Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Mennyit költ az Orbán-kormány önreklámra?

2017. október 27. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngSokkal többet, mint gondolnánk és annál meg pláne többet, mint amennyit a reklámszakemberek becsülnek.

 

 

 

Vajon van haszontalanabb pénzköltés, mint a miniszterelnökségi reklámköltések? Hogyne, például az egészségügy meg az oktatás – mert míg a reklámköltések esetén a pénzek jó része haveroknál landolhat, az egészségügynél ez már egy kicsit bonyolultabb, legalábbis ha a kormány szempontjából legoptimálisabb pénzáramlási módozatokat nézzük. Az meg, hogy mi jó az adófizetőknek, teljesen lényegtelen mindaddig, amíg az elégedetlenek nem raknak tábortüzet a parlament bútorzatából a tisztelt ház lépcsőjén.

De mennyit is költ a kormány reklámra?

 „(…) január és június között az egy évvel korábbinál másfélszer többet, listaáron 36,4 milliárd forintot költött az állam reklámokra. Az összeg fele mindössze tíz médiumnál landolt, amelyek közül kilenc a kormányhoz közeli tulajdonosi körnél van.” (hvg.hu)

Persze mondhatná azt is a kormány (ha tévedésből emberszámba venné a választókat), hogy az iskolai oktatást, azaz a köznevelést egészíti ki az a népnevelés (azaz a Fidesz-KDNP irányította agymosás), amelyet reklámnak álcáznak és valójában csak elhanyagolható statisztikai kérdés, hogy miért is nem az oktatásra szánt költségek között szerepel ez a horribilis összeg. Mert ennyi erővel oda is könyvelhetnék felnőttképzés címén, aztán máris sokkal, de sokkal napsugarasabb lenne a kép, ami elénk tárul és talán még a nemzetközi statisztikákban sem a sereghajtók között szerepelnénk GDP-arányos oktatási büdzsénkkel. És lássuk be, a népnevelés igen fontos kormányzati közfeladat, hiszen ki más figyelmeztetné a polgárokat, hogy Soros maga a Sátán, a migránsok meg a Sátán kutyái? Meg ki meleg és ki nem? Vagy hogy Brüsszelt mennyire kell utálni? No nem azért, mert kitömte pénzzel az önmagát új burzsoáziának feltőkésítő politikusainkat meg haverjaikat, hanem azért, mert annyira el vannak szállva maguktól, hogy a támogatásuk útját ellenőrizni akarják és olyan számonkérő szervezeteket akarnak lenyomni a torkunkon, mint az Európai Ügyészség. Szánalmas és rettentő ellenszenves, a kormány pedig bátran és büszkén tájékoztatja mind erről a magyarokat.

„A politikai marketing … az emberek érzelmeivel játszik, nem pedig a gondolataival. Azzal a hittel operál, miszerint ha sokat ismétlünk egy fülbemászó frázist, még ha nem is igaz, berögzül a tudatlan vagy nemtörődöm polgárok elméjébe. Azt feltételezi, miszerint az emberek mindig a saját egyéni igényeik szerint választanak, nem pedig a társadalom szükségletét figyelembe véve. Piaci résekre osztja az országot és felhagy azzal a komoly politikai munkával, melynek célja a széles konszenzus vagy nemzeti jövőkép teremtése.” (Susan Delacourt)

A reklámra elszórt kormányzati pénz azért is jó, mert viszonylag kevés az élőmunka- és infrastruktúra igénye (szemben például az oktatással és egészségüggyel), viszont megfelelő kreativitás és dömping megjelentetés esetén zsákszámra hozhatja a kormánypártra leadott szavazatokat. Ki ne félne a nőket erőszakoló migránsoktól? Mondjuk annak sokkal, de sokkal nagyobb az esélye, hogy egy szimpla magyar főnök (tanár) viszi szobára a szimpla magyar beosztottját (tanítványát) csak meg kell kérdezni a magyar nőket, hányszor kerültek ilyen helyzetbe, amikor a táplálékláncban náluk feljebb tanyázó férfi így élte ki a hatalmát rajtuk. De ne kukacoskodjunk, mert a végén még valaki megkérdezi, a nagy nővédelemben mi lesz már azzal az Isztambuli Egyezménnyel, bár meg kell adni, az nem Sorosról meg a migránsokról szól, bármennyire is szeretné így utólag a kormányunk. Éppen ezért kell az össznépi reklámnak álcázott néphülyítés, amely a valóságból a választókat áttereli egy olyan dimenzióba, ahol nem azok a népnyúzók, akik szívbaj nélkül lenyúlják az adófizetők milliárdjait, hanem azok, akik euró milliárdokkal támogatják a magyar gazdaságot.

propaganda.jpgRáadásul a közbeszerzések miatt muszáj-bevallott, haverok segítségével eltapsolt reklámköltségekben nincsenek benne a hagyományos médiában és az interneten megjelenő irányított cikkek, műsorok sem – ha belegondolunk, az egész királyi tévé-rádió a regnáló kormányunk gigareklámja, minden egyes öntömjénező riportjával, ellenzéket ócsárló, lejárató hírével.  És akkor még nem beszéltünk az egyéb közbeszerzéseken túlárazásokból lenyúlt pénzekből gründolt haveri lapokról meg csatornákról, a Mészáros- meg Vajna-birodalomról, mert ha a kormányzat tartaná a számvitelben oly előkelő helyen szereplő valódiság elvéhez magát, akkor az ide átcsatornázott milliárdokat szintén a marketingköltség címén kellene az állami költségvetésben nyilvántartani. Ahogy a nemzeti konzultáció horribilis ára is csak szimpla Fidesz-KDNP reklámköltség, ha szigorúan vesszük.

De ezzel még nem ért véget a reklámra (azaz a Fidesz-KDNP önmarketingjére) költött milliárdok sora, hiszen ott vannak az olyan „egy tál lencse” juttatások, mint a nyugdíjasok lefizetésére (szavazatainak megvásárlására) szánt Erzsébet-utalvány meg annak körítése (önfényező miniszterelnöki levél, stb.), a különféle egyéb, direkt a választási időszakra időzített emelések meg a „hogy nektek milyen jó, köszönjétek nekem” típusú Orbán-bejelentések. Mennyivel egyszerűbb megvásárlással, mint európai színvonalú egészségüggyel és szociális rendszerrel kiérdemelni szavazatokat? Úgyhogy ezeket a sok-sok milliárdos tételeket is nyugodtan hozzáírhatjuk a kormány marketing-költségéhez a PR rovatba.

Ezzel azonban még nem értünk a végére a kormányzati reklámkiadásoknak – ott vannak a zsákszámra osztogatott egyházi támogatások, cserébe nem az országgyűlési képviselő meg Rezsi Szilárd nyalja a meggyőzni kívánt választói szegmens talpát, hanem az egyház buzgó szolgái dolgozzák meg a gyerekeket, szülőket és nagyszülőket kezdve a hittan óráktól az istentiszteletig. Mindezért cserébe az adófizetők kifizetnek még egy templomot itt, még egy egyházi iskola kiglancolását ott, a milliárdok meg csak úsznak tova a messzeségbe, elszámolási kötelezettség nélkül.

A határainkon túliaknak is megy a propaganda (azaz a reklám) ezerrel, nyomatják a különféle álcivil meg egyházi szervezetek, cserébe pedig garantáltan megfelelő tartalmúak lesznek a levélszavazatok. Épülnek-szépülnek a magyar adófizetők pénzén a külhoni kórházak, iskolák meg templomok is és a vállalkozói réteg támogatásával idegen országok GDP-jének növekedéséhez is tevékenyen hozzájárulnak adóforintjaikkal a hazai szavazók. A kormánynak mindez ingyen van, ahogy a Fidesz-KDNP-nek sem kell egy fillért sem áldoznia saját költségvetéséből az egymillió friss magyar állampolgárra. Ahogy a kilóra megvett nyugdíjasokra sem.

Aztán vannak még olyan kormányreklám-tételek is, amelyek a szakmai hozzáértés hiánya miatt akár kontraproduktívak is lehetnek, nézzük például az agyontámogatott focit – a választásokig csak tao-pénzekben megkapnak cirka 500 milliárdot, épülnek a stadionok meg sportpályák és egyéb adókedvezményekért is házalnak a sportolók meg klubjaik érdekében, nehogy szegényeknek felkopjon az álluk. A magyar választók meg egyre mérgesebben nézik a magyar futball nemzetközi megszégyenülését, a hazai meccseken meg lassan csak olyanok szurkolók ülnek, akiknek fizetnek.

Az állami vállalatok sem tétlenkednek eközben – és nemcsak a saját érdekfeszítő reklámjaik növelik közvetve a kormányzatunk marketing büdzséjét (MVM, Paks, Szerencsejáték ZRt, stb.), hanem az általuk álcivil szervezeteknek juttatott támogatásokból finanszírozott hirdetések ellenértéke is.

Azonban nemcsak maga a reklám és az azzal kapcsolatos haveri pénzköltési és hatalommegtartási lehetőség érdekli a kormányt, hanem az is, kinek milyen köztéri reklámhordozója van – és az sem véletlen, hogy ez utóbbiak önkormányzati szerződéseit Rogán nagyon-nagyon szeretné látni. Mert mi van, ha véletlenül az ellenzék kitesz egy plakátot valahova? Ha az utak mellett ott olvasható egy másik igazság óriásbetűkkel, ki lop, csal meg hazudik, miközben felesküdött a haza szolgálatára?

Reklámköltségek tekintetében a miniszterelnökség egyedül egy céget nem tudott megelőzni 2017-ben, a Telekomot, de messze még az év vége, itt a kampány, lehet szórni a pénzt ezerrel.  Vajon mi lenne akkor, ha a valós költségeket számolná össze valaki? Ha az Erzsébet utalvány, az államtól lenyúlt pénzekből megvett újság cikkei, a kormányzati bértrollok meg a kitatarozott templom költsége is bekerülne a statisztikába? Nemcsak a Telekom maradna le, de valószínűleg Európa multijai is csak néznének, honnan van ennyi pénze egy kis országnak? Nincs hasznosabb dolog, amire elkölthetnék és hol a kontroll?

Nem véletlen, hogy évi 32 ezer embert tesz el láb alól az alulfinanszírozott, legatyásított egészségügyünk és a gyerekek is egyre butábbak az iskolákban. De nincs gond, az elit úgyis mindent megvesz magának VIP-ellátás formájában, a szegény meg annyit ér, amennyije van, megérdemli amit kap, ő is megszavazta ezt a kormányt Orbánostól, Semjénestől.