Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Holló a hollónak

2017. június 16. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngVajon mekkora bűnt kell elkövetnie egy fideszes politikusnak, hogy végre kiálljanak mögüle és kitegyék a szűrét a pártból, netalán büntetőeljárást indítsanak ellene és megkérjék, legyen szíves mondjon le és adja vissza azt a pénzt, amivel megkárosította a megválasztóit?

Talán egyedül az lenne megbocsáthatatlan egy „harcostárstól”, ha magának Orbán Viktornak a parkolóhelyére állna be a szolgálati kocsijával valamelyik stadion VIP-parkolójában – más bukásgyanús eset nem igazán képzelhető el egy olyan rendszerben, amely a színtiszta haveri kapitalizmus keretében hordja szét az országot. Mindegy, hogy egy politikus miniszter, államtitkár vagy netalán polgármester, ami közvagyonhoz hozzáfér az rövid úton extra sebességgel válik magánvagyonná, az eredmény pedig? Gazdagodnak a rokonok, a haverok meg az ügyvédek, de a jegyzők, a könyvvizsgálók meg az egyéb futottak még  is, akik levezénylik-bűnsegédlik az egészet . Néha  kicsit nehézkes egy ingatlant egyetlen tollvonással lenyúlni, közbe kell iktatni fillérekért használati jogot (ingatlanbérletet) meg elővársárlási jogot, de végül mindig sikerül elérni, hogy a kurrens budavári, belvárosi vagy ferencvárosi lakás a politikus családjáé, haverjáé vagy a haver haverjáé legyen.  Jöhetnek a szülők, testvérek is, majd azt mondják, rászorultak. De nagyon, mert Magyarországon minden politikus és annak minden pereputtya meg haverja állampolgári jogon rászorul mindenre, amit csak megkíván.

A Fidesz-KDNP és a kormány nem veti ki maga közül azokat a korrupt politikusokat, akiknek bűneiről az „ellenzéki” sajtóban újságcikkek jelennek meg, netalán „ellenzéki” tévécsatornákon szerepelnek, sőt. Lassan nincs olyan korrupciós cselekmény, amely ne az ellenzéknek nyilvánított (azaz nem a kormánytalpnyalók közé sorolt) valakiknek a koholt vádja legyen, azoké az ágról szakadt, orvul hatalomra törőké, akik csak irigyek mások sikereire, a haza megmentőire, azokéra, akik úgy érzik, az egész ország az övék, ideje tehát haza is vinni az egészet.

Fel lehet ugyan emlegetni, ezek a politikusok vajon mire esküdtek fel, a hazára és a népre, vagy egymásra. Egyelőre ez utóbbi áll nyerésre, a szedd meg magad mozgalom soha nem látott méreteket ölt parlamenti felhatalmazással, a rendszer pedig összezár, senki sem lehet bűnös, aki egy alomból származik, tegyen zsebre akár milliárdokat, a rendőrség és ügyészség nem találhatja azt gyanúsnak. Sőt, azt sem lehet már követelni senki nagyobb kutyától, hogy esküjéhez híven tartsa be a jogszabályokat és tartassa is be, hiszen a törvényhozás szinte már csak személyre szóló, az egyéni gazdagodásokat elősegítő törvények megalkotásával bíbelődik (na jó, időnként azért szívatják a polgárokat is, csak hogy tudják, hol a helyük). A parlament önnön hatalmának megtartása érdekében köztársasági elnököstől silány bábszínházzá süllyedt, aki pedig szólni mer, mind kitaszított párává válik, legyen az civil vagy bárki más. Aki pedig elmeri magát kiáltani, hogy a király (alkirály, helyi királyocska) meztelen, annak előbb vagy utóbb betörik a fejét, aztán sebeit nyalogatva elgondolkodhat, hol szeretne új életet kezdeni, lehetőleg minél távolabb egy sokkal befogadóbb és toleránsabb országban.  Viheti a családját is, Magyarországon a hatalom nem szereti a polgári engedetleneket meg azokat sem, akik élnek a szólás- és véleménynyilvánítási szabadságukkal, hiszen már magának a miniszterelnöknek is viszket a tenyere ha olyat lát-hal, ami nem egyezik a saját véleményével, amelyhez akkor is tartatja az egész országot, ha a lakosság belegebed.

„Magyarországon az az alkotmányos rend, hogy a magyar nép választott képviselői, az erre előírt szabályok szerint törvényt alkotnak, akkor azt mindenkinek be kell tartani. A magyar jogrendszerben polgári engedetlenség nincsen” (Orbán Viktor 2017. június 16.)

Azt is megtudtuk, a Fidesz-KDNP politikusai nem törnek pálcát egymás felett és még a legnagyobb tolvajokat sem vetik ki maguk közül. Maximum csak zsarolás céljából kezdeményeznek házi vizsgálatokat, bűncselekmények alapos gyanúja miatt etikai fellépés pedig végképp nincs, hiszen csak bagoly mondaná verébnek, nagy a feje. Ugyan kinek lenne jogalapja a kormánypárton belül bármit is papolni olyan elvont értékekről, mint az igazmondás, a tisztesség, becsület, netalán a köz szolgálata?

magyar_kormany_karvalyokfoldje_blog_hu.png

De van megoldás a vérszemet kapókra, legalábbis Lázár János szerint – és ez nem a büntetés, a megbélyegzés, a lakoljon mindenki, aki megkárosítja a közt, aki hanyagul vagy csalárdul kezeli azt a vagyont, amit a választók rábíztak, hanem az, hogy csökkenteni kellene a lopás lehetőségét például úgy, hogy ne legyen lakása az államnak meg az önkormányzatnak.  („Ha nem lenne az önkormányzatnak lakása, meg az államnak, akkor ilyen probléma nem lenne.”)

Lázár szerint ha tehát nincs lakás köztulajdonban, akkor azokat bérelni sem lehetne fillérekért, a probléma már meg is oldva, a vak is láthatja. Az átlagpolgár meg ezen gondolat napvilágra kerülése után tűkön ülve várhatja, mikor jön ki az új jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy a korrupció kockázatának csökkentése érdekében még a következő választások előtt minden valamire való ingatlan átkerüljön politikusi magánvagyonba csak azért, hogy az utódoknak már ne legyen mit lenyúlniuk, a probléma így örökre letudva. És egyszer majd valaki egy ennél jobb világban kiszámolhatja, mindez mennyi kárt is okozott a köznek. Nem keveset, sokat. Nagyon-nagyon sokat.

Ha mást nem, azt már biztosan tudjuk, hogy politikusaink és haverjaik meg családtagjaik csak addig mélykeresztények, amíg más vallásúak, netalán az elesettek elleni uszításról van szó – ha csak tizedannyira lennének hívők, mint amennyire beállítják magukat, a tíz parancsolat „ne lopj” szakaszának megszegése miatt bizony aludni sem tudnának, úgy félnének attól, hogy a világ végéig a pokol tüzén égnek. Nekik azonban láthatóan nincs ilyen félelmük (vajon az adófizetők pénzéből számolatlanul osztogatott egyházi támogatások fejében azonnali bűnbocsánatot remélnek?), a tíz parancsolat pedig csak egy ugyanolyan megszeghető szabály-halom, mint bármely más törvény, amelyet saját maguk hoztak saját maguknak. Időnként még előhúzhatják a „parancsra tettem” kártyát is, hiszen nekik csak felülről, magasabb szintről szóltak, kinek kell extra olcsón átjátszani egy-egy bérleményt, kinek kell megnyernie az épp aktuális közbeszerzést, de még akkor is ott van az az állami vagy önkormányzati vagyon, amit egyes egyedül saját maguk gazdagodására használtak fel, „isten őket úgy segélje”.

Ha az állítólagos hitük nem készteti őket önmérsékletre, vajon mi állíthatja meg politikusaink nagyüzemi lopását? A lebukástól, elszámoltatástól és megtorlástól való félelem biztos nem, mert a jelenlegi kormány képviselői úgy viselkednek, mintha tudnák, amíg a világ világ, ők bizony evilágban is bűnbocsánatot nyernek. És nemcsak azért, mert ők egy kutya kölykei és senki sem tör pálcát alomtársa felett, hanem azért, mert a fejétől bűzlik a hal, és ameddig odafent még a legnagyobb kutyák rokonai, haverjai is az államból élnek sokszorosan túlszámlázott közbeszerzések, ingyenhitelek, személyre szabott jogszabályok, filléres koncessziók meg állami vagyonkezelős-lenyúlós funkciók segítségével, addig egy fővárosi polgármesternek sincs sok aggódni valója. Mi verhetné ki a biztosítékot? Ilyen eset csak nagyon extrém körülmények között következhetne be, például ha a polgármester ország-világ szeme láttára részegen könnyítene magán egy nagyfőnökét ábrázoló plakát előtt, a Teve utcáig sem kellene elmennie. Addig? Addig nem kell félnie semmitől, a jó elvtárs jó elvtárs, bármit is csinál, nincs az a pálca, amit érdemes lenne felette eltörni. Na jó, rongyrázós helikopterezés meg kötvénymilliárdok lenyúlása már egy rövid idejű nyilvánosságtól elzárást eredményezhet, de attól a lopást-pénz kitalicskázást még pont ugyanúgy csúcsra járathatja a bizalmi harcostárs, mint addig.

Mikor éreznék úgy ezek az emberek, hogy szorul a hurok, ideje lenne felhagyni a saját zsebre dolgozással és végre kezdenének félni ha nem is a túlvilági, de valamiféle evilági hatalomról? Egyes egyedül akkor, ha a legfőbb főnök, a miniszterelnök megszűnne miniszterelnök lenni és büntibe vonulna az egész bagázsával együtt. Ebben az esetben talán lenne remény arra, hogy a megélhetési politikusok és családtagjaik kiköltözzenek az úri kecókból, leadják a bőrbelsős szolgálati autókat, mást is odaengednének a közbeszerzésekhez meg egyéb megbízásokhoz és végre úgy éljenek, mint a választóik döntő többsége, egyik napról a másikra.

Ez azonban jelenleg sci-fi csak, szép álom, amelyből minden reggel felébredünk hogy elolvashassuk, előző nap ki mennyit lopott közbeszerzésnek, személyre szabott jogszabálynak, koncessziónak vagy egyéb másnak álcázva. Vagy csak melyik, az önkormányzat pénzén felújított és bearanyozott lakásba költözött be és játssza az urat az adófizetők pénzén. Isten őket úgy segélje.