Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Ha nem veszünk róla tudomást, akkor nincs is?

2016. december 13. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngAzt mondják, ha felmerül egy probléma, akkor (1) vagy mi oldjuk meg a problémát, (2) vagy mi okozzuk a problémát, (3) ha pedig egyik csoportba sem tartozunk, akkor szimpla tereptárgyként üzemelünk.

A politikusok azonban (1) nagyon nem szeretik bevallani, hogy probléma van, sőt foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, hogy tuti nincs, plusz mindenki, aki ennek ellenkezőjét állítja, az a rendszer ellensége (2) ha mégis van, akkor más a hibás, (3) a lehető legjobb azonban az, ha különféle elterelő technikákkal sikerül úgy megelőzni a problémát, hogy az fel se merülhessen.

Kormányunk problémamegoldó módszeritől egyet nem vitathatunk el, ez pedig az, hogy egytől egyig zseniálisak, hiszen ha már beütött a krach és semmiképp sem lehet letagadni a problémát, akkor csak mellényzsebből előhúzza valamelyik megmondóember, aki kiáll és a képünkbe hazudja, hogy éppen ki a hibás, Gyurcsány, Vona, Brüsszel, Soros, a pedagógusok, a migránsok, stb., előre lekottázva a hadművelet.  Az pedig végképp hálás feladat, hogy düböröghet a propaganda minisztérium, lehet plakátkampányt indítani, tévéreklámokat sugározni, kormányzati bulvárban lejáratni, méregdrága tanulmányokat rendelni , milliárdos uniós forrásokat beáldozni és sok-sok szakértőt fizetni csak azért, hogy azok bebizonyítsák, nem a miniszter tartja a matekórát és a sportot felügyelő politikusainknak sincs köze ahhoz, hogy szinte csak nők nyertek olimpiai aranyérmet Rióban. A lényeg, hogy a rendszer tökéletes, a vezénylő tábornokok soha nem voltak alkalmasabbak, de sajnos a közkatonákat (pedagógusokat, gyerekeket, sportolókat, stb.) le kéne cserélni, mert nem azt csinálják, ami ilyen nagyszerű politikusok mellett elvárható lenne. Pedig kapnak jó sok támogatást, fizetésemelést, szuper infrastruktúrát, a szájukba rágják a fentről érkezett parancsokat, aztán mégse jön az arany meg a kupagyőztesség, ahogy a PISA-teszt eredménye is csak egy nagy lebőgés, szégyenfolt a nemzet testén és még csak az sem vigasztalhat minket, hogy legalább a lengyelek is kutyaütők. Mert nem, ők valami miatt nem vacakok oktatásügyileg, de hát nekik nincs is NER-jük hat és fél éve. Csüggednünk azonban nem kell, ha így halad, még náluk is lehet mélyrepülés, aztán ha minden kötél szakad, még tarthatunk bibliaismereti versenyt, hogy nyerni tudjunk valamiben.

A bizottságok alakításánál, felelős keresésnél, kormányzati maszatolásnál és a semmiről sem tehetőkre mutogatásnál azonban van egy sokkal jobb módszer. Nem a problémát kell megoldani, sőt le sem kell tagadni a problémát látványosan kerülve a sajtótájékoztatókat és a spontán újságírói kérdéseket, hanem egyszerűen azt kell elérni, hogy fel se merülhessen a probléma legkisebb esélye sem.  Mire másra lenne jó a jogalkotás monopóliuma?

Ha nem mérjük a munkanélküliséget, akkor nincs munkanélküliség sem, ez vitathatatlan, nem?

Ha nem mérjük (számszerűsítjük) a létminimumot, akkor nem kell azt sem tudnunk, hány magyar él létminimum alatt, egy gonddal kevesebb. Plusz hozadék hogy a gyerekszegénységet sem kell vizsgálni, hiszen a végén még rémisztő adatok jönnének ki.

Ha bűncselekménnyé nyilvánítjuk a hajléktalanságot és még a közterekről is kitiltjuk őket, mint a nemzet parazitáit, akkor végre azzal sem kell foglalkoznunk, hány honfitársunk él fedél nélkül, aztán lehet a forintmilliárdokat nyomni az egzotikus keresztényekbe a hazai elesettek helyett. Ha meg mégis felbukkan egy-kettő valamelyik fővárosi aluljáróban, rájuk simán rásüthető, nem kompatibilisek a munkaalapú társadalmunkkal, vessenek magukra, így jártak, lettek volna szorgalmasabbak és egyébként is mindenki annyit ér, mint amennyije van.

Ha nem mérjük a gyerekek tudását, akkor azon sem kell aggódni, hogy nincs nekik olyan, sőt. Megnyugodhatnak a tanárok, a jó kereszténységet meg a jó magyarságot úgyis nehéz egzakt módon számszerűsíteni, ellenben a matekkal meg a szövegértéssel, de azt meg ki lehet iktatni a rendszerből, csak bele kell foglalni az alaptörvénybe, hogy magyar gyereknek a tudását nemzetközileg mérni keresztényietlen cselekedet, ezért szigorúan tilos. Ahogy a klasszikus műveltségideál elvétele is.

Ha nem kérdezzük meg a polgármestereket arról, hogyan bérelhetnek önkormányzatuktól luxusingatlanokat aprópénzért, akkor majd nem néznek hülyének minket a válaszaikkal. És ha nem olvassuk a híreket akkor azt sem tudjuk meg, hogy saját pártjuk nem talál kivetnivalót a világra szóló arroganciájukban és ők is megkapják a beígért fizetésemelést, mert bármit is csinálnak az jogszerű, igazságos, méltányos és etikus.

Ha nem vagyunk tagjai nemzetközi korrupciós szervezetnek, azzal már elejét is vesszük annak, hogy bárki követelje rajtunk a korrupció elleni harcot, probléma letudva. Ha pedig büntetünk mindenféle kábítószerrel kapcsolatos cselekedetet, egész biztosan nem lesz szükség sem tűcsereprogramra, se egyéb szűrésekre, hogy rehabilitációról már ne is beszéljünk, mert azzal csak a segítőket kergetnénk bűnsegédi magatartásba.

A pláne az, hogy az ilyen típusú problémamegelőzés olcsó: nem kell semmi más, mint pár oldal a Magyar Közlönyben az újabb és újabb jogszabályoknak, a politikusok meg úgysem mennyiség és pláne nem minőség alapján kapják a hivatalos juttatásaikat, így idejükből kitelik egy-két újabb ötlet jogrendbe illesztése.

Persze ez nem azt jelent, hogy örökre fel kell hagyunk az olyan úri, gazdag országokban kitalált mulatságokkal, mint a munkanélküliek megsegítése, a hajléktalanok istápolása, a szegények alá szociális háló szövése vagy akár a gyerekek XXI. századi színvonalú oktatása. Nekünk, egyszerű választóknak csak annyit kell tudnunk, hogy jelenleg nem vagyunk olyan jól eleresztve, hogy túlárazott stadionok meg kisvasutak építése meg különféle múzeumi projektek mellett ilyenekre teljen, és azt sem várhatja el senki sem, hogy a főhivatalnokok Várba költözése meg az olimpiai lázálom előkészítése kevésbé rongyrázós legyen. És egyébként is, ha nem lenne kisvasút, akkor a Mikulás hol osztogatna cukorkát a véletlenül arra tévedő gyerekeknek?

A gond csak az, hogy a kormány ezzel a mentalitással generációk életét húzza le a csatornába – azokét, akiknek hatékony, jól átgondolt kormányzati intézkedések híján esélyük sincs kilábalni a kilátástalanságból (ha nincs probléma, miért is lenne szükség ilyenre?), azokét, akiket tudatlanságra kárhoztat az inkompetens köznevelési ámokfutás, hogy aztán reményük se legyen értékes munkaerőként megjelenni a munkaerőpiacon. A maradék, aki meg úgy gondolja, jobb világot érdemelne ő is meg a családja is, az veszi a sátorfáját és irány egy olyan ország, ahol emberszámba veszik még akkor is, ha csak egy félázsiai, a nemzetközi mezőnytől minden tekintetben leszakadó országból származó migráns.

De mi lesz akkor, ha kormányunk már minden problémát betiltott alaptörvényileg?

 

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!

 

Kapcsolódó posztok:

Hogyan állítja meg a kormány a fiatalok elvándorlását?

Megvan a bizonyíték, már nincs sokkal lejjebb

Statisztikailag is mérhető már kormányzatunk közoktatási ámokfutása

Meddig tart még a kormányzati ámokfutás a közoktatásban?

Közoktatásunk új pillérei?

Tényleg van bármilyen koncepció is oktatásunk színvonalának növelésére?

Hogyan lopják el az óvodák pénzét az önkormányzatokban?