Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Vajon Simicska legyőzheti Orbán Viktort?

2017. április 03. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngEgy éjszaka alatt kiplakátozta az országot az az erő, amelyik úgy érzi, Orbán Viktor és társai igen is legyőzhetőek – az utca népe pedig megnyugodhat, ha eltakarodnak a plakátokon szereplő arcok, akkor lopás helyett végre az egészségügyre, oktatásra és a nyugdíjakra is jut elegendő költségvetési forrás. A grafika nem ragozza túl a témát, a lényeg, amíg mi dolgozunk, addig más lop – azaz nemcsak a Biblia tízparancsolatának hetedikjét („ne lopj”) szegik meg bizonyos egyének, hanem köztörvényes, a Büntető Törvénykönyv által is meghatározott bűncselekményt követnek el folytatólagosan. A mellékelt fekete-fehér képek jobb minőségűek, mint a legtöbb rendőrségi körözési fantomkép, így aki valaha is nézett már királyi tévében híradót vagy krumplihámozás közben vetett egy pillantást a héj és kosz felfogására használt nemzeti konzultációs ívre (netalán a Lokál vagy más ingyenes lakájújságra), az határozottan és minden kétséget kizáróan beazonosíthatja a nem túl keresztényi magatartást tanúsító személyeket. A Jobbik pedig mindezért vállalja a felelősséget nem titkolva, kész kipaterolni a jelenlegi kormánytagokat és haverjaikat a hatalomból, mi pedig számíthatunk rá, hogy előbb vagy utóbb a VIII. („Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!”, a X. („Mások tulajdonát ne kívánd!”) és a IX. parancsolat („Felebarátod házastársát ne kívánd!”) is terítékre kerül, hogy azok is képben legyenek, akik inkább templomba járnak, mint hogy nagyjaink közpénztalicskázásáról szóló híreket olvasgassák.

ti_dolgoztok_ok_lopnak_1.jpgA választási kampány még el sem kezdődött igazán, a személyeskedő hangnem azonban már alpesi magasságokba emelte a politikai csatározást.

Kedves Győri Tibi! Mégiscsak rokonok vagyunk! Gondoltam írok neked! Megtennél valamit? A paparazzik nem hagyják a családomat kilépni a házuk ajtaján. Abba kéne ezt hagyni. Küldd el őket a picsába! Szó szerint idézném apám üzenetét: ezért kibelezlek titeket! Kell ez neked Tibi? Mert az, hogy a Viktor aberrált az egy dolog, de te is?” (Simicska Ádám)

„Azért a családdal csak ésszel! Viktor! Most az kell neked, hogy teljes coming outot toljunk a kis pereputtyodról??? Teljeset???? Ettől félsz te is! Ti vagytok a nagy keresztények???” (Simicska Ádám)

És mi, nézők? A fotelunkban hátradőlve pattogatott kukoricát és – hazafiságunk mértékétől függő gyártmányú – sört nyomva sziszeghetünk elképzelve, milyen érzés is lehet nézni, rosszabb esetben átélni bizonyos testrész milliméterenkénti felszeletelését vagy szemtanúja lenni egy kibelezésnek. Ahogy az is kíváncsisággal tölthet el minket, vajon abban a fenti idézetben megemlített „Viktor” per esetén mily módon fogja majd bizonyítani, ő bizony nem „aberrált”, illetve ellenfelének milyen bizonyítékai lesznek arra, hogy „de igen”. A homofóbok nagy örömére a buzizás is folytatódik töretlenül (hiába, erre gerjed az átlagmagyar, legalábbis a kormányunk szerint), immáron nem a Jobbik vezetőjére, hanem a miniszterelnök pereputtyára vonatkoztatva a coming outolási problémát. A szóbeli és képi megjelenés helyszíne ezúttal valószínűleg nem a parlament lesz, hanem a közösségi média és a bulvársajtó, de hát egye penész, ennyi belefér.

A cirkusz nem a vitában résztvevőknek, hanem nekünk, választópolgároknak szól, a tét pedig nem más mint az, 2018-tól ki gyakorolhatja a teljhatalmat és ki utasíthatja a rendőrséget-ügyészséget és egyéb hatóságokat. És nem utolsó sorban ki rendelkezik majd a közpénzek felett.

ti_dolgoztok_ok_lopnak_2.jpg

Orbán Viktor és kormánya (valamint a Fidesz-KDNP) vesztenivalója igen nagy. A leváltásuk esetén nekik nemcsak a közpénzek elsummantásáról kell számot adniuk, hanem abban is biztosak lehetnek, hogy a tetteik még nem évültek el, azaz sokéves börtönbüntetéssel és vagyonelkobzással szembesülhetnek akkor, ha bárki is rájuk bizonyítja, bizony a most kitett plakátok nem hazudnak. Mert a teljesen felesleges beruházások meg propaganda-közbeszerzések haveri úton jöttek-mentek, a jól fizető állásokat-szerződéseket-koncessziókat rokonok meg a haverok rokonai kapták, a félrecsatornázott közpénzek, a tao-pénzek, kötvényügyletek és uniós támogatások nyomtalanul tűntek el az offshore útvesztőkben, az ingatlanok-földek-cégek-jachtok korrupciós pénzből váltottak gazdát, a szeretők-barátnők kamutanulmányai, tanácsadásai meg bizottsági tagságaik pedig egy fabatkát sem érnek, mindez bűnszervezetben giga-elkövetési értékre elkövetve, a Btk majd minden paragrafusát kimerítve. És nemcsak a Jobbik feltett szándéka az elszámoltatás, hanem más ellenzéki erőé is, ahogy a tisztelt nagyközönség támogatása is minden további nélkül megszerezhető a költségvetés ily módon feltőkésítéséhez, csak el kell hitetni a választókkal, az ígéret be is lesz tartva, rohadjon mindenki börtönben, aki politikai hatalmával (netalán rokonának, haverjának politikai hatalmával) visszaélve megkárosította az adófizetőket és nem utolsó sorban a Hazát.

A Jobbiknak azonban még sok dolga van a hitelesség terén – először is el kell hitetnie a választókkal, hogy ha bizalmat kapnak, nem akarják sóval behinteni a CEU helyét, ahogy az Unióból, a NATO-ból meg az emberi jogi egyezményekből sem akarnak azonnal kilépni más, nekik jobban tetsző táborhoz (Putyin, Erdogan, stb.) csatlakozva és az sem feltett szándékuk, hogy az összes civil szervezetet kiirtsák. A választók többsége valószínűleg az egyházakat sem szeretné beemelni a hatalomba (és a közpénzek pazarlásába), ahogy a lakosság túlnyomó részének a melegekkel és a nem keresztény vallásúakkal sincs az ég adta világon semmi baja. A jelenlegi viszonyok között azonban nehéz elhinni, hogy a Jobbik nem tolja még szélsőségesebb irányba el a hazai közéletet, hacsak Vona látványosan nem tagadja meg az olyan pártfunkcionáriusokat, mint Toroczkai László. Még akkor is ott van a „kutyából nem lesz szalonna” stigma és sokan (teljes joggal) kételkedhetnek benne, hogy a Jobbik nem egyenlő fekete egyenruhákban masírozó gárdistákkal, ahogy az sem meggyőző, hogy hatalomra jutásuk esetén a szemétbe dobják a Putyin-barátságukat vagy éppen a napjainkban nem túl unióbarát „vissza Erdélyt” követelésüket.

Azon azonban nem csodálkozhatunk, hogy Simicska a Fidesz felfuttatása, hatalomhoz és pénzhez juttatása után most a Jobbikot szemelte ki arra, hogy „csicskát” váltva megismételje a történelmet – ki mást? Az MSZP önmaga árnyéka, az LMP mindig is rétegpárt marad (pláne ha túlnyomja a zöld irányvonalat az összes dízel meg benzines autó kitiltása irányába) és deklaráltan senkivel sem közösködik, ezzel is a jelenlegi kormány malmára hajtva a vizet. Az Együtt és a DK szintén kevés, viszont vezetőik bármikor képesek egymás torkának ugrani. Vannak ugyan még új arcok (Momentum, Kétfarkú Kutya, Új Kezdet), ezen pártok támogatottsága azonban szinte alig mérhető és nagy csoda kellene ahhoz, hogy kormányváltó erővé tudják magukat pumpálni kevesebb, mint egy év alatt.

Ha pedig ez a széttagoltság még nem lenne elég, már előre marakodnak a medve bőrén az ellenzéki pártok vezetői és főbb funkcionáriusai – az eljövendő posztokért úgy indulnak harcba, mintha már meg is szerezték volna azt a bizonyos mindenre feljogosító kétharmadot. És nemcsak azokkal a szervezetekkel harcolnak, akikkel együtt kellene működniük a hatalomba kerülés esélyéért, hanem megy a kiszorítósdi saját pártjaikon belül is. A helyzetben lévők még véletlenül sem osztoznak a csontokon, a nagyobb mennyiségben előforduló buták leiskolázzák a kevés okosat, a régebbi aktivisták pedig tudják, hiába dolgozzák ki a lelküket a kampány alatt, utána szépen el lesz feledve a jutalmazásuk, hiszen a semmit sem csináló haverok meg rokonok sokkal magasabban állnak a táplálékláncban, mint ők. A jelenlegi ellenzék a széthúzásával, marakodásával valamint egymás sajtóban leordításával csak azt bizonyítja, egyrészt a belülről bomlasztók eredményesek (igaz, ezt el is várja az őket nagy valószínűséggel fizetési listán tartó Fidesz) és még véletlenül sem alkalmasak arra, hogy akár egyedül, akár koalícióban átvegyék a hatalmat. És nem azért, mert a választási törvény olyan Fidesz-barát, amennyire csak lehet a diktatúra bélyege nélkül, hanem azért, mert képtelenek saját kicsinyes érdekeiket a köz érdeke mögé sorolni, saját hatalom- és pénzvágyuk pedig felülír bármilyen kompromisszumra hajlandóságot, netalán közös célért küzdelmet.

Vajon csoda ezek után, hogy Simicska minden tehetségével és pénzével Vona mögé áll be? Akárhogy is nézzük, jelenleg ők rendelkeznek a legnagyobb mozgósító erővel, a legmarkánsabb közösségi média jelenléttel, a politikusaik sem használódtak még el és a régmúlt korrupciós botrányainak emlékével sem kell megküzdeniük.

A választók pedig eldönthetik, lesz-e kutyából szalonna, azaz szavazhatnak-e bizalmat a Jobbiknak.

Kapcsolódó poszt itt.

 

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!