Képzeljük el, hány decibeles üdvrivalgás lehetett az örökké pénzügyi gondokkal küzdő sportegyesületeknél amikor megtudták anno, bizony a kormánynak és legfőképpen focirajongó miniszterelnökünknek köszönhetően sok-sok pénz fog állni a házhoz. Ráadásul olyan közpénztelenített közpénz, amelyet a Magyarországon társasági adó fizetésére kötelezett vállalkozások direktben utalhatnak át. De nem ám ajándékként, a profitjukból megszánva szegény éhhalál szélén sanyargó sportolóinkat, hanem az egyébként is kötelezően befizetendő társasági adójukat irányíthatják át magánszámlákra – mert mi másnak nevezhetnénk a tao-pénzek utolsó előtti stációját, azaz a sportegyesületek számláját?

Valószínűleg informális csatornákon megígérhették nekik, jöhet a habzsi-dőzsi, a kutya nem fogja leellenőrizni az ily módon bezsebelt milliárdokat, lehet visszaosztani meg fenntartani a sport területén is meghonosodott korrupciós hálót. Mert ha az egész országunk gazdaságpolitikája a korrupció támogatására épül, akkor majd éppen az örök pénznyelő-eltüntető, a sport maradna ki ebből? Kormánypárti politikusaink is ezerrel belemerültek a klubéletbe, a kisember meg csak kapkodhatja a fejét, hogy melyik Fidesz-potentát épp melyik csapatot vette szárnyai alá. Azt meg már elképzelni sem merik (tartva attól, hogy csak beleszédülnének a sok nullába), vajon a tao pénzek valójában hol meg kinél kötnek ki és milyen algoritmust használhatnak a pénzek igazi szétdobásához. Az adófizetők meg futhatnak az összességében majd 500 milliárdos eltapsolás után, miközben elgondolkodhatnak azon, ebből vajon hány tornatermet meg tanuszodát lehetett volna ténylegesen felhúzni 2012 óta és azt még akár mindennap használhatnák is a gyerekek. Igaz, hülyén nézne ki a helyi politikus a helyi iskola tornaórájána bordásfal tövében szotyizva és a visszaosztás (pardon, a helyi kormányközeli burzsoázia feltőkésítése) is bonyolultabbá válna, így ne csodálkozzunk, ha inkább a klubok kapták számolatlanul a dohányt, nem pedig azok, akiknek tényleg szüksége lenne a pénzre.

Most pedig dőljünk hátra és képzeljük el, milyen gazdálkodást folytathattak az elmúlt években azok a klubok, amelyekre ráborult a tao bőségszaruja. Például a Fradi hogyan sáfárkodott a közpénznek nem titulált közpénzzel, mire szórta azt el, mert nem a saját játékának világszínvonalúvá tételére (meg az elviekben meghatározott célokra), azt még a sportügyileg leglaikusabb választópolgár is sejti. Ha pedig hozzátesszük, immáron másodfokon is megkapták az ukázt, bizony kénytelenek kiadni a 2011. július 1. napjától 2016. november 30. napjáig kapott támogatások felhasználásával kapcsolatos „valamennyi adatot, kimutatást, valamint a felhasználás során kötött valamennyi szerződést és az azokhoz tartozó számlák, teljesítési igazolások másolatát”, hát képzelhetjük, hogy zsibonghat a méhkas. Meg mehetnek felfelé a telefonok, csináljon már valaki valamit, például:

• legyen az összes tao-pénz 1.000 + 1 évre titkosítva, azonnalos törvényben visszamenőleges hatállyal egészen a rendszerváltásig, biztos ami biztos (nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva)
  
• az a személy, aki nem vesz részt tevékenyen a tao-pénzek kilapátolásában, viszont ki meri ejteni a tao szót bárhol, bármikor, az azonnal kapjon példás büntetést például hazaárulás, stb. bűncselekmény elkövetése miatt,
• ha pedig úgy ejti ki vagy írja le, hogy az kettőnél több emberhez jut el, akkor bizony a TEK menjen érte és azonnal vettessék börtönbe életfogytiglan.

Az is megoldás lehet, hogy akár büntetést bevállalva húzzák a klubok az időt, majdcsak kifárad az, aki peres eljárást sem sajnálva érdeklődik, netalán beüt a mindent elsöprő diktatúra és nemcsak börtönt kap, aki a tao-t kiejti, hanem örökre száműzettetik is Recskre vagy valahova távolabbra, vissza az őshazába. Leéghet a könyvelő háza is, aztán odalehet a teljes számviteli dokumentáció akár papíralapú, akár nem, a „pedig mondtuk neki, hogy töltse fel felhőbe, de elfelejtette” karszéttárás is elfogadható megoldás.

Azt is meg lehet érdeklődni a klubkönyvelőknél, vajon visszamenőleg 2011. évig utólag lehet-e úgy manipulálni a könyvelést, hogy minden rendbennek látszódjon és minden egyes tétel megfeleljen a tao felhasználás előírásainak? Ez már nagyobb falat, hiszen az év végi beszámolók és az évközi bevallások tartalmaznak olyan sarokszámokat, amelyekhez akkor is igazodni kell, ha fene fenét eszik. Igaz, lehet önrevízniózni, bocsi, nem is az volt, hanem más, de ez nemcsak a kluboknál idézne elő problémát, hanem az összes olyan szervezetnél, amely kapcsolódik az adott ügyletekhez. Aztán ott vannak még a szerződések meg teljesítésigazolások, azokat sem árt utólag elkészíteni és aki már látott könyvelést az tudja, minél több az utólagosan varázsolt dokumentáció, annál több a hibalehetőség is. Például olyan autóra elszámolt üzemanyag, aminek rendszámát csak egy évvel később adták ki vagy olyan padok festése, amelyek csak az aktus után két évre készültek el. Ráadásul ma már olyan világban élünk, hogy se szeri, se száma a fotóknak és videofelvételeknek, így egy pálya vagy éppen az öltözők állapota akár napi szinten is nyomon követhető a kedves játékosok és utánpótlás-szülők Facebook oldalain meg youtube csatornáin.

Ha a legkisebb szabálytalanság is volt a tao pénzek elköltésénél, bizony itt az ideje, hogy a klubok kitalálják, kik is az áldozati bárányok – kinek volt aláírási meg utalványozási joga, ki döntött a pénzek felhasználásáról jogellenesen, ki fogadta be a teljesítés nélküli fiktív számlákat és ki az, aki úgy vette fel a milliókat hogy tudhatta, jogszabály alapján az neki nem járhatott volna. Jöhetnek a többszörösen túlárazott árajánlatok alapján készült szerződések felelőseinek felkutatása, ahogy a garanciális javítások ki nem követelése és egyéb mulasztások is befigyelhetnek egy-egy elszámolás átvizsgálása során. A klubok könyvvizsgálói is felkészülhetnek a magyarázkodásra, mert az ugyan rendben van, hogy mindenért nem felelhetnek, de azért a nagyobb tételeket nekik is illik megnézni, ha már felveszik a megbízási díjukat és aláírják a beszámolók záradékát.

Persze még töredelmesen be is lehet vallani, valójában hova lettek ezek a pénzek, netalán megnevezni azokat a bel- és külföldi magánszámlákat, ahol a lenyúlt adófizetői milliárdok landoltak. Ez azonban nem fog megtörténni, meg Magyarország nem olyan ország, ahol a kormánypárti politikusoknak és haverjaiknak bármilyen felelősségre vonást el kellene viselniük. Szingapúr meg messze van, ha valaki érdeklődik a számlák után, hát nosza, üljön repülőre, aztán hátha megtudja ki és mennyit talicskázott el odáig.

Mi a megoldás? Ha a klubok jót akarnak maguknak, akkor az összes tao dokumentációt hordják egy helyre, aztán már csak rá kell venni valakit, a máglyát találja meg egy-két Molotov koktéllal. Mire másra valók az ultrák? Épp ideje nekik is tenni valamit a csapatukért, a tao pénzekből az ő fizetségük is kijön. Az adófizetők józanabb fele meg úgyis tudja, többet is vesztettek ezen a kormányon meg Orbán Viktoron, mint ez az 500 milliárd.

Ez az 500 milliárd csak csepp a tengerben.