Imádkozzunk, de miért is?

2016. november 03. - Karvalyok Földje

Egy Rómában élő ferencesrendi szerzetes indított imaláncot Orbán Viktorért, amelyhez bárki csatlakozhat, csak fél éven keresztül napi öt percen át kell azt az imát mantráznia, amely miniszterelnöküket segíti az Unió elleni harcában – a reklámozás igazi hőse pedig egy szlovákiai plébános, aki oroszlánszerepet vállalt a kezdeményezés terjesztésében.

„Ausztriából kaptam a könyörgést és továbbküldtem. Már Szent Pál is megírta: tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért: a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel” (György Ferenc ipolybalogi plébános)

Most először is tekintsünk el attól, hogy egy szlovákiai egyházi személy miért nem szlovák politikus küzdelmét kívánja támogatni, ha már arról van szó, vért-verítéket és az adófizetők pénzét nem sajnálva ki küzdjön meg a nagy sárkánnyal – bár tény és való, sokkal kisebb a kockázat, ha nem a saját országát záratja ki egy olyan nemzetközi szervezetből, amelynek előnyeit anyaegyháza is élvezi bőséggel (lásd az egyházak uniós támogatásait).

Azt se feszegessük, hogy valójában kinek az agyszüleménye ez a személyi kultuszra erősen hajazó akció és mi a valódi célja vele: szimpla agymosás, engedelmes, istenfélő alattvalók gyártása, olyanoké, akik csak Istenben bíznak és megelégszenek azzal, hogy imádkoznak egy általuk jobbnak ítélt világért? Vagy Orbán Viktor legyen szíves és nyomja le az Uniót? Lépjen ki a szövetségből, legyen már végre Huxit, le a liberális gyarmatosítókkal, akik csak úgy hobbiként is kéretlenül exportálják a demokráciát szerte a világban? Netalán omlassza össze az egész szervezetet, mert ő az, aki „a keresztény Európát védi a liberálisokkal, a szabadkőművesekkel és az unióval szemben”? Még az is lehet, hogy Putyin kémei írták az imát aztán bemesélték egy bábnak, milyen nagyszerű ötlet ily módon rombolni az európai egyensúlyt az oroszok javára?

Azt sem kellene firtatni, mi lenne, ha miniszterelnökünk egy pillanatig is mélységesen hívő ember lenne és komolyan venné az ima első mondatát, mely így szól: „Az Úr legyen előtted, hogy jó utat mutassa néked!” Talán végre elolvasná a 10 parancsolatot? Vajon mit jelentene neki az, hogy „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (I.) Vajon felismerné Istent és első kötelessége lenne „a benne való hit, a neki kijáró imádás; hódolat és dicsőítés, uralma kizárólagosságának elismerése”? Beleférne ebbe vajon az is, hogy tisztességesen elvégezné azt a feladatot, amelyet itt a földön nagy nyilvánosság előtt letett esküjében vállalt, „isten engem úgy segéljen”?

És mi van az olyan parancsolatokkal, mint a „Ne lopj!” (VII.) és a „Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!” (VIII.)? Vagy a korrupció eltűrése (lásd helikopterezés, stb.) simán belefér, hiszen ha az orvosok kettessel már operálnak, akkor a 10 parancsolat 70%-os betartása is elegendő a tisztességhez (mennybe kerüléshez, imalánchoz, stb.)? Vagy egy keresztény élharcosnak nem minimumkövetelmény annak a parancsnak a követése sem, melynek megszegése a „nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet”?

Azonban ha belegondolunk az ima céljába, azaz az unió elleni feltétlen harc támogatásába, akkor igenis egyet kell értenünk vele és támogatnunk kell Orbán Viktort abban, hogy egy ilyen szervezetnek országunk ne legyen tagja.

Mert mit is csinál az Unió?

Számolatlanul önti a pénzt az országba idiótábbnál idiótább projektekre pazarolva azt, csak az utóbbi napok hírtermését nézve ilyen például a rakamazi beruházás, a tiszafüredi kerékpáros kilátó és a sárazsadányi élménypark.
Minden további nélkül lehetővé teszi, hogy az évszázad felzárkózási lehetőségét hazánk politikusai csak úgy lehúzzák a szennyvízcsatornába. De legalább van cserébe egy rahedli pénznyelőnk, sok-sok milliárd, teljesen feleslegesen kifizetendő fenntartási költséggel.
Nem tiltakozik erőteljesen amiatt sem, hogy a házikedvenc oligarchák nyerjék agyon magukat az uniós pályázatokban és már a pályázati kiírásokból tudni lehet, ki fog nyerni. A lényeg az, hogy mindig „kormányközeli” legyen az, akinél pénz áll a házhoz.
Csak jár a szája, hogy szankció kellene a szabálytalanságok ellen, ám az idő csak megy és semmi sem történik, a pénz pedig szép lassan átvándorol a rendszer kegyeltjei zsebébe meg offshore számláira, ahol aztán mindenre fel lesz használva csak arra nem, hogy fejlessze egyre jobban leszakadó gazdaságunkat.
A lebukott csalók felelősségre vonását nem kényszeríti ki, így a korrupt politikusok és házikedvenceik bármilyen nagyságrendű lenyúlást megúszhatnak, ha a az ügyészség úgy akarja.
Mégha észre is veszi, láthatóan nem zavarja, hogy a szövetség egy tagja semmibe veszi a belépéskor vállalt kötelezettségeit, autokráciát épít Európa közepén, kétes személyeket enged letelepedni, diktatúrákkal haverkodik és nemcsak ő különutas, hanem erre biztatja a többieket is.
Mindeközben elérte azt is, hogy támogatási politikája következtében hazánk versenyképessége csökkent, a korrupció nőtt, a demokrácia (sajtószabadság, hatalmi ágak szétválasztása, választás tisztasága, stb.) padlót fogott, egyes szereplők a projektpénzekből szemérmetlenül meggazdagodtak, miközben az egészségügy és az oktatás színvonala (azaz egy jobb jövő reménye) a béka feneke alá süllyedt, a gazdasági okokból fejlettebb régiókba emigrálás pedig soha nem látott méreteket öltött.

És igen, egyszer majd eljutnak odáig a brüsszeli bürokraták, hogy nekünk, mint a támogatási rendszer (és magának a nemzetközi szervezet) élősködőinek benyújtják a számlát és a sok-sok szabálytalanság és pénzherdálás miatt eurómilliárdokat fizethet vissza az állam. Ám a zsebe nem a politikusoknak és az általuk favorizált oligarcháknak meg strómanoknak lesz könnyebb, hanem a magyar adófizetők nyöghetik a büntetéseket és a visszatartások miatti többletköltséget – miközben az ország egyre mélyebbre csúszik minden olyan listán, amely a versenyképességgel és a gazdasági növekedéssel kapcsolatos.

„Az IMF előrejelzése szerint ugyanis idén a várható 2 százalékos gazdasági növekedésünkkel jóval elmaradunk a kelet-közép-európai 2,8 százalékos uniós átlagtól. Ezen még az sem segít, hogy jövőre 2,5 százalékra gyorsulhat a növekedésünk, mert a régiós növekedési átlag az IMF szerint 3 százalék lesz 2017-ben. Ez egyben azt is jelenti, hogy 2016-ban mi leszünk a mezőny abszolút sereghajtói (..)” (index.hu)

Minden okunk megvan tehát arra, hogy segítsük legfőbb vezetőnk harcát egy olyan szervezettel szemben, amely csak azért talicskázza hazánkba a pénzt, hogy onnan a rendszer kegyeltjei kitalicskázzák. Egy olyan szervezettel szemben, amely pénzügyi támogatásával lehetővé teszi, hogy egy végletekig populista, illiberális kormány hatalmon maradhasson és olyan intézményeket támogasson, mint például az egyház is, amely az őt etető kézbe harapásra buzdítja küldetés-buzgó hívét.

És utolsó kérdésként, vajon hányan értelmezik úgy az imát, ahogy annak idején Antal Imre tette ezt Petőfi Sándor híres versével?