Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Hogyan legyünk diktátorok Európa közepén? - Az önkormányzatok megrendszabályozása és az adóhivatal szolgálatba állítása

Online könyv - 24. rész

2018. február 26. - Karvalyokfoldje2017

karvalyok_foldje_hogyan_legyunk_diktatorok.jpgAz önkormányzatok megrendszabályozása

 

Ne hagyjuk, hogy a helyi önkormányzatok a fejünkre nőjenek. Vegyünk el tőlük minden olyan feladatot, amely hatalmat adna a kezükbe (hatósági ügyek, engedélyezések, stb.), másrészt hagyjunk náluk minden olyat, ami csak viszi a pénzt, pozitív eredményt pedig nehéz elérni velük. Aztán ha pedig balul sül el a végeredmény, akkor még véletlenül sem a kormány a hibás, hanem a helyi kiskirály, bármilyen zászló alatt is lett megválasztva annak idején.

Az önkormányzati igazgatás fejét, a jegyzőket ne a testülettel, hanem a polgármesterrel neveztessük ki, ez garantálni fogja, hogy az egyszemélyi függés miatt nem dolgoznak ellenszélben, hanem minden mozdulatukkal a főnökük kedvét keresik (közvetve pedig a mi kedvünket), az önkormányzat működésére vonatkozó jogszabályokat pedig úgy hajlítják-alkalmazzák, hogy az ne sértse a fontos emberek érdekeit. Ráadásul ezzel a kinevezési eljárással nemcsak a jegyző kerül teljes egészében a polgármester fennhatósága alá, hanem az egész polgármesteri hivatal és a hozzájuk tartozó szakhatóságok is – ez pedig nem lényegtelen szempont a különböző engedélyek kiadásánál és visszavonásánál, büntetések kiszabásánál és a fejlesztéseknél sem (kinek a háza előtt legyen leaszfaltozva az út és a járda, hol legyenek a buszmegállók, ki legyen naponta megbüntetve a saját háza előtt parkolásért, stb.).

Miniszterelnökként megvan minden lehetőségünk arra, hogy az önkormányzatokat érdemeik szerint jutalmazhatjuk – az arra érdemeseknek (azaz azoknak, amelyek kormánypárti többségűek) adjunk támogatásokat, vállaljuk át a hiteleiket és nagy nyilvánosság előtt a polgármester vállát is megveregethetjük, minden helyi potentátnak ilyen hazafinak kellene lennie. És akik nem ránk szavaztak? Azok ne várják, hogy a befizetett adójuk visszaosztásánál majd a sor elején állnak és elégedjenek meg azzal, ami csörgedezik – majd legközelebb jobban megfontolják, hova és hogyan ikszelnek.

A lehető legnagyobb mértékben szóljunk bele a helyi pénzgazdálkodásba – a hitelek átvállalásával könnyedén rábírhatjuk az önkormányzatokat, úgy táncoljanak, ahogy mi fütyülünk. A támogatások nyújtásával egyidejűleg azt is meghatározzuk meg, kiket kell vállalkozóként bevonni a projektekbe és még azt is, pontosan melyik munkát milyen értékben és mennyire személyre szabva közbeszereztessék odalent. Az sem baj, ha önerő híján eladósodnak a helyiek – ha már csődveszélyes a helyzet és az alapvető szolgáltatásokat veszélyezteti a felfokozott pénzkiáramlás (közvilágítás, kátyúzás, stb.), akkor nagylelkűen újra átvállalhatjuk a hiteleket, az adófizetőknek meg oly mindegy, hogy helyi szinten fizetik a túlzott pénzkiáramlás számláját vagy az országos nagy közösből. Sőt, a központi költségvetésből adakozás és gálánsság kevésbé feltűnő, mint a helyi szinten pótadó befizetése, kuncsorgás vagy éppen nadrágszíj szorítás a kutyaütő gazdálkodás miatt.

Az önkormányzatokat azzal is sarokba szoríthatjuk – különösen a nem kormánypárti színekben élőket –, hogy csak kormányengedéllyel vehetnek fel hitelt akár működés, akár beruházás céljára. Ezzel nemcsak a saját fejlesztéseket gátolhatjuk, hanem az uniós pályázatokra önerő biztosítását is – ezzel is több lehetőséget biztosítva a haver önkormányzatoknak.

 

Nevezzünk át mindent, ami csak eszünkbe jut

 

Ugyan nem tartozik szorosan a közigazgatás lerohanásához, ám hatalmunk fitogtatásának jelentős eleme az utcák, terek, hidak, repülőterek, városrészek átnevezésével. Adjuk ki parancsba (természetesen jogszabály formájában), hogy minden településen meg kell szüntetni az olyan elnevezéseket, amelyek kommunizmusra, szocializmusra vagy bármilyen nekünk nem tetsző egyéb izmusra utalnak és határozzuk meg (informálisan) az is, hogy milyen elnevezéseket szeretnénk látni a régiek helyett. Helyezzünk kilátásba büntetést, ha a települések nem igyekeznek bokacsattogtatva végrehajtani az utasításainkat és ne fogadjunk el semmilyen indokot sem a késlekedésükre, mert ilyet fognak találni ezret.

Szándékunk következetes érvényesítésére állítsunk fel egy olyan hivatalt, amelynek hangyái átbogarásznak minden egyes elnevezést az országban. Lesz majd nyafogás, sokba kerül a táblák kicserélése, a helyiek utálják az új okmányok beszerezését, a cégek sem rajonganak, hogy az összes dokumentumukat módosítani kell, de csapjunk az asztalra meg kommunikáljuk ahogy a csövön kifér, minderre a múlttal való leszámolás miatt van szükség. És rázzuk le magunkról azokat a vádakat, miszerint a változtatások oka egyes egyedül a mi nagyzási hóbortunk.

Ne hagyjuk ki az iskolákat sem, hanem minden oktatási intézmény nevébe szúrjuk be a település nevét, megóvva az idiótákat attól, hogy összekeverjenek az ország két végén lévő hasonló nevű iskolát. Kereszteltessük át a kórházakat és patikákat is, ha nincs jobb ötletünk, akkor Jánosból legyen Szent János, Györgyből meg Szent György, ugye mennyivel elegánsabban meg régiesebben hangzik? Mintha már Sárkányölő Szent György is a mai infrastruktúrát használta volna. A belsejük meg a szolgáltatások színvonala úgysem változik pozitív irányba, legalább tegyünk róla, hogy a nevük csengjen szebben meg nem utolsó sorban sokkal, de sokkal keresztényiebben.

Alkalmanként – kegyünk bizonyítékául – tegyünk apróbb engedményeket, például ha az adott önkényuralmi jelképesnek minősített utca lakói nagyfokú kreatívságról tesznek tanúságot és lakossági fórumot szerveznek abban a témában, miszerint az ő Zsukov utcájuknak nem az a Zsukov a névadója, aki tankjaival lerohanta fél Európát, hanem az űrhajós Zsukov. Vagy az Angelik tér nem a kommunista mártír Angelikről kapta a nevét, hanem arról az Angelikről, aki a település megbecsült kertésze volt és kinemesítette a világ legszebb rózsáját. Azt a rózsafajtát, amelynek halhatatlan egyedeit mindaddig meg lehetett csodálni a polgármesteri hivatal előtt, amíg valami galád féreg energiát nem sajnálva el nem lopta támasztókaróstul együtt. Ezekbe a helyi harcokba nem érdemes belebonyolódnunk, ha kicsit meg is sértődünk, akkor is gálánsan engedjük el ezeket.

 

Az adóhivatal átalakítása

 

Ne felejtkezzünk el az adóhivatal átalakításáról sem. Hozzunk létre egy olyan szervezetet, amely képes a hatékony adóbeszedésre és az információ felkutató, beszerző és tároló infrastruktúrája is megfelelő ahhoz, hogy minden igényünket kielégítse. Adjunk széles nyomozati jogkört az adónyomozóknak-vámosoknak és állítsunk olyan vezetőket a hivatal élére, akik tudják, mi a feladatuk, azaz hogyan szolgálhatnak minket a legjobban. Az, hogy fegyverviselési jogot is adunk nekik, még jobban erősíti a szervezetet – így röpke idő alatt elérjük, hogy az adóhivatal legyen a legfélelmetesebb szervezet az országban.

A fő célkitűzésünk minél több pénz beszedése, bármi áron. Az adóhivatal nem jótékonysági klub, az adóhivataltól rettegjen mindenki, aki él és mozog annak ellenére is, hogy propagandánk szerint a mi adóhatóságunk vállalkozóbarát és elsődleges feladata az emberek kiszolgálása valamint ügyes-bajos dolgaik segítése.

Csak olyan személyek kerüljenek az adóhivatal vezetői posztjaira, akik értik a politikánkat és következetesen szét tudják választani a sebezhetetlenek és az agyonszekírozhatók táborát, valamint minimális könyörületet sem tanúsítanak akkor, amikor valakire kiadjuk a kilövési parancsot. Legyenek profik a koncepciós ügyek kreálásában, hamis indokokkal nagyösszegű behajtások elrendelésében illetve a számunkra kellemetlen cégek gyors és szakszerű kiiktatásában, mindemellett fogják be a szájukat és tartsanak titkot bármi is történik körülöttük.

 

 Tartalomjegyzék