Magyarország, 2016

Karvalyok földje

A kormányunk ha tehetné, még a közpénz fogalmát is megszüntetné?

2017. november 07. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngMitől közpénz a közpénz?

Ha a kormány tehetné, valószínűleg megszüntetné még a közpénz fogalmát is – amit összedobnak az adófizetők meg idelódít Brüsszel, arra legyen szíves vessen keresztet mindenki. Mert mi egy olyan ország vagyunk, ahol a kormánytagok, egyéb politikusok, az állami cégek alkalmazottai meg üzletembernek titulált haverjaik a közpénzzel sajátjukként rendelkeznek, jobb ha tudomásul vesszük. És főleg ne kérdezősködjünk mire herdálták el, számadást meg végképp ne kérjünk, ez az ország csak egy banánköztársaság földrajzilag Európa szívében, ténylegesen valahol messze Belső-Ázsiában. Vagy Latin-Amerikában. Aztán ha bárki reklamál, ott vannak a számok a költségvetésben meg a zárszámadásban, arra jók, hogy a valóságról eltereljék a figyelmet valamiféle képzelt világba, ahol nem érvényesek sem a fizika, sem a közgazdaságtan törvényei.

Károghat ombudsman, bármilyen szintű taláros testület, mégsem így kéne ennek lenni, meg a törvény is azt mondja, hogy el kéne számolni a közpénzzel, de kit érdekel? Mert a hatalmon lévőket nem és ezt minden lehetséges alkalommal az orrunk alá dörgölik – legyen az Sátán-ügyi államtitkár vagy éppen adóhivatalos főmufti. Amíg ez a kormány van hatalmon addig jobb, ha beletörődünk, amint a költségvetésbe bekerül bármilyen összeg is adó, illeték, támogatás vagy egyéb jogcímen, ahhoz onnantól kezdve az adófizetőknek az ég adta világon már semmi közük sincs, azzal kormányunk kénye-kedve szerint rendelkeznek. Ha tökéletes mértékben haszontalan, baromi drága gigaprojektre szórják el (vigyázva, hogy az elköltött összeg fele tuti privát bankszámlákon landoljon), akkor arra, ha aranyárban megszámolt uszító reklámkampányra, akkor arra, ha pedig csak arra szottyanna kedvük, hogy vadiúj szolgálati kocsijukkal havonta megkerüljék a Földet, akkor arra. A nagy állami vállalatok vezetői és az őket kinevezők sem hajlandók elismerni, ezen cégek pénze (és nyeresége) is az adófizetőket illeti, nemcsak a veszteség. A propagandisták görcsölhetnek is nap mint nap az újabb és újabb kacifántos indoklásokon, miért is nincs köze a közpénzhez a köznek, de száz szónak is egy lesz egyszer a vége, ahogy a szocializmusban az állami vállalatok vagyona (szőrőstől-bőröstől) az államé volt, úgy a haveri kapitalizmus állami vállalatai sem a vezetőink tulajdona. Még akkor sem, ha nagyon-nagyon szeretnék ezt. Persze lehet hozni törvényt akár egy nap alatt is benne névsorral, pontosan kik is nyúlhatják le az adófizetők tulajdonát (például kormánybarát álcivil szervezeteken keresztül ki tudja kik), de attól az még ugyanúgy lopásnak, sikkasztásnak vagy egyéb bűncselekménynek számít. Ha meg kifogytak a magyarázatokból, még mindig jöhet a napkirályos  verzió, az állam én vagyok, tehát az állam pénze is az enyém – a vallásos áhítatban élők elfogadják ezt is.

Vajon miért hiszi a kormány, hogy a nyolc és négy évvel ezelőtti felhatalmazás arról szólt, hogy a választók éppen nekik engedik meg a nagyüzemi lopást? Hogy az adófizetők azért vannak, hogy az új, valójában semmihez sem értő magyar burzsoáziát megteremtsék a saját pénzükből? Hogy nekik küldetésük az, hogy örökre legatyásítsák azokat a választókat, akik bizalmukkal megajándékozták őket és akik elhitték a hangzatos szlogeneket? Hol van ilyenkor a mélykeresztény áhítat meg a tíz parancsolat „ne lopj” szakasza? És vajon ha már ennyire dúl a kormányzati szintű szervezett közpénztelenítés, akkor – ha már a Bibliából az istennek se lehet kihúzni a parancsolatokat – akkor miért nem helyezték hatályon kívül a büntető törvénykönyv azon szakaszait (hűtlen- és hanyag kezelés, sikkasztás, csalás, költségvetési csalás, stb.), amely alapján az egész bagázs egyszer még leültethető? Mert minden jónak vége szakad, még ennek a habzsi-dőzsinek is, aztán majd a nyugdíjas öreglányok nem a vak zongoraművészt rángatják nemzeti konzultálni, hanem a változatosság kedvéért az őket kirablókat akarják lámpavasra lógatni. No nem azért, mert propagandamosott egybites agyukkal átlátják, milyen rosszat is művelt az országgal ez a kormány és hogyan mulasztotta el az Európához felzárkózás történelmi esélyét saját hasznuk előtérbe helyezésével, hanem azért, mert minden ember teremtette istenre életében eljöhet az a pillanat, amiko jön egy másik, erősebb, fiatalabb megváltó, a híveknek jobban tetsző pajzsra emelt vezér, aztán a régi bálvány ledől és no lám, új kerül a helyére. És még az is lehet, hogy az új isten nem Vonával meg a melegáramlattal foglalkozik majd, hanem hűséges csatlósait a jelenlegi tolvajokra uszítja, alkalmazzák csak nyugodtan Szent László törvényeit és lakoljon halállal minden politikus meg haverja, aki 10 dénárnál (cirka egy tyúknál) nagyobb értéket ellopott. Jöhet a kifogás, miszerint Szent István egy kicsit még engedékenyebb volt, az ő törvényeit kéne alkalmazni, nála ugyanis csak a harmadik lopásért járt a halálbüntetést, de lássuk be, szinte teljesen lényegtelen, melyik szent királyunk az irányadó, az adófizetőket lenyúló parazitáink sokszoros visszaesők így is, úgy is.

Persze még az is előfordul, hogy nemzetünk fellázad, nem minden magyar tolvaj (ahogy a románok, akiket láthatóan idegesítenek a korrupt vezetőik) és kikiáltjuk, a magyar nem tolvaj nemzet, de ennek kicsi az esélye – eddig sem voltak százezrek az utcán a korrupciós pénzekből vásárolt újabb és újabb kúriák, jachtok, kaszinók, hotelek meg földek miatt. Nekünk magyaroknak mintha a vérünkben lenne hogy beletörődve hagyjuk, vérszívók telepedjenek az ütőerünkre és fosszanak meg minket a pénzünktől és az életkedvünktől is – aztán vagy idegen szívűek nyomorgatnak minket, vagy saját nemzetünk tagjai. Most éppen ez utóbbiak a sorosak, de nem kell már sokat várni, fordul a kocka és hivatalosan is újra köszönthetjük „jótevőink” között az oroszokat. Aztán majd ideiglenesen megint állomásoznak nálunk egy kicsit, csak most nem laktanyákban, hanem úszómedencés budai villákban.

Akinek meg nem tetszik, mehet isten hírével – és megy is, kormányunk legnagyobb örömére, majd a frissen állampolgárosított, soha itt nem élők szavaznak helyettük is. Így aztán vezetőinket nemcsak azért lehet felelősségre vonni, mert a fél országot ellopták, hanem azért is, mert a lakosság felét is elüldözték. Azt a felét, aki eddig megteremtette a milliárdok kitalicskázásához szükséges forrásokat. Aztán egyszer talán majd arról lesz nemzeti konzultáció, mi a nagyobb bűn, befogadni kétezer ágrólszakadt migránst vagy elüldözni szülőföldjéről egymillió magyar állampolgárt és végletekig lepusztítani egy országot. És mindezt előre megfontoltan, nyereségvágyból, anyagi haszonszerzés céljából.