Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Ez a harc lesz a végső?

2017. április 01. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.png

A harc folyamatos, csak az ellenség módosul igény szerint.

 

 

Azt már tudjuk, az elmúlt 30 év legdurvább kampánya fog következni (Lázár is megmondta), bár hogy mindez nem a Fideszen múlik, az már kérdéses. Egyrészt nekik van pénzünk (nem is kevés, nincs más dolguk, csak a kormány nagyságát és a magyarság meg a kereszténység iránti mélységes elkötelezettségét reklámozni orrba-szájba, a költségvetés pedig feneketlen bugyor mindezek finanszírozza), másrészt ők határozzák meg az ellenséget is a harchoz. Mert már azt is tudjuk, itt nem nyugodt országépítés folyik, hanem egyre durvuló örökös harc. Olyan harc, aminek előreláthatóan mindaddig nem lesz vége, ameddig a választók úgy nem döntenek, nekik erre nincs szükségük, jó volna már egy kis pihenés meg az sem ártana, ha nem kéne folyamatosan fizetni a harc számláit. Mert hogy mindez nem olcsó mulatság, azzal aki egy kicsit is gondolkodik, tisztában van.

Minden harcnak célja vagy, így a Fidesz-KDNP-nek, így aztán kormányunk propagandistái igen hangzatos szólamokkal buzdítják az agymosásra kijelölt és egyre növelni kívánt rajongói tábort.

Először is szögezzük le, van egy nagyon látványos cél: a haza megvédése. És kik a fő ellenség?

  • A migránsok (még az idegenszívű legális munkavállalókat sem szeretjük még akkor sem, ha igaz magyar már nem kapható munkára),
  • Brüsszel (képes és nemcsak az ingyenpénzt utalja, hanem cserébe még olyanokat követel, mint emberi jogok tiszteletben tartása, versenyjogi szabályok betartása, stb.) ,
  • a multik (képesek szarral etetni a magyart, bárki láthassa, akinek van annyi pénze, hogy vásárolt már külföldön Nutellát és még a vörös csillagjukkal is menőznek azoknak, akik a gazdagodásukat MSZMP párttitkár-rokonsággal alapozták meg anno) és a legújabbkori gyarmatosítók,
  • Soros (oké, ő régen jó volt, amikor még például finanszírozta miniszterelnökük tanulmányait, de ennyi idő azért csak elég volt nemzetünk nagyjának a megvilágosodásra és a liberalizmus csapdájából kikecmergésre)
  • a civilek (ha nem vigyáznak, akkor a korrupcióellenesek, a drogprevenciósok meg az alapítványi iskolák után előbb vagy utóbb sorra kerülnek a kutyamenhelyek meg a családi erőszak ellen küzdők is, csak újabb és újabb törvények kérdése az egész),
  • a gondolkodás szabad műhelyei (egyetem, hogy költözne át mindegyik egy másik kontinensre,amelyik nem igazolja az illiberális demokráciát meg annak vezetőit, hogy a korrupcióról mint elfogadott gazdaságpolitikáról már ne is beszéljünk), aztán
  • ott van még a sajtó is, bár őket bármikor meg lehet fenyegetni verőemberekkel meg rendőrséggel, aztán majd rájönnek, hol a helyük.

Persze a nagy harc fejleményei senkit sem érhetnek váratlanul: a magyar embernek ne mondja meg egyetlen nem magyar se, hogy mit tegyen, Magyarország a világ közepe. Hogy a választó ehhez feltétlen tapsoljon és véletlenül se kérdezzen, már minden feltétel adott: a közoktatás színvonala a béka segge alatt, az egyetemek szervilissé tétele kipipálva, az egészségügy pedig gondoskodik arról, hogy a természetes kiválasztódás maximális mértékben szabad utat kapjon (hulljon a férgese). Akinek meg nem tetszik, mehet isten hírével, a magyarnak még a vasfüggöny is nyitva, dolgozzon-szüljön odakint, a közügyekbe beleszólási joguk pedig már kellően korlátozva (szintén pipa), úgyhogy semmi meglepetést sem tudnak okozni. Hogy mindez rohadt sokba kerül az országnak, az nem kérdés, de mivel nem a kormánytagok és főleg nem a kormányfő fizeti a számlát, a harc mehet tovább, maximum néha újabb ellenséget kell célba venni, ha a régi már megszűnt vagy kajolta megfelelő mértékben a zombisereg.

Természetesen a harc igazi oka nem a migránsok és még csak nem is Soros – az igazi ok a figyelemelterelés. Mert ameddig azzal az univerzális gumicsonttal van elfoglalva az átlagválasztó, hogy pfuj Soros, pfuj migránsok meg pfuj civilek (tök mindegy, kik ezek, a lényeg, hogy utálni lehessen őket), addig sem kíséri senki figyelemmel azt a mérhetetlen közpénzlopást, ami hazánkban zajlik. És azt sem tűnik fel a nagy többségnek, bizony a közvagyon védelmére hívatott hatóságok az ég adta világon semmit sem tesznek azért, hogy küldetésüket (azaz amiért a fizetésüket kapják) teljesítsék.

Így aztán nyugodtan mehet naponta még 5 milliárd a vizes VB-re, még 10-20 milliárd a Várra meg a különféle sportlétesítményekre (3-4 strómancéghálónak), aztán majd a saját egyetemüket megtagadó szóvivők megmagyarázzák, örüljünk, hogy ilyen választékos ízléssel rendelkező és szerfelett igényes politikusaink vannak, semmi látnivaló, lehet továbbmenni és egyébként is aljas rágalom, meg Soros. Az, hogy lassan cirka 10 érdekeltségi körnek (maffiaértelemben vett családnak) nagyobb vagyona van, mint az ország összes többi lakójának együttvéve? A csórók vessenek magukra (egyébként is mindenki annyit ér, amennyije van), rossz faluba születtek, rossz kollégiumi szobában laktak meg azt is igazán jobban meggondolhatták volna, melyik politikus talpát nyalják jobban, hogy ők is odaférhessenek a kondérhoz. De mivel rosszkor rossz helyen voltak, örüljenek ha még egyáltalán vegetálnak (azaz szívhatják a magyarhonban a magyar levegőt), de még jobb, ha kesergés helyett fogják a betyárbútort meg egy Európa-térképet, aztán illa berek.

Ebben a figyelemelterelős harcban és folyamatos ellenségkép-kollekcióban az a jó, hogy ezt a harcot elveszíteni nem lehet. Merje csak bárki azt mondani, legyen szíves ne utálja a magyar a migránsokat válogatás nélkül – már maga a gondolat felmerülése is hazaárulás, az etnikai homogenitás elleni vétek, a mélymagyar kereszténység megcsúfolása, aki ilyet tesz, ne lepődjön meg, ha törvény erejénél fogja lekaszabolják.

Szabad gondolkodás igénye? Emberi bánásmód, netalán emberi jogok követelése? Még az emberi jogokról szóló egyezmény aláírása is hazaárulásnak számít, ha így utólag belegondolunk. A magyar azt csinál magyarhonban, amit akar, ha kínozni akarja az idetévedteket, akkor hagy kínozhassa, ha megalázni akarja (netalán félholtra verni) a hajléktalanokat, közmunkásokat, bárkit, akinek alacsony az érdekérvényesítő képessége van, azt is tehesse meg nyugodtan, ha a magyar rendőrségnek-ügyészségnek nincs kivetni valója, akkor holmi idegen bíróság ne szólhasson ebbe bele. Meg a külföldi újságírók sem, nekik egy dolguk van, reklámozni a vizes VB-t meg azokat a szállodákat és éttermeket, amelyek elég kormánybarátok ahhoz, hogy jó nagy hasznot húzhassanak a rendezvényből.

Persze lehet még jobban harcolni: egyszerűen be kell tiltani minden civil szervezetet meg kisegyházat, blokkolni kell minden olyan internetes oldalt, ahol népszavazási aláírásgyűjtést, tüntetést, netalán sztrájkot szervezhet bárki. Mert mindazok, akik ilyenre adják a fejüket, azok valójában Soros meg Brüsszel malmára hajtják a vizet. Bármilyen közpénzlopás ellen fellépő újságírót, feljelentőt példásan meg kell büntetni (rendőrségi feljelentés, adóhatósági vizsgálat, stb.), mert tűrhetetlen, hogy az igaz harcról el akarják terelni a figyelmet és a harc vezetőit csak azért rágalmazzák, nehogy azok az egész nemzet érdekében sikerre vigyék az ügyet.

Ha pedig kiderül, a harc rossz irányt vett, például az ellenségnek kikiáltott Közép-Európai Egyetem (CEU) erősebb, mint amilyennek látszott, nem szabad megrettenni egy pillanatig sem – akár nemzetközi konfliktus árán is, a statáriális törvényalkotás úgyis rendet tesz a fejekben, ha meg az is kevés, majd a külügyminiszter behívathatja a minisztériumba akár magát az amerikai elnököt is, merjünk nagyok lenni. Igaz, ők is éppen azon harcolnak, hogy újra nagyok legyenek, de mi akkor is nagyobbak vagyunk, hol is voltak ők ezer évvel ezelőtt???? Legyenek szívesek pitizzenek nekünk, hogy lehessen itt egyetemük, mert ha nem, majd a Békemenet rákényszeríti őket, ezért vannak tartva, bármikor felvonulnak bármelyik diktátor védelmében és akár az USA ellen is, Trump pedig legalább annyira gyűlölt ellenség lesz mint Obama vagy a Clinton-família.

Persze aztán ha az illetékesek nem vigyáznak, turbó fokozatba csap a vihar, például

  • kiderül, a külügyminisztérium is fizet államtitkár-helyettesnek CEU-s okulásáért (valahogy be kell férkőzni az ellenfél soraiba bomlasztani, majd kötelezik, hogy gyorsan felejtse el, amit ott tanult – csak nagyfőnöke példáját kell követnie)
  • netalán csütörtökön arról van pecsétes levele az egyetemnek, hogy (majdnem mindenben, azaz 17 képzésnél) megfelel minden jelenlegi magyar jogszabálynak (a holnap meghozandóknak nem, ezért viszont szégyelleni kellene magát). Igaz, ez nem zavarja Orbán Viktort pénteken, aki csalással vádolja az egyetemet (az Oktatási Hivatal illetékesét meg úgyis egy nap alatt ki lehet rúgni, mert nem alkalmas a munkájára),
  • előbb vagy utóbb minden be lesz tiltva, aminek a nevében a szabadság szó bármilyen latin eredetű verziója szerepel, így az egyetemek (mint a liberal arts műhelyei) után retteghet a Libero pelenka és a Libress betét gyártója is. Rákóczi jelmondata talán megússza (Cum Deo pro patria et libertate! - Istennel a hazáért és a szabadságért!), de azért senki se vegyen rá mérget, legyen szíves, pláne amíg Lázár János büszke jogi diplomás magyarázza, ki mire érdemes és mennyire kártékony is lehet a szabadbölcselet,
  • az igazi talpnyalók, a saját tagságuk érdekeit ezerrel tiprók személyére is fény derül – a leendő munkáltatóknak már csak azt kell bogarászniuk, kik nem szólaltak fel a HÖOK-ben a HÖOK döntése ellen. Na, ők azok, akik szervilizmusból csillagos ötösre végeznek és bármire hajlandóak, amíg busásan jutalmazzák őket.
  • Nobel-díjas közgazdászok gengje teszi fel úgy a térképre Budapestet, ahogy egyetlen józan gondolkodású magyar sem szeretné (Matolcsy meg Lánczi nincs köztük, majd rájönnek, hogy ez öreg hiba), a CEU rektora pedig meg sem áll Trumpig (a kongresszus támogatásával), ha Orbán bemószerolásáról van szó („a tanszabadságban nincs kompromisszum” a magyar miniszterelnök hazudik, stb.)
  • aztán megjelennek az elkötelezett harcostársak, például a Jobbik-alelnök is kiáll a kormány mellett, végre egy jó ötlet, sóval behinteni az egyetem helyét,
  • és a litvánok mellett kormányunk legnagyobb barátai, az örökös nemzeti ünnep-csápolók is bejelentkeztek a CEU-ért, ha már mennie kell, legyen szíves hozzájuk menjen az egyetem, mindent megadnak nekik, ami csak szem-száj ingere,
  • a legnagyobb elismerést azonban az jelenti, hogy már nemzetközi követő is akadt, Viktor Ponta – a baj csak az, hogy ő pont a romániai magyar egyetemek ellen fog ugyanilyen törvényjavaslatot kezdeményezni a román parlamentben (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem). Ha pedig hozzátesszük, a határainkon túliaknak átláthatatlanul és nyomonkövethetetlenül kilapátolt közpénzek nagyszerű vizsgálati alapot nyújthatnak a román ügyészségnek és a román bíróságoknak (bármerre eldobnak egy követ, biztos kitörik egy ablak), már gratulálhatunk is Orbán Viktornak az új ellenséghez, a román kormányhoz. Aztán majd elgondolkozhatnak az erdélyi magyarok, milyen jó is nekik az, amikor Orbán Viktor védi meg őket.
  • mindeközben kiderül, a Trump-féle kormányzat ugyanúgy rühelli a lesből támadókat, mint az Obama-féle, és ennek hangot is adnak. Az pedig, hogy „Magyarország szuverén állam, amelyik a kölcsönös tisztelet, és a kompromisszumkészség felől közelíti meg külpolitikai kapcsolatait” nem igazán áll meg úgy, hogy Washingtonban még fel sem kelnek hétfőn, a parlament már el is fogadta a „kölcsönös tiszteleten és kompromisszumkészségen nyugvó” törvénymódosítását. Amiben aztán se kölcsönös tisztelet, se kompromisszum sincs egy deka sem, sőt az USA kimondottan óva intette a magyarokat a tervezet elfogadásától. Ha Orbán ettől, illetve a Trump adminisztrációjának lehazugozásától várja majd, hogy a vadiúj elnök hármas puszival köszöntse őt a Fehér Házban, hát lehet, hogy csalódni fog. Azért fény az alagút végén és az adófizetők meg is köszönhetnék a miniszterelnökünknek hogy csak a CEU-t támadta meg, nem pedig az egész Egyesült Államoknak üzent hadat. Ezért aztán egyelőre elegendő amiatt gratulálunk Orbán Viktornak, hogy a román kormány mint új közellenség mellé a listára sikerült felvennie az Egyesült Államokat is, márcsak szólni kell a propagandistáknak, kiket kell ócsárolni. És egyébként sem lehet tisztességes ország az, ahol olyan ötágú sok csillag van a zászlóban.

A CEU-s példa jól mutatja, az ellenség elleni harc mindent megér, akár még a tanszabadság és a gondolatszabadság korlátozását is, de hát egy kis sorosozás meg a hazai egyetemek gúzsba kötése optimális kimenet, nem?

A nagy kérdés azonban az, mikor fog leállni a kormányunk ezzel az igen drága és egyre több ember életét tönkretevő harccal meg ellenséggyártással? Soha, mert nem a harc a lényeg, hanem az, hogy a kormánytagok és haverjaik folyamatos gazdagodásáról kell a figyelmet a legkülönbözőbb gumicsontokkal, közellenséggé és hazaárulóvá nyilvánítással elvenni. Mert amíg a választók azzal vannak elfoglalva, a jószándékú magyar szuverén államot hogyan vegzálja Washington, Brüsszel meg Bukarest és az összes antikorrupciós meg emberjogi szervezet, addig sem kell senkinek a kormányból meg bármelyik bűnüldöző hatóságtól számot adnia arról, hova lesznek a brüsszeli támogatásokból befolyó meg a saját adófizetők által nagy nehezen összedobott ezermilliárdok. És a Békement sem a Miniszterelnökséget fogja felgyújtani, hanem a CEU épületét, mert az igazi ellenségei a magyaroknak azok, akik szabadon gondolkodnak. Meg kiképzik azokat a szakembereket, akik egyszer majd felelősségre vonhatják azokat, akik a szemünk láttára szétlopják az országunkat és már az ország éléskamrájából az összes befőttet is hazahordták.

Ebből a helyzetből csak egyetlen egy kiút van, ez pedig nem is Brüsszel és nem is az USA – hanem az, ha a választóknak végre elege lesz a vérük szívásából és úgy döntenek, az adójukat nem akarják az oktatás és egészségügy helyett továbbra is pénznyelő beruházásokra meg a vezetőik zsebébe önteni. És igen, ez azt jelenti, fel kell hagyni az örökös harccal, vagy legalábbis az igazi ellenséget kell megtalálni. Azokat, akik ma – az országot legatyásítva és nemzetközi elítélésbe taszítva egyedül a saját hasznukat szem előtt tartva – a lövészárokba küldik őket.

"Mondd, milyen legyek, mondd, hogy akarod,
Mondd, kire ragyognak ma a csillagok?

Mondd, ki érdemes ma a kegyelemre,
A nemzeti színű szerelemre?

Mondd, ki van soron, most kit üldözünk?
Mondd, ki lesz mostantól a mi emberünk?

Mondd, mit játsszunk el, mondd, kik is legyünk?
Mondd, mi lenne jó?

Hogy hová megyünk, mondd, mit érdekel?
Jobb, ha csöndben maradsz és nem kérdezel!" (részlet, Cabaret: Szabadíts fel!)

 

  Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!