Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Az újburzsoázia diszkrét bája

2017. december 04. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngTiszteletre méltóak-e  a Fidesznek köszönhetően meggazdagodók?

Vannak olyan saját erőből gazdaggá lett emberek, akikre az eljövendő nemzedékek felnézhetnek – igen, jól csinálták, őket kellene követni mindenkinek, aki igazi selfmade üzletember akar lenni. Ehhez azonban nemcsak az kell, hogy jó helyen legyen és jó időben, hanem az is, hogy legyen olyan ötlete, amelyet aztán rengeteg munkával sok-sok pénzre tud váltani és a végén olyat tesz le az asztalra, amit a piac bőkezűen honorál. A NER alatt meggazdagodott magyarok jó része azonban csak jó helyen volt jó időben és megragadták azt az alkalmat, amit a Fidesz korrupción alapuló gazdaságpolitikája nyújtott nekik. Elítélhetők ezért? Valljuk be őszintén, a magyarok 99%-a – ha tehette volna – ugyanígy kihasználta volna a kedvező széljárást, de mivel csak elenyésző kisebbségnek állt a zászló, a hipergazdagodás is csak ebben a körben jellemző, és nemcsak a körbe bekerülés alapul jóindulaton, hanem a tartós bennmaradás is.

De vajon mennyire legális ez a gazdagodás? Mondják, csak az első egymilliót kell tisztességtelenül megszerezni, aztán a többi már mehet tisztességesen, morálisan nem megkérdőjelezhetően. Azonban a NER nem így működik, sőt. Mert lehet azzal védekezni, hogy csak a jogszabályok által biztosított lehetőséget használják ki az újdonsült gazdagok és jogilag minden a legtutibb a gazdagodásuk körül, azt egy pillanatig se felejtsük el, hogy a tollasodást lehetővé tévő jogszabályok többsége már eleve úgy jött létre, hogy a Fidesz-KDNP visszaélt hatalmával. Jó buli trafikokból gazdagodni? Hogyne, bár a régi trafikosok biztos mást gondolnak. Szuper üzlet kaszinót nyitni? Hogyne, pár vállalkozó biztosan dörzsöli is a markát a sok-sok kedvezmény meg monopólium miatt, ám a több mint ezer régi, a szerencsejáték bizniszből egy nap alatt mindenféle kárpótlás nélkül kiebrudalt vállalkozó másképp vélekedhet. A NER-ben meggazdagodók nemcsak az első milliójukat köszönhetik a kapcsolataiknak (és a korrupciónak), hanem minden egyes fillért, ami befolyt a zsebükbe az elmúlt pár év alatt.

Ha jobban megnéznénk az új, és gyakran hatalmas vagyonok eredetét, a NER-gazdagodók leginkább két nagy forrásból, illetve ezek mixéből szerezték milliárdjaikat:

  • az állam (azaz a Fidesz-KDNP) által biztosított és magát az államot lenyúló lehetőségek,
  • olyan tevékenységek, amelyek esetében felmerülnek igen komoly gazdasági bűncselekmények is, mint vagyonszerzési módozatok, ám az ügyészség a kisujját sem mozdítja, hogy a bűnösök nyomába eredjen és visszaszerezze a csalárdul eltüntetett milliárdokat.

Az állam által biztosított lehetőségek között említésre méltóak (például):

  • személyes gazdagodást biztosító jogszabályok,
  • piacok monopolizálása, koncessziók, engedélyek csakis csókosoknak kiadása (kaszinók, televízió csatorna, dohánybiznisz, Hunguard, hulladékgazdálkodás, autópályadíj beszedés, parkolási társaságok, stb.)
  • túlárazott állami közbeszerzések előre meghatározott csókos-körnek átjátszása, mindehhez megfelelő jogszabályi környezet kialakítása, hatósági eljárások során haveroknak kedvezés, stb.
  • bizonyos üzletágak egyéni érdekeknek megfelelő letarolása (sajtó, reklámpiac, építőipar, pénzszállítás, hulladékgazdálkodás, tankönyvkiadás, stb.)
  • olyan pozíciókba haveri kinevezések, amelyek lehetővé teszik az adott pozíció alá tartozó vagyon feletti korlátlan – és csak elvétve jóindulatú – rendelkezést,
  • tao-pénzekkel garázdálkodás jogszabályi felhatalmazással,
  • kedvezményes, állami banktól származó hitelek haveroknak (erősen lejtetve a pályát),
  • uniós támogatások haveroknak (szintén erősen lejtetve a pályát),
  • közmunkások, diákok rabszolgaként dolgoztatása,
  • indokolatlan és nagymértékű adókedvezmények biztosítása, stb.

Ezek a „kedvezmények” mind-mind piactorzító hatásúak, melyek lehetővé teszik, hogy a piac „tisztuljon”, azaz a haverok gazdagodjanak, a nem haverok pedig szép lassan (vagy gyorsan, mikor hogy) csődbe menjenek. A végeredmény? A piacon nagy tapasztalattal bíró, normális körülmények között rentábilis cégek mennek a levesbe, a dilettánsok pedig – egy kis talpnyalásért és a kellő sáp leadása után – mindent megkapnak, ami csak szem-szájuknak ingere. A piac akár évtizedekre is deformálódik, a gazdaság teljesítőképessége pedig előbb vagy utóbb a béka hátsó fele alá süllyed, hiszen a protekcionizmus, a kiszámíthatatlanság, a személyre szabottság, a közpénz herdálás és a versenyképesség elvesztése erőteljes gátja a fejlődésnek és az európai ütem követésének.

Bűncselekmény-szagú, maffiamódszereket idéző, szervezetten és folyamatosan megvalósított ügyletek:

  • állami és önkormányzati vagyon haveroknak átjátszása,
  • állami földek fillérekért megszerzése,
  • állami és önkormányzati ingatlanok fillérekért bérlése üzleti és magáncélból,
  • egyes közszolgák zsákmányszerző területén 20%-os sáp beszedése,
  • közpénzek közpénztelenítése (MNB alapítványok, tao, MVM és Szerencsejáték ZRt profitjának megvámolása, stb.)
  • letelepedési kötvény biznisz,
  • uniós pályázatokból a támogatások magáncélra eltérítése,
  • adó- és egyéb hatósági vizsgálatok haveri alapon kikerülése, stb.

A NER-ben meggazdagodók szinte kivétel nélkül elkövettek jópár gazdasági bűncselekményt és bárhol, egy normális demokráciában már régen bíróság előtt állnának és azon gondolkozhatnának, büntetésük letöltése után mihez kezdenek a szabadságukkal.

Lehet védekezni azzal, hogy ezen ügyletek többsége jogszabály alapján törvényes, de lássuk be, azért mert egy gombnyomogató falka az alfahím parancsára (és a pártfegyelemre, mint mentségre hivatkozva) megszavazta azt, még nem etikus és pláne nem felel meg azoknak az alapértékeknek, amelyekre ezek az ún. NER-politikusok anno felesküdtek (a köz szolgálata, a haza érdekeinek védelme, stb.). Elképzelhető egy normális demokráciában az, hogy a köz vagyonából százmilliárdok közpénztelenedjenek, legatyásítva a költségvetést? Kizárt. Lehet milliárdokat offshore cégeknek közvetlenül kiutalni, parlamenti felhatalmazással? Kizárt. Lehet egy nap alatt ezernyi vállalkozó egzisztenciáját porig rombolni? Kizárt.

A legnagyobb tragédia azonban nem az, hogy pár ezer ember szinte már meg sem tudja számolni, mennyi pénze van és azt külföldön költi el, hanem az, hogy ezek a NER-vállalkozók általában tehetségtelen, létüket csakis a polipként a gazdaság minden zegzugát átkaroló korrupciónak köszönő „üzletemberek”, akik – leginkább – a garantáltan túlszámlázott állami megrendelések, ingyenhitelek és fillérekért lenyúlt ingatlanok hasznosítása vagy éppen továbbpasszolása révén gazdagodtak meg. Tevékenységük kiteljesül parazita-életmódjukban, és ha valaha is normál piaci körülmények közé kerülnének, egy hónap alatt kiderülne, bizony semmire sem jó a tudományuk. Még a nagy múltú és a Fidesz-támogatók sorába beállt cégeket sem kímélte az idő, ezek is – igazodva a környezetük igényeihez – elkényelmesedtek és  a tuti üzletek révén lassan már az olyan szavakat is elfelejtik, mint a kutatás-fejlesztés, innováció, stb. És miközben az új burzsoázia az állam (és az uniós források) lenyúlásával gazdagodnak, az ország folyamatosan szegényedik, hiszen az adófizetők sokkal kevesebbet kapnak a pénzükért, mint amennyi járna nekik és nemcsak drágán vásárolnak a nevükben, hanem gyakran teljesen felesleges dolgokat is (lásd még egy stadion meg kisvasút, múzeum- és várba költözés projektek, stb.).

Vajon az utókor hogyan ítéli meg ez a NER alatt, a miniszterelnökünk álma alapján megszületett új burzsoáziát? Sokan úgy gondolják, ezek az újgazdagok teljesen legálisan, csakis a jogszabályok betartásával szerezték a vagyonukat, így hát semmi látnivaló, lehet továbbmenni, éljenek békében, álmodjanak szépeket. Akik így vélekednek, azok elfelejtik azt, hogy minden egyes közbeszerzés, ingatlanértékesítés és bérlés, három árajánlatos beszerzés mutyi alapon működött, azaz kőkemény korrupció révén jutottak ezekhez az üzletekhez a szereplők (és még véletlenül sem piaci verseny alapján), ráadásul az esetek többségében jelentősen túlárazva szerezték a megbízásokat és a zsírosodásukat lehetővé tevő extraprofitot. Ha az így eltékozolt ezermilliárdokat nem tudja visszakövetelni az utókor, akkor bizony jobb, ha már ma úgy döntenek az adófizetők, el innen messzire, mert a szegénység csak egyre nagyobb lesz, országunk pedig megállíthatatlanul süllyed le egy banánköztársaság színvonalára. Oda, ahol csakis a kapcsolatok döntik el, ki élhet emberhez méltó életet, a többi meg gebedjen meg ott, ahol van.

Az ellenzék felelőssége óriási – egyrészt nemcsak felül kell emelkedni önmagukon és kicsinyes vágyaikon és összefogva ki kell űzni a hatalomból mindazokat, akik a jelenlegi korrupt gazdaságot létrehozták, üzemeltették és hasznot húztak belőle, hanem azt is meg kell oldaniuk, hogy bizony az adófizetők vérét szívók igenis számoljanak el vagyonukkal és a tisztességtelenül szerzett milliárdok vándoroljanak vissza a jogos tulajdonosokhoz, azaz az adófizetőkhöz. Ehhez azonban az kell, hogy a NER alatt kötött összes vállalkozási és egyéb szerződést felülvizsgálják, a feltűnő értékaránytalanságokat megszűntessék és ne csak visszaköveteljék a bűnösen szerzett milliárdokat, hanem a szerződéseket aláírókat is büntessék meg, a bürokrácia bármelyik szintjén is tanyáznak. Hasonlóan végre azt is el kellene érnie a magyar választóknak, hogy a felelőtlenül gombot nyomogatók és ezzel az adófizetőknek jelentős kárt okozó parlamenti és önkormányzati képviselők meg különféle bizottsági tagok is elnyerjék méltó büntetésüket, hiszen nélkülük ez a rendszer egy pillanatig sem működhetne, az ő lojalitásuk az, ami fenntartja a mi kis közép-európai banánköztársaságunkat. Azokat a jogszabályokat is hatályon kívül kell helyezni, amelyek lehetővé teszik ma Magyarországon a nagyüzemi korrupciót – és a jogszabályok megálmodóit (beterjesztőket, elfogadókat, aláírókat, stb.) szintén el kellene, hogy érje saját végzetük.

Ha mindez nem történik meg, a magyar újburzsoázia (és a gazdagodásukat lehetővé tevő politikusok és bürokraták serege) megnyugodhat, amit eddig csináltak, az mehet tovább, hiszen senki sem lép fel ellene, bármennyit is lophatnak az adófizetőktől, nem számít. És amíg nem egymást, netalán a bolhacirkusz porondmestereit nyúlják le, addig nem kell aggódniuk meg éjszakánként álmatlanul forgolódniuk.  Az adófizetők pedig napról napra belelépnek ugyanabba a folyóba mindaddig, ameddig a kitalicskázást lehető tevő adók, uniós támogatások ki nem apadnak és az orosz meg kínai hitel be nem temeti őket. Ha pedig államcsőd, akkor megint csak azok járnak jól, akiknek van pénzük és immáron szabadon, potom áron felvásárolhatják mindazt, ami még véletlenül nem került a fennhatóságuk alá.

A forgatókönyv megvan, a miniszterelnökünk már a kínai és orosz hitelek felvételével múlatja idejét, már csak azt kell kivárnunk, meddig tudják a számlát (a haverok extraprofitját és a törlesztő részleteket) az adófizetők állni, a folyamatot pedig csak felgyorsítja az uniós támogatások befagyasztása, a gigaméretű büntetések kifizetése és aztán „megsértődve” az Unióból kilépés. És ez a pillanat lesz a NER-ben meggazdagodók igazi paradicsoma, amikor végül mindenre rátehetik a kezüket, aztán köd előttük, köd utánuk.