Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Magyar magyarnak farkasa?

2018. február 21. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngMiközben a határainkon túl lakó magyarok körében tombol a szavazási vágy, addig idehaza egyre indulatosabb viták zajlanak a témában, a konklúzió pedig egyre gyakrabban az, miszerint „kushadjon mindenki, aki a más micsodájával akarja verni a csalánt”.

Kinek fütyül a rigó, azaz kinek az érdeke a határainkon túli magyarok szavazata? Mert nem a magyar választóké, az biztos. Ha viszont egy kicsit hátrébblépünk is visszagondolunk történelmi tanulmányainkra, akkor nagy eséllyel arra a megállapításra jutunk, hogy míg 1947-ben cirka 60-120 ezer szavazatot eredményezhetett pluszban a kommunistáknak a kékcédulás szavazás, ma a határainkon túliak tömeges megvásárlása ennél jóval többet, akár három-négyszázezer voksot is hozhat a konyhára annak, aki kitalálta meg önmagának leszervezi.

Mi ezzel a baj? Mindig voltak választási csalások és lesznek is, csak a fokozatokban van különbség, mondhatná a sokat látott ember.

Az egyik probléma az, hogy van egy olyan kormánypárt, amely nem átallja kicserélni a szavazóbázisát – a külföldön dolgozókat bürokratikus módszerekkel szinte egyáltalán nem engedi szavazni, a frissen vásárolt határainkon túli, hazánkban adót nem fizető, soha itt nem élő magyarokat (meg magukat magyaroknak hazudókat) pedig engedi. És nemcsak engedi, hanem a legkülönfélébb pénzügyi eszközökkel ösztönzi is, kezdve az egyházak meg a kinti magyar szervezetek elszámolás kötelezettsége nélküli, évek során többszáz milliárdos nagyságrendű támogatásaival (ebből már lehet bőven szavazatot vásárolni) egészen az olyan „apróságokig”, mint hogy egyetlen személy akár 50 falubélit is regisztrálhat minden további nélkül. És nemcsak regisztrál, de Juhos Márton és neje, Juhos Klára még büszke is nagyon-nagyon, mivel „bele akarnak szólni a politika alakulásába, mert (…) úgy érzik, Magyarország az övék is. (…) "természetesen" Orbán Viktorra fognak szavazni.” (index.hu)

Erre mit is mondanának azok, akik ellenzik a határainkon túliak választójogát?

„Kedves Juhos Márton és neje, Juhos Klára, valamint tisztelt unokájuk, pont Önök azok, akik miatt egyre inkább elszabadulnak az indulatok itt, az anyahazában. Önök összesen mennyit áldoztak Magyarországra, fizetnek ide adót, szívják az itteni egészségügyet meg oktatást? Háborognak azért, mert kifizettek Önökkel olyanokat, mint a legújabbkori sötétség, amelyet modern közvilágításnak csúfolnak, kaptak még három baromi drága stadiont közpénzből fenntartásra meg sehonnan induló, sehova sem tartó kisvasutat? Nem? Akkor hogy szólhatnak bele abba, hogy ki nyúzza a magyart itt Magyarországon? És hogy merik eldönteni azt, melyik politikus nyúlhassa le a közpénzt az elkövetkező négy meg ki tudja hány évben? Ha már mindenáron bele akarnak szólni a politikába, sok szerencsét a romániai választások manipulálásához és legyenek szívesek ne segítsék még egyszer kétharmadhoz Orbán Viktort és baráti körét.”

Ha valami bűn felróható Orbán Viktornak (persze az intézményesített, nagyüzemi lopáson túl) az az, hogy soha nem látott mélységekbe taszítja a magyar-magyar kapcsolatokat. 1993-ban még a Fidesz is ellenezte a határainkon túliak szavazati jogát, ám amióta Orbán Viktornak sikerült – jó sok közpénzt a projektbe áldozva – félistenként megimázsolnia magát odakint, már más a helyzet.

„Elvileg sem tartjuk helyesnek, hogy Magyarország legfontosabb belpolitikai kérdéseiben olyanok is döntsenek, akik nem élnek Magyarországon, akik nem adófizető polgárai az országnak, és akik a két választás között semmilyen formában sem tudják az általuk választottakkal kapcsolatos véleményüket elmondani, ráadásul sokaknak semmilyen kötődése nincs is már az országhoz.” (Áder János)

Orbán Viktor jó érzékkel szélkakaskodott és 2014-ben a Fidesz már csak a határainkon túliak segítségével ért el kétharmadot és betonozta be rendszerét szinte örökre – ha tehát valakinek meg akarjuk köszönni azt, ami a nyakunkba ömlött, akkor a határainkon túli magyaroknak tehetjük ezt meg leginkább. Ráadásul ők azok, akik csak előnyt kapnak ebből a fantasztikusan szép kapcsolatból, hátrányt egy fikarcnyit sem, ellentétben a hazai választókkal, akik kénytelenek finanszírozni a kormány és baráti körének hiperűrsebességű gazdagodását meg azt, hogy hazánk ezüstérmet szerzett az Unió legkorruptabb államai háziversenyében. És igen, ma már a magyarok cirka háromnegyede rühelli azt, hogy a határainkon túliak szavazzanak a magyarországi választásokon, nem csoda tehát, ha már a Facebook-on is ez a fő téma. És a magyarországi magyar választópolgárok többsége valószínűleg csak bólogat az olyan kommentek láttán, miszerint "megnéztem volna a romániai magyarok arcát, ha fordított esetben a magyarországi magyarok Ceausescu-ra szavaztak volna".

kozvelemenykutatas.jpg

forrás: atv.hu

Orbán Viktornak azonban nemcsak az a bűne, hogy a kommunisták nyomdokain járva vásárol magának szavazatokat azoktól, akiknek elviekben nem sok köze van ahhoz, mi is történik az országban, és azt sem firtatják, hogy kik lopták el az uniós források és egyéb közpénzek egyharmadát, hanem az, hogy a határainkon túliak elleni közösségi médiás kampány már valódi gyűlöletkampánnyá vált. És míg a Soros-féle központilag gerjesztett utálat egy embert kiált ki bűnbaknak (meg a Soros-bérencnek titulált civileket, de azért az mégis csak egy képlékeny és eléggé megfoghatatlan halmaz), addig a határainkon túli magyarok kollektív bűnösként megítélése (haszonlesőknek, zombiknak ábrázolása, stb.) és ezen vélemények nagyüzemi terjesztése és lájkolása már komoly sebet ejthet a kormányfőnk által olyan nagybecsben emlegetett nemzet testén.

A határainkon túli magyarok pedig eközben mit csinálnak? A köztudatig eljutott hírek alapján az a kép áll össze róluk, hogy büszkén vállalják, a magyar adófizetők pénzéből kilóra megvásárolták őket és rohannak szavazni arra, aki mindezt lehetővé tette, azaz Orbán Viktorra és a Fideszre. Vajon lesz olyan erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai szószóló, aki feláll és közli,

„ne tovább, kedves anyaországi politikusok, ideje lenne ezt abbahagyni, elég nagy kárt okoztatok már eddig is a megítélésünkben? Már vérig aláztatok minket, tudattátok a világgal, a magyar kisebbségek egy tál lencséért támogatják Európa egyik legmegosztóbb miniszterelnökének újraválasztását? Vagy bennünk van minden reményetek, hogy végre arany éremhez jussatok a legkorruptabb ország versenyben? Mi lesz, ha Magyarországra látogatunk és megkérdik, honnan jöttünk, akkor sunnyogjunk, vagy valljuk be, Erdélyből, de rögtön mentegetőzzünk is, mi nem adtunk fel levélszavazatot Viktorra, anyánk életére esküszünk? Vagy ne csak regisztráltassunk meg szavazzunk büszkén, hanem valljuk be, igen, mi is egyike vagyunk azoknak, akik adót nem fizetnek, csak eldöntik, hogyan szívjanak az adófizetők? Ki garantálja, hogy őszinteségünk következménye nem egy 73%-os eséllyel elnyert pofánvágás lesz a jutalmunk (cirka ennyien rühellik a szavazati jogunkat) meg egy ukáz, miszerint jobb, ha többet be se tesszük a lábunkat az anyaországba?”

Orbán Viktor valójában nem szereti a határainkon túli magyarokat csak felhasználja őket saját céljai elérésére – mert ha szeretné őket, akkor nem egyedül hatalommegtartási és pénzkitalicskázási érdekből használná fel őket, hanem az első, a zsigeri utálat megjelenését jelző közvéleménykutatásokra már reagált volna és úgy módosíttatta volna a választójogi törvényt, hogy azt a hazai választópolgárok többsége is elfogadja.

kozvelemenykutatas_2.jpg

forrás: atv.hu

Ez azonban nem történt meg – a szavazatmaximalizálási szándék mindent felülír, még a nemzet nagy nehezen kivívott egységességét is. Karácsony Gergelyék éppen emiatt a megosztottság miatt az MSZP-Párbeszéd szövetség nevében javasolták a szavazati jog átalakítását:

„A szövetség (…) megőrzendő vívmányként tekint a határon túli magyar állampolgárok választójogára, de azt úgy alakítaná át, hogy a határon túli közösségek tagjainak ne a magyarországi pártok listájára, hanem a saját maguk által állított egyéni jelöltekre szavazzanak. Ezáltal elkerülhető lenne, hogy a magyar belpolitika vitáit a határon túli közösségekre terheljük.” (index.hu)

Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének azonban tökéletesen megfelel a mai állapot (a nyomonkövethetetlen, ámde bőséges támogatások, az elszámolás hiánya, az erdélyi polgárok kegyeinek közpénzből megvásárlása, korrupció anyaországból importálása, stb.) és egyetlen mondattal mindenki számára világossá tette, kinek a szekerét tolja:

„(…) megkérdezték, hogy szerintünk mit kellene tenniük Erdélyben a választási kampányban. Nagyon őszintén azt mondtam, hogy semmit. Ez teljesen fölösleges időtöltés és energiabefektetés, hiszen én azt gondolom: az erdélyi magyar emberek világosan tudják, hogy kire szavazzanak.” (Kelemen Hunor, RMDSZ)

Ezek után mit várhat az adófizető magyar választópolgár? Semmi jót, hiszen sem Orbán Viktornak és rendszerének, sem pedig a külhoni magyar politikusoknak nem érdeke, hogy a határainkon túli magyarokat ne kékcédulásként használják fel önnön hatalmuk fenntartása érdekében. És amíg az erdélyi magyarok nem ágálnak az ellen, hogy ily módon kihasználják és megalázzák őket, addig bizony ne lepődjenek meg, ha az anyaország köznépének haragja rajtuk csattan. Mert nem a Facebook meg az ellenzék (a Soros-terv, a civilek vagy ki tudja ki) a hibás, hanem ők maguk.

Magyar magyarnak farkasa.