Vajon megoldódik a munkaerőhiány a vendéglátás és turizmus területén azzal, hogy a kormány „brutálisan” megemeli a minimálbért? Kizárt, hiszen eddig sem kötelezte a szektor munkaadóit egyetlen jogszabály sem arra, hogy csak annyit fizessenek, amennyi a bérminimum, a munkaerő kereslet-kínálat mind a mai napig befolyásolja a fizetéseket még akkor is, ha a kormány ezt másképp látja. Ha tehát a vendéglős-panziós nem kap alkalmazottat a jelenlegi garantált bérminimumért (bruttó 180 ezer forint), akkor nyugodtan fizethet akár bruttó 240 ezret (vagy többet is) egy havi munkáért, az már más kérdés, hogy az egeket verő közterhek miatt ennek egy része zsebből zsebbe megy.

Akkor mire jó ez az egész, legyen majd negyedmillió a minimálbér cécó?

Kormányunk három okból ragadtathatja magát ilyen „munkavállaló-barát” megoldásra.

Az egyik a közelgő választási kampány: majd Orbán Viktor kiáll és elmondja, egyedül egymaga emelte meg a szektor dolgozóinak a fizetését, tessék hálásnak lenni és rá szavazni. Hülvely István. a Turizmus-vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság társelnöke ehhez asszisztál is ezerrel, az új kollektív szerződés módosítás meg bizonyítja, bizony kormányunk és az érdekérvényesítésért felelős társelnök is a topon van, az sem lenne csoda, ha óriásplakátokon osztanák meg nagyszerű történelmi tettük eredményét a választási időszakban.

A második ok az, hogy a szektorból még több eltapsolható adó és járulék érkezzen az államkasszába.

• A 180 ezer forintos bruttó fizetéses alkalmazott a munkaadónak 222.300 forintjába kerül, ebből a dolgozó nettó 119.700 forintot lát, az összes többi, azaz 600 forint pedig megy a költségvetésnek nevezett fekete lyukba. 
• 240 ezer forintos garantált bérminimum esetén minden egyes alkalmazott 296.400 forintjába kerül havonta a munkaadónak, a dolgozó hazavisz 159.600 forintot, az állam pedig zsebretesz 136.800 forintot, ez munkavállalónként plusz 34.200 Ft biztos bevételt jelent havonta. És ezért az ég adta világon senki sem kap többet semmiből sem – a pincérnek és a recepciósnak ugyanúgy három hónapot kell várnia egy sima ultrahangra, egy hónapot egy vérvételre, a gyerekük iskolájába is ugyanúgy be kell vinni a kötegelt fénymásolópapírt meg a WC-papírt szeptemberben, ahogy a nyugdíjuk is csak egy kósza álom valahol a szivárvány alatt ott, ahol a koboldok aranya is van.
• Ha pedig mindez még nem lenne elég, a munkáltatóktól azt is elvárják, hogy ne csak a kezdőknél illetve a minimumbéreseknél legyen emelés, hanem arányosan az egész szektorban, a bérpiramis minden területén. Majd megoldják valahogy, de nagy szemétládák lesznek, ha szolgáltatásaik árának emelésével inflációt gerjesztenek, legalábbis a kormánypropaganda szerint. És még ott van a fizetőképes kereslet is, ami ugyebár nem minden egyes esetben jelent egyet a gazdag turistákkal, bármennyire is ez világlig ki Hülvely szavaiból.

A harmadik ok a haveri kapitalizmusból a nem haverok eltüntetése – azaz a piactisztításra, versenyképesség növelésre és kifehérítésre hivatkozva a konkurencia kivéreztetése, csődbe kényszerítése.

Mindenki tudja, szerte az országban vannak olyan helyek, menő szállodák meg felkapott éttermek, ahol eddig sem jelentett gondot bruttó 240 ezret vagy még többet fizetni a mezei alkalmazottaknak, azonban sok vidéki kiskocsma-panzió akár végleg be is zárhat, ha képtelen összelapátolni a megemelkedett költségeket, különösen ha az egész bérpiramisra vonatkoztatjuk, ahogy az illetékes elvtársak ajánlják. A megoldás? Aki eddig ügyeskedett, az ezután is fog, a napi 12 órát dolgozó, 8 (6) órára bejelentett alkalmazott ezentúl papíron majd csak 6 (4) órát dolgozik, kevesebb lesz a szabadnap, ha pedig jön az ellenőrzés, akkor a kedves munkavállaló nem is a munkáját végzi, csak a haverjához jött beszélgetni a szabadnapján. És mivel minden egyes csehóra-szálláshelyre nem jut mindennapra egy ellenőr, főleg az eldugottabb helyeken ha eddig becsületesen elszámolták is a munkaórákat, annak 2018-tól vége, nesze neked kifehérítés. Mert míg a papír sok mindent elbír és a bér egy része akár zsebbe is mehet, addig a kampány- és eltapsolási meg a versenytársak eltüntetésének céljából kitalált emelés miatti csőd nem csak virtuális valóság, hanem maga a nagybetűs ÉLET.

A béremeléses intézkedés Hülvely-féle indoklása szemforgatóbb már nem is lehetne:

„Erre azért van szükség, mert az egyik legfeszítőbb tényező ma a munkaerőpiaci helyzet, aminek a megoldása a következő húsz évben a legnagyobb kihívások közé tartozik a magyar gazdaság számára. A turizmusban sem találkoztunk még ilyen méretű munkaerőhiánnyal, amelynek orvoslását markáns szemléletváltással kell kezdeni”

És hol lóg ki a lóláb? Ott, amikor a társelnök is bevallja, bizony az intézkedés egyik fő célja az, hogy minél több adót fizessen a szektor és a lehető legkevesebb legyen a zsebbe fizetés, a kampánycélra felhasználhatóság meg csak egy mellékterméke a szálloda- és vendéglátóiparba mostanában betelepült haverok helyzetbe hozásának.

A kormány és a társelnök is feltételezi, ma azok a vállalkozók nem küzdenek munkaerőhiánnyal, akik feketén foglalkoztatnak – de mi van azokkal, akik tényleg annyit fizetnek, amennyit bevallanak, és a mai minimálbérért is kapnak számukra megfelelő munkaerőt? Hogyan lehet egy kalap alá venni az elmaradott térségek fizetési feltételeit Budapest belvárosával, netalán a Budai Vár szállodáival? Vagy a szabolcsi kocsma nyugodtan lehúzhatja a rólót, ha nem tud annyit adózni, mint amit a légkondis irodában kitaláltak a kormány talpnyalói? És ha már a haverok helyzetbe hozása a cél, vajon kit fognak először ellenőrizni adó- és munkaügyileg, a piacon a lángosost vagy Mészáros valamelyik szállodáját netalán kempingjét?

Az intézkedés azonban nemvárt eredményt is hozhat, mert ha egy kórházban osztályt kell bezárni amiatt, mert a szomszédos frissen nyitott bútoráruházba bútorozik át a munkaerő a magasabb fizetésért, akkor vajon az egekig emelt minimálbér a maradék kórházi személyzetet nem fogja átcsábítani egy szállodába szobaasszonynak-takarítónak? Ha pedig kiürülnek a kórházak, mert már mindenki a vendéglátásban-turizmusban dolgozik, aki csak teheti, akkor a VIP-kórházon kívül egészségügyi ellátás sem lesz mindaddig, ameddig nem sikerül az egészségügyi szektorban is negyedmillióra emelni a garantált bérminimumot? És ha a szakmunkás ennyit keres, mennyire kell megemelni az orvosok bérét, hogy úgy érezzék, őket is megbecsüli azért valamennyire ez a kormány? Azonban ezeket az emeléseket már nem lehet majd áttolni a vállalkozóknak, fizetsz vagy megdöglesz, hanem ezeket bizony a költségvetésből kell kifizetni akár annak az árán is, hogy kénytelen nagyvezérünk valamelyik fullajtárja lemondani szűkebb hazájában felépítendő stadionjáról, sokezres sportcsarnokjáról, netalán jégpályájáról. Az viszont borítékolható, hogy annak az esélye sokkal nagyobb, hogy még két rongyrázó világbajnokságot rendezünk mint annak, hogy az egészségügyet valaha is rendbe teszi kormányunk.

Lehet persze azzal érvelni, hogy a fehérített bérek majd visszahozzák a külföldre települt munkavállalókat, ám kérdéses hogy az, aki háromszor-négyszer annyit kap odakint mint itthon, visszatér-e csak azért, hogy cirka nettó negyvenezerrel többet vigyen hivatalosan haza ráadásul úgy, hogy bizonytalan, meddig tudja a gazdája kiszorítani a jelentősen megemelkedett közterheket. És akkor még nem tettük hozzá, hogy külföldre szakadt hazánkfia odakint annyi órát dolgozik, amennyi a szerződésében szerepel, mellette pedig van tényleges szabadnapja és szabadsága is, nemcsak papíron kivett és ha orvosi ellátásra szorul, akkor nem egy olyan egészségügy látja el, amely évente egy városnyi magyar tesz el teljesen feleslegesen láb alól. Nem, nem fognak visszajönni egy olyan országba, ahová már az ukránokat sem lehet becsalogatni, ahhoz több méz kellene a madzagra.

Ezek után mi haszna az egész kikényszerített béremelésnek? Az idő majd választ ad, de ne lepődjünk meg ha az nem az lesz, amit a kormány szajkóz az adófizetők megnyugtatására.