Január 31-ig adtak türelmi időt pénteken a kormányzatnak a diákok, hogy legyenek szívesek és tegyenek már végre valamit a köznevelésben uralkodó tűrhetetlen állapotok miatt. A középiskolások és a Fidesz-KDNP közötti ellentét azonban kibékíthetetlen, így senki sem lepődhet meg, ha a felelős politikusok az ég adta világon semmit sem fognak tenni csak az időt húzzák és reménykednek, kifáradnak a tüntetők.

A kormányzati szándékot igen jól mutatja az elmúlt több mint hét év is. Mert mire volt ez elég annak a kormánynak, amelynek nyolc éve volt a felkészülésre ellenzékben, meg hét és fél éve ténylegesen is tevőképes állapotban? Arra, hogy az oktatásról mint valaha is minőségi ágazattá váló szektorról végképp lemondjon és a köznevelésre, mint irányadó szóhasználatra áttérés sem véletlen nyelvbotlás.

 Mert mi a valódi cél? A Fidesz által folyamatosan támadott demokrácia utolsó védbástyájának, a jövőbeli lehetőségek kincsesbányájának, azaz az oktatásnak a teljes bedarálása. Egy populista, illiberális államot építő kormánypártnak ugyanis a legnagyobb ellensége az okos, önálló gondolkodásra is képes választópolgár, így hát mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ezekből a lehető legkevesebb legyen az országhatárainkon belül. Akinek van szavazati joga, azt el kell űzni minél messzebb akár tanulás (ha minőséget akar, majd ott megtalálja), akár munkalehetőség címén (ha minőséget akar, majd ott megtalálja), aki meg még nincs 18, annak hallgass a neve, majd a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság megszüntetésével meg az iskolából kicsapás belengetésével minden sneci megtuja, hol a helye és akár még büszke közmunkás is lehet belőlük. A morgolódók helyes pályára terelésének pedig legjobb módszere az, ha heti 40 tanóra végigszenvedése meg minimum 20 órányi otthoni készülés az elvárt magatartás, az iskola összevonásokkal meg az is elintézhető könnyedén, hogy – főleg a fővárosban – akár napi 3-4 órát is ingázzon a szerencsétlenebbje. Végső lökésként rossz érdemjegyekkel meg buktatásokkal meg kell értetni a diákokkal, ha még ezt a „csekély” feladatmennyiséget sem tudják abszolválni, akkor bizony nem érnek semmit, életük értelme nem több mint bármelyik ganajtúróé vagy pondróé.

Persze mindig vannak olyanok, akik fiatalságuk hevében azt hiszik, ők többre hivatottak, példakép is van, hajrá márciusi ifjak, hajrá október 23 hősei. Nem meglepő tehát, ha a kormány igen látványos elnyomására formálódik a válasz azoktól, akiknek már nincs hova hátrálni – tömegével csak nem lehet kirúgni a 16 év feletti gyerekeket így választások előtt, ráadásul előbb vagy utóbb a teljes apátiában leledző szülők, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik és egyéb rokonok is felébredhetnek, ez nem csak a gyerekeik harca, hanem az övék is. Már ha nyugdíjat akarnak és nem hiszik azt, hogy a mai békemenetes, egykori kommunista generáció majd 25-30 év múlva megtermeli az ő nyugdíjukat. Ha akarnak vajat a kenyerükre öreg korukban, akkor bizony elemi érdekük, hogy leszármazottjaik normális oktatásban részesüljenek és felnőve úgy kerüljenek ki a munkaerőpiacra, hogy ott érdemi tevékenységet tudjanak végezni.

Azonban a kormány garantáltan a füle botját sem fogja mindaddig mozgatni, amíg nem ég a ház a feje fölött – a szakszervezetek és egyéb érdekképviseleti szervek vezetőit az elmúlt hét és fél évben megvették kilóra, a különböző érdekegyeztető fórumokon már csak a kormánylojális szervezetek vehetnek részt, a szülőket, akik ezt az egész rendszert finanszírozzák az adójukkal, na őket aztán végképp nem kérdezik meg semmiről sem. Még a helyi gittegyletként indított iskolai Intézményi Tanácsok is értelmüket vesztették az önkormányzatok, mint fenntartók kiebrudalásával, más, szülőket megkérdező testületek pedig nem álltak fel a mindent magába szippantó államosítás után.

És mit kívánnak a diákok? Semmi olyat, ami ne lenne elfogadható:

• általánosban heti 25, középiskolában heti 30 óra – most van, ahol több mint 40 órás egy iskolai hét. A minisztériumi hivatalnok 40 órát teljesítve feláll az asztalától és elmegy haza boldogan hétvégézni és nem kell kötelező olvasmányokkal, prezentációkkal, esszékkel, házi kísérletekkel meg forráselemzésekkel múlatnia az időt, hanem akár még a családjával is töltheti szabad napjait.
• töröljék el a 0. órákat – aki látott már reggel fél hatkor középiskolást kornyadozni a buszmegállóban, hogy hétre biztosan beérjen a nulladik órára, az megérti ezt a kérést. Aki meg nem, az legyen szíves és egy hónapon át próbálja ki, milyen érzés. Vajon a harmadik vagy a negyedik órán fog bealudni a rém érdekfeszítő nyelvtani szabályok vagy Bach életének részletes taglalása alatt?
• az iskolaköteles kor legyen megint 18 év – de akkor ki fog diót hámozni közmunkában, hogy még több milliárdja legyen a milliárdosnak? Nem véletlen, hogy a kormány lejjebb szállította a határt, hagy tanulják csak a rendszerből kiszorulók, milyen is az élet. És egyébként is, a funkcionális analfabétákat a legkönnyebb megvezetni meg fanatizálni.
• ne növeljék a tanév hosszát – pedig nincs is annál jobb, mint 40 fokban ülni egy olyan teremben, ahol az egyik falon csak üvegablakok vannak, légkondit meg soha nem látott az épület. Biztos kormányzati szinten is mindenki átgondolta már azoknak a munkavédelmi előírásoknak a betartásának minden egyes vonzatát, amelyek ilyen hőségben kötelezőek a szellemi munkakörben dolgozók esetén, de azért jobb, ha erre nem veszünk mérget.
• a kritikus polgár nevelése kérés szinte lehetetlen – hiszen az illiberális rendszer lényege éppen a kritika és ellenvélemény teljes kiiktatása, illetve az ellenzék hazaárulónak nyilvánítása. Aki nincs a kormánnyal, az ellene van és ez igaz már a tanárokra is.
• a felsőoktatás létszámát sem fogják bővíteni, sőt – a kötelező középfokú nyelvvizsga előírása mint belépési korlát garantáltan minimum megfelezi még a mostani jelentkezők számát is és valljuk be, a jelenlegi köznevelésben egyáltalán nem cél az érettségivel együtt nyelvvizsga biztosítása. Hogy mely szakok néptelenednek el, az előre borítékolható, de akár teljes karok bezárása is vizionálható, hacsak odafent nem kapnak észbe és nem döbbennek rá, talán még nem hal ki a nemzet, ha nem nyelvvizsgás óvónő meg tanító foglalkozik az apróságokkal.
• az iskolai szólásszabadság sajnos olyan luxus, amit egy illiberális állam – különösen választási időszakban – nem igazán engedhet meg magának. Sőt, bármelyik tanár vagy diák azt gondol, amit akar, de leírni, kimondani ne merje, mert többet se tanár, se diák nem lesz.
• a kért tanárértékelő rendszerre már történjek lépések, de a szokásos kormányzati dilettantizmus ebből sem jött ki valami jól – így ha valaki tudni akarja, melyik tanárról mi a vélemény, álljon sorba az ajtaja előtt egy fogadó órán és füleljen.

Arra azonban nem sokat kell várnunk, hogy a diákok megtudják, nemcsak az ellenzék számít hazaárulónak, hanem már ők is – olyat követelnek, amit ez a rendszer nem tud és nem is akar megadni neki. Mert ha megadná, azzal önmaga sírját ásná meg, az meg ugyebár nem elvárható egyetlen illiberális politikustól sem. És mi várható? Mivel kormányunk lételeme a félelemben tartás és ellenségképzés, jöhet a következő fokozat, azaz a szellemi honvédők hadrendbe állítása – csak hagyni kell, hogy a kormánynak oly kedves békementesek lerendezzék a fiatalokat. Az adófizetők gyerekeinek megrendszabályozására majd ad az adófizetők pénzéből pénzt az MVM, a választásokon meg úgyis a CÖF-ösök szavazata számít, nem pedig a még kiskorú NAT-nyomorítottaké. Még az is előfordulhat, hogy a hírekben a békemenetesek-diákok összecsapása lesz az egyik fő téma és a kormány által megvett nyugdíjasok megmutatják a fiataloknak, milyenek is az igazi, szellemi honvédő magyarok.