Kormányunk fél a hatalom és a pénz elvesztésétől, így ahhoz a fegyverhez nyúl, amelyhez a legjobban ért, a félelem keltéséhez, bármi áron.

Itt az ideje, hogy az átlagpolgár úgy istenigazából megijedjen, mert nemcsak az antikeresztény migránsok fogják lerohanni hazánkat, hanem magyar magyarnak farkasa lesz, zavargások minden sarkon, nemzeti patakvér festi a tereket és mindezt ki finanszírozza? Természetesen olyan külföldi erők, akiknek egyetlen célja nemcsak Magyarországot, szeretett hazánkat, hanem a teljes Európát is eladni bárkinek, aki nem Orbán Viktor.

A sajtót értő szemmel figyelők már márciusban el kezdhették a rettegést, amikor Semjén  megjósolta, mi lesz itt: az ellenzéknek reális, életképes alternatív programja nincs, „kétségbeesésükben csak a gyalázkodás marad. Főleg, ha ehhez külföldről megrendelést és muníciót kapnak”. Lássuk be, a harc tényleg kiéleződhet, hiszen míg az ellenzéknek a lét a tét (aki indul, azt minimum megkaraktergyilkolják), a kormánypárt esetében a tét azonban nem más, mint a lé, ne számítson senki sem kegyelemre a kleptokraták részéről.

Aztán jött még ugyanebben a hónapban Kövér László, láthatóan ő is aggódik a kényelmes székéért, a másba szót belefojtó hatalmáért meg a házi hadseregéért – szerinte „az ellenzéknek nincs programja, értékrendje, hiteles politikai garnitúrája, de egyetlen hiteles személyisége sem. Egyetlen esélyük van, ha politikai háborúvá alakítják a választási kampányt, ahogy ezt 2002-ben is megtették”. Vigaszunk, hogy valahogy 2002. évét is túléltük valahogy, a legnagyobb törés meg azok életében volt, akik kénytelenek voltak a lopás lehetőségét átadni másoknak.

A világvége jövendölésből Lázár sem maradhatott ki, szerinte „harminc év legdurvább kampánya jön most, ami persze nem a Fideszen, hanem kizárólag az ellenzéken múlik”. Az igaz, ha nem lenne ellenzék, akkor még kampányra sem lenne szükség, egy jelölt, aztán mindenki parancsszóra beikszeli, aki meg nem megy el a szavazófülkéig állampolgári kötelességének teljesítése érdekében, az a következő hónapban nem kap fizetést vagy nyugdíjat. A Fidesz-KDNP szempontjából ennél igazságosabb rendszer el sem lenne képzelhető, ám amíg ezt nem tudják megvalósítani itt, Európa közepén, addig bizony ott bujkál a rettegés, mi van, ha a nép a régi isten (Orbán Viktor) helyett új istent talál magának. A régi elhasznált meg megy a történelem szemétdombjára.

Mivel a nép továbbra sem rettegett eléggé (ellentétben a kormánnyal), júliusban a helyzetet fokozva a kormány propagandistái újra megszólaltatták  Kövér Lászlót. Egy olyan őszt vizionált parlamentünk főura, amikor is „leplezetlen koalíció jöhet létre a magyarországi ellenzék és a Soros-féle szervezetek között, hogy utóbbiak a demokrácia intézményrendszere elleni nyílt támadásokkal, utcai zavargásokkal gerjesszenek hangulatot a választások előtt.”  Ráadásul nem simán csak zavargások lesznek (ilyet is láttunk már, igaz jobboldali kivitelben), hanem az ellenzék direkt a Soros-féle szervezetek aktivistáival végezteti el majd a „piszkos munkát” és olyan hangulat lesz, „amiben mindent fölülír a polgárháborús pszichózis”. 

A népnél megint csak nem ütötte ki a biztosítékot Kövér víziója és még egy árva Békemenet sem indult zavargás-megelőző csapás követelése tárgyában. Lehet, hogy a nyári extrém meleg volt az oka, de a hadra fogható nyugdíjasok egyelőre nem pánikoltak be annyira, hogy az összes Soros-féle szervezet máglyára vetését követeljék  és„imádunk Putyin” táblákkal ellensúlyozzák a háborús pszichózist, ám botor dolog lenne azt hinni, erre nem fog még az ősz során sor kerülni.

A kormány azonban nem tud nyugodtan ülni a fenekén akkor, amikor saját alattvalóit (azaz mindenkit, aki nem ért vele egyet) kell legyőznie bármi áron, így tanévkezdéskor Rogán Antal is színre lépett és megosztotta fantáziálásait a közzel: eddig nem használt eszközöket, akár utcai zavargásokat is el tud képzelni és „vannak olyan külföldi erők, amelyek ezeknek a szervezésében aktívan szerepet vállalnak”. Gond azonban egy szál sem, a kormány mindenre felkészül és egész biztosan ezeket az utcai zavargásokat el tudják majd kerülni. A megfogalmazás megint csak ködös, a szavak között olvasó pedig elgondolkodhat, amiatt aggódjon, hogy

• nem lesz semmilyen zavargás sem, csak a rendpárti választókat szeretné befolyásolni a kormány és az egész hiszti célja nem más, mint a szavazatmaximalizálás,
• a kormány a félelemre meg a nemzetközi nyomásra hivatkozva már írja ki a személyre szóló közbeszerzéseket még több fegyverre, még több lőtérre, még több katonai felhasználású szállító eszközre, a haverok pedig hegyezik a vastagon fogó ceruzájukat, hamarosan újabb milliárdok állnak a házhoz,
• a kormány a félelemre meg a nemzetközi nyomásra hivatkozva feltölti nemcsak a jelenlegi fegyveres erők és testületek (katonaság, rendőrség, adónyomozók, ilyen-olyan magánhadseregek, TEK) létszámát, és nemcsak létszámot bővít, hanem ki és képzi és felfegyverzi az újakat,
• az ellenzék kampányol, ahogy eddig is tette (maximum gyakrabban) és a kockás ing viselés, a járdafestés meg kátyúkba virágültetés a kormánypárti fantáziát igazolva soha nem látott agresszióba torkollik (vörös festék használata, allergén növények telepítése, üzletben hadakozás a kockás ingekért, az állatmenhelyek tüntetésre kivitt kutyái korhatárosan összegabalyodnak, stb.),
• színre lépnek a külföldi zsoldosok a hazai választási iroda- meg Fidesz pártházvédő kopaszok ellenében, a városok arénává változnak, ahol test-test elleni küzdelemben, egymást ócsárolva harcolnak, az ellenzék mossa a kezeit, a kormány pedig hadat üzen az összes olyan országnak, amelybe valaha is Soros György betette a lábát,
• az ellenzék kampányol, a kormánypárt bérencei pedig provokálnak rendületlenül, azonban senki sem dől be nekik, így csak egy-két autó ég ki meg néhány Molotov-koktél lobban be teljesen hatástalanul,
• az ellenzék kampányol és kormánybarát körök által fizetett provokátorok eközben rendbontanak meg felgyújtják a fővárost, az uralkodó pedig csak nézi a lángokat és közben azon gondolkodik, névsor vagy lakhely szerint szedje össze a keresztre feszítendő ellenzéki politikusokat meg a szimpatizánsaikat,
• az egész úgy kezdődik, hogy a kormány visszalő, aztán Orbán Viktornak nem kell egészen Kínáig mennie, hogy megkoszorúzza azt az emlékművet, amit fegyvertelen fiatalok tömegmészárlóinak állít emléket, hanem elég kisétálnia ugyanezen célból a Kossuth térre,
• vagy a nép tényleg annyira elégedetlen lesz a kormánnyal, hogy provokáció sem kell, hanem magától felégeti a fél országot, aztán fusson mindenki, amerre lát, aki meg nem elég gyors, az rövid úton lámpavasra (szerencsésebb esetben hűvösre) kerül.

Az a Semjén-féle megállapítás, miszerint ha most nem győz az ellenzék, akkor örökre a Fidesz-KDNP marad, ezért aztán bármilyen eszköz elfogadható az ellenzék számára a fennmaradásuk elérése érdekében, meglehetős történelmi rövidlátásra utal. Vajon volt az idők során olyan rendszer, amely megdönthetetlennek bizonyult? Ahol egy fő ellenzéki erő sem maradt, ahol bárhogy is irtották a másképp gondolkodókat, előbb vagy utóbb nem sikerült annyira összeszedni magukat, hogy megbuktassák az őket elnyomókat? Ahogy a Szovjetunió vezetésével a szocialista tábor atomjaira hullott helyi vezetőivel együtt (aztán ki párnák között halt meg, ki meg golyólyuggatva), úgy abban is biztosak lehetünk, az Orbán-rendszer sem tart örökké, pláne ha elfogy az uniós támogatás és az orosz meg kínai hitelek is kifulladnak.

De milyen Fidesz-KDNP vívmányoknak kellene örök életre megmaradnia? Vajon állítólagos demokráciánkban miért lenne olyan nagy csapás egy kormányváltás? Azt ugyan nem várhatjuk el, hogy a vallásos révületben lévő egybites szavazók józan ész alapján mérlegelnek, de aki nem a kormánypárt emlőit szívta az elmúlt hét évben, annak bizony elég karakteres véleménye lehet a tárgyban, mit is bontana le szívesen:

• haveri kapitalizmus: vajon mire képes az ellenzék annak érdekében, hogy megszűnjön az az ipari méretű lopás, amely ma jellemzi a közéletünket? Ha az adófizetők ütőerén élősködő új magyar burzsoázia kénytelen lenne visszaadni mindazt a pénzmennyiséget, ami csalárd módon került hozzá? És hány polgár támogatná az államháztartásunk ily módon visszatőkésítését? Képesek lennének akár még utcára is menni azért, hogy a bűnösök bűnhődjenek, az oligarchák meg oda kerüljenek, ahova valók, egy szál gatyában a hűvösre?
• kiszámíthatatlan jogalkotás, random személyre szabott törvények, a választóktól független, kézi vezérlésű parlament, korrupciós bűncselekményeket hírül sem ismerő kézi vezérlésű rendőrség és ügyészség,
• „ultrasikeres” köznevelési reform: ha marad a kormánypárt, a továbbsüllyedés is garantált, maximum kilépünk az OECD-ből és nem lesz, aki mérje, hol tartunk – vajon elértük-e már Uganda vagy Etiópia szintjét. Ha nem, biztos vannak még ötletek, hogyan pótolható ez a hiányosság. Ha részletesebben taglalnánk a témát, jöhetne a tragikus eredményekkel járó iskola- és tankönyvállamosítás, a menzahelyzet, az infrastruktúra nélküli mindennapi testnevelés, a nyelvoktatás és a szakképzés kritikán aluli helyzete, a humán erőforrás-gazdálkodás birkaneveléssé silányítása, felelősök pedig sehol sincsenek.
• aktív eutanáziás egészségügy: az évi 32 ezer felesleges áldozat is csak a kezdet, nyoma sincs annak, hogy bármit is javítani akarna a kormány – a szuperkórház pedig legalább olyan hasznos beruházás, mint bármelyik random stadion, csak a pénzt viszi, nem is keveset.
• felesleges beruházások leállítása, erőforrások átcsoportosítása fontosabb célokra? Mi lenne, ha egy tollvonással vége lenne a kínai vasútnak, az orosz atomnak, a még több stadionnak, a teljes Budai Vár Orbán-rezidenciává alakításának, a Liget szétbombázásának? Az átlagmagyar szíve nem szakadna meg csak azoké, akik már a zsebükben érzik azt a pénzt is, amit a következő kormányzati ciklusban fognak majd ellopni ezen beruházások segítségével.
• a felesleges államosítások lezárása, a szolgáltatások újból piaci alapokra helyezése vajon szintén nagy tragédia lenne?
• kivándorlás: tényleg olyan nagy csapásként élnénk meg, ha végre olyan miniszterelnökünk lenne, akinek politikája nem elűzné, hanem hazahívná azt a másfél millió embert, aki gazdasági kényszerűségből emigrált? Ha a magyar gyerekek 15%-a nem más országban születne, hanem itthon, ha a fiatalok minőségi felsőoktatás és munkavégzés miatt nem külföldre mennének, hanem inkább itthon tanulnának-dolgoznának?
• mindent elnyelő közigazgatás: egyre több államból élő léhűtő szívja az adófizetők vérét, mintha legalábbis osztódással szaporodnának a haverok rokonai, a fontosabbak magas minisztériumi pozíciókkal jutalmazva, a kevésbé fontosaknak meg elég egy íróasztal, csak legyen meg a havi fizu. Az Orbán-hirdette munka alapú társadalom már ezen a ponton megbukott, államtitkárok, miniszteri biztosok és sóhivatalok országaként egyre kevesebb polgárra egyre több hivatalnok jut egyre magasabb fizetéssel, csak legyen, aki eteti őket.
• leigázott média: vajon mekkora csapás érné a kormánylojális médiát, ha hirtelen megszűnnének a Fidesz-KDNP propagandistái által irányított állami megrendelések? Ha a piacról kellene megélniük és olyan dolgokkal kellene törődniük, mint kiegyensúlyozott, független hírszolgáltatás vagy éppen minőségi műsorgyártás?
• kormányváltás esetén vajon hiányozna az, hogy minden héten összevesszünk valamelyik másik országgal korrupciós gazdaságunk védelmében, hogy mindenkit kioktassunk, a magyarok bizony Európa megmentői, a mindenekfeletti nép, akik egyben a kereszténység utolsó kereszteslovagjai? Hogy élnék napjainkat soviniszta vagy éppen revizionista kirohanások nélkül?
• vajon mi történne, ha olyan miniszterelnökünk lenne, aki nem személyesen emeli a nyugdíjat, aki ki merne menni a nép közé és nem csak müezzinként üzemelne rádión-tévén keresztül, akivel hajlandóak lennének tárgyalni nemcsak diktátorok, hanem demokratikus vezetők is? Olyan, aki visszahozná az annak idején oly nehezen megszerzett demokratikus vívmányokat, aki saját kicsinyes érdekei ellenében inkább a hatalmi ágak megosztását, az igazságos választási rendszert és egy élhető és szerethető Magyarországot preferálna?

Nem csoda, ha kormányunk tagjai meg a haverjaik előre rettegnek attól, hogy kikerülnek a mézesbödönből, hiszen az elmúlt években mindent megtettek azért, hogy a nép ellenében és a nép kárára kormányozzanak. Egyelőre azonban nincs olyan ellenzéki erő a láthatáron, amely képes lenne a választók mozgósítására, vagy akár Rogán- vizionálta zavargások megszervezésére. Sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a kormányunk saját fizetési listáján lévő provokátorokon keresztül üzen majd, eddig, s ne tovább, a hatalmat nem adják, bárki bárhogy is kéri azt. Jöhet a nagygyűlések és tüntetések vérbe fojtása, a független média végleges bezárása, koncepciós perek tömege megzsarolt bírósági írnokokkal és kezdő bírókkal, sztrájkok és kormány-független érdekvédelmi szervezetek azonnali betiltása, rendkívüli állapot bejelentése, minden sarokra fegyveresek állítása, aztán az sem muszáj, hogy tavasszal választások legyenek, ha azt a nép nem érdemli meg, marad ez a kormány még vagy húsz évig, de minimum addig, amíg az utolsó ellopható fillért ki nem sajtolták az államkasszából.

Mert náluk jobban senki sem szereti a hazájukat és népüket (meg a népük pénzét), ezt mindenki láthassa.