Vajon mire költik Orbánék a pénzünket?

Hát nem arra, amire kellene, és amire költenek, arra sem úgy, ahogy szükséges lenne – körülbelül ezek egy friss OECD-tanulmány megállapításai. Még jó, hogy a választók többségének fogalma sincs, mi is az az OECD (és nem is fogja nekik senki sem megmagyarázni), így a kormány nyugodtan mondhatja, még egy kamu jelentés, amit Soros rendelt meg, csak úgy hobbiból, a végén nevetés céljából.

Immáron papírunk van arról, hogy a fejlett világban a dobogó tetején állunk olyan állami beruházások tekintetében, amelyek viszik a pénzt – nagyon szeretünk például utat építeni és az sem véletlen, hogy anno az olasz maffia is kiemelt figyelemmel kísérte hazájában ezt a gazdasági tevékenységet. Nem is lenne baj, ha az iszonyatos pénzek elköltése után hazánk a számunkra értelmezhető világ legjobb úthálózatával rendelkezne kellő mennyiségű híddal meg minimális kátyúval, ezzel azonban nem nagyon dicsekedhetünk (ahogy a minőséggel sem), és azzal sem vághatunk fel úri körökben, hogy világvárosnak nevezett fővárosunkban nincsenek földes utcák. De vannak és nem is kevés, ám valljuk be, sokkal könnyebb túlárazni és a bekerülési összeg kétharmadát ellopni az autópályák, alagutak és hidak esetében, mint a kertvárosi egysávos utakkal meg kapubeállókkal bajlódni, hogy a járdákról, mint evilági luxusról már ne is beszéljünk.

Szintén dobogós helyen állunk (az átlag háromszorosával!) olyan költések terén, mint a kultúra és a vallás. Ez megint csak olyan terület, amelyen csak azt nem lehet ellopni, ami nincs ott – mennyibe kóstál egy színházi előadás? És egy államilag finanszírozott fesztivál? És vajon ki számol el az egyházaknak átjátszott meg a határainkon túli magyaroknak kitolt százmilliárdokkal? Az ég adta világon senki sem, így azok oda lényegülnek, ahova nem szégyellnek – akár az Adrián is jachtosulhatnak de offshore cégek számláin is könnyedén landolhatnak. Hogy ez mekkora luxus a XXI. században, amikor az állam és az egyház hivatalosan el van választva egymástól, ráadásul a lakosság igen csekély része hajlandó betenni a lábát heti rendszerességgel bármelyik felekezet templomába, arról ne is beszéljünk. Meg arról se, hogy mit érdemelnek azok az adófizetők, akik engedik, hogy az általuk felhatalmazott parlamenti képviselők meg állami cégek vezetői így szórják a közpénzt. (A témáról részletesen itt: Kormányunk és a keresztény gyökerek)

Az oktatási kiadásink is bőven elmaradnak az OECD-átlagtól, a tanárok fizetése továbbra is a nemzet napszámosaivá minősítik őket, de arra mindenképpen alkalmatlan, hogy pályára vonzza azokat a fiatalokat, akik sok-sok év munkájával kitermelhetnék a jövő értelmiségét. Nem, országunk vezetői ilyenre nem áldoznak és nem is cél az oktatás fejlesztése, viszont a teljes romba döntésén fokozott erővel dolgoznak. Es nemcsak dolgoznak, hanem rengeteg pénzt is áldoznak rá. nagyszerű példa erre a régi egy nagy most meg a sok kis KLIK, ahogy a NAT-készítés meg a tankönyvírás-előállítás sem sikertörténet. Ezeknek a bőségesen finanszírozott tevékenységeknek haszna nincs csak kára, igazi magyarosch megoldás, maga a vissza- és újraálmodott Horthy-rendszer.

A szociális kiadások terén sincs sok dicsekedni valónk, de mi, akik már tudjuk, mindenki annyit ér, amennyije van, azt is tudjuk, ne várjon hát mennyei mannára az, aki nem lop-csal-hazudik magának milliárdokat. A csórók éppen ezért nem is érdemlik meg, hogy bármilyen háló is feszüljön alattuk (a kutya is a dombra végzi a dolgát), az útszélén állókat meg maximum az árokba rúgjuk, de legalábbis kitiltjuk őket a közterületekről, legyenek szívesek ne rontsák a NER látványát. Akinek meg nem tetszik, mehet külföldre dolgozni, koldulni vagy bűnözni, ki mihez ért, senki sem tartja vissza, különösen nem a kormányunk. Hogy nem marad fiatal? Legalább korlátozott azok száma, akik protestálni mernek a kormány ellen.

Amiben szintén világbajnokok vagyunk, az a bürokráciacsökkentés – 2009 óta sikerült is a kormányzatunknak az adófizetők pénzéből etetett közszolgák számát 30%-kal növelni, és ebbe a számba statisztikailag még nincsenek is benne az államosított cégek immáron államivá vált munkavállalói és azon privát cégalkalmazottak sem, akik csakis az állam igényeinek kielégítésén fáradoznak, mert piaci megrendelésük egyetlen egy sincs. A Fidesznek azonban ez nagyon fontos népréteg – egyrészt ők biztosítják (a nyugdíjasok mellett), hogy újra meg legyen szavazva ez az egyrészt pazarló, másrészt iszonyatosan lopkodós rendszer, valamint a vállalkozói holdudvar zavartalan tevékenykedésének biztosításához is elengedhetetlenül szükséges a létük. Különben ki gondoskodna olyan feladatok elvégzéséről, mint a dohánypiac átrendezése, rezsicsökkentésnek álcázott agresszív agymosó propaganda üzemeltetése, az oktatási rendszer feudális kiépítése, a monopóliumok biztosítása (szerencsejáték, tankönyvkiadás, stb.) illetve ki járná az utcákat és fotózná azokat a plakátokat, amelyek nem tetszenek a Fidesznek és személyesen Orbán Viktornak? A pártérdekek már réges-régen legyőzték mind a józan észt, mind az adófizetők legelemibb érdekeit is, a kormányzat egyetlen célja pedig az ország teljes lerablása, bármi áron.

És végül, de nem utolsó sorban a mezőny végén kullogunk olyan kiadások tekintetében, mint például az egészségügy – ez meg is látszik a jelenlegi állapotokon. Szeretnénk ugyan azt hinni, hogy az évente egy városnyi honfitársunk kipusztításáért felelős döntéshozók (teljes parlamenti többség és a költségvetéseket előterjesztő kormánytagok) egyszer majd elnyerik büntetésüket (ha más nem, Isten nem ver bottal), de egyelőre csak abban bízhatunk hogy úgy járnak, mint annak idején Latabár Kálmán a selejt bosszújával. Csak nekik nem a leeső nadrág fog bosszúságot okozni hanem kórházi fertőzés, hosszadalmas vizsgálatra várás, elhúzódó kezelés, személyzethiányból fakadó operációtologatás, orvosi műhiba, stb. – mindaz, ami hazánkban évente cirka 32 ezer ember teljesen felesleges halálához vezet. És igen, ez a helyezés is még rosszabb lenne (azaz garantált utolsó helyezés), ha a korrupciós költségekkel korrigálnánk a költéseket – rögtön kiderülne, a hivatalos ráfordítások kb. egyharmada kamu kiadás, leginkább kormánypártunk holdudvarában oly népszerű „alkotmányos költségeket” takaró tétel.

Ha pedig a jövőnkről lenne szivárványos elképzelésünk, jobb ha leteszünk róla – az egészségügyünk és oktatásunk gondoskodik róla, hogy a gazdaságunk rendelkezésére álló humán erőforrás minősége valamiféle belső-ázsiai szintre süllyedjen vissza (a Balkánt jobb, ha hagyjuk, mert az most húz el mellettünk). A PISA-teszt által kiállított bizonyítvány sem késztette a kormányunkat arra, hogy irányvonalat váltson, sőt – a szakképzés mindenáron erőltetése mutatja, vagy képtelen a kormányzat megérteni a XXI. századot (azaz ők maguk is agyhalottak), vagy saját önzésük odáig terjedt mára már, hogy hatalmuk fenntartását nem akarják a véletlenre bízni és a legalacsonyabban képzett, futószalagon előállított zombiktól remélik örökéletüket. Hogy ennél lehet-e nagyobb kárt okozni egy országnak? Nem valószínű (kivéve a Pol Pot-féle népirtást), ez túlmutat a rendszerszintű lopásnál, hiszen nemcsak a jelenünket nyúlják le politikusaink, hanem a jövőnket is.

A valódi eredményeink azonban sokkal rosszabbak, mint amilyennek az OECD-jelentésből látszanak. Ha lenne olyan költségvetési költési OECD kategória, amely csakis a közpénzek korrupcióra fordított részét tartalmazná, a többi kategória (gazdasági funkciók, oktatás, szociális, egészségügyi, stb. kiadások) viszont már csak a tényleges nettó adatokat mutatnák (azaz a ténylegesen is  a rendszer működtetésére-fejlesztésére fordított forintokat), akkor a garantált első és utolsó helyünk minden esetben csakis attól függne, hogy pozitív vagy negatív a kontextus.

Van megoldás? Hogyne, ha a Fidesz-KDNP-re bízzuk, akkor holnap már nem is leszünk OECD-tagok. Ha pedig nem vagyunk tagok, akkor nem is mérhetnek minket, adatokat meg pláne nem kellene szolgáltatnunk. Sőt, ha felépül az országot körülvevő vasfüggöny, akkor eleve be sem léphet senki olyan, akinek számológépe meg ceruzája van. Meg józan esze. Hiszen mi magyarok vagyunk, a magyaroknak pedig nincs szüksége olyan szervezetre, amelynek az a célja, hogy segítse a tagállamok kormányait a lehető legjobb gazdasági és szociális politika kialakításában. Mi mindent jobban tudunk és ez meg is látszik az eredményeinkben, az a hibás, aki ezt nem veszi észre.

És vajon mit mondana a kormányszóvivő, ha megkérdezné bárki is, mire költik az adófizetők pénzét? A válasz csak annyi lenne: „közöd, köcsög?”.

Vajon megoldódik a munkaerőhiány a vendéglátás és turizmus területén azzal, hogy a kormány „brutálisan” megemeli a minimálbért? Kizárt, hiszen eddig sem kötelezte a szektor munkaadóit egyetlen jogszabály sem arra, hogy csak annyit fizessenek, amennyi a bérminimum, a munkaerő kereslet-kínálat mind a mai napig befolyásolja a fizetéseket még akkor is, ha a kormány ezt másképp látja. Ha tehát a vendéglős-panziós nem kap alkalmazottat a jelenlegi garantált bérminimumért (bruttó 180 ezer forint), akkor nyugodtan fizethet akár bruttó 240 ezret (vagy többet is) egy havi munkáért, az már más kérdés, hogy az egeket verő közterhek miatt ennek egy része zsebből zsebbe megy.

Akkor mire jó ez az egész, legyen majd negyedmillió a minimálbér cécó?

Kormányunk három okból ragadtathatja magát ilyen „munkavállaló-barát” megoldásra.

Az egyik a közelgő választási kampány: majd Orbán Viktor kiáll és elmondja, egyedül egymaga emelte meg a szektor dolgozóinak a fizetését, tessék hálásnak lenni és rá szavazni. Hülvely István. a Turizmus-vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság társelnöke ehhez asszisztál is ezerrel, az új kollektív szerződés módosítás meg bizonyítja, bizony kormányunk és az érdekérvényesítésért felelős társelnök is a topon van, az sem lenne csoda, ha óriásplakátokon osztanák meg nagyszerű történelmi tettük eredményét a választási időszakban.

A második ok az, hogy a szektorból még több eltapsolható adó és járulék érkezzen az államkasszába.

• A 180 ezer forintos bruttó fizetéses alkalmazott a munkaadónak 222.300 forintjába kerül, ebből a dolgozó nettó 119.700 forintot lát, az összes többi, azaz 600 forint pedig megy a költségvetésnek nevezett fekete lyukba. 
• 240 ezer forintos garantált bérminimum esetén minden egyes alkalmazott 296.400 forintjába kerül havonta a munkaadónak, a dolgozó hazavisz 159.600 forintot, az állam pedig zsebretesz 136.800 forintot, ez munkavállalónként plusz 34.200 Ft biztos bevételt jelent havonta. És ezért az ég adta világon senki sem kap többet semmiből sem – a pincérnek és a recepciósnak ugyanúgy három hónapot kell várnia egy sima ultrahangra, egy hónapot egy vérvételre, a gyerekük iskolájába is ugyanúgy be kell vinni a kötegelt fénymásolópapírt meg a WC-papírt szeptemberben, ahogy a nyugdíjuk is csak egy kósza álom valahol a szivárvány alatt ott, ahol a koboldok aranya is van.
• Ha pedig mindez még nem lenne elég, a munkáltatóktól azt is elvárják, hogy ne csak a kezdőknél illetve a minimumbéreseknél legyen emelés, hanem arányosan az egész szektorban, a bérpiramis minden területén. Majd megoldják valahogy, de nagy szemétládák lesznek, ha szolgáltatásaik árának emelésével inflációt gerjesztenek, legalábbis a kormánypropaganda szerint. És még ott van a fizetőképes kereslet is, ami ugyebár nem minden egyes esetben jelent egyet a gazdag turistákkal, bármennyire is ez világlig ki Hülvely szavaiból.

A harmadik ok a haveri kapitalizmusból a nem haverok eltüntetése – azaz a piactisztításra, versenyképesség növelésre és kifehérítésre hivatkozva a konkurencia kivéreztetése, csődbe kényszerítése.

Mindenki tudja, szerte az országban vannak olyan helyek, menő szállodák meg felkapott éttermek, ahol eddig sem jelentett gondot bruttó 240 ezret vagy még többet fizetni a mezei alkalmazottaknak, azonban sok vidéki kiskocsma-panzió akár végleg be is zárhat, ha képtelen összelapátolni a megemelkedett költségeket, különösen ha az egész bérpiramisra vonatkoztatjuk, ahogy az illetékes elvtársak ajánlják. A megoldás? Aki eddig ügyeskedett, az ezután is fog, a napi 12 órát dolgozó, 8 (6) órára bejelentett alkalmazott ezentúl papíron majd csak 6 (4) órát dolgozik, kevesebb lesz a szabadnap, ha pedig jön az ellenőrzés, akkor a kedves munkavállaló nem is a munkáját végzi, csak a haverjához jött beszélgetni a szabadnapján. És mivel minden egyes csehóra-szálláshelyre nem jut mindennapra egy ellenőr, főleg az eldugottabb helyeken ha eddig becsületesen elszámolták is a munkaórákat, annak 2018-tól vége, nesze neked kifehérítés. Mert míg a papír sok mindent elbír és a bér egy része akár zsebbe is mehet, addig a kampány- és eltapsolási meg a versenytársak eltüntetésének céljából kitalált emelés miatti csőd nem csak virtuális valóság, hanem maga a nagybetűs ÉLET.

A béremeléses intézkedés Hülvely-féle indoklása szemforgatóbb már nem is lehetne:

„Erre azért van szükség, mert az egyik legfeszítőbb tényező ma a munkaerőpiaci helyzet, aminek a megoldása a következő húsz évben a legnagyobb kihívások közé tartozik a magyar gazdaság számára. A turizmusban sem találkoztunk még ilyen méretű munkaerőhiánnyal, amelynek orvoslását markáns szemléletváltással kell kezdeni”

És hol lóg ki a lóláb? Ott, amikor a társelnök is bevallja, bizony az intézkedés egyik fő célja az, hogy minél több adót fizessen a szektor és a lehető legkevesebb legyen a zsebbe fizetés, a kampánycélra felhasználhatóság meg csak egy mellékterméke a szálloda- és vendéglátóiparba mostanában betelepült haverok helyzetbe hozásának.

A kormány és a társelnök is feltételezi, ma azok a vállalkozók nem küzdenek munkaerőhiánnyal, akik feketén foglalkoztatnak – de mi van azokkal, akik tényleg annyit fizetnek, amennyit bevallanak, és a mai minimálbérért is kapnak számukra megfelelő munkaerőt? Hogyan lehet egy kalap alá venni az elmaradott térségek fizetési feltételeit Budapest belvárosával, netalán a Budai Vár szállodáival? Vagy a szabolcsi kocsma nyugodtan lehúzhatja a rólót, ha nem tud annyit adózni, mint amit a légkondis irodában kitaláltak a kormány talpnyalói? És ha már a haverok helyzetbe hozása a cél, vajon kit fognak először ellenőrizni adó- és munkaügyileg, a piacon a lángosost vagy Mészáros valamelyik szállodáját netalán kempingjét?

Az intézkedés azonban nemvárt eredményt is hozhat, mert ha egy kórházban osztályt kell bezárni amiatt, mert a szomszédos frissen nyitott bútoráruházba bútorozik át a munkaerő a magasabb fizetésért, akkor vajon az egekig emelt minimálbér a maradék kórházi személyzetet nem fogja átcsábítani egy szállodába szobaasszonynak-takarítónak? Ha pedig kiürülnek a kórházak, mert már mindenki a vendéglátásban-turizmusban dolgozik, aki csak teheti, akkor a VIP-kórházon kívül egészségügyi ellátás sem lesz mindaddig, ameddig nem sikerül az egészségügyi szektorban is negyedmillióra emelni a garantált bérminimumot? És ha a szakmunkás ennyit keres, mennyire kell megemelni az orvosok bérét, hogy úgy érezzék, őket is megbecsüli azért valamennyire ez a kormány? Azonban ezeket az emeléseket már nem lehet majd áttolni a vállalkozóknak, fizetsz vagy megdöglesz, hanem ezeket bizony a költségvetésből kell kifizetni akár annak az árán is, hogy kénytelen nagyvezérünk valamelyik fullajtárja lemondani szűkebb hazájában felépítendő stadionjáról, sokezres sportcsarnokjáról, netalán jégpályájáról. Az viszont borítékolható, hogy annak az esélye sokkal nagyobb, hogy még két rongyrázó világbajnokságot rendezünk mint annak, hogy az egészségügyet valaha is rendbe teszi kormányunk.

Lehet persze azzal érvelni, hogy a fehérített bérek majd visszahozzák a külföldre települt munkavállalókat, ám kérdéses hogy az, aki háromszor-négyszer annyit kap odakint mint itthon, visszatér-e csak azért, hogy cirka nettó negyvenezerrel többet vigyen hivatalosan haza ráadásul úgy, hogy bizonytalan, meddig tudja a gazdája kiszorítani a jelentősen megemelkedett közterheket. És akkor még nem tettük hozzá, hogy külföldre szakadt hazánkfia odakint annyi órát dolgozik, amennyi a szerződésében szerepel, mellette pedig van tényleges szabadnapja és szabadsága is, nemcsak papíron kivett és ha orvosi ellátásra szorul, akkor nem egy olyan egészségügy látja el, amely évente egy városnyi magyar tesz el teljesen feleslegesen láb alól. Nem, nem fognak visszajönni egy olyan országba, ahová már az ukránokat sem lehet becsalogatni, ahhoz több méz kellene a madzagra.

Ezek után mi haszna az egész kikényszerített béremelésnek? Az idő majd választ ad, de ne lepődjünk meg ha az nem az lesz, amit a kormány szajkóz az adófizetők megnyugtatására.

Vajon történhet-e bármi olyan a Fidesz és holdudvarának kommunikációjában, amit Orbán Viktor és legfőbb vazallusai nem hagynak jóvá? Kizárt. Ha pedig kizárt, akkor jobb, ha odafigyelünk Bayer Zsolt szavaira még akkor is, ha szívünk szerint a „bolond lyukból bolond szél fúj” hozzáállást tanúsítanánk. Jobban járunk azonban ha az „őrült beszéd, de van benne rendszer” elvet követjük és felkészülünk a Bayer-jósolta fényes jövőre. Arra, hogy Orbán Viktor kivezeti Magyarországot az Unióból és egy új vasfüggönyt húz hazánk köré. No nem azért, hogy itthon marasztalja a magyarokat (azok mehetnek isten hírével, aztán próbáljanak meg csak külföldön szavazni arról, ki legyen a következő miniszterelnök), hanem azért, nehogy bárki olyan idetévedjen, aki nem éljenzi azt a politikát, amit Bayer Zsolt és anyapártja képvisel.

Persze nemcsak Bayer Zsolt az, aki szerint „ott kell hagyni az uniót, ezt az egész ótvaros disznóólat, ott kell hagyni a francba, le kell zárni a határainkat, azok meg ottan rohadjanak meg” , hiszen ezzel a kijelentéssel sokan egyetértenek. Persze mindig voltak olyanok, akik elleneznek mindent, ami nem ősmagyar turulostól meg hátrafelé nyilazástól (bárhonnan is származzunk), ám mostanában az akolból kibillentéstől félelem gyökeresen új retorikát gerjeszt. Mert mi lesz, ha el kell számolni a csalárdul elköltött eurómilliárdokkal? Ha a politikusainknak és strómanjaiknak vissza kell fizetnie a lenyúlt pénzeket? Ha valaki Brüsszelben végre odacsap az asztalra, hogy ezentúl csak az kaphat támogatást, aki elismeri az uniós ügyészség fennhatóságát? Ezek a lépések ugyebár nem nagyon tetszenének jelenlegi habzsi-dőzsi vezetőinknek, egy út van tehát, az előre, ez pedig annak lebegtetése, miszerint az összes brüsszeli rohadt dög, a magyarnak senki se mondja meg, mit csináljon és egyébként is rohadjon meg mindenki ott, ahol van, kivéve persze akkor, ha a Fideszre szavaz 2018-ban.

Bayer szavai immáron nyíltan mutatják azt, mit is fog tenni Orbán Viktor ha megkapja a még négy éves felhatalmazását:

1. Magyarország kilép az Unióból, a már megkapott pénzügyi támogatásokkal nem számol el, köd előttünk, köd utánunk, így járt Európa, hogy pénzzel kitömte az új magyar burzsoáziát. Zárt vasfüggöny épül, már a kivitelező is megvan, köszöni előre is a megbízást.
   
2. A külföldön dolgozó magyarok ott maradnak, ahol vannak – a vasfüggöny rájuk is vonatkozik, csak bajt kevernének, ha hazajönnének. Európa meg majd kezd valamit a fehér és keresztény menekültekkel, ha a szíreket befogadták, most majd befogadnak másfél-két milliónyi magyart is, telik nekik rá.
3. A határainkon túli magyarok szabadon beköltözhetnek a vasfüggönyön belülre, már ha hajlandók erre. Na jó, lesz jópár ukrán meg szerb hirtelen magyar is, de ha jót akarnak maguknak majd hipersebességgel asszimilálódnak. Magukat magyaroknak hazudó románoktól nem kell félnünk, náluk már magasabb az életszínvonal mint nálunk, miért is jönnének?
4. A munkaerőhiányt majd megoldja valahogy a kormány, ha más nem, hát átnevelő táborokkal – a középfokú oktatás leépítésével lesz egy csomó felszabaduló tanerő, lehetnek pincérek, kőművesek, bármik, amire csak szükség van, pár hónapos tanfolyam után már úgy fognak burkolni vagy épp vizet szerelni, mint a kisangyal.
5. A demokrácia végképp el lesz felejtve – a "nagyobb jó" jelszavával simán feláldozhatóak az alapelvek, lám Törökországnak is milyen jól sikerül, csak pár százezren halnak bele szép lassan. Miniszterelnökünk kéjes vonzódást érez az autoriter berendezkedés iránt, a lelkiismeret nagy úr, ha már egyet annak idején segített lebontani, akkor most épít helyette egy másikat. És ha ő nem kéri számon Erdoganon, mit csinál, akkor ugyebár majd rajta sem kérheti számon ugyanezt senki sem, még híd is van, amin lehet lövöldözni meg puccsot leverni, a nagy magyar vállalkozók meg építenek elég börtönt ahhoz, hogy pár tízezer lázongót gyorsan hűvösre lehessen tenni. A többi meg majd úgyis tudja, hol a helye (a Kádár-rendszerben is tudták), aki meg nem, annak számára helyet kell biztosítani. Ha pedig Edrogan politikai ügyekben halálbüntetést szabathat ki , akkor ugyanezt Magyarország is megteheti, nem? Mert mi is gátolná meg? Nem véletlen az a vasfüggöny, amit Bayer emleget.
6. Ha pedig már se Unió, se más nemzetközi kötődés, jöhet a miniszterelnök királlyá koronázása. Korona van, mondjuk a pápa nem biztos, hogy legitimálná, de Bayer szavaiból már azt is tudjuk, hogy a keresztény egyház feje „ne képzelje azt, hogy amit ő mond, az isteni kinyilatkoztatás, egy hülye, ostoba politikai vélemény, és ekképpen is kell hozzá viszonyulni”. Majd a hazai talpnyaló egyházi főméltóságok megoldják a felkenést, a népnek elég ennyi, csak a Dunán történjen.
7. Indulhat a megbélyegzés és kiközösítés (elüldözés) pártállásra, faji hovatartozásra, vallásra, bármi másra tekintettel annak érdekében, hogy tisztán lássa ország-világ, a magyar a legtisztább, a legerkölcsösebb és a legtökéletesebb, legbiblikusabb nép Európa szívében, ha már a többiek mind elfajzottak, erkölcstelenek, összességében undorító, szóra sem érdemes férgek.
8. A királyság rövid idő alatt törpenemzetté válik ötmillió nyugdíjassal, közszolgával és közmunkással meg néhány tízezer haverral.
9. A lakosság harminc életév feletti része pedig beletörődhet, diktatúrában született és diktatúrában is fog meghalni. Mert magyar és mert megérdemeli.

Nem túl fényes jövőkép, de ez történhet, ha az Unió és annak politikusai saját önös érdekeik által vezérelve pénzzel kitömnek egy olyan réteget, amely nem restelli kihasználni az alkalmat és a korrupciót állami szintre emelve államkapitalizmust hoz létre, egyre inkább sodródva a nyílt diktatúrába. És az Unió eközben csak azon gondolkodik, gondolkodjon-e azon, hogy végre érdemes legyen-e elgondolkodni, mi is legyen azokkal, akik nyíltan szembeköpik őket.

Az emberek többsége azonban tartósan nem szeret diktatúrában élni, pláne akkor, ha négymillió koldus finanszírozza pár tízezer zsírosodását és itt Közép-Európában nagy gyakorlatunk van a tekintetben, diktátorok hogyan tűnhetnek el egyik napról a másikra.

Még a megkoronázással sem jár örökélet maximum csak egy meghekkelt számítógépes játékban.

Kapcsolódó posztok:

Miért nem akarja Orbán Viktor, hogy a fejlett Európához tartozzunk?

Mitől retteghet a legjobban miniszterelnökünk?

Vajon akarja kormányunk akár egy jottányit is emelni az oktatás színvonalát? Kizárt, önmaga sírját ásná.

Kormányunk ördögi körbe került. Ahhoz, hogy iszonyatosan sok uniós támogatást és egyéb költségvetési forrást nyomjon bele a köz- és felsőoktatásba, meg kellene magyarázni, hogy mire is lenne szükség. Ahhoz viszont, hogy kiderüljön, mi kellene, ahhoz meg kell nézni, hogy mi van. És ami van, az bizony nagy-nagy trutymó, amit jó ideje szajkóznak a tanárok, a diákok és a szülők nem álcivil szervezetei, de eddig a kutya sem hallgatta meg őket. Kormányzati szinten ment a terelés, lusták a pedagógusok, hülyék a gyerekek, spórolnak az önkormányzatok, bezzeg majd ha államosítva lesz, mindenkinek ugyanannyi jut. És igen, el is értünk az ugyanannyihoz meg ahhoz, hogy a jelenlegi oktatási rendszerünkben egyetlen olyan elem van, ami felesleges, ez pedig a gyerek. Mert a gyerekek lakmuszpapírként megmutatják, bárhogy is hájpolja magát az oktatáspolitikai kormányzat, az egykori térdig érő szutymó az újabb és újabb csodaintézkedések eredményeképpen lassan már a szánkig ér és úgy fulladunk bele, hogy közben még mindig azt reklámozzuk, soha nem volt ilyen jó.

Van, aki azt állítja, a tanárok is feleslegesek már ebben a csakis önmagáért élő rendszerben. Ez azonban nagy tévedés, rájuk igen is szükség van. Egyrészt ők azok, akik igazolják az oktatási kormányzat újabb és újabb hivatalainak létjogosultságát, azokét, amelyeket azért hoztak létre, hogy a pedagógusokat szekírozzák. És azért is kellenek, mert ők azok, akik elmagyarázzák a szülőknek, a gyerekükben sokkal több potenciál rejlik, mint amit mutat és bizony a szülők dolga, hogy otthon mindent megtegyenek azért, hogy a leszármazottjuk kitűnő tanuló legyen. Ja, hogy nem sikerül? Kérem, a tanárok csak hozott anyagból dolgoznak, vessen magára a szülő, ha csak idióta gyerekkel volt képes teleszülni a Kárpát-medencét. Persze van egy-két olyan tanár is, aki óvatosan szidja a kormányt, de azok jobb, ha vigyáznak a hátsó fertályukra mert még az is előfordulhat, hogy nem sokáig lesznek már tanárok, aztán mehetnek nyugatra mosogatni ötször annyi pénzért.

A szépen sorban napvilágra kerülő, enyhe mazochista vonásokat felmutató jelentések és cselekvési tervek azonban már képtelenek mindent eltitkolni. A számok nem hazudnak: a lemorzsolódás soha nem látott méreteket öltött, a PISA-eredmények a béka segge alatt, a magyar diákok maximum a nemzetközi bibliaismereti versenyt nyernék meg, a felsőoktatásba érkezők pedig soha nem látott tudáshiányban szenvednek. Persze lehet mindezért a tanárokat és a diákokat hibáztatni meg a liberális otthoni nevelést (az a dög dr. Spock a hibás, szerencséje, hogy már meghalt, különben ott találná magát Soros mellett kiplakátolva), de ha az oktatási kormányzat nem vonja le a következtetéseket saját magára vonatkozóan, akkor bizony akár ezer milliárdot is beleinvesztálhatnak a szektorba, akkor sem lesz előrehaladás egy jottányi sem.

Ha egy kicsit is őszinte lenne a kormány, be kellene vallania, bizony a legnagyobb probléma maga a Nemzeti AlapTanterv, e téren pedig a kormányzat egyes egyedül önmagát hibáztathatja, a tanárok és a diákok csak elszenvedői a csúcsra járatott idiotizmusnak. A tananyag tantárgyanként rengeteg felesleges, ám módszeresen visszakövetelt megtanulni valót tartalmaz és a készítők láthatóan elsődleges szándéka az, hogy már első osztályban megutáltassák a gyerekekkel az iskolát. Vajon hány gyerek kel hajnalban örömmel és megy nulladik órára, mert akkor szabad a tornaterem, köszönet néked mindennapi testnevelés? Vagy hányan tapsolnak ugrálva, még egy memoriter, amit meg kell tanulni, de jó? A kötelező olvasmányok már a jelenlegi nagyszülőket is untatták anno, a természettudományos képzés pedig még akkor is érdekfeszítőbb lenne, ha a Wikipédia vonatkozó szócikkeit kellene szó szerint megtanulni. Nincs idő kísérletezésre és megismerésre, a tananyag életidegen, összefüggéstelen és lóg a levegőben. Vajon mennyi ideig marad meg egy gyerekben amit tanult a mézgás égerről, ha az életben még soha nem látott olyat? Pont annyit, hogy hazamegy és elmeséli (jobb esetben), hogy az iskolában a mézes egérről volt szó. És igen, pont ugyanennyi értelme is van így tanítani, ahogy az ezerre kerekítés alsó tagozatos erőltetése is elgondolkodtató, hacsak nem cél a könyvelők idejekorán megkezdett sorozatgyártása. Ahogy annak is, amikor matematikai alapok nélkül tanítanak fizikát, a kémiában olyan reakcióegyenleteket kell bemagolni, amellyel maximum egyetlen gyárban találkozhat a diák szerte széles országunkban, a földrajzból meg olyan gazdasági definíciókat kell bevágni, amit még a tanár sem ért, ahogy a szemléltető ábrákat sem.

A NAT csődje nyilvánvaló, éppen a diákok mutatják meg azzal, hogy utálják a természettudományos tantárgyakat és nem nagyon akaródzik nekik ilyen irányban továbbtanulni. Hibáztatja is őket a kormányzat ezerrel, bezzeg a gazdasági, bölcsész és társadalomtudományi képzések sokkal népszerűbbek, de vajon olyan nagy csoda ez? Míg a matematikával úgy-ahogy egyszerűbb – akár magántanárral is – megbirkózni, addig a fizika és a kémia sokkal nehezebb dió. Viszont a magyart és a történelmet érteni sem kell ahhoz, hogy jó magolási képességgel bárki bejusson olyan szakra, ahol elfogadják ezeket felvételi tárgynak és hasonlóan könnyebb a nyelveket is elsajátítani, pláne ha ott lebeg a szülők által is támogatott cél, itthagyni ezt az országot. Azt pedig, hogy mekkora csőd is a NAT mi sem szemlélteti jobban, hogy a kormányzat nulladik évfolyamot akar az egyetemekhez – mi kell ennél több, hogy bevallják, a középiskola képtelen felkészíteni a gyerekeket a továbbtanulásra? Hogy alig van olyan középiskola, amely képes fakultációt indítani természettudományos tárgyakból? De nem vallják be csak maszatolnak meg a nőkre kenik, hogy nem jelentkeznek elegen természettudományos meg műszaki képzésre (persze csak akkor, ha ráérnek a Kárpát-medence teleszülése mellett). És azzal, hogy majd nehezítik a felvételit meg megkövetelnek nyelvvizsgát csak annyit érnek el, még kevesebb diák kerül be a felsőoktatásba és még inkább munkaerőhiány lesz bizonyos értelmiségi szakmákban. Például nem lesz pedagógus meg olyan sem, aki az egészségügyben dolgozna, de ez ugyebár megint csak nem az elhibázott oktatáspolitika és magának személy szerint a miniszterelnöknek a hibája. És informatikusokat is lasszóval kell fogni, ahogy olyan munkavállalót is, aki emberközpontúan képes ügyfelekkel call centerekben foglalkozni.

De nem kell mindenkinek továbbtanulni a felsőoktatásban, ezt is tudjuk már, sőt. Még a szakgimnázium is felesleges, irány a szakmunkásokat képző szakközépiskola. És a szülők többsége nem is tudja, amíg személyes érintettség révén nem szembesül azzal, hogy tényleg teljesen felesleges a szakgimnáziumok jó része: a felsőoktatásra nem készít fel,  cserébe normális, megélhetős szakmát sem ad csak akkor, ha még ráhúz éveket a gyerek az alapképzésre. Akkor már vagy gimnázium és olyan szakképzés, amely érettségire épül eleve, vagy marad a szakmunkás-képzés, ahol több tornaóra van lassan mint közismereti tárgy. Mintha legalábbis egy szobafestőnek nem kéne tudni számolnia, egy burkolónak meg olvasnia, pedig valahogy csak ki kellene számolni, miből mennyi kell a melóhoz meg hogyan kell dolgozni azzal az anyaggal, amit a megrendelő megálmodott. És aki azt hiszi, majd egy ácstanonc az építkezésen a gyakorlatban megtanulja, hogy kell szakszerűen dolgozni, az ennél nagyobbat már nem is tévedhetne. Mert az sem tudja, aki tanítja, mert aki egy kicsit is konyít a szakmához, már régen külföldön dolgozik.

De ténylegesen akarja is a kormány, hogy magasabb legyen az oktatás színvonala? Ha akarná, már tett volna valamit, volt rá hét éve. Előtte meg nyolc év ellenzékben hogy gondolkodjon, hogyan is lehetne jobbá tenni ezt a szektort. Ám egyelőre úgy néz ki, az államosítás, a hittan, a mindennapi testnevelés meg a KLIK különféle formációinak szervezése-átszervezése és a kicsit is jobb tankönyvek kiutálása lefoglalta az összes energiát, így egyedül csak pénzszórásra volt idő, érdemi javító tevékenységre nem. És nem is várhatjuk el, hogy ez módosuljon – csak azt, ha több pénz lesz a rendszerben, akkor sokkal többet lopnak is majd ki belőle. És miért?

Nagyon egyszerű a válasz: kormányunk ellenérdekelt abban, hogy egyre tanultabb fiatalok kerüljenek ki a rendszerből. A butákat sokkal egyszerűbb kezelni és sokkal könnyebb elhitetni velük, hogy mindenért a migránsok meg a Soros a felelős. A buta ember el van azzal, hogy utálja azt, akit elévezetnek bűnbakként és felesleges energiáit levezeti meccsen szotyiköpködéssel vagy szabadidőben migránsvadászattal. A buta ember nem tud értelmezni olyan kifejezéseket, mint közpénztelenített közpénz, tao, Nemzeti Bank jogkör, tanszabadság, emberi jogok, civil szervezetek, demokrácia, korrupció és azt sem tudja mi a különbség a csalás és a hűtlen kezelés között. És nemcsak hogy nem tudja, de nem is érdekli. Neki elég Brüsszel mint ellenség (nem az Unió, mert az szereti) és büszke rá, hogy Magyarország erős, bármit is jelentsen az. Főleg ha a kormány mindig megmondja, miért verheti a mellét és kiről-miről mit gondoljon.

Éppen ezért a legoptimálisabb kormányzati lépés a 9 osztályos általános iskola bevezetése lenne – egy év évvesztés meg egy bukás és már mehetnének is tömegével közmunkásnak a 16 éves gyerekek, csak a tanárokat kellene meggyőzni, hogy legyenek egy kicsit szigorúbbak és követeljenek többet. És máris be lehetne zárni a középfokú oktatás intézményeinek kétharmadát, aztán majd megnézhetik az egyetemek is, hol találnak maguknak hallgatókat.

Kormányzatunk oktatáspolitikai felelőseinek fel van adva a lecke: hogyan lehet úgy százmilliárdokat beleölni a rendszerbe, hogy az ne látszódjon meg a rendszerből ilyen vagy olyan módon kikerülők tudásszintjén? Mert ha véletlenül bármi jót is tennének, netalán színvonalat javítanának, azzal saját sírjukat ásnák, azt pedig nem tehetik.

A sötétséget nemcsak őrizni kell, hanem egyre növelni is, mert ez a túlélésük záloga. De nem kell attól tartanunk, hogy ne oldanák meg ezt az elsőre lehetetlennek látszó küldetést is.

Szomorú hír a kormány propagandistáinak, bizony a magyar választók mégsem olyan hülyék, mint amilyennek elsőre látszanak. Sőt, a fideszes szavazók nagy része is simán elszipkázható a párttól, csak kell hozzá egy masszívan konzervatív, fundamentalista keresztény elveket valló látszatkeresztény, a nemzet nagyságát szajkózó, migránsellenes és nem utolsó sorban karizmatikus személy, aki megígéri, Orbán Viktorral ellentétben ő küzd a korrupció ellen és mindent megtesz azért, hogy a nép keservesen összeizzadt és kormánykörök által ellopott adóját visszaszerezze. Sőt, a bizonytalanok sem azért bizonytalanok, mert nem tudják eldönteni, Rogán a szimpatikusabb nekik vagy Semjén, hanem többek közt azért, mert csak elhanyagolható kisebbségük (5%-uk) látja úgy, hogy miniszterelnökünk nem korrupt és azért van az, ami most van, mert nincsenek is eszközei a korrupcióval szemben. Ők azok, akik szerint Orbán Viktor nem tartozik a szentek közé (mert akkor ugyebár fanatikus Fidesz-rajongók lennének), viszont egy magatehetetlen báb, akit valaki más irányít meg vesz rá dolgokra és ezért is nem tud tenni semmit a korrupció ellen. Még annak ellenére sem, hogy állítólag ő a végrehajtó hatalom feje és ő irányítja frakcióján keresztül a törvényalkotást is.

A legutóbbi közvéleménykutatás azt mutatja, bizony nem sikerült annyira átkódolni még a legegyszerűbb választók agyát sem hogy elhiggyék (kivéve 14%-át, de annyival ugyebár nem lehet választást nyerni csak nyílt diktatúrában), bizony Mészáros Lőrinc csakis magának, életrevalóságának meg üzleti zsenialitásának és nem a legfelsőbb szintre beágyazódó kapcsolatrendszerének, igazi férfias barátságának köszönheti hiperűrsebességű gazdagodását. És ugyebár a folyamatnak még hírül sincs még vége, napi szinten érkeznek a hírek az újabb és újabb közbeszerzéses meg uniós pályázatos nyerésekről, ahogy az igen bőségesen termelődő profitból is naponta bevásárol a polgármester úr vagy személyesen, vagy érdekeltségein keresztül. Sőt, a megkérdezettek háromnegyede egyenesen úgy gondolja, hogy a felcsúti gázszerelő magának Orbán Viktornak személyesen köszönheti a gazdagodását és bizony még a Fidesz-szavazók 53%-a is egyetért ezzel.

A kormánypropagandisták kommunikációs-agymosós problémája azonban nem az, hogy egy szűk kör gazdagodott irreális mértékben a Fidesz-KDNP országlása alatt, ezt még el is lehet sumákolni azoknál, akik csak a királyi tévét nézik („ha nem beszélünk róla, akkor nincs”), hanem az, hogy még a Fidesz-hívők egy része (22%-a) is mélyen hiszi, bizony ma a korrupció sokkal nagyobb, mint 2010 előtt volt. Mert az természetes, hogy a Jobbikosok kétharmados többséggel mondták ki ezt véleményként, de a fideszesek? Azért elég nagy gáz, ha egy szavazótábor egyötöde kimondottan korruptnak tartja azt a rendszert, amelynek fenntartásában aktívan segédkezik főleg akkor, ha ő maga nem részesül ennek hasznából (sőt, a küszöböt rágja a bank meg jön a hitelből vett panelért), cserébe azzal szembesül nap mint nap, hogyan lopják ki a pénzt az egészségügyből, az oktatásból vagy netalán a háza előtt a csatornázásból. Esetleg be kell zárnia az eddig is keservesen fenntartott vállalkozását, mert az ő boltjának helyét is fel akarják térkövezni a polgármester feleségének betonüzeméből. Mert azt elmagyarázhatja egy politikus nyílt színen, hogy mindenki annyit ér, amennyije van, de amikor kiderül, hogy azért hal meg egy közeli hozzátartozó, mert a biztosítása fejében képtelen az egészségügy elvégezni egy diagnosztikai vizsgálatot időben (ment volna magánrendelőbe), az bizony haragot gerjeszthet az életünk minden egyes momentumát átszövő korrupció ellen.

Melyik miniszterelnök tud úgy tartósan hatalmon maradni egy nyugati típusú demokráciában, akiről a választók majdnem fele úgy tartja, tudna tenni a korrupció visszaszorításáért, de nem akar? Vagy olyan, akiről a megkérdezettek 13%-a gondolja csak úgy, ő maga nem korrupt, csak a környezete vezeti meg szegényt? Mert ugyebár annak idején Sztálint is csak megvezették a csúnya emberei, ő maga nem tehetett semmiről, miért lenne más a mi vezérünk? Mondjuk ez a törpe kisebbség valószínűleg azt is elhinné, hogy Orbán Viktor még ha személyes jóbarátja is falubélijének, Mészáros Lőrincnek, soha nem segítené egyetlen fillérhez sem hozzá és a polgármester tényleg önmaga olyan zseni, hogy ennyi mindent összehozott az elmúlt pár év alatt (azaz a geci-gate óta). Jól van na, későn kezdte az ipart, ő az a kivétel erősíti a szabályt típus, az, akinek a tehetsége csak az ötödik X körül ért be. Nem mindenki lehet Steve Jobs vagy Mark Zuckerberg.

Azonban mára eljutottunk odáig, hogy még a fideszes szavazók többsége (53%-a) szerint is Orbán Viktornak köszönheti a gázszerelő haverja az extrém gazdagodását (a teljes népesség 71%-a), pedig azt hinné az ember, őket mégis csak könnyebb kábítani a self-made man sztorival. A bizonytalanok még immunisabbak a felcsúti polgármester sikerére, több mint kétharmaduk gondolja úgy, bizony a miniszterelnök áll a sikerek mögött és csak két százalékuk hiszi, Mészáros Lőrinc egyedül hozta össze a csodát. Ez még nagy gond lehet a fideszes kampányban, hiszen őket kellene a kormánynak meggyőznie arról, bizony itt akkora sikerek vannak, hogy az bőven megéri azt a kis korrupciót meg egyéni zsebtömést, ami zajlik a színfalak mögött.

A felmérés számai alapján egészen jól megsaccolható a nettó idióták száma is (teljes népesség 13%-a, a Fidesz-szavazók 24%-a), azoké, akiknek teljesen mindegy, mi történik körülöttük, vallásos révülettel szemlélik avezérük tetteit és akkor sem hinnének el róla semmi negatívat, ha azt a saját szemük láttára ővelük csinálná. Ők azok, akiknek mindegy, ki uralkodik felettük, jöhet Lenin, Sztálin vagy Rákosi, a fontos az, csak legyen kit imádni. És bármennyire is szeretné hinni a kormány, hogy ezek a választók örökre ott lesznek nekik, a rossz hír az, bizony őket is el lehet csábítani a Fidesztől, csak a régi isten helyett egy újat kell felmutatni nekik, egy szerethetőbbet, jóságosabbat és gálánsabbat, van ilyen típusú bálványdöntésre bőven precedens a világtörténelemben.

A felmérés azonban azt is mutatja, bizony a polgárok nagy többsége hiszi, rendszerünk velejéig romlott, a király meztelen és csakis az egyéni preferencia-rendszerük alapján döntik majd el, ez belefér-e még náluk, vagy inkább kiszavaznák a korrupt politikusokat a házból. És ki az, aki bár nem visel szemellenzőt, mégis sutba vágja az erkölcsi megfontolásait? Az, aki a rendszer nyertese. Az, aki úgy gondolja, más nem adna neki ennyi rezsicsökkentést, ennyi fizetés- meg nyugdíjemelést, vagy éppen ennyi megbízást, és a mai veréb sokkal jobb egy holnapi tyúknál. Mert ugyebár abban egyetért a közgazdászok többsége, egy korrupt ország fejlődésképtelen, a mindent átszövő, az államot károsító szervezett bűnözés a GDP-t jelentősen csökkenti, ha pedig csökken a GDP, akkor kevesebb az adóbevétel, ha pedig kevesebb az adóbevétel, kevesebb jut a közszolgákra, nyugdíjasokra meg állami megrendelésekre. Egy jól szuperáló, tiszta közélettel bíró ország előbb vagy utóbb nemcsak virtuálisan gazdagodik, hanem ténylegesen is, az pedig egyet jelent az életszínvonal növekedésével. A Fideszre szavazók azonban ezt nem akarják kivárni, nekik a mai veréb kell, bármi áron – a ma beígért, uniós pénzből meg ki tudja milyen forráskivonásokból (pusztuló egészségügy, közműrendszer, oktatás, stb.) finanszírozott nyugdíj- és béremelés számukra sokkal többet ér, mint a megtisztulás és később egy jobb élet. És ezért a verébért még a korrupciót és a Mészáros-féle meggazdagodásokat is megbocsátják a hatalmon lévő gátlástalan ígérgetőknek.

A felmérések azt mutatják, bizony fel kell kötnie a gatyáját a fideszes propagandistáknak és olyan ellenséget kell kreálniuk, akiktől berezel annyira a magyar, hogy összezár és akár még az erőskezű, ámde tudottan velejéig korrupt bagázsra is hajlandó szavazni. Soros György nem biztos, hogy hosszú távon alkalmas ilyen ellenségnek – nincs az a photoshop, ami fiatal, életerős támadót varázsolna belőle, korban is ráver Orbán Viktorra vagy három X-et és lássuk be, már egy színes bőrű muszlim vallású terrorista meleg migráns is sokkal fenyegetőbb tud lenni egyszál mackóalsóban, mint egy majd kilencven éves öregember ott messze a távolban. De egyelőre kormányunknak csak Soros jutott eszébe meg az igazi civil szervezetek, mint első számú közellenségek (tényleg veszélyesek, különösen a korrupció ellen és az átláthatóságért meg a demokratikus alapelvek betartásáért küzdők), de messze még a jövő tavasz és jöhet még jobb ötlet is a démongyártáshoz. Mert amíg Orbán Viktor egy Trabant mellett is rettegve megy el (az is kormányváltós, nem?), addig bizony ott kell állniuk a vártán és harcolni mindazzal a képzelt ellenséggel, amit csak kitalálnak, mert a meglévő és legnagyobb ellenség, a korrupció ellen bizony nem akarnak hadakozni az istennek sem. Még akkor sem, ha maga a pápa is kiközösítéssel fenyegeti a keresztény, ámde korrupt híveit.

Ám amíg csak felmérések vannak és nincs olyan ellenzék, amely összefogna és létrehozna egy centrista választási koalíciót, amely eséllyel indulhatna Orbán Viktor leváltására, addig a bizonytalanok bizonytalanok maradnak, a biztos ellenzéki szavazók pedig úgy érzik, a szétforgácsolt, marakodó ellenzékre teljesen felesleges leadni a voksukat. És nekünk itt maradnak azok, akik talicskánként elhordják az országot saját gazdagodásukra, akik felvásárolják mindazt, amit megkívánnak és akik kiűzik a szülőföldjükről mindazokat, akik belefáradtak a nagy magyar survivor-be.

De mi lesz, ha már minden adófizető elmegy és nincs már mit ellopni, mert mindent elloptak? Akkor nincs más út, a népet le kell váltani, újat behozni és rajtuk élősködni még egy kicsit. A folyamat elkezdődött, felkészül a határon túli magyarok egymilliós klubja.

Ha van valami, akkor ez a kánikulai hét az, amely megmutatta, milyen nagyszerű ötlet is lenne plusz két héttel kitolni az iskolai tanévet egészen június 30-ig. Mert lehet, hogy odafent a minisztériumban meg a pártirodákban van klíma, de az iskolák többségében még sötétítő függöny sincs csak hatalmas, üvegházat is megszégyenítő méretű üvegablakok. Mert a szocializmusban, amikor épült a ma is használatos iskolák többsége, nem igazán volt szempont, hogy megpusztulnak-e a 35 fokos légmozgás nélküli hőségben a gyerekek meg a tanárok, hiszen június első hetében már véget is ért a tanév, probléma letudva. Még jó, hogy a magyar iskolák többségébe beengedik a gyerekeket rövid nadrágban is, különben homofób kormányzatunk viszkető tenyérrel még azzal is szembesülhetne, hogy bizony a fiúk tömegével jelennek meg szoknyában a tanításra.

Az még nem derült ki, hogy poroszos „szenvedjen csak minden gyerek az iskolában” felfogás eredménye a tanév német mintájú kitolási ötlete, vagy tényleg a szülőket sajnálja valamelyik funkcionárius, bár ez utóbbi kétséges ha megnézzük a köznevelési törvényünk és úgy ahogy az egész oktatásunk állapotát. Az valószínűbb, hogy a humánerőforrás-minisztériumban egyszerűen irigylik utódaink gondtalan gyermekkorát és teljes erejükkel azon dolgoznak a nap huszonnégy órájában, mit tehetnek még azért, hogy elcsesszék a szavazni még nem tudók napjait. És azon sem csodálkozhatnánk, ha érne a testi fenyítés visszahozásának gondolata is, mint bibliai alapú fundamentalista keresztény nevelési eszköz, hagy tanuljon belőle a büdös kölke.

Az egyik legkiválóbb példa a gyerekek ész nélküli sanyargatására a mindennapi testnevelés megfelelő infrastruktúra nélkül – vajon hány gyerek sétál naponta a háztömbök körül (esőben, hóban, szmogban), mert a tornaterembe óránként csak egy osztály fér be? És azok még szerencsésebbeknek mondhatják magukat, akik zord időben legalább a tornacipő- és izzadtságszagú öltözőben húzhatják meg magukat.

A sok helyen bevezetett kötelező néptánc sem ideális megoldás, sőt, még egy ok, hogy a gyerekek megutálják nemzetünk erőszakkal rájuk kényszerített kultúráját és mindenáron elkerüljék még felnőtt korukban is a hagyományőrző táncházakat. Kitűnő ötlet lenne a tornaórán küzdősportok bevezetése, de megint csak ott tartunk, vajon hova vigyék a tatamit diákok, amikor a tornaterem csúcsra jár? Talán valamelyik stadion gyepére? Vagy a legközelebbi lakótelepi játszótér homokozójába? A kötelező úszásoktatás is gyakran hibádzik uszoda és oktató hiányában, ahogy a lőtérépítés is nagyszerű ötlet mindaddig, amíg valaki utána nem számol, ki finanszírozná a feltétlen szükséges infrastruktúrát hozzá. Mert oké, építtetünk lőtereket megbízható kormánypárti vállalkozókkal, veszünk fegyvereket megbízható kormánypárti vállalkozóktól, ahogy biztonságos tároló szekrényeket, lőlapokat meg elegendő lőszert is. A szülők biztosan tapsolnak majd örömükben, hiszen eddig a labdát is a szülői munkaközösség vette a tornaórára, mert a KLIK-nek nem volt rá pénze, bezzeg most lőszerre futja majd. És nem, egy gyereknek sem fogják kilőni a szemét, mivel tuti mindig mindenki betartja majd az összes lőtéri szabályt függetlenül attól, hogy hány éves és benőtt-e már a feje lágya, ahogy minden iskolára jut majd minimum egy profi lőmester is, megfelelő pedagógiai gyakorlattal. Azaz álmából felverve is képes egy marék lepke, azaz lövöldözős videójátékokon és akciófilmeken szocializálódott falkányi gyerek idomítására.

Ám nemcsak azt szeretné a minisztérium, hogy a mihaszna kölykök június végéig koptassák az iskolapadokat, hanem azt is, hogy ezzel egyidejűleg az őszi és téli szünet hosszabbodjon meg.  A végeredmény? A szülőknek pontosan ugyanannyi szabadságra lesz szüksége a gyerekek felügyeletének ellátásához, csak az időjárás lenne rosszabb és a nagymamához is körülményesebb eljuttatni a gyerekeket. Bár az is lehet, hogy a kormány ezzel az intézkedéssel akar megágyazni valamiféle őszi nemzeti hálaadás-ünnepnek amerikai mintára, illetve jöhet a kötelező téli síoktatás is, mint ősi magyar sport, valamelyik haver pedig már gyártja is raktárra az ehhez szükséges síruhákat meg síléceket. Mert mi más indokolná, hogy egy héttel tovább legyen otthon a gyerek januárban?

A június végéig meghosszabbított tanítás azonban újabb kompetenciákkal gazdagítja majd a pedagógusokat. Klíma hiányában fel kell őket készíteni, hogyan is bánjanak a szellemi munkára előírt 21-24 foknál magasabb hőmérsékletű tantermekben felforrt gyerekekkel, de no para, majd csak jön valaki, aki 45 ezres óradíjjal elmagyarázza nekik, honnan fakasszanak félóránként folyadékveszteség pótlás céljából 14-16 fokos vizet, ha nem akarnak (tudnak) az undorító és cseppet sem higiénikus közös klozetból szerezni olyat. Azon végképp ne akadjunk fenn, hogy kellene tiszta kancsó és pohár és az inni nem hajlandó gyerekek kiszáradása is valakinek ugyebár a felelőssége, ahogy az is, hogy a nagyobbak esetében is meg kell oldani, hogy minden egyes tanuló hozzáférjen valamelyik vízcsaphoz 30 perces időközönként. A minisztériumban a légkondi mellett biztos van hűtött víz is a folyósón, így gond egy szál sem, a gyerekek meg mindent kibírnak, ha már nincs kötelező katonaság, valahol csak meg kell edződniük, a munkavédelmi törvényt és egyéb vonatkozó jogszabályokat meg majd nem alkalmazzuk az ő esetükben.

A helyzet abszurditását érezve vannak olyan kósza kormányzati hangok is, miszerint ez a két plusz nyári hét felhőtlen tapssal, mókával, kacagással telhetne meg táborhangulattal, már csak azt kellene megoldani, hol is lennének ezek a táborok. Talán az iskolában? Vagy a város összes gyereke a városi strandon fojtaná egymást vízbe? Vagy a közeli árnyas erdő telne meg mint a mókus fenn a fán hangulattal? Hogyne, feltéve, hogy lennének olyan tanárok, akik tartalommal tudnák megtölteni ezt a két hetet és lenne rá pénz is, hogy mindehhez az elengedhetetlenül szükséges felszerelést valaki biztosítsa, kezdve a naptejtől egészen a kullancsirtóig. Vagy megint csak ott a szülői munkaközösség, ha a mindennapi testnevelésre tudtak labdát venni, akkor a nyári táborban is fizethetik a rajzlapokat, festéket, agyagot, trambulint meg ki tudja még mit. Persze az időjárást is kötelezni kell, legyen jó idő, mert a medárdos 40 napos eső eléggé elmoshatja a tábori hangulatot, bárhol is van az a tábor, mert a végén még szükség lesz fedett helyre az összes kényszertáborozó gyerek szárazon tartására. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a HAPPC rendszer betartásával a tanulók kánikulai étkeztetését is meg kell oldani, vagy ez is csak a tanárokra lesz bízva, nyugodtan gyújtsák fel az erdőt bográcsolás címén, ahogy a szalmonella sem gáz.

Ezzel a gondolattal megint visszakanyarodtunk oda, hogy a legegyszerűbb, ha a tábor az iskolában van, mert akkor van fedett hely rossz idő esetén, elegendő szék, menza, mosdó, a félóránkénti védőitalt is könnyebb osztani, ha nem 45 perces egy óra, csak mit csináltassanak a tanárok a gyerekekkel, hogy unalmukban ne szedjék szét az épületet meg a berendezést? Aki valaha is szervezett már akár egy nap szabadfoglalkozást egy iskolában például gyereknap címén, az tudja, mennyi kárt tud okozni többszáz gyerek, ha nincsenek kellően lefoglalva.

Ha a kormányzat úgy dönt, jöhet a kötelező táborozás és hosszabbodjon meg az őszi és téli szünet is, vajon hogyan oldják meg a tanárok az óraszámok csökkenését? Vagy a NAT szerinti leadandó anyagmennyiség is csökken majd? Mert az, hogy 10 tornaóra elmarad, még nem vág földhöz senkit sem, de például magyarból, történelemből, fizikából, kémiából már most sem elegendő a rendelkezésre álló idő a megtanulandók normális átadásához. És már megint ott tartunk, hogy kormányzatunk feltett szándéka az egyre butább fiatalok munkaerőpiacra eresztése, akik nagyszerűen tudnak futni, lőni, küzdősportolni, de írni-olvasni meg számolni alig.

És egész biztosan a tanároknak is meg van a véleménye minderről, csak odafent senki sincs, aki meghallgassa őket.

Hogyan szerezz új szavazatokat, ha a régi szavazóbázisod már utál? Hivatkozz Trianonra, apellálj nemzeti érzelmekre és  csinálj új állampolgárokat olyan külföldi állampolgárokból, akiknek alapvetően semmi köze sincs az országodhoz. A Fidesz legalábbis ehhez a módszerhez folyamodik azért, hogy pótolja a csalódottakat – és ez sokkal, de sokkal könnyebb mint jól kormányozni.

Persze akár gyökeresen meg is változtathatná a kormány a politikáját – költhetne többet a világszínvonalúnak hazudott, ám cseppet sem világszínvonalú egészségügyre, kialakíthatna egy olyan gazdaságpolitikát, amely vonzaná és nem taszítaná a befektetőket, itthon tarthatná azokat, akik elkeseredettségükben emigrálnak, sőt megelégedhetne azzal a pénzzel, amit idáig lenyúlt és végre élni hagyhatná azokat a vállalkozókat is, akik nem tartoznak bele a szűk haveri körbe.

Nem, Orbán Viktor és a Fidesz nem az országot akarja felemelni, hanem csakis saját hatalmát akarja megtartani bármi áron. Különben hogyan tarthatná fenn a lassan az utolsó filléreket is beszippantó korrupciót? Hogyan vehetnének a haverok még több szállodát, még két focicsapatot? És nemcsak futballklub kell, hanem kézilabda is, szépen sorban az összes szakági szövetség, bármi, amin keresztül pénzt lehet kitalicskázni, ha már a nagy projektek elfogynak (Várba költözés, vizes VB, liget, stadionok), vagy uniós támogatás netalán orosz vagy kínai hitel híján az adófizetők többé már nem tudják állni a számlát.

A választási matematika alapján Orbán Viktornak a hatalomra maradásához nincs szüksége azokra, akik ténylegesen adót fizetnek – bőven elegendők azok, akik az adóból élnek, a közszolgák és a nyugdíjasok meg a szimpla parazita, állami megrendelésekben dúskáló vállalkozók.  

A nyugdíjasok mindig jó szavazóbázisnak bizonyulnak, a többségük (tisztelet az orránál tovább látó kivételnek) bizony egy tál lencséért eladná a voksát bárkinek, aki még 2% nyugdíjemelést ígér. Vagy ad. Kormányunk pedig ad, éppen úgy időzítve a kompenzációkat és emeléseket meg év végi ajándékokat, hogy beleégjen a nyugdíjasok agyába, bizony egyedül magának Orbán Viktornak köszönhetik az emelést. Nem az adófizetőknek, akik összehordják a fedezetet, hanem egyedül a nagyvezérnek, aki akár kezet is csókol idős hölgyeknek, ha ezt kívánja meg tőle a legfőbb propagandistája a legújabb kampányszösszenethez.

A közszolgák is nemcsak szaporodnak napról napra, hanem csúszó béremeléssel megígérték nekik, bizony mindenkire sor kerül majd, legyenek kormány- és kamuhivatalok dolgozói, tanárok, állami cégek munkavállalói, bárkik. Néha ugyan van egy kis zavar a kréta körül és túlságosan kevésre sikerül a gigantikusra beharangozott emelés, de a többség még így is tudja, addig biztos a helye, amíg a Fidesz folyamatosan duzzasztja a létszámukat. Mert mi lesz, ha jön egy másik kormány és leépíti a kamuhivatalokat, racionalizálja a személyi állományt és bebizonyítja, a másfél millió külföldre távozott (adót máshol fizető) magyar miatt bizony jogos lenne a hivatalnokok számának csökkentése is minimum kétszázezerrel, és akkor még mindig csak a szocik közigazgatás-méreténél tartanánk? Nekik elemi érdekük az, hogy ne változzon a gazdájuk és csak reménykedhetnek abban, hogy a selyemzsinór nem érkezik meg a választások után és nem dönt úgy a Fidesz és személyesen Orbán Viktor, lapátra minden felesleges közszolgával, hogy aztán az ő bérüket is el lehessen lopni, csak a fedezetet kell áttenni másik költségvetési sorra.

A másik oldalon ott vannak piaci szférában dolgozók és a vállalkozók, akiknek egyre jobban szorul a nyakán a hurok és utolsó tartalékaikat élik fel – ők vagy fontolgatják a tiplizést, vagy már el is menekültek élhetetlenné pusztított országunkból, így velük nem kell számolni, maximum azt kell elérni, hogy nehogy hozzáférjenek a választások egyetlen fordulóján akár egyetlen szavazóhelyiség urnájához is. Ki akarna több száz, de akár több ezer kilométert utazni azért, hogy leadhassa a voksát a Fidesz ellen? És ez ugyebár nemcsak választói hajlandóság kérdése, hanem az időé és pénzé is. Ha Németországban vagy Nagy-Britanniában csak egyetlen helyen lehet szavazni, a probléma már meg is oldva, így járták, tetszettek volna itthon maradni és éhenhalni.

Aztán ott vannak még az egyházak is, megfelelő támogatásért cserébe ők is nyomják a választási propagandát akár a templomokban (bár oda egyre kevesebben járnak, ki tudja miért) vagy az egyházi iskolákban, ezekből viszont egyre több van, kötelező istentisztelettel. Az egyházaknak  az az érdeke, hogy az maradjon hatalmon, aki számolatlanul tolja a pénzt nekik és még csak meg sem kérdezi, mire kell az – a gyakorlat életben tartása érdekében pedig  saját anyaegyházuk álláspontját sem veszik figyelembe.  És míg Ferenc pápa szerint a korrupció elrohasztja a világot és napjaink legsúlyosabb társadalmi csapása, olyan kiirtandó daganat, mely ellen a hívőknek és nem hívőknek közösen kell harcolniuk, addig a magyar egyházak túl sok kivetni valót nem találnak a Fidesz korrupciót szentesítő politikájában annak ellenére sem, hogy a pápa kilátásba helyezte a korruptak egyházból kiközösítését.

A kormány megoldása azonban a hazai viszonyokra tökéletes, éppen már csak az nincs belefoglalva az Alaptörvénybe, hogy bizony minden magyar állampolgár köteles adójának bizonyos százalékát az összes magyar történelmi egyháznak odaadni akár hisz istenben, akár nem, akár igénybe veszi bármelyik egyházközösség szolgáltatását, akár nem, akár elszámolnak a pénzzel azok, akár nem. Mert valljuk be, az egyházak is csak szolgáltatnak és sokan gondolhatják úgy Magyarországon, hogy akinek szüksége van rájuk, az fizessen ezért, akinek meg nincs, azt hagyják végre békén, úgy meg pláne nem akarnak adakozni, hogy az eltűnik az egyházi-világi korrupció összefonódott ösvényein.

Ha pedig mindez még nem lenne elég tisztességtelen magatartás a kormány részéről saját, ide született alattvalói felé, akkor itt van a nagyszerű megoldás, egymillió új állampolgár beszavazása a NER rendszerébe. Igaz, ezek az emberek adót nem fizetnek csak viszik a támogatásokat és a többségük olyan országban él, amely jobban hasít, mint mi és az eddigi tapasztalatok szerint nem is hajlandóak tömegesen beköltözni immáron anyaföldjüknek számító Magyarországra, hogy itt dolgozzanak, itt adózzanak és ezáltal ne csak enyhítsék a munkaerőhiányt, hanem aktívan közreműködjenek a GDP előállításában és a költségvetési egyensúly javításában. Nem, ők csak a pozitívumot kapják, cserébe pedig csak annyit kér tőlük a Fidesz, hogy az országos választáson levélszavazás útján szóljanak bele abba, kinek a micsodájával verjék a csalánt itt Magyarországon. És vajon kire fognak szavazni? Azokra, akik cukorkaként osztogatják a honosítást és magyar állampolgárságot és akik nem sajnálják az adófizetők keservesen összedobott pénzét határainkon kívüli projektek támogatására olyan országban is, ahol magasabb az életszínvonal, mint itthon. Na, éppen ezért kell nekik a végletekig leegyszerűsíteni a szavazáson részvételt és lehetővé tenni, hogy a falvak-városok Fidesz-aktivistái regisztráltathassák a honosítottakat, kitölthessék a levélszavazatokat, összeszedhessék és el is juttathassák azokat a kellő helyre. Vagy csak az üres papírokat átadják és a helyi Fidesz-kirendeltségen, valaki kitöltögeti azokat, mindezt Trianonnal és a legnacionalistább érzelmekkel indokolva.

Mi ez, ha nem a kékcédulás szavazás modern, XXI. századi változata a la Fidesz-KDNP? Csak ez hosszútávon sokkal többe kerül azoknak, akik összeizzadják az adóbevételt, amiből aztán a kormányon lévők gálánsan osztogatnak és úgy bánnak vele, mintha a sajátjuk lenne. Pedig nem az, és egy normálisan működő demokráciában már régen légkondi nélkül is hűvösön üldögélnének az ilyen politikusok már csak a szavazatvásárlás és az adóforintok külföldre síbolása és korrekt elszámolás nélküli elköltése miatt.

A külföldi állampolgárok honosításában azonban még rejlenek tartalékok, hiszen a választások idejére akár be is költöztethetők tömegesen az országba, leginkább olyan körzetekbe, amelyek billegnek – és ez csak az egyik lehetőség arra, hogy kiaknázza a kormány a saját maga teremtette csalási lehetőséget. Nem kicsit, nagyon, és csak a költségvetésből kell áldozni még pár milliárdot a kivitelezés zökkenőmentessé tételére.

És eközben mit gondolnak minderről azok, akik megteremtik az adóbevételt? Leginkább a lábukkal szavaznak. De mi lesz akkor, ha mindenki elmegy? Ha elzáródnak az uniós pénzcsapok, ha visszakövetelik Brüsszelben a csalárdul vagy sikkasztva elköltött támogatásokat? Ki fogja lélegeztető gépen tartani a korrupt kormányt, ki termeli ki a nyugdíjasok és közszolgák megemelt juttatását, az egyházak és a határainkon túliak elvárt apanázsát?

A nagy vörös felkiáltójelek már egy ideje ott villognak a számok mellett:

• egyre nagyobb a munkaerőhiány, emiatt sok cég kénytelen lehúzni a rolót, mert nem tud termelni
• a nagyobb termelő célú beruházások abszolút gátja, ha ingázási távolságban nincs elegendő mennyiségű és minőségű szakképzett munkaerő (agyő multik behívása),
• egyre nehezebb a vállalkozóknak kigazdálkodniuk a választási kampány miatt megemelt, a gazdaság állapotát és a termelékenység színvonalát nem tükröző minimálbért, a fejlesztési tartalékok munkabérre elköltése pedig már rövidtávon is komoly gondokat okozhat olyan szektorokban, amelyek éltető eleme a korral haladás,
• a korrupciónak köszönhetően egyre versenyképtelenebb a gazdaság, a jók nem jutnak munkához és csődbe mennek (kivéve, ha külföldre tudnak kurrens termékeket termelni), az állam emlőin hízók pedig csak élősködnek, extra drágán termelnek és nem kell költeniük olyan úri mulatságokra, mint innováció, stb.
• egyre alacsonyabb a rendelkezésre álló humán erőforrás minősége is köszönhetően az oktatás és az egészségügy lepusztításának,
• az országban található munkaerőtartalék pedig messze elmarad az elvárt minőségtől: a közmunkások többsége nem véletlenül közmunkás és a leépíthető közszolgák többsége is korrekt, naprakész szakmai tudás híján éhenhalna a versenyszférában (köszönhetően annak, hogy a közigazgatásnak nem érdeke a dolgozók humánerőforrás-értékének növelése),
• a frissen honosított állampolgárok pedig nem akarnak átjönni egy alacsonyabb életszínvonalat kínáló országba, illetve akik átjönnek, azok többségének szakmai tudása szintén a közmunkás-kategóriába tartozik.

A problémák megoldására még szándék sincs – egyedül egy kipipálandó lebeg Orbán Viktor és kormánya szeme előtt, ez pedig a mindenáron hatalmon maradás. Akár annak árán is, hogy milliós nagyságrendben cserélik le annak az államnak a polgárait, amely felett uralkodnak.

Ha pedig minden kötél szakad, lehet kérni Putyin segítségét, legyenek szívesek és aktívan befolyásolják a magyar választásokat is, ez csak ujjgyakorlat nekik az amerikai és a francia műveletekhez képest.

Ha a kormányunkon múlik, akkor egy jobban és még sokáig, a nemzetvesztők pedig csak gazdagodnak és gazdagodnak, miközben kivéreztetik saját országuk adófizetőit.

Magyarország büszke és erős – állítja kormányunk, ám a magyarok többsége ezzel nem igazán ért egyet. Mert lehet büszke és erős egy olyan ország, ahonnan most éppen 1,2 millió ember fontolgatja a dobbantást (ez hány százaléka is a kereső, és adót fizetni képes lakosságnak?) és ahol az egészségügy szimplán jobb létre szenderít 32 ezer olyan beteget, akiknek egy jobb rendszer még adott volna időt? Ha pedig mindez még nem lenne elég a büszke és erős nemzettudathoz, akkor vegyük az oktatás helyzetét, ahol kormányzatunk feltett szándéka a csak közmunkára alkalmas réteg kitermelése (a Fidesz-KDNP szilárd szavazóbázisa) és a diplomások számának minél alacsonyabb szinten tartása. És ez mire elég itt, Európa közepén? Arra, hogy életszínvonal-ügyileg már az oly bőszen lenézett Románia is elszáguld mellettünk és reménykedhetünk, hogy Szerbia Unióba lépésével talán nem esünk minden valamire való mutató terén az utolsó helyre (kivéve persze az egy főre jutó stadionok számát).

Kormányunk hétévi áldásos tevékenysége eljuttatta oda az országunkat, hogy

• a kicsit is képzettebb, munkaerő piacon valamit is érő népesség már nem hiszi, itthon eljön még a földi paradicsom,
• az egészségügy aktív eutanáziát gyakorol napi szinten (különösen a kormánypárt szavazótáborában, az alacsony végzettségűek és a nyugdíjasok körében),
• a szülőkben tudatosult, gyermekük az állami és egyházi iskolákban búcsút mondhat az európai szintű oktatásnak (kivéve néhány elit gimnáziumot) és örülhet, ha egyáltalán írni-olvasni megtanul mire kikerült a 8 általánosból,
• az országot ellepik a felesleges, rongyrázó és pénznyelő presztizsberuházások,
• mindeközben az állam fizetési listáján szereplők száma egyre csak nő kezdve az államtitkároktól, kormánybiztosoktól, kamu állami hivatalokon át a külső szemlélő által felfoghatatlan okokból államosított cégekig (szintén jelentős Fidesz-szavazó bázis),
• mindeközben a még egyenlőbbek (uborkafára felkapaszkodottak) pedig szuperszonikus sebességgel gazdagodnak.

Ki fog itt adót fizetni? Mert a közszolgák csak a befizetett adót élik fel, ahogy a semmit sem lendítő térkövezés, még egy stadion, kisvasút és egyéb projektek is holt tőke, soha meg nem térülő beruházás, az adófizetők pénzének felesleges beleölése olyan tereptárgyakba, amelyek később is csak viszik a pénzt, hasznot viszont egy fillért sem hoznak. Az offshore-cégekbe kivitt milliárdok sem a hazát gyarapítják, ahogy az Adrián hajózó jachtok és az osztrák szállodák sem és a nyugdíjak emelése sem a leghatékonyabb motorja a gazdaságfejlesztésnek.

A Fidesz-KDNP-s haverok és az egyházi támogatók kifizetése is sokba kerül, ahogy a határon túli magyaroké is, őket is a hazai adófizetők pénzelik időnként némi uniós támogatással, de ez utóbbi egyre inkább úgy tűnik olyan, mint a kutya vacsorája. Kivagyi, önmagukat mindenre felhatalmazva érző vezetőinknek pedig ez így tökéletes, aki elégedetlen és menni akar, hagy menjen (úgysem rájuk szavazna 2018-ban), akinek nincs elég pénze, hogy elkerülje az állami egészségügyet, az is csak annyit ér, amennyit, törődjön bele, nem fog sokáig élni. A buták viszont jók, ők stabil kormánypárti szavazók, az ő táborukat kell a végletekig felduzzasztani, hajrá humán erőforrás minisztérium, csak így tovább.

A nyugdíjasok munkába állítása azonban nem fogja megoldani azt az égető munkaerőhiányt, ami napi szinten tapasztalható, a diákmunkások száma pedig drasztikusan lecsökkent, hiszen lassan nincs, aki a kormányunk szerint megérdemli azt, hogy egyetemre járhasson. De ki szereli meg a kazánt? Ki festi ki újra a lakást? Ki köti meg a virágot ballagásra? Ki szolgál ki az étteremben? Ki termeli meg a GDP-t, ha már nem jönnek az uniós milliárdok? Senki, mert aki a szakmunkát el tudná végezni, az már régen nincs itthon, egy jobb élet reményében fogta a cókmókját és könnyes búcsút intett kormányunk mindent beborító plakátjainak. Mert Magyarország erős és büszke, csak élhetetlen és egy olyan ember és kormánya osztja az észt, akiknek léte a kivándorlást fontolgatók 26%-a szerint már önmagában is elegendő a csomagoláshoz.

A kormány azonban nem aggódik, egyrészt stadionokra mindig lesz pénz, másrészt a kilóra megvett nyugdíjasok és közszolgák büszkén és erősen ikszelik be a Fidesz-KDNP-t a következő választáson is, csak jöjjön a postás havonta és hozzon nyugdíj- meg fizetésemelést vagy éppen Erzsébet-utalványt. Az sem baj, ha soha többet nem kell vigyázni az unokákra, ha nincsenek többé igazi családi születésnapok és karácsonyok, amíg a fiatalok küldik haza a támogatást, még ez is bevállalható.

Mi ez, ha nem nemzetünk elárulása, romlásba döntése? És amíg kormányunk képviselői azon háborognak, hogy senki sem kér bocsánatot Trianonért, vajon ők mikor fogják megkövetni a népet azért az ámokfutásért, amit immáron hét éve rendeznek? Mikor fogják azt mondani, igen, elkúrtuk, élhetetlenné tettük az országot, emiatt nemzetünk tagjai milliós nagyságrendben vándoroltak ki, évek alatt a polgárok százezrei haltak meg a kritikán aluli egészségügyi ellátás miatt, amely csak egyesek fejében világszínvonalú? Vagy számukra elég az, ha milliós nagyságrendben gyártanak papíron új állampolgárokat honosítással, ha a külföldön született, haza soha nem térő gyerekek is magyarnak számítják, ha a közmunkások is adót fizető munkaerőnek minősülnek?

Bárki is kerül hatalomra egyszer csak majd úgy, hogy tényleg nemcsak szavakban, hanem valóságban is erős, büszke Magyarországot szeretne, felkötheti a gatyáját, mihez is kezdjen először. Kit rúgjon ki? Az adóhivatal főnöke, a nemzeti bank elnöke vagy a főügyész repüljön a leggyorsabban? Mely jogszabályokat helyezzen azonnal hatályon kívül, az adótörvényeket vagy a kötelező kamarai tagságot, esetleg a köznevelési törvényt? Mely hivatalokat szüntessen meg azonnal, mely cégeket privatizáljon újra rövid határidővel és mely koncessziós díjakat emeljen fel egy tollvonással tízszeresére? Vagy tegye azonnal piacivá a kedvezményes állami hiteleket, indítsa be az elszámoltatást és foglaljon le minden vagyont, ami az előző garnitúra és strómanjai nevén van? És hogyan csalogassa haza azokat, akik muszájból és nem kalandvágyból mentek el?

Mit érdemel az a bűnös, aki aktív magatartásával elűzi a munkaképes magyarokat Magyarországról? Az, aki tudatosan csökkenti az adófizető lakosság számát, aki folyamatosan és előre megfontoltan rontja a GDP megtermelésére képes humán erőforrás színvonalát?

A történelem majd beárazza a nemzetvesztők magatartását, a magyarok pedig reménykedhetnek, inkább előbb mint később. Még azelőtt, mielőtt végleg kiürülne az ország.

Vajon mekkora bűnt kell elkövetnie egy fideszes politikusnak, hogy végre kiálljanak mögüle és kitegyék a szűrét a pártból, netalán büntetőeljárást indítsanak ellene és megkérjék, legyen szíves mondjon le és adja vissza azt a pénzt, amivel megkárosította a megválasztóit?

Talán egyedül az lenne megbocsáthatatlan egy „harcostárstól”, ha magának Orbán Viktornak a parkolóhelyére állna be a szolgálati kocsijával valamelyik stadion VIP-parkolójában – más bukásgyanús eset nem igazán képzelhető el egy olyan rendszerben, amely a színtiszta haveri kapitalizmus keretében hordja szét az országot. Mindegy, hogy egy politikus miniszter, államtitkár vagy netalán polgármester, ami közvagyonhoz hozzáfér az rövid úton extra sebességgel válik magánvagyonná, az eredmény pedig? Gazdagodnak a rokonok, a haverok meg az ügyvédek, de a jegyzők, a könyvvizsgálók meg az egyéb futottak még  is, akik levezénylik-bűnsegédlik az egészet . Néha  kicsit nehézkes egy ingatlant egyetlen tollvonással lenyúlni, közbe kell iktatni fillérekért használati jogot (ingatlanbérletet) meg elővársárlási jogot, de végül mindig sikerül elérni, hogy a kurrens budavári, belvárosi vagy ferencvárosi lakás a politikus családjáé, haverjáé vagy a haver haverjáé legyen.  Jöhetnek a szülők, testvérek is, majd azt mondják, rászorultak. De nagyon, mert Magyarországon minden politikus és annak minden pereputtya meg haverja állampolgári jogon rászorul mindenre, amit csak megkíván.

A Fidesz-KDNP és a kormány nem veti ki maga közül azokat a korrupt politikusokat, akiknek bűneiről az „ellenzéki” sajtóban újságcikkek jelennek meg, netalán „ellenzéki” tévécsatornákon szerepelnek, sőt. Lassan nincs olyan korrupciós cselekmény, amely ne az ellenzéknek nyilvánított (azaz nem a kormánytalpnyalók közé sorolt) valakiknek a koholt vádja legyen, azoké az ágról szakadt, orvul hatalomra törőké, akik csak irigyek mások sikereire, a haza megmentőire, azokéra, akik úgy érzik, az egész ország az övék, ideje tehát haza is vinni az egészet.

Fel lehet ugyan emlegetni, ezek a politikusok vajon mire esküdtek fel, a hazára és a népre, vagy egymásra. Egyelőre ez utóbbi áll nyerésre, a szedd meg magad mozgalom soha nem látott méreteket ölt parlamenti felhatalmazással, a rendszer pedig összezár, senki sem lehet bűnös, aki egy alomból származik, tegyen zsebre akár milliárdokat, a rendőrség és ügyészség nem találhatja azt gyanúsnak. Sőt, azt sem lehet már követelni senki nagyobb kutyától, hogy esküjéhez híven tartsa be a jogszabályokat és tartassa is be, hiszen a törvényhozás szinte már csak személyre szóló, az egyéni gazdagodásokat elősegítő törvények megalkotásával bíbelődik (na jó, időnként azért szívatják a polgárokat is, csak hogy tudják, hol a helyük). A parlament önnön hatalmának megtartása érdekében köztársasági elnököstől silány bábszínházzá süllyedt, aki pedig szólni mer, mind kitaszított párává válik, legyen az civil vagy bárki más. Aki pedig elmeri magát kiáltani, hogy a király (alkirály, helyi királyocska) meztelen, annak előbb vagy utóbb betörik a fejét, aztán sebeit nyalogatva elgondolkodhat, hol szeretne új életet kezdeni, lehetőleg minél távolabb egy sokkal befogadóbb és toleránsabb országban.  Viheti a családját is, Magyarországon a hatalom nem szereti a polgári engedetleneket meg azokat sem, akik élnek a szólás- és véleménynyilvánítási szabadságukkal, hiszen már magának a miniszterelnöknek is viszket a tenyere ha olyat lát-hal, ami nem egyezik a saját véleményével, amelyhez akkor is tartatja az egész országot, ha a lakosság belegebed.

„Magyarországon az az alkotmányos rend, hogy a magyar nép választott képviselői, az erre előírt szabályok szerint törvényt alkotnak, akkor azt mindenkinek be kell tartani. A magyar jogrendszerben polgári engedetlenség nincsen” (Orbán Viktor 2017. június 16.)

Azt is megtudtuk, a Fidesz-KDNP politikusai nem törnek pálcát egymás felett és még a legnagyobb tolvajokat sem vetik ki maguk közül. Maximum csak zsarolás céljából kezdeményeznek házi vizsgálatokat, bűncselekmények alapos gyanúja miatt etikai fellépés pedig végképp nincs, hiszen csak bagoly mondaná verébnek, nagy a feje. Ugyan kinek lenne jogalapja a kormánypárton belül bármit is papolni olyan elvont értékekről, mint az igazmondás, a tisztesség, becsület, netalán a köz szolgálata?

De van megoldás a vérszemet kapókra, legalábbis Lázár János szerint – és ez nem a büntetés, a megbélyegzés, a lakoljon mindenki, aki megkárosítja a közt, aki hanyagul vagy csalárdul kezeli azt a vagyont, amit a választók rábíztak, hanem az, hogy csökkenteni kellene a lopás lehetőségét például úgy, hogy ne legyen lakása az államnak meg az önkormányzatnak.  („Ha nem lenne az önkormányzatnak lakása, meg az államnak, akkor ilyen probléma nem lenne.”)

Lázár szerint ha tehát nincs lakás köztulajdonban, akkor azokat bérelni sem lehetne fillérekért, a probléma már meg is oldva, a vak is láthatja. Az átlagpolgár meg ezen gondolat napvilágra kerülése után tűkön ülve várhatja, mikor jön ki az új jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy a korrupció kockázatának csökkentése érdekében még a következő választások előtt minden valamire való ingatlan átkerüljön politikusi magánvagyonba csak azért, hogy az utódoknak már ne legyen mit lenyúlniuk, a probléma így örökre letudva. És egyszer majd valaki egy ennél jobb világban kiszámolhatja, mindez mennyi kárt is okozott a köznek. Nem keveset, sokat. Nagyon-nagyon sokat.

Ha mást nem, azt már biztosan tudjuk, hogy politikusaink és haverjaik meg családtagjaik csak addig mélykeresztények, amíg más vallásúak, netalán az elesettek elleni uszításról van szó – ha csak tizedannyira lennének hívők, mint amennyire beállítják magukat, a tíz parancsolat „ne lopj” szakaszának megszegése miatt bizony aludni sem tudnának, úgy félnének attól, hogy a világ végéig a pokol tüzén égnek. Nekik azonban láthatóan nincs ilyen félelmük (vajon az adófizetők pénzéből számolatlanul osztogatott egyházi támogatások fejében azonnali bűnbocsánatot remélnek?), a tíz parancsolat pedig csak egy ugyanolyan megszeghető szabály-halom, mint bármely más törvény, amelyet saját maguk hoztak saját maguknak. Időnként még előhúzhatják a „parancsra tettem” kártyát is, hiszen nekik csak felülről, magasabb szintről szóltak, kinek kell extra olcsón átjátszani egy-egy bérleményt, kinek kell megnyernie az épp aktuális közbeszerzést, de még akkor is ott van az az állami vagy önkormányzati vagyon, amit egyes egyedül saját maguk gazdagodására használtak fel, „isten őket úgy segélje”.

Ha az állítólagos hitük nem készteti őket önmérsékletre, vajon mi állíthatja meg politikusaink nagyüzemi lopását? A lebukástól, elszámoltatástól és megtorlástól való félelem biztos nem, mert a jelenlegi kormány képviselői úgy viselkednek, mintha tudnák, amíg a világ világ, ők bizony evilágban is bűnbocsánatot nyernek. És nemcsak azért, mert ők egy kutya kölykei és senki sem tör pálcát alomtársa felett, hanem azért, mert a fejétől bűzlik a hal, és ameddig odafent még a legnagyobb kutyák rokonai, haverjai is az államból élnek sokszorosan túlszámlázott közbeszerzések, ingyenhitelek, személyre szabott jogszabályok, filléres koncessziók meg állami vagyonkezelős-lenyúlós funkciók segítségével, addig egy fővárosi polgármesternek sincs sok aggódni valója. Mi verhetné ki a biztosítékot? Ilyen eset csak nagyon extrém körülmények között következhetne be, például ha a polgármester ország-világ szeme láttára részegen könnyítene magán egy nagyfőnökét ábrázoló plakát előtt, a Teve utcáig sem kellene elmennie. Addig? Addig nem kell félnie semmitől, a jó elvtárs jó elvtárs, bármit is csinál, nincs az a pálca, amit érdemes lenne felette eltörni. Na jó, rongyrázós helikopterezés meg kötvénymilliárdok lenyúlása már egy rövid idejű nyilvánosságtól elzárást eredményezhet, de attól a lopást-pénz kitalicskázást még pont ugyanúgy csúcsra járathatja a bizalmi harcostárs, mint addig.

Mikor éreznék úgy ezek az emberek, hogy szorul a hurok, ideje lenne felhagyni a saját zsebre dolgozással és végre kezdenének félni ha nem is a túlvilági, de valamiféle evilági hatalomról? Egyes egyedül akkor, ha a legfőbb főnök, a miniszterelnök megszűnne miniszterelnök lenni és büntibe vonulna az egész bagázsával együtt. Ebben az esetben talán lenne remény arra, hogy a megélhetési politikusok és családtagjaik kiköltözzenek az úri kecókból, leadják a bőrbelsős szolgálati autókat, mást is odaengednének a közbeszerzésekhez meg egyéb megbízásokhoz és végre úgy éljenek, mint a választóik döntő többsége, egyik napról a másikra.

Ez azonban jelenleg sci-fi csak, szép álom, amelyből minden reggel felébredünk hogy elolvashassuk, előző nap ki mennyit lopott közbeszerzésnek, személyre szabott jogszabálynak, koncessziónak vagy egyéb másnak álcázva. Vagy csak melyik, az önkormányzat pénzén felújított és bearanyozott lakásba költözött be és játssza az urat az adófizetők pénzén. Isten őket úgy segélje.

A kormánypárti média egyre jobban belemerül a nyugodtan napozzunk délben rekkenő hőségben és minek a naptej, az csak rákot okoz propagandába – az ország józanabbik fele pedig csak nézi, vajon ki és milyen gyógyszert szed odafent? Mert jó lenne, ha nem lenne kötelező.

A témával kapcsolatban sok-sok kérdés is felmerülhet  (lásd alább), ám mindközül talán a legfontosabb, vajon joga van-e bárkinek is megakadályozni, hogy a kormány által finanszírozott, a kormány propagandistái által kézivezérelt Ripost és TV2 kinyírja mindazokat, akik hajlandóak nézni-olvasni és irányadónak venni az ő általuk kínált médiatartalmat? Kinek tartozik felelősséggel az, aki csak hallgatja-nézi a tudatos egészségkárosítási kísérletet, ám nem tesz semmit ellene?

A dilemma hatalmas – egyrészt ott van a darwinizmuson alapuló „aki hülye, haljon meg” elv, azaz mindenkinek jogában áll elhinni bármilyen baromságot is, amit lát, hal és joga van tudatlanságban eltávozni az örök vadászmezőkre akár igen fiatalon is, pláne ha önmagának köszönheti a szögeket a koporsójában. Végül is mi vagyunk az az ország, ahol lelkesen gyűjtöttek Isaura felszabadítására, így miért ne férne bele az is nemzetünk intelligencia-szintjébe, hogy minden hitelt érdemlő kutatást elutasítva a legveszélyesebb órákban napozzunk? A híradóban megszólaltatott „szakértők” is megmondták, ez az időpont a legegészségesebb és még véletlenül se kenjük be magunkat naptejjel, mert a naptejben lévő kémiai fényvédő elnyeli az UV-sugarakat, aztán a bőrön át felszívódba a véráramba jutva már meg is van a rák.

Másrészt az átlagember nehezen viseli felebarátjának (netalán annak még minden tekintetben ártatlan leszármazottjának) szenvedését csak azért, mert éppen a Fidesz-haverok körében nem Isaura a téma, hanem a naptej elleni vendetta. Sőt, az is felmerülhet az átlagpolgárban, hogy mindez végső soron az ő zsebére is megy, hiszen a tömeges pecsenyére napozás és bőrrák veszteséget (extra egészségügyi költségeket, kieső munkaidőt, túl korai halálozást, stb.) okoz a gazdaságnak úgy, hogy az egész elkerülhető lenne, ha nem járna csúcsra a Fidesz-propaganda agymosása.

A propagandisták számára azonban a legrosszabb hír az, hogy leginkább a kormánypárt ideológiájára és demagóg üzeneteire fogékony magyarok azok, akik bedőlhetnek a Ripost és a TV2 napozásos kampányának és ők azok, akik tömegesen szerezhetnek rövidtávon igen komoly égési sérülést, hosszabb távon pedig bőrrákot. Ezáltal bátran leszögezhetjük, a kormány valójában saját rajongói táborát írtja ki, miközben a sorosbérenc RTL Klub vagy Hírtévé hívők vígan megússzák. És valljuk be még szerencse, hogy nem a két legnépszerűbb hírforrásról van szó, így a veszélyeztetett népességbe tartozók száma alacsony (leginkább a nyugdíjasok és a nézésre-olvasásra valami módon kötelezettek), valamint körük választói hajlandóság alapján elég jól körbehatárolható.

Igen ám, de.

Mi van akkor, ha valaki – megfogadva a Ripost vagy éppen a TV2 tanácsát – a naptej okozta ráktól való félelmében szimplán odakozmál a Balaton partján a stégre? Vajon közvetlen és közvetett költségeit számon kérheti az őt erre a tevékenységre bízható újságírókon? A Ripost vagy a TV2 kifizeti a gyógyszer számláját, a kimaradt munkabérét, netalán az időszakos munkaképtelensége miatti elbocsátásból eredő kárát? És mi van akkor, ha egy kormány által agymosott szülő a gyerekének okoz súlyos sérülést, akkor a kiskorú veszélyeztetését ki követi el, a szülő, aki megégette a gyerekét vagy a médialakáj, aki erre felbújtotta? Mert ha mást olvasott volna, akkor tudta volna, hogy délben a gyerekét tartsa árnyékban, napozáshoz pedig feltétlen kenje be ötvenfaktoros löttyel.

Ha pedig egy szimpla leégés nem lenne elég, hosszabb távon ott van a bőrrák is, mint kockázat – annak idején a dohánygyárak megtanulhatták, igenis felelősek lehetnek a tüdőrákért, de vajon a média jogilag felelős lehet egy bőrrákért?

A kárt elősegítő médiaorgánum beperlése azonban még csak az első lépés azon az úton, amelyre egy sok fájdalmat megért honfitársunk léphet. Ha szagot fogó ügyvédekről van szó, bármi lehetséges – miért állna meg egy károsult az újság vagy csatorna beperlésénél, amikor sokkal jobban fizető, csődöt nem jelenthető alperest is találhat magának az állam személyében? És ezen a ponton már el is érkeztünk a médiahatóság felelősségének firtatásához, miért is vannak ők? Nem kellene nekik megakadályozni, hogy fennhatóságuk alá tartozó jogi személyek tömeges fájdalmat (kihalást) okozzanak az őket lelkesen fogyasztók táborában? És mindez mennyibe fog kerülni a magyar államnak? És vajon ha az állam nem ismeri el a felelősségét (mulasztását), akkor nemzetközi fórum mit ítél majd?

Azonban az a kérdés is ott motoszkálhat a felelősebb állampolgárokban, vajon nem meríti ki a Ripost és a TV2 darwini szelekciós tevékenysége a büntető törvénykönyv valamelyik paragrafusát? Kötelezhetők-e az újságírók vagy felelős szerkesztők arra, hogy alapvető és közmegegyezésen nyugvó tudományos tényeket figyelembe véve (az UV sugárzás rákot okozhat) ne bíztassanak senkit sem olyan magatartás elkövetésére, amely 8 napon túl gyógyuló sérülést, netalán maradandó egészségkárosodást vagy halált okozhat? Ha pedig büntetőjogilag minősíthető a cselekedetük, hol van ilyenkor a legfőbb ügyész? Vagy nem érdekes, mert amíg kormánypárti média az elkövető, addig a tömeges kihalasztás is belefér?

És vajon az új trendnek megfelelően mikor változtat a stratégiáján a nemzeti meteorológiai szolgálat és hagy fel az UV-jelentésekkel és figyelmeztetésekkel? Hol a határ? Vagy csak annyi kell a váltáshoz, hogy egy kormányhaver naptejgyárat vegyen, és minden visszatér az eredeti kerékvágásba?

Ha pedig mindez még nem lenne elég, jöhetnek a következő szenzációhajhászó felvilágosító adások olyan témákban, mint a kötelező oltások diszlexiát okoznak, a rákra kiváló gyógymód bármelyik tetszőlegesen kiválasztott homeopátiás csodaszer, a vizelet bársonyossá teszi a bőrt, a nagyvárosi vezetékes ivóvíz meg tele van női hormonnal és a csapból ivás impotenciát vagy akár nemváltást is okozhat a férfiaknál. A hülyeség határa a csillagos ég, irány a végtelenbe és tovább, Isaura sem szabad még, indulhat a következő gyűjtés.

Az ország józanabbik fele meg – amíg nem jön rá, mi kormányunk propagandájának igazi célja, addig – csak abban reménykedhet, hogy a Ripostot szinte senki sem olvassa és a TV2 nézettsége is a bányászbéka hátsója alatt marad.

  Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!