Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Mitől retteghet a legjobban miniszterelnökünk?

2017. április 26. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngVajon mitől félhet egy olyan nagy formátumú politikus, mint Orbán Viktor? Milyen rémálmok gyötrik, ami miatt izzadtan ébred fel hajnalok hajnalán? Az átlagpolgárok többsége olyan dolgoktól retteg még álmában is, mint a fogainak kihullása, zuhanás, darázsraj támadása, szeretteinek elvesztése vagy netalán egy régi emlék újból és újból megélése. De hogyan dolgozza fel félelmeit egy államférfi?

Miniszterelnökünk saját bevallása szerint attól retteg, hogy ha megiszik egy kupica marcipános berkenyepálinkát munkaidőben, akkor bizony bekerül a Népszabadságba. Abba az újságba, amely már nem létezik, és amelyet földije, barátja és harcostársa segítségével már régen megszüntettetett, valószínűleg éppen a szabad, számára irányíthatatlan sajtótól való félelme miatt. A beszántás valószínűleg csökkentette a rémálmai számát, de mint látjuk, a Népszabadság olyan rettegett ellenség volt, hogy még az írmagjának eltüntetése sem segített orvosolni a mélységesen mély rettegést. Ha pedig bárki azzal jön, kérem, csak viccelt a miniszterelnök, nincs itt semmi látnivaló – gyakran mondják azt, segít a félelmet leküzdeni, ha tréfálkozunk a forrásával kapcsolatban.

De vajon mitől fél még annyira Orbán Viktor, hogy a legszívesebben egy fekete lyukba taszítaná azt? Mi az, amit a Népszabadsághoz hasonlóan örökre eltüntetne még a Föld színéről is?

A májzsugortól biztosan nem, hiszen a fenti videóban is megígéri, suttyomban visszatér majd még egy kis egészségkárosításra. Valószínűleg attól sem retteg, hogy májkárosodás-mértékének kutatása során egy hasi ultrahangra hónapokat kell várnia és a családi orvosánál sem kell órákat sorbanülnie egy tucat kehes pácienssel együtt a beutaló meg a lelet kiértékelése miatt.

Ami viszont sok-sok álmatlan órát okozhat neki, ha már sajtóról van szó, az az RTL Klub, amit csak nem sikerült megvennie a Roszatom pénzén, bármennyire is szerette volna. Igaz, a rivális TV2 már extralojális kézben süllyeszti színvonalát napról napra és az állami forrásokkal kitömés is folyamatos, csak azok a fránya nézők képesek, és mégsem ragasztják magukat oda az esti híradója elé, hogy megkérdőjelezhetetlen igazságként igyák magukba a kormánypropaganda minden egyes szavát.

Brüsszel sem kedvenc az egész Unióval együtt – igaz, a pénzt nyomják, de képesek és követelnek. Vagy legalábbis úgy tesznek, mintha követelnének, plusz felhánytorgatnak olyanokat, mint átláthatóság, emberi jogok, szólás- és sajtószabadság. Az egész szervezet képes úgy táncolni, ahogy ők maguk fütyülnek, aztán lehet nekik nagyokat hazudni, hogy erre vadkeleten minden rendben van. Vajon ki okozhatja a legtöbb rossz éjszakát? Merkel? Juncker? Weber? Vagy bárki, aki valaha is egy rossz szót szólt a nagy magyar unortodoxiára és annak csakis szuperlatívuszokban említhető eredményeire?

Aztán ott keserítheti miniszterelnökünk éjszakáit az örök mumus is, Soros György (226 brüsszeli szövetségesével), aki létével és pénzével már Kádár János utolsó éveit is mérgezte. Orbán Viktor nemcsak illiberális rendszerével másolja az egykori teljhatalmú magyar főurat, hanem megörökölte annak félelmeit is – egykor a rendszerváltást Soros pénze segítette, így nem ördögtől való gondolat, hogy az idős, ámde agilis és miniszterelnökünk által teljes mértékben befolyásolhatatlan öregúr támogatásával egy új, radikális és megingathatatlanul demokrata ifjú „Orbán Viktor” emelkedik ki a középszerből és mond el egy újabb „ruszkik haza” beszédet a Hősök terén.  Bónuszként megígérheti még az elmúlt 20 év enyves kezű politikusainak és azok rokonainak, barátainak az elszámoltatását is, hátha elhiszi az átlagválasztó, hogy szavazatával eljöhet a revans ideje, pusztuljon mindenki, aki lop-csal-hazudik.

Attól is félhet Orbán Viktor, hogy napvilágot lát, mivel tartják sakkban az oroszok – míg Trump esetében pisiszexes (golden shower) videó felbukkanása várható a pletykák szerint, addig a mi miniszterelnökünk esetében inkább korrupcióra utaló bizonyítékok sejlenek a háttérben, de minimum jó sok kompromittáló papír. A csecsen aktivistáktól még megvédi a TEK miniszterelnökünket, de vajon mi lesz, ha az állóvíz felkavarásával az eddig mélyre elsüllyesztett tetemek a felszínre kerülnek, a rajongók pedig kiábrándulnak rajongásuk tárgyából? Tényleg félelmetes rémálom lehet az, hogy egy Soros-támogatott újonc  új istent teremtve egy fél év alatt messiásként totálisan meghódítja a köznép szívét,a régi istent pedig száműzi a történelem szemétdombjára. Na, ez a képsorozat már tényleg okozhat egy pár álmatlan éjszakát még akkor is, ha fekete-fehérben vetítik.

A történelem is a frászt hozhatja Orbán Viktorra – például hogyan lehet elmagyarázni a magyaroknak, bizony az oroszoktól nem kell félni, amit ők hoznak, az tuti csak taps, móka, kacagás, semmi gulág, kötelező orosz meg vagyonelkobzás államosításnak meg téeszesítésnek álcázva? Azok az oroszok, akiktől Európa józanabbik fele fél, a másik felét meg vagy zsarolják és megígérték nekik, az orosz titkosszolgálat segítségével hatalomra kerülhetnek vagy ott maradhatnak, netalán szerencsésebb esetben szimplán csak lefizetik-hitelezik őket? Hogyan lehet beadagolni a nemzet többségének, bizony a demokrácia egy csúfos, önpusztító dolog, és gyorsan el kell felejteni minden jót, amit csak hozott az elmúlt majd 30 év? Hogy vissza a Horthy-korszakba, mert az való az igazi, mélykeresztény magyarnak, a feudalizmus, a zsellérvilág meg a numerus clausus, akinek meg nem tetszik, ugyanúgy kivándorolhat, mint akkor?

Azonban nemcsak a történelem ádáz ellenség, hanem a tudás is olyan, amitől rettegni kell – és nemcsak az a tudás, amit Soros zúdít az országra a CEU-n keresztül, hanem az is, amit egy normális tanrendszer eredményezhetne a fejekben. Az okos alattvaló nem jó alattvaló mert kérdez és gondolkodik, a birkák viszont eltűrik, hogy a farkasok uralkodjanak, az oktatás totális államosítása pedig éppen a nyáj szellemi színvonalának megfelelő mélységekbe taszítását szolgálja.

„Aki fél a démonoktól, az démont lát mindenütt.” (Brom)

Persze még ezeken kívül is van egy-két dolog, amitől igazán félhet miniszterelnökünk – erre utal az, hogy örökösen csak támad, csatába hív és harcol, de nem építkezik, minek eredményeképpen szorgos népünk permanens háborút folytat leginkább képzelt ellenségekkel, illetve olyanokkal, akik a népnek nem ellenségei, csak a kormányunké és valószínűleg maga Orbán Viktoré. Mert vajon a kormánypropagandán kívül ki gondolhatja komolyan, hogy egy átlagpolgárnak rettegnie kellene a korrupció feltárására, a családon belüli erőszak csökkentésére vagy éppen az emberi jogok védelmére szakosodott civil szervezetektől? Valószínűleg egyetlen közmunkásnak sem okoz álmatlan pillanatokat az uniós pénzek lenyúlásának vizsgálata, a haveroknak juttatott olcsó lakások, földek, kúriák sorsának nyomonkövetése, ahogy a letelepedési kötvényügyletekből kisíbolt milliárdokat sem a tanárokon-vasutasokon kell számon kérni. Ahogy a magyarok többsége nyilván azt sem érti, miért kell alázni a nőket a politikai életben – ki fél tőlük ennyire és miért? És akkor még nem beszéltünk a diszes gyerekekről, a melegekről, a hajléktalanokról, az ateistákról, a ki tudja honnan szalajtott idegenekről, ők mind-mind abszurd félelmet és leküzdendő ellenséget jelentenek kormányunknak és ezáltal magának Orbán Viktornak is.

Ami pedig a rettegés igazi foka az nem más, mint a hatalom elvesztése. Azé a hatalomé, amely biztosítja, hogy büntetlenül lehessen az ellenzékkel meg a kisemberekkel packázni, józan észnek, nemzetközi szerződéseknek vagy éppen az alaptörvénynek ellentétes jogszabályokat hozni, személyre szabott közbeszerzésekkel két-három szereplőhöz terelni ezermilliárdokat, vagy épp mindenféle következmény nélkül felvásárolni nemcsak a médiát, hanem a fél országot szállodástól-kempingestől-kikötőstől. Mert mi lesz akkor, ha bekövetkezik Orbán Viktor legnagyobb félelme, és immáron nem övezi vallásos révület minden mondatát, nem sumákolja el minden tettét a rendőrség-ügyészség meg egyéb hatóság, ha ő és rokonai-haverjai górcső alá kerülnek, mit honnan emeltek el és hogyan lényegül át a költségvetési források cirka 30%-a magánvagyonná? Ha nemcsak a felcsúti közpénztelenedett tao-val kell elszámolni, hanem az összes gazdagodással, ami az elmúlt két kormányzati ciklusban történt? És nemcsak elszámolni kell, hanem le is tölteni érte azt a szabadságvesztést, amit egyedül csak a tényektől és törvényektől függő bíróság szab ki felfoghatatlan nagyságrendű költségvetési csalás és egyéb bűncselekmények bűnszervezetben elkövetése miatt?

Na, ez az igazi rémálom, nem a rég megszűnt Népszabadságban megjelenés.

A nemzetünknek is van azonban félni valója, ez pedig nem más, mint a miniszterelnökünk félelmei. Mert van egy ember az országban, akinek igenis van hatalma és nem utolsó sorban anyagi eszköze és a parancsait feltétel nélkül teljesítő erőszakszervezete, amely mindent likvidálhat, amitől fél: a független sajtót, a civil szervezeteket, a tudás templomait, az egyetemeket, netalán az iskolai menzákat meg papírgyűjtést, bármit. És soha nem tudhatjuk reggel mire ébredünk, éjjel éppen milyen rémálmok gyötörték vezérünket és kitől félve ébredt, kit-mit akar örökre megszüntetni, ráadásul aki félti a legnagyobb kincsét, a hatalmát, az mindig talál újabb és újabb félnivalót. És tudjuk, kevés az esélye annak, hogy aki fél, az tisztán látva helyes döntést hoz – még akkor sem, ha éppenséggel ő egy miniszterelnök.

„Könnyen megbocsátjuk, ha egy gyerek fél a sötétben. Az igazi tragédia az, amikor egy férfi fél a fényben.” (Platon)

 

 Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!