Vajon miért ragaszkodnak a politikusok ahhoz, hogy a gyerekeket biodíszletként használják?
Ennek több oka is van, legfőbb az, hogy önnön nagyságukat ezzel illusztrálják. Egyrészt lehet bármilyen alacsony egy politikus, a gyerekek mindig kisebbek – azaz jól mutat mellettük. A gyerekeknek ráadásul van cukiság faktoruk, így ki lehet válogatni közülük azokat, akik szépek, bájosak, aranyosak. És míg egy kiskutyát nehezebb meggyőzni, hogy maradjon nyugton, egy nagycsoportos vagy éppen elsős-másodikos gyereket kilátásba helyezett jutalommal (cukorral, csokival) minden további nélkül rá lehet venni a politikus számára kedvező magatartás tanúsítására. Plusz óvodásként már tuti szobatiszta, nem hugyozza le a vele tetszelgő politikust.
A politikus azonban nemcsak önnön nagyságát szeretné a köz elé tárni (és ezzel szavazatokat szerezni), hanem azt is, milyen családbarát, keresztény, emóciókban gazdag, figyelmes és csak azért nem Teréz anya, mert férfinak született. Igaz, aki figyelmesebben megnézi az elkészült képeket, kötve hiszi, hogy a gyerekek önként táncolnak népviseletben a nulla fok körüli hőmérsékletben a szabad ég alatt, ahogy azt is, hogy szakadó esőben olyan jó lehet alapkőletételhez asszisztálni vagy éppen szalmán térdepelni. Nem, a gyerekek ugyanúgy rühellik a hideget, mint a fotók kedvéért mosolygó politikusok és bőrig ázni is utálnak, főleg ha látják, a miniszter bezzeg megérdemli az esernyőt a feje fölé, ők viszont nem. Sőt, ha szavazhatnának ők is, valószínűleg melegebb égtájakra elküldenék a kedves politikusokat, akik azt hiszik, a gyerekek nem különbek az idomított háziállatoknál.
Az, hogy a gyerekeknek jogaik vannak, elég nehéz lenyomni egy politikus torkán – mert míg neki, mint fontos embernek vannak jogai, addig a közember annyit ér számára, amennyije van. Azaz ha nincs belőle haszna, akkor semmit. Ugyanez igaz a gyerekre, az is csak addig jelent bármit is, ameddig a kamera lőtávolságban van és nem több mint díszlet, amivel csak nyűg van. Kampányidőszakban meg végképp tragikussá válik a helyzet a gyerekek szempontjából, hiszen ma már eljutottunk odáig, ha a szülő nem írja alá, hogy kormánypárti politikus reklámkiadványában szerepelhet a gyereke fotója, akkor bizony még az óvodai farsangon sem vehet részt, hiába van ott a szekrényben a wonderwomanes vagy batmanes jelmez. Mert az még csak-csak lenyelhető, hogy a politikus titkársága próbál az adatbiztos fotózkodási ajánlásai szerint eljárni (azaz 14 éves kor alatt mindenképpen kell a szülő beleegyezése), de az, hogy ha ilyen nincs, akkor a gyerek még az óvodai rendezvényre se mehet el? Ez már a bicikli túltolásán is túl van. Mert kiért is van az óvoda, a politikusért vagy a gyerekért? Hogyan lehet elmagyarázni, hogy kisfiam-kislányom, neked nincs idén se jelmezbál, se ballagás, se gyereknap, se óvodai játszótéravató buli, mert fontos ember jön rá, én meg felelős szülőként nem engedhetem, hogy azzal a fantasztikus, nép érdekében dolgozóval / szemétládával / korrupt döggel egy képen szerepeljél?
Ráadásul kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba belelépni, a ma még a fényképen pózoló politikus lehet, hogy pár hét múlva már botrányos ügyekbe keveredve fog a főcímekbe kerülni, aztán ne csodálkozzon a kedves szülő, ha olyan képekkel illusztrálják a híreket, amelyeken az ő gyereke is szerepel. Ha áldását adta, hát áldását adta a fotózásra és ami valaha felkerült a netre, az még emberemlékezeten túl is ott marad. Gondoljunk csak arra a szerencsétlen kislányra, aki szakadó esőben segít alapkövet letenni Balog miniszter úrnak – lehet, hogy még a lánybúcsúján (első álláskereső interjúján, ösztöndíjra jelentkezésekor, stb.) is felemlegetik neki a barátai (ellenségei) a sajtótörténelembe bekerült sztárfotóját.
Az, hogy egy politikus saját szavazatszerzési vágyát önmaga nem tarja kordában plusz alapvető erkölcsi normáknak is híján van, azt nem lehet neki felróni, hiszen éppen azért van ott, ahol van, mert mindig is csak a saját karrierjét tartotta szem előtt és nem azok érdekeit, akikkel napi szinten kapcsolatba került (tisztelet a kivételnek). De azért ott van a titkársága és az anyapártja mint védernyő, amelyeknek csak illene valamiféle kontrolt gyakorolnia az elszabadult vágyak felett, irányban tartani a szekeret meg kigyomlálni a visszatetsző, netalán gyomorforgató dolgokat. Ha pedig ezek sem működnek másképp, az ember azt hihetné, talán az önkormányzatnál valaki halkan el meri mondani, az óvoda a gyerekek játszótere, nem a politikusoké és talán nem kéne fordítva ülni a lovon: nem a gyerekeket kellene kitiltani a saját rendezvényeikről, hanem a saját előnyeiket hajszoló, kapzsi politikusokat. De nem, a ma közszolgája már nem meri a saját véleményét hangoztatni, hanem bokacsattogtatva kiküldi a szülőknek a beleegyezést kizsaroló levelet, így jártak, ha nem tetszik, lehet másik körzetbe költözni vagy óvodán kívül maszek farsangot szervezni.
Persze vannak civilek (már megint ők, ideje lenne őket végleg betiltani, de tényleg), akik felszólalnak a gyerekek jogainak védelmében, bár valljuk be, kutyaugatás nem hallatszik az égig, ahogy a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány gyermekjogi 1x1-ét sem fogják ezentúl a politikusok szamárvezetőként használni. És mit mondanak?
„1. A gyerekeket védeni kell a manipulációtól. A választási kampányoknak ők nem célcsoportjai.
- A gyereknek joguk van a megfelelő tájékoztatásra a politikáról. Segíteni kell őket, hogy megértsék a politika és pártpolitika szerepét a közélet alakításában.
- A gyerekek nem használhatók politikai célokra.
- A gyerekek nem közszereplők: személyes adataik, képmásuk felhasználása sértheti jogaikat és legjobb érdeküket.
- A gyerekeknek vannak polgári jogaik, és részt vehetnek az őket érintő közéleti kérdésekben”
Az Alapítvány arra is megkéri a politikusokat, hogy a már eddig elkészült fotók felhasználásától tartózkodjanak, hiszen az nem más, mint a gyerekek politikai célból kizsákmányolása – ám kicsi az esélye, hogy azt, aki képes azt mondani, hogy az óvodásokat politikusok elé kiültetni nem kampány, hanem munka, azt képes bármilyen józan ésszel egyébként felfogható érvekkel jobb belátásra bírni. Sőt, mit lehet kezdeni olyan kijelentéssel, miszerint „ez nem kampány, ezt mindig így csináljuk, ez munka”? Hogy ez mennyire így van és kik a nagy elődök (példaképek), a blog illusztrációi is bizonyítják. Csak aztán ne lepődjön meg a sztahanovista, a szocializmus kisdobosos-úttörős felvonásain szocializálódott politikus, ha előbb vagy utóbb politikai pedofíliával vádolják.
Ezek után a gyermekét szerető, annak érdekeit szem előtt tartó szülő vajon a Fideszre fog szavazni? Csak reménykedni lehet, hogy nem teszi a mellé a párt mellé a keresztet, amely nem taszítja ki soraiból azokat, akik a felnövekvő generációt ilyen nyíltan semmibe veszik.
