Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Miért utálja kormányunk a gyerekeket?

2017. június 23. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngHa van valami, akkor ez a kánikulai hét az, amely megmutatta, milyen nagyszerű ötlet is lenne plusz két héttel kitolni az iskolai tanévet egészen június 30-ig. Mert lehet, hogy odafent a minisztériumban meg a pártirodákban van klíma, de az iskolák többségében még sötétítő függöny sincs csak hatalmas, üvegházat is megszégyenítő méretű üvegablakok. Mert a szocializmusban, amikor épült a ma is használatos iskolák többsége, nem igazán volt szempont, hogy megpusztulnak-e a 35 fokos légmozgás nélküli hőségben a gyerekek meg a tanárok, hiszen június első hetében már véget is ért a tanév, probléma letudva. Még jó, hogy a magyar iskolák többségébe beengedik a gyerekeket rövid nadrágban is, különben homofób kormányzatunk viszkető tenyérrel még azzal is szembesülhetne, hogy bizony a fiúk tömegével jelennek meg szoknyában a tanításra.

Az még nem derült ki, hogy poroszos „szenvedjen csak minden gyerek az iskolában” felfogás eredménye a tanév német mintájú kitolási ötlete, vagy tényleg a szülőket sajnálja valamelyik funkcionárius, bár ez utóbbi kétséges ha megnézzük a köznevelési törvényünk és úgy ahogy az egész oktatásunk állapotát. Az valószínűbb, hogy a humánerőforrás-minisztériumban egyszerűen irigylik utódaink gondtalan gyermekkorát és teljes erejükkel azon dolgoznak a nap huszonnégy órájában, mit tehetnek még azért, hogy elcsesszék a szavazni még nem tudók napjait. És azon sem csodálkozhatnánk, ha érne a testi fenyítés visszahozásának gondolata is, mint bibliai alapú fundamentalista keresztény nevelési eszköz, hagy tanuljon belőle a büdös kölke.

Az egyik legkiválóbb példa a gyerekek ész nélküli sanyargatására a mindennapi testnevelés megfelelő infrastruktúra nélkül – vajon hány gyerek sétál naponta a háztömbök körül (esőben, hóban, szmogban), mert a tornaterembe óránként csak egy osztály fér be? És azok még szerencsésebbeknek mondhatják magukat, akik zord időben legalább a tornacipő- és izzadtságszagú öltözőben húzhatják meg magukat.

A sok helyen bevezetett kötelező néptánc sem ideális megoldás, sőt, még egy ok, hogy a gyerekek megutálják nemzetünk erőszakkal rájuk kényszerített kultúráját és mindenáron elkerüljék még felnőtt korukban is a hagyományőrző táncházakat. Kitűnő ötlet lenne a tornaórán küzdősportok bevezetése, de megint csak ott tartunk, vajon hova vigyék a tatamit diákok, amikor a tornaterem csúcsra jár? Talán valamelyik stadion gyepére? Vagy a legközelebbi lakótelepi játszótér homokozójába? A kötelező úszásoktatás is gyakran hibádzik uszoda és oktató hiányában, ahogy a lőtérépítés is nagyszerű ötlet mindaddig, amíg valaki utána nem számol, ki finanszírozná a feltétlen szükséges infrastruktúrát hozzá. Mert oké, építtetünk lőtereket megbízható kormánypárti vállalkozókkal, veszünk fegyvereket megbízható kormánypárti vállalkozóktól, ahogy biztonságos tároló szekrényeket, lőlapokat meg elegendő lőszert is. A szülők biztosan tapsolnak majd örömükben, hiszen eddig a labdát is a szülői munkaközösség vette a tornaórára, mert a KLIK-nek nem volt rá pénze, bezzeg most lőszerre futja majd. És nem, egy gyereknek sem fogják kilőni a szemét, mivel tuti mindig mindenki betartja majd az összes lőtéri szabályt függetlenül attól, hogy hány éves és benőtt-e már a feje lágya, ahogy minden iskolára jut majd minimum egy profi lőmester is, megfelelő pedagógiai gyakorlattal. Azaz álmából felverve is képes egy marék lepke, azaz lövöldözős videójátékokon és akciófilmeken szocializálódott falkányi gyerek idomítására.

Ám nemcsak azt szeretné a minisztérium, hogy a mihaszna kölykök június végéig koptassák az iskolapadokat, hanem azt is, hogy ezzel egyidejűleg az őszi és téli szünet hosszabbodjon meg.  A végeredmény? A szülőknek pontosan ugyanannyi szabadságra lesz szüksége a gyerekek felügyeletének ellátásához, csak az időjárás lenne rosszabb és a nagymamához is körülményesebb eljuttatni a gyerekeket. Bár az is lehet, hogy a kormány ezzel az intézkedéssel akar megágyazni valamiféle őszi nemzeti hálaadás-ünnepnek amerikai mintára, illetve jöhet a kötelező téli síoktatás is, mint ősi magyar sport, valamelyik haver pedig már gyártja is raktárra az ehhez szükséges síruhákat meg síléceket. Mert mi más indokolná, hogy egy héttel tovább legyen otthon a gyerek januárban?

A június végéig meghosszabbított tanítás azonban újabb kompetenciákkal gazdagítja majd a pedagógusokat. Klíma hiányában fel kell őket készíteni, hogyan is bánjanak a szellemi munkára előírt 21-24 foknál magasabb hőmérsékletű tantermekben felforrt gyerekekkel, de no para, majd csak jön valaki, aki 45 ezres óradíjjal elmagyarázza nekik, honnan fakasszanak félóránként folyadékveszteség pótlás céljából 14-16 fokos vizet, ha nem akarnak (tudnak) az undorító és cseppet sem higiénikus közös klozetból szerezni olyat. Azon végképp ne akadjunk fenn, hogy kellene tiszta kancsó és pohár és az inni nem hajlandó gyerekek kiszáradása is valakinek ugyebár a felelőssége, ahogy az is, hogy a nagyobbak esetében is meg kell oldani, hogy minden egyes tanuló hozzáférjen valamelyik vízcsaphoz 30 perces időközönként. A minisztériumban a légkondi mellett biztos van hűtött víz is a folyósón, így gond egy szál sem, a gyerekek meg mindent kibírnak, ha már nincs kötelező katonaság, valahol csak meg kell edződniük, a munkavédelmi törvényt és egyéb vonatkozó jogszabályokat meg majd nem alkalmazzuk az ő esetükben.

A helyzet abszurditását érezve vannak olyan kósza kormányzati hangok is, miszerint ez a két plusz nyári hét felhőtlen tapssal, mókával, kacagással telhetne meg táborhangulattal, már csak azt kellene megoldani, hol is lennének ezek a táborok. Talán az iskolában? Vagy a város összes gyereke a városi strandon fojtaná egymást vízbe? Vagy a közeli árnyas erdő telne meg mint a mókus fenn a fán hangulattal? Hogyne, feltéve, hogy lennének olyan tanárok, akik tartalommal tudnák megtölteni ezt a két hetet és lenne rá pénz is, hogy mindehhez az elengedhetetlenül szükséges felszerelést valaki biztosítsa, kezdve a naptejtől egészen a kullancsirtóig. Vagy megint csak ott a szülői munkaközösség, ha a mindennapi testnevelésre tudtak labdát venni, akkor a nyári táborban is fizethetik a rajzlapokat, festéket, agyagot, trambulint meg ki tudja még mit. Persze az időjárást is kötelezni kell, legyen jó idő, mert a medárdos 40 napos eső eléggé elmoshatja a tábori hangulatot, bárhol is van az a tábor, mert a végén még szükség lesz fedett helyre az összes kényszertáborozó gyerek szárazon tartására. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a HAPPC rendszer betartásával a tanulók kánikulai étkeztetését is meg kell oldani, vagy ez is csak a tanárokra lesz bízva, nyugodtan gyújtsák fel az erdőt bográcsolás címén, ahogy a szalmonella sem gáz.

Ezzel a gondolattal megint visszakanyarodtunk oda, hogy a legegyszerűbb, ha a tábor az iskolában van, mert akkor van fedett hely rossz idő esetén, elegendő szék, menza, mosdó, a félóránkénti védőitalt is könnyebb osztani, ha nem 45 perces egy óra, csak mit csináltassanak a tanárok a gyerekekkel, hogy unalmukban ne szedjék szét az épületet meg a berendezést? Aki valaha is szervezett már akár egy nap szabadfoglalkozást egy iskolában például gyereknap címén, az tudja, mennyi kárt tud okozni többszáz gyerek, ha nincsenek kellően lefoglalva.

Ha a kormányzat úgy dönt, jöhet a kötelező táborozás és hosszabbodjon meg az őszi és téli szünet is, vajon hogyan oldják meg a tanárok az óraszámok csökkenését? Vagy a NAT szerinti leadandó anyagmennyiség is csökken majd? Mert az, hogy 10 tornaóra elmarad, még nem vág földhöz senkit sem, de például magyarból, történelemből, fizikából, kémiából már most sem elegendő a rendelkezésre álló idő a megtanulandók normális átadásához. És már megint ott tartunk, hogy kormányzatunk feltett szándéka az egyre butább fiatalok munkaerőpiacra eresztése, akik nagyszerűen tudnak futni, lőni, küzdősportolni, de írni-olvasni meg számolni alig.

És egész biztosan a tanároknak is meg van a véleménye minderről, csak odafent senki sincs, aki meghallgassa őket.