönni és elvégezni azt a munkát, amelyre mi magyarok már kevesen vagyunk.

„Nem szükséges atombomba ahhoz, hogy lerombolj egy nemzetet. A politikusok, akiket jobban érdekel a saját zsebük, mint a polgáraik élete, megteszik ezt minden nap.” (Israelmore Ayivor)

 Kapcsolódó posztok:

Kit gyűlöljünk és mennyire?

Üzenjük Brüsszelnek, szükségünk van bevándorlókra!

Hogyan állítja meg a kormány a fiatalok elvándorlását?

Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!