Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Hogyan legyünk diktátorok Európa közepén? - Az ügyészség és a bíróság lerohanása

Online könyv - 22. rész

2018. február 22. - Karvalyokfoldje2017

karvalyok_foldje_hogyan_legyunk_diktatorok.jpgAz ügyészség

 

Hatalmunk legfőbb kulcsa az ügyészség. Az a szervezet, amely jogszabály alapján szigorúan parancsuralmi felépítésű – így már csak arra van szükségünk, hogy aki a hierarchia tetején kiadja az ukázt, az maximális lojalitást tanúsítson irányunkba. Ki más tudná nyomozásra bírni a rendőrséget, vagy éppen ellenkezőleg, elfektettetni az ügyeket vagy akár megtagadni még a legnyilvánvalóbb bizonyítékokat látva is a nyomozást, bármennyire is kilóg a lóláb? Nem kétséges, az ügyészség és maga a legfőbb ügyész erre a legmegfelelőbb személy.

Véssük bele az új alkotmányba, vádat egyedül az ügyészség emelhet, senki más. Aztán deklaráljuk azt is, hogy az ügyészség teljesen független szervezet, csak önmagának és csakis önmagának felel (még az országgyűlésnek sem), a vezetőjét betonozzuk be kilenc évre és állítsunk az élére egy olyan szervilis, tökéletesen zsarolható korrupt jogászt, aki 100 százalékig azt csinálja, amit mondunk neki és valójában egyetlen dolga van, ez pedig a mi hatalmunk biztosítása, minden körülmények között.

Az új főügyész feladata, hogy az alá tartozó beosztott ügyészek csak azokat a paragrafusokat alkalmazzák a büntető törvénykönyvből, amelyek támogatják a hatalmunkat és csak azok ellen nyomozzanak és azok ügyében emeljenek vádat, akik ellen jóváhagytuk. A renitens beosztott ügyészeket, azaz a büntetőtörvénykönyv minden tényállását alkalmazni kívánókat gyorsan és határozottan gyomlálja ki a szervezetből, például „megingott bizalom” indokkal – ehhez természetesen mi biztosítjuk a megfelelő jogszabályi hátteret. A mezei ügyészek legyenek szabadon áthelyezhetők az ország egyik végéből a másikba, úgy legalább kétszer meggondolják, mire is vállalkoznak, ha az országos szintről lepottyanva egyik napról a másikra egy koszos kisvárosban találhatják magukat. Az új alaptörvényünk alapján elfogadott új ügyészségi törvény pedig garantálja, hogy bármit és bármikor megtehessünk a felelősségre vonás legkisebb veszélye nélkül. Igaz, a várost még ettől ránk gyújthatják, de mivel a hangadókat is mi fizetjük, ennek esélye statisztikailag majdhogynem mérhetetlen.

 

A bíróságok

 

Míg az ügyészség már a szocializmusban is a legszervilisebb szervezet volt, a bíróságok függetlenségének porig rombolása viszont sokkal nehezebb dió. Ráadásul demokráciát színlelve igen nehéz a hatalmi ágak megosztását úgy megszüntetni, hogy egyetlen ellenzéki politikus vagy polgári jogi aktivista se visítson a demokratikus alapelvek valamint a fékek és ellensúlyok megsértése miatt.

Vannak azonban olyan megoldások, amelyeket alkalmazva eltávolodhatunk az európai demokratikus vívmányoktól – felállíthatunk például olyan különbíróságokat, amelyek egyetlen feladata a legrázósabb ügyekben (versenyjog, közbeszerzés, koncessziók, adójog, stb.) olyan döntéseket meghozása, amelyek maximálisan megfelelnek az elvárásainknak. Számítsunk ellenállásra, többek között azzal érvelnek majd jogtudorok és egyéb minden lében kanalak, hogy minisztériumi dolgozók meg egyéb hivatalnokok már csak végzettségük miatt sem alkalmasak bírói feladatot ellátni, a függetlenség, mint kritérium pedig végképp nem áll fenn. Nyugtassuk meg a háborgókat, lesz egy-két bíró is az eljáró tanácsokban, bár létszámában annyi egész biztosan nem, hogy az érdemi döntést akár csak egy minimális mértékben is befolyásolni tudják. Ennek biztosítása érdekében módosítsuk az összes vonatkozó jogszabályt, például a polgári peres eljárások törvényi rendjét is.

Kommunikációs szempontból szerencsések vagyunk, hiszen az átlagpolgárt nem igazán érdekli (és nem is érti), mi zajlik az ilyen plénumok előtt, így az ellenzék részéről felmerülő kérdéssel kapcsolatos mondanivalónkat arra kell kihegyeznünk, hogy mindez csak egy olyan igazságügyi reform, amelynek fő szempontja az adófizetők pénzével takarékoskodás. Semmi látnivaló, a perek majd ezentúl kevesebb ideig tartanak, ráadásul a szakterületükön komoly ismeretekkel rendelkező hivatalnokok járnak majd el az ügyekben, nem pedig a különleges témákhoz egy kicsit sem konyító bírók. Az pedig végképp nem hozza lázba az átlagpolgárt és az utcára sem vonulást sem generál, ha versenyjogi, közbeszerzési, médiahatósági, koncessziós, sajtó-, adó- és egyéb hasonló ügyeket ezentúl más összetételű bíróság tárgyal, ez ugyanis a nagy többséget hidegen hagyja.

Változtassuk meg a hagyományos bírói szervezetet is. Nevezzünk ki olyan gumigerincű főbírót meg hajbókoló helyetteseket és egyéb bírósági hivatalnokokat, akik javaslatai a későbbiekben majd eldöntik, mely bírók emelkedhetnek felfelé a szamárlétrán is kik maradnak örökre a legutolsó vidéki bíróság pulpitusán. Azonban jobb, ha tudomásul vesszük, talán ez az egyetlen olyan területe a közéletünknek, ahol nem érdemes izomból cselekednünk, ám nem kell elszontyolodnunk, számtalan más lehetőség áll rendelkezésünkre, például:

  • ne csak pénzjutalommal jutalmazzuk meg a nekünk tetsző ítéleteket hozó bírókat, hanem előléptetéssel is és gátlástalanul használjuk ki a karrieristákat,
  • jutassuk jól fizető állásokhoz (megbízásokhoz) a számunkra fontos ügyekben nekünk kedvező ítéleteket hozó bírók hozzátartozóit,
  • terheljük le azokat a bírókat, akik nem hajbókolnak – árasszuk el őket feleslegesnél feleslegesebb, az ügyekkel alig összefüggő adatokkal (ebben segítő ügyészt, ügyvédet, bírósági vezetőt mindig fogunk találni), hagy rágják át magukat a papírhegyeken meg gigabájtokon, aztán vonjuk őket felelősségre, ha a „nem megfelelő munkamoráljuk” miatt jelentősen kitolódik a tárgyalásokhoz, bizonyításokhoz és az ítélethozatalhoz szükséges időtartam,
  • halmozzuk el a nekünk nem tetsző ítéleteket hozó bírókat gázos, bonyolultabbnál bonyolultabb ügyekkel, vagy fárasszuk ki őket sok száz apró, felettébb érdektelen tyúklopásos perrel, emellett elöljáróikkal firtattassuk napi szinten a határidők betartását, azonnalos jelentésekkel lehetetlenítsük el érdemi munkájukat és a legapróbb hibákért is indítsunk fegyelmi eljárást velük szemben,
  • zaklassuk szeretteiket nem rejtve véka alá, hogy valójában nem ők a célpontok, hanem a nem túl rendszerbarát rokonuk,
  • végső esetben zsarolással vezessük rá őket, mondjanak le önként a bírói székükről vagy egészségi okokból kérjék korai nyugdíjazásukat, ha pedig erre nem hajlandóak,
  • hozzuk őket olyan helyzetbe (ittas vezetés, droghasználat, prostitúcióba keveredés, stb.), hogy méltatlanná váljanak a bírói talár viselésére.

A komolyabb nemzetközi konfliktusok és megbélyegzés elkerülése érdekében jobb, ha meghagyjuk a bíróságok látszatfüggetlenségét és ne az egész rendszert vegyük célba, hanem a bírókat egyesével – ha pedig valamelyik túlbuzgó emberünk más utat képzel el a bírók megrendszabályozásra, haladéktalanul vessünk véget a partizánakciójának.

Folytatjuk ...

 Tartalomjegyzék