Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Miért nem akarja Orbán, hogy a fejlett Európához tartozzunk?

2017. június 07. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngKormányunk egyértelműen letette a garast amellett, hogy minél lazább Uniót szeretne és a háta közepére sem kívánja azt az Európát, amit éppen Merkel és Macron álmodik. 

Mit akarnak a németek és a franciák? Egyértelműen előre menekülni abból a posványból, amit a jelenlegi Unió jelent olyan balanszokkal, mint Magyarország és Lengyelország. A cél egy kétsebességes klub létrehozása, ahol egyrészt vannak a föderációba tartozó fejlődőképes menők, akik képesek összehangolni nemzeti érdekeiket (gazdaság, közös költségvetés, adópolitika, államadósság, állami támogatások, közös hadsereg, saját parlament, saját elnök, stb.), másrészt azok, akik nem lépnek egyszerre, viszont akarják a rétest estére, azaz a legkisebb lelkiismeret furdalás nélkül lenyúlják a támogatásokat, hálából pedig nemcsak fikázzák Brüsszelt, hanem saját választóikat is hergelik a szövetség ellen.

Teljesen érthető, ha a fejlődést vágyók nem kívánják magukat egy porondon látni azokkal a demagóg és populista politikusokkal, akik a nemzeti érdekekre hivatkozva inkább partvonalra tolják az országukat, minthogy nacionalista mázukat a kukába dobva valamiféle előrehaladáson ügyködjenek. Nem csoda, ha Merkel vagy épp Macron ideges, amikor a magyarok (lengyelek) képesek a legalapvetőbb demokratikus intézményeket is sárba tiporni, ahogy az emberi jogokat sem tisztelik, sőt az unió alapszabályát sem tartják be, a támogatásokért viszont tartják a markukat – a pénzt pedig elnyeli egy féreglyuk, amelynek túlsó vége a politikusok és haverjaik zsebében van. Ki akarná etetni úgy a haszonlesőket, hogy még csak a támogatásukra sem számíthat? Azokat, akik minden lehetséges fórumon uszítanak Brüsszel és az Unió ellen, akiknél a sátánnal egyenértékű az a szervezet, amelybe egykoron habozás nélkül, anyagi haszon reményében beléptek? De hasonlóan háboroghatnak a hollandok vagy akár a belgák is, ők sem a nemzeti büszkeség álcája alatt maffiaállamot építő nemzeteket szavazták be annak idején a klubjukba.

Előbb vagy utóbb lesz tehát egy belső kör, amelyhez tartozni maga lesz a fejlődés és lesz egy külső, amelyben az országokat önként és dalolva gyarmati szintű vegetálásra kárhoztatják kapzsi politikusai – és ha azt hisszük, csak a fejlett nyugat fog a belső sávban hasítani, tévedünk, ugyanis Prága és Pozsony sem idegenkedik már attól, hogy nacionalizmusát feladva lehagyja a külső sávban totyogókat. Mert lehet, hogy idegenkednek a németek és a franciák dominanciájától, de a nagyok farvizén még mindig többet remélhetnek mint az ázsiai színvonalú szekcióban, ahol a sovinizmus a legnépszerűbb ideológia.

De vajon Orbán miért akarja mindenáron nemzetünket kispadra ültetni? Hát nem azért, mert Trump után szabadon „a nemzet az első”, hanem azért, mert a „zseb az első”. És ez a zseb természetesen nem a választóké, hanem azé a szűk elité, amely az elmúlt 7 év nyerteseként multimilliárdossá vált.

Képzeljük el, vajon Orbán Viktor mit szólna ahhoz, ha

  • egy felsőbb parlament és elnök hagyná jóvá, kinek a talpát nyalhatná és hogyan törleszkedhet olyan diktátorokhoz, mint Putyin vagy épp Edrogán,
  • ha egy felsőbb parlament és elnök hagyná jóvá, kitől félhet, kit utálhat és kit utáltathat a választóival,
  • ha a hadsereget nem úgy használhatná, ahogy ő szeretné, mert vajon ki hagyná jóvá, hogy akár magyarok ellen hazai tüntetéseken is bevethesse közölve, a renitens, sorosbérenc civilek megérdemlik és egyébként is már régen viszketett a tenyere,
  • ha föderációs költségvetés keretében megmondanák neki mire kellene költeni (például szociális juttatásokra, nem pedig Várba költözésre, panelek értelmetlen visszabontására, elavult atomtechnológiára, soha meg nem valósuló olimpiához olimpiai létesítményekre, egy pillanatig sem rentábilis vasútvonalra, nemzeti konzultációra , még öt stadionra meg három kisvasútra),
  • ha nem ő dönthetné el, hogy ad hoc jelleggel még aznaptól ki kap a nyakába csődöt eredményező különadót vagy épp helyzetbe hozó adókedvezményt, kinek kell azonnal kivonulnia egy adott piacról és ki kapja a legzsírosabb koncessziókat fillérekért,
  • ha az államadósság összehangolása miatt nem vehetne fel letaglózó mennyiségű hitelt az oroszoktól (Paks-II.) meg a kínaiaktól (belgrádi vasút) és a letelepedési kötvények sem szárnyalhatnának offshore cégeket gazdagítva,
  • ha nem osztogathatna kénye-kedve szerint sok-sok milliárdos állami támogatásokat haveri médiának, bankoknak, disznóhizlaldáknak, egyházaknak, ellenőrizhetetlen határon túli magyaroknak, meg bárkinek, aki épp megérdemli (szerinte),
  • ha nem játszhatna át minden egyes közbeszerzést minimum háromszoros áron a haveroknak,
  • ha nem attól rendelhetne a hadseregnek új fegyverzetet, aki többet csorgat vissza magánszámlákra,
  • ha a szociális kiadásokat nem nyirbálhatná úgy meg, hogy mélyszegénységbe taszítja a lakosság egyharmadát, miközben az arra érdemesnek tartott szűk elit nagykanállal habzsolja a földi javakat,
  • ha nem pusztíthatná le az oktatást a közmunkás utánpótlás biztosításának szintjére,
  • ha nem hagyhatna az útszélén bárkit, akit éppen akar, legyen az mentős, közszolga, tanulási nehézséggel küzdő, ilyen vagy olyan okból egészségügyi ellátásra szoruló vagy épp hajléktalan,
  • ha nem hordhatná ki zsákszámra a nemzeti bankból és a nagy állami vállalatokból valamint a költségvetésből a tartalékot,
  • ha nem finanszíroztathatná az állammal saját kedvenc sportágait és egyesületeit?

Egy biztos, ha mindezt nem tehetné meg, a guta ütné meg ott helyben. Az általa fémjelzett illiberális demokrácia lényege éppen az, hogy

  • senki sem szóljon bele, hogy a nagyfőnök éppen mit akar, Putyint ölelgetni vagy netalán a kínai tömeggyilkosokat puszilgatni (természetesen mindkettőt támogatás és pénz reményében, nehogymá ingyé),
  • utasítása ellenében senki se nyomja a propagandát, kit kell utálni, ki az ellenség, ki gazdagodhat és kinek kötelező egyre lejjebb csúszni,
  • az emberi és állampolgári jogok betartását és betartatását se követelje senki, legyen szíves,
  • ahogy mindenki jobb, ha tudomásul veszi, a korrupció maga a kormánypárt politikája, az új burzsoázia hazai és uniós forrásokból feltőkésítésének nélkülözhetetlen és még véletlenül sem üldözött eszköze,
  • és az sem tartozik senkire, hogy még a legszervezettebben elkövetett nemzetkárosítás se legyen büntethető amíg a nagyfőnöknek kedves haverok űzik azt nagyüzemben.

A kétsebességes Európa belső köre valószínűleg nem engedné meg mindazt, amit ma a kormányfő és baráti köre megenged magának – a hatszoros áron kaszáló haveri médiát, a potom összegekért elkótyavetyélt bankokat, a teljes üzletágak lenyúlását (turizmus, építőipar, szerencsejáték, stb.), a rezsicsökkentés leple alatt lerongyosított közműveket, a regisztrált bűnözők és mindenféle kémek uniós területre költözését letelepedési kötvénnyel és boldog-boldogtalannak osztogatott állampolgársággal támogatva.

Orbán Viktornak foggal-körömmel ragaszkodnia kell ahhoz az állásponthoz, amit jelenleg képvisel, azaz a minél lazább uniós együttműködéshez. A pénz jöhet vagonszámra, de senki ne merjen kérni érte semmit se cserébe, még tisztességes elszámolást sem. A kereszténység utolsó bástyájaként a magyarok csakis magyar vérszívókat érdemelnek, de azt nagytételben, vessenek magukra, ha nem képesek fellázadni, az Uniónak pedig semmi köze ahhoz, a Fidesz-főnökök és holdudvaruk hogyan vásárolja fel a fél országot az ellopott támogatásokból. Hogy szólhatna bele abba akár Merkel, akár Macron, hogy lassan egy magyar gázszerelő lesz Európa egyik leggazdagabb embere, vagy abba, hogy milyen élősködőket tartsanak el a magyar adófizetők? Igen, nacionalizmusunk szerves része, hogy csak az lophat, akinek azt a legfőbb vezér megengedi és csak azt lehet kicsinálni, akire a megfelelő helyről kilövési engedély érkezik, ebbe senki más nem kotyoghat bele, főleg nem valami öntelt német-francia konföderáció. És igen, már Merkel és Marcon is rájött, bizony a magyarokra nem számíthat, sőt. A magyarok csak bajt okoznak, lázítanak, bomlasztanak, uszítanak, cserébe még drágák is. Nincs rájuk szükség, és ez valljuk be, enyhe kifejezése annak, valójában hova kívánhatnak minket az önnön nagyságával eltelt kormányunkkal együtt.

Hiába lenne a magyar választóknak más az érdeke, ameddig a gazdaállat (azaz a nemzet) nem fordul a parazitái (azaz a kormány és a haverok) ellen, addig bizony a szemünk láttára olvad semmivé az a történelmi lehetőség, amelyet a belső körhöz csatlakozás jelentene. Mert nekünk (vagyis kormányunknak) az oroszok meg a kínaiak kellenek, azok, akik aztán fillérekért felvásárolják azt a maradék országot, ami a Fidesz klientúrának valami miatt nem kellett.

Már csak az a kérdés, marad-e még itthon olyan épkézláb munkaerő, amely mindehhez asszisztál, vagy egyedül csak a rezsicsökkentéssel dekára megvett agymosottak fogják eldönteni, mi lesz a jövőnk.

  Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!