Ujjong a kormány, újabb pipa a „mi százszor jobbak vagyunk, mint a szocialista-liberális kormányok” felsorolásban – immáron ott állunk a teljes foglalkoztatottság kapujában, hajrá kampány, hajrá jó hírek, hurrá, a KSH szerint a kormányváltás óta 738 ezer emberrel több dolgozik, mint korábban. A rendszer nagy nyertesei a fiatalok, akik munkanélküliségi rátája 30%-ról 10,2%-ra csökkent az előző év negyedik negyedévére, de az össznépesség körében is a munkanélküliségi ráta 3,8% lett (175 ezer fő). (Aki további adatokra kíváncsi, az böngészheti a KSH legfrissebb közleményeit itt és itt.)

És mindez minek köszönhető? A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint a foglalkoztatottak számának jelentős mértékű növekedésében nagy szerepe van

• a magyar munkaerőpiaci reformoknak,
• a gazdaságfejlesztő programoknak,
• a munkát terhelő adók csökkentésének,
• a minimálbérek érdemi emelésének, illetve
• a 2013-ban bekövetkezett növekedési fordulatnak.

Ha pedig kiujjongtuk magunkat mi is, hú, még egy lépés és már itt is van a szocializmusból jól ismert teljes foglalkoztatottság, nem árt szétnézni a KSH más oldalain sem. Például ott, ahol azt részletezik, hogy

• 2010-ben nemzetgazdasági szinten foglalkoztatottak száma732,3 ezer fő, 2016-ban 4.351,6 ezer fő (növekmény: 619,3 ezer fő). A KSH szerint a növekedés 2017 végére már 738 ezer fő, de e tárgyban részletes statisztikák nincsenek még, például ebből mennyi a közalkalmazott, köztisztviselő, stb., a „magukat közfoglalkoztatottnak tekintők” száma pedig 178,4 ezer fő)
• 2010-ben a köztisztviselők és közalkalmazottak létszáma a költségvetési intézményekben 772,6 ezer fő volt, 2016-ban 872,8 ezer fő (növekmény: 100,2 ezer fő)
• a közfoglalkoztatottak száma 2010-ben 0,00 ezer, 2017-ben (január-november) 165,9 ezer fő (növekmény 165,9 ezer fő), ők azok majd kétszázezren, akik Lázár szerint legalább nem érnek rá lopni addig, amíg dolgonak.

Tehát – a fenti adatok alapján – az adófizetők cirka 266,1 ezer fős foglalkoztatás növekedést finanszíroztak tisztán az adójukból, azaz az új munkahelyek több mint 43%-át ők hozták létre, nem pedig a prosperáló gazdaságunk,

• és akkor még nem beszéltünk a nagy állami vállalatok munkaviszonyban álló dolgozóiról (MÁV, BKK, Magyar Posta, Paks, Szerencsejáték ZRt, MVM, közszolgáltatók, önkormányzati cégek, kormány spéci cégei például a dohánypiac felügyeletére, állami bankok, stb.), akik szintén ilyen vagy olyan módon a költségvetéstől függenek még akkor is, ha van saját bevételük (ami ugyebár ritkán elegendő a költségeikre),
• az uniós források is teremtettek valamennyi munkahelyet (csak nem lophatták el odafent az összes pénz), nevezhetjük ezt növekedési fordulatnak is, bár nem a kormány áldásos tevékenységének köszönhető, hanem Brüsszelnek,
• a tao 500 milliárdja is hozhatott létre új státuszokat például a sportegyesületeknél, wellness-központokban, stb.

Az eredmények tehát hírül sem annyira fényesek, mint ahogy a kormánypropaganda beállítja azt – a közszolgák osztódással szaporodnak, ahogy az állami cégek munkavállalói létszáma is ismeretlen, a közfoglalkoztatottság pedig maga a nagybetűs Zsákutca, amelynél kevesebb megalázóbb élethelyzet képzelhető el (modernkori rabszolgák, állami szervezéssel), kivéve talán a föld színéről is eltakarítani kívánt hajléktalanokat.

A munkanélküliséget csökkenti az is, hogy

• többen ülnek börtönben és az is, hogy
• a megélhetési elvándorlás továbbra is megállíthatatlan (aki már keresett kazánszerelőt vagy burkolót, az tudja, miről van szó), de e tárgyban korrekt statisztikát nem igazán láthatunk, maximum olyan rémisztő adatok kerülnek nyilvánosságra, miszerint kórházi osztályokat kell bezárni orvoshiány miatt, illetve már minden 6. magyar baba külföldön születik és még a legfideszbarátabb nyugdíjasoknak is hiányoznak időnként az idegenhonba szakadt gyermekei és unokái.

Az viszont maga az isteni csoda, hogy az új egymillió, frissen honosított magyar állampolgár nem igazán jelent meg a magyar munkaerőpiacon mint kínálat (valószínűleg egy részük a nyelvünket sem beszéli) és a munkanélküliek számát sem szaporítják azok, akik nemcsak a magyar adófizetők sorsát akarják szavazatukkal eldönteni, hanem a hazai GDP növelésébe is szívesen beszállnának.

A kapun belüli munkanélküliség legszebb iskolapéldája azonban Demján decemberi nyilatkozata, mely szerint a választások után a közigazgatásból el kell bocsátani vagy 350 ezer embert  (nesze neked több mint 700 ezres foglalkoztatás növekedés) – és hogy mennyire komolyan gondolják odafent a tisztogatást az is bizonyítja, hogy a programra már nyertek is 5 milliárd forintnyi uniós támogatást. Igaz, Demján az oktatással és az egészségüggyel kezdené a leépítést, amely kijelentés alapján erősen feltételezhetjük, hogy mostanában nem járt sem állami egészségügyi intézményben sem állami iskolában.

Teljes foglalkoztatottság? Ahogy a szocializmusban, a hatalom birtokosai most is az adófizetőkkel fizettetik meg az árát – vajon mennyivel élnénk jobban, ha már holnap útilaput kötnének az összes közigazgatási léhűtő talpára és a közfoglalkoztatottakat is végre valaki visszavezetné a munka világába, nem csak papolna róla. Mert amíg az új burzsoázia tagjai a közfoglalkoztatottak éhbérért foglalkoztatásával spórolnak meg maguknak sok-sok milliót, és a semmittevésért százezrek vesznek fel tisztességes havi apanázst a költségvetéstől, addig mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy az Orbán-kormány sikeres munkaerőpiaci reformot meg gazdaságfejlesztő programokat valósított meg.

Kapcsolódó poszt: Választások után tömeges leépítés a közigazgatásban?