Mi vagyunk az elrettentő példa - azok, akikre nyugodtan mutogathat bármelyik kilépést forszírozó unióellenes politikus: "Tényleg ezeket akarjátok finanszírozni???"

Egész biztosan készülnek majd a témában átfogó tanulmányok, amelyek azt vizsgálják, mi vezetett ehhez a népszavazási eredményhez, ám azt már most is tudjuk, hogy a nacionalizmus és a gazdasági csőlátás. Meg a migráció, hogy a legfontosabbat ne hagyjuk ki.

Ha személyesen Orbán Viktor álláspontját nézzük, abból egyenesen következik, hogy hazánk a britek maradását támogatta (és nemcsak egész oldalas újsághirdetéssel), hiszen mi vagyunk azok, akik a kerítés révén nagymértékben csökkentettük a migrációt. És egyébként is, minden baj oka a migráció, azaz a modern kori népvándorlás, így a Brexit eredményéé is.

A kormány részéről azonban senkitől sem fogunk arról eszmefuttatást kapni, miszerint az angolok nemcsak a muszlimokat, hanem azt a cirka kétmilliós nagyságrendű, leginkább a kelet-európai csatlakozás után országukba áramló munkavállalót zárnák ki örökre a szigetükről, akik kényelmesebbé és olcsóbbá teszik a mindennapi életüket, ám cserébe rászabadultak a szociális ellátórendszerükre. A migráció az migráció, minek azt pontosítani, az összemosás és maszatolás pedig már meg is jelent politikusaink nyilatkozataiban:

„Magyarország továbbra is határozottan azt a véleményt fogja képviselni, hogy nem akar Európai Egyesült Államokat, nemzetek Európájára van szükség, és azt is egyértelművé teszi, hogy ha az Európai Bizottság továbbra is ezt a fajta bevándorláspolitikát képviseli, ennek más tagállamokban is hasonló következménye lehet - mondta a politikus. Szerinte akkor, ha a bevándorláspolitika terén sikerül Brüsszelt arra kényszeríteni, hogy változtasson az alapvetően elhibázott, közösségi jogot is sértő álláspontján, akkor az európai együttműködés jövője sokkal biztosabb lesz, mint hogyha a kényszerbetelepítés eszméletlen terveit folytatja Brüsszel.” (Gulyás Gergely Brüsszelt okolja a Brexitért, hvg.hu)

 Mi legalább nem a kilépésre voksolunk a migrációs népszavazásunkon, hanem csak arra, hogy hozzánk ne jöjjön senki, a magyarhon a magyaroké, pusztuljon mindenki más még akkor is, ha már nincs árufeltöltő a boltokban meg nővér a kórházakban.

Azért mi sem vagyunk olyan bezárkózók, mint ahogy azt a kormányfőnk minden lehetséges alkalommal mantrázza. Ugyanis vannak, akik minden további nélkül jöhetnek, sőt szeretettel várjuk őket, de csak azokat, akik közel százmilliós nagyságrendben tudnak áldozni letelepedési kötvényre, szuper rentábilissá téve a nagy lenyúlós bizniszt. Nem kicsit, nagyon – az adófizetők meg csak pisloghatnak, hogy az offshore cégek hálójában hova tűnik el a több tízmilliárd jutalék, aminek fejében ezres nagyságrendben érkeznek az országunkba a ki tudja kik. És kit zavar, ha szaudi olajmágnások vásárolják fel az ötödik kerületi palotákat, ha az eladó cég a miniszterelnök rokonához köthető? A Békemenetet tuti nem, ahogy a kormányhoz ezer százalékig lojális sajtót sem. Ahogy vannak egyenlők és még egyenlőbbek, úgy a Fidesz is csak azokat a muszlimokat utálja, akik nem hoznak zsíros üzleteket és akik nem gazdagítják őket tovább. Azt pedig végképp senki sem kutatja, hogy ezek az emberek miből gazdagodtak meg és mire fordítják felesleges pénzüket – a kormány jelenlegi álláspontja szerint csak a szegény muszlimok akarják elfoglalni hazánkat, a gazdagok nem.

A populista megnyilvánulások azonban nem a kivételezetteknek szólnak, hanem a tömegeknek. Ahogy Nagy-Britanniában, úgy hazánkban is szárnyal a nacionalizmus meg a rasszizmus és bármikor lehet apellálni a nagy tömegek sovinizmusára, antiszemitizmusára és valami elferdített nemzeti érzületre, amely szerint magyarságunk és ebből eredő erkölcsi felsőbbrendűségünk megkérdőjelezhetetlen, ezért aztán senki ne utasítson minket semmire. Még akkor sem, ha ez nemzetközi egyezmény alapján történik.

A kvótás referendum kampánya ráadásul az euroszkepticizmusra és Brüsszel ostorozására épül, és ha Orbán Viktor azt mondaná vallásos révület vezette híveinek, legközelebb a kilépésre szavazzanak, a kvótás kampány egyben már ennek a felszólításnak is megágyazna, a közhangulat készen van.

Az eredmény? Orbán Viktor követői Békemeneteket szerveznek a „nem leszünk gyarmat” szlogenre, szájkarete közben kokit meg sallert adunk Brüsszelnek meg minden uniós külügyminiszternek, aki csak „beszól” nekünk, kurucos szabadságharcunk keretében időnként még üzengetünk is, hogy megértsék, mi aztán a saját utunkat járjuk, ha fene fenét eszik, akkor is, miközben tartjuk a markunkat, jöjjön már az a nyamvadt támogatás, különben bedől a gazdaságunk. Mert az Unió nélkül jelenleg semmik vagyunk, a Brüsszelből származó támogatás pedig a mi vastüdőnk, a mi gyémántunk/olajunk/opálunk. Az a támogatás, aminek vagy 20%-a közpénztelenedve eltűnik valakik zsebében, és az ingyenpénzből megvalósuló beruházások egy része is vagy durván felülárazott, vagy nettó hülyeség. A rablógazdálkodóink a befolyó pénzt az oligarchák gazdagítására csatornázzák át és mára már eljutottunk odáig, hogy Brüsszel valójában egy új burzsoázia létrehozását finanszírozza, nem pedig azt, hogy fejlődésünk révén egyszer majd képesek legyünk saját lábunkon megállni. Az Unió rendszerének nagy hibája, hogy semmit sem tesz az ellen, hogy ne a GDP tartós növekedésére, nemzetünket évtizedeken át gazdagító fejlesztésekre fordítsuk a pályázati pénzeket, hanem a legvagyonosabbak listájának átrendezésére.

Csoda, hogy azoknak az átlag-briteknek, akiknek fogalmuk sincs az Unió működéséről, simán be lehet magyarázni, hogy az egészségügyük helyett a fontmillióikat a magyar oligarchák tömik a zsebükbe, meg olyan rentábilis beruházásokra pazarolják, mint a semmi közepén egy utas nélküli kisvasút? Hogy olyan vendégmunkások nyúlják le a briteket „megillető” szociális juttatásokat, akiknek a miniszterelnökük egyfolytában az Unió ellen lázít? Vagy amikor azt olvassák a helyi újságokban, hogy a magyarok meghonosították a csicskáztatást, vagy a segélyturizmust a szigetországban?

Ahogy hazánkban dübörög a populizmus és a kormányzati propaganda alapjaiban a demagógiára épít, úgy más országokban sem restek a politikusok az egybites választók kegyeit megszerezni, bármi áron.  Ha ez az ország gazdaságának a bedöntése, akkor is. Ha a generációk egymás ellen fordítása, akkor is. Mert hiába szavazott a Brexit során a fiatalok 75%-a maradás mellett, a szavazást azok a 65 év felettiek döntötték el, akiknek már jóval kevesebb van hátra, sőt, sokan közülük már lehet, hogy meg sem érik azt, amikor hazájuk újra önálló lesz. Ráadásul az is kiderült, hogy minél alacsonyabb volt egy választópolgár végzettsége, annál inkább a kilépés felé lehetett terelni a voksát.

És igen, a brit demagógiához nagyszerű puskaport adományoztunk mi, magyarok – most pedig várhatjuk, mi módon robban majd ez az egész a képünkbe.

Politikusainknak és oligarcháinknak egyáltalán nem jó hír, hogy a britek olajra lépnek, hiszen

• nettó befizetőként hiányozni fog a részük az Unió költségvetéséből, azaz ezentúl kevesebb lenyúlható ingyenpénzre, azaz támogatásra lehet számítani.
• a szigetország magyar vendégmunkásai tömegesen költözhetnek vissza Magyarországra (köszönet neked, idegengyűlölet), így megjelennek a munkaerőpiacon, az egészségügy ellátórendszerében és a gyerekeik is újra magyar iskolákba kénytelenek majd járni.
• az egy dolog, hogy hazaköltöznek, de képesek, és nem a Fidesz-KDNP-re szavaznak majd, megbosszulva azt, hogy a kormánypárt nem engedte őket levélben szavazni és kvázi kitagadta őket a politikai életből, ellentétben az agyonfavorizált kormánybarát határainkon túli magyarokkal. Gulyás Gergely már el is árulta, a kormány a migránsainkat nem várja haza és mindent megtesz azért, hogy a magyar vendégmunkások maradhassanak Nagy-Britanniában.
• eközben hazánk megragad a XX. században – a kormányunk a kereskedelmi láncokat éppen toloncolná kifelé, a kreatív iparról azt sem tudja, mi fán terem, az idegenszívű bankokat meg már részben el is üldözte. A modern, tudásalapú társadalmat „helyettesítő” munkaalapú társadalmunknak csak azoknak a kilépő britektől lepattanó multik befogadására van esélye, akik országunkat egy gigantikus összeszerelő üzemmé változtatnák, köznevelésünk pedig biztosítja hozzá az alacsonyan képzett munkaerőt is.

A kilépési hullám azonban nem biztos, hogy végetért, hiszen sorba jelentették be a nettó befizető országok (pl. Franciaország, Hollandia) szélsőjobb politikusai, hogy ők is népszavazást akarnak saját hazájukban a kilépés tárgyában – és ha nem vigyázunk, a végén a nettó befizetők bizony mind otthagyják a süllyedő hajót. Mert ki akarná az olyanokat lakótársnak, akik csak költik a másik pénzét, aztán a végén még be is mutatnak meg adnak egy pár sallert hálájuk jeléül?

Miniszterelnökünk valószínűleg folytatja a hintapolitikáját, hiszen ebben kiváló – törleszkedhet odakint a franciákhoz meg a hollandokhoz, keresheti kedvüket, ha itthon továbbra is Brüsszelt ócsárolja meg a gyarmati létet, nem leszünk más, csak elrettentő példa a demagógia hadszínterén, azok, akiknek léte minden valamire való nacionalista párt számára kilépés-párti szavazatokat eredményezhet. Azok, akikre mutogatnak, „tényleg ezeket akarjátok finanszírozni”? A „saját oktatásunk helyett inkább Magyarországon legyen kisvasút, soha meg nem valósuló fogászati beruházás”? Tényleg „a magyar politikusok családjait juttassuk még több palotához, kúriához, kastélyhoz”?

A pillangóhatás szerint a bonyolult rendszerek, például a tőzsde változásait nehéz belátható időn belül megjósolni, mert bármelyik véges modell, amely megpróbál szimulálni egy rendszert, soha nem tudja az összes kezdeti tényezőt figyelembe venni, valamennyit mindenképpen kénytelen elhagyni. Egy kaotikus rendszerben minden időegység szimulációjával felnagyítódnak ezek a hibák, míg a hibaszázalék el nem éri a százat, ezért aztán az előrejelzések egy bizonyos idő után teljes mértékben hasznavehetetlenek.

Így van ez a kilépés-dominóval is – vajon mi indította el a folyamatot, melyik lepke szárnya? Az a brüsszeli bürokrata, aki rábólintott az első pazarló beruházásra? Vagy az, aki nem jelezte a csalásokkal foglalkozó szervezeti egységnek, hogy ideje lenne a körmére nézni a nemzeti hivatalnokoknak és példásan megbüntetni a nagy lenyúlásokat? És mit tett hozzá az a politikus, aki hangzatosan, voks-maximalizálva ócsárolja azt a rendszert, amelytől a fizetését kapja? Vagy az, amelyik Brüsszelbe üzenget, vegyék már észre magukat, nem leszünk gyarmat, miközben a saját falujában uniós támogatással építtet kisvasutat? Esetleg az oroszok aknamunkája, hogy ők legyenek a legerősebbek Európában?

Ez az a folyamat, ahol az igazi bűnösök még véletlenül sem bűnhődnek meg, még akkor sem, ha felelőtlen ígérgetéseikkel, statisztika-ferdítéseikkel és mindent elsöprő nacionalizmusokkal még az is lehet, hogy káoszba taszítják a kontinensünket. De az is lehet, hogy egy újabb világválságot indítanak el. Miért kell háborús bűnösnek lennie valakinek azért, hogy nemzetközi bíróság elé lehessen állítani? Az, aki világválságot indít el, nem legalább ennyire felelős milliók sorsának rosszra fordulásáért? Egy politikus saját becsvágya miatt bármekkora nemzetközi katyvaszt okozhat, nem éri utol az igazi felelősségre vonás? Az önkéntes lemondás, mint egérút ebben az esetben nem számít.

A Brexit eredményhirdetése után Nagy-Britanniából cirka egy Magyarországnyi GDP-nek megfelelő összeg tűnt el – és ez csak az első pár óra. A csőlátó, önző, csak saját maguk túlélését szem előtt tartó politikusok kiengedték a szellemet a palackból, most már csak arra kell várni, hogy Soros György minden jóslata beteljesüljön, aztán lehet a tőzsdegurut okolni minden rosszért, ami az átlagpolgár nyakába zúdul.

A németek szerint még annak is van reális esélye, hogy Magyarország is kilép az Unióból – ebből is látszik, hogy a miniszterelnökünk pávatánca igen sikeres, euroszkepticizmusunk és nacionalizmusunk híre messze megelőz minket. És igen, ha itthon ma lenne egy népszavazás a kilépés tárgyában, biztos lenne olyan párt, amelyik népszerűségét a kilépés propagálásával próbálná a csillagokig emelni. Azonban mindaddig, amíg az uniós támogatások a mi kormánypártunk és oligarcháink szabadon kiaknázható ásványi kincse,

• melyik hatalmon lévő párt lenne saját maga ellensége azzal, hogy engedne egy ilyen népszavazást?
• és kit hibáztatna utána?

A kilépés csak akkor lenne reális alternatíva politikusaink számára, ha már nem lenne több lehívható forrás és ideje lenne nyúlcipőt kötni a lenyúlt pénzek miatti ellenőrzések és visszakövetelések megakadályozására.

Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!