Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Milyen az ideális alattvaló?

2016. november 07. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngHa a kormányunk kommunikációját alapul véve válaszoljuk meg a kérdést, akkor az ideális alattvalóval szembeni alapvető elvárás az, hogy funkcionális analfabétaként a legalapvetőbb közgazdasági-pénzügyi ismeretek nélkül vegetáljon a világban és maximum négyszavas szlogenekben gondolkodva saját érdekei ellen is képes legyen voksolni, az ehhez szükséges segédletet pedig elegendő nagy mennyiségben kiplakátolni a kocsmától a szavazófülkéig vezető sárga ösvényen.

De miért van szüksége kormányunknak nagymennyiségű tudatlan alattvalóra? Azért, mert ők azok, akik minden további nélkül elhiszik a legátlátszóbb nagyotmondást is.  Azért, mert ismeretek híján lövésük sincs egy normális gazdaság működéséről, ezáltal bármit a szemükbe lehet hazudni, mondjuk azt, hogy a közpénz nem közpénz, a titkosítás pedig soha nem látott átláthatóságot eredményez. Ők azok, akik minden további nélkül elhiszik, hogy kormányunk úgy tud bárkinek bármit adni, hogy azt előtte nem mástól vette el. Sőt, az áldás egyenesen odafentről jön, a legfőbb vezér, a nép hőn szeretett és mindenről gondoskodó atyja mannát oszt és már csak egy macskaugrásnyira van a Kánaán, ahol egy szempillantás alatt 40%-kal nőnek a bérek, a kutatóintézet is megmondta, nem? Az ellenzék pedig másra sem jó csak arra, hogy hazaárulói minőségben a nemzet ellen dolgozzon és a nap huszonnégy órájában a kormány zsenialitását támadja.

A tudatlan alattvaló ösvényen tartásába azonban energiát kell fektetni, különben képes és átpártol egy másik hasonlóan populista politikushoz és annak pártjához. A feladat tehát adott, a megvalósítás legegyszerűbb módja pedig az oktatás során átadott hasznos információk és a saját önálló gondolatok minimumra szorítása valamint az, hogy a harcba hívó szlogenek folyamatosan rendelkezésre álljanak írott, hang és képi formában egyaránt.  És hogy minden úgy menjen, mint a karikacsapás, azaz még véletlenül se tévelyedjenek el a bárányok, legyen külön propagandaminisztérium is olyan miniszterrel, aki – összes beosztottjának példát mutatva – képes bármikor bárkinek gátlástalanul letagadni még a legnyilvánvalóbb tényeket is. Például olyanokat, amelyek arról szólnak, szabadidejében bizonyos vállalkozói köröktől mit kap ingyen, csakis a két szép szeméért.

Az idősebbeknek nem idegen a gátlástalan agymosás, hiszen volt már részük ilyenben, a hitük elmélyítésében pedig a hazánkban ideiglenesen állomásozók segédkeztek. Moszkvából diktálták, mit gondoljon a magyar és pártvonalon képzett propagandisták mondták meg mi a jó meg mi a rossz. Készültek különböző távú tervek is, hogy tudjuk, hova tartunk és egyszer majd hol leszünk, a statisztika pedig gondoskodott róla, hogy lehetőleg minden terv túlteljesüljön, hiszen az mutatott jól a kapitalizmus haldoklásáról szóló jelentésekben.

És ma? A különbség csak annyi, hogy elviekben saját kormányfőnk az, aki irányítja a propaganda minisztériumot – legalábbis egyetlen külső hatalom katonái sem állnak csőre töltött fegyverekkel a hazai laktanyákban, hogy kikényszerítsék azokat a propaganda-hazugságokat, amelyeket  a kormánypárt szellemi műhelyében kalapálnak össze. Ez most „Made in Hungary”, bár azért tegyük hozzá, vannak olyan összeesküvés-elméletek is, miszerint csak az ország neve változott meg de nem a fővárosa annak a hatalomnak, amely újdonsült függőségünket alapozza meg éppen.

De miért is kellene idegen hatalom ahhoz, hogy működjön a nemzeti propagandagépezet? Elegendő egy-két – semmiféle közhivatalt sem viselő – ideológiagyártó, akik futószalagon ontják a jobbnál jobb ötleteket a választók atombiztos befolyásolására, akár adófizetők azok, akár csak élősködő potyautasok, de lássuk be, bármi is történik a hülyítésünk során, annak egyszemélyi felelőse maga a miniszterelnökünk, azaz Orbán Viktor.

Ő a felelős akkor, amikor számolatlanul tűnnek el a korrupció feneketlen bugyrában az uniós és a hazai adófizetők által összeizzadt költségvetési milliárdok és akkor is, amikor a költségvetést (és az államot) illető társasági adót sportegyesületek és annak túlfizetett vezetői teszik zsebre. Meg bárki más, aki hozzáfér a kondérhoz. Ki nem lép letelepedési kötvény ügyben lehetővé téve, hogy százmilliárdos nagyságrendben offshorosodjon a költségvetésnek járó pénz? Ki akarja mindenáron az olimpiát, Paksot meg a kínai vasutat? Ki az, akinek sokkal fontosabbak a közpénznyelő stadionok mint az, hogy végre minden iskolának legyen tornaterme? És ki az, aki lehetővé teszi (de minimum eltűri), hogy még a kormánypropaganda üzeneteinek alattvalókhoz eljuttatása is korrupt legyen?

Mi lenne, ha a jelenleg tudatlanságban tartott alattvalók hirtelen olyan dolgokat kezdenének el követelni a kormányon, mint gazdasági racionalitás, felelős pénzköltés, átláthatóság, korrekt elszámolás, netalán a mindent behálózó korrupció megszüntetése? Ha tudatukra ébrednének és nem hinnének el minden maszlagot, amit csak a kormány eléjük tol? Nem csoda tehát, hogy kormányunk minden igyekezetével azon van, hogy a „munkalapú társadalom” zászlajára hivatkozva a fiatalok minél hamarabb abbahagyják a tanulást, a tehetséggondozó iskolák emléke is tűnjön el örökre, a szakképzésben necsak szinte, hanem teljesen szűnjenek meg a közismereti tárgyak, az iskolákból kikerülők pedig legyenek szívesek és csatlakozzanak a hazai digitális analfabéták máris népes táborához?

Ha tanulnak, okosodnak, netalán némi gazdasági ismeretet is összeszednek és a végén még olyan kérdésekkel zaklatnák a hatalmon lévőket, mint:

  • Miért nem kell elszámolnia senkinek sem azokkal a pénzekkel, amelyek ha nem lennének eltérítve (MNB alapítványok, tao, letelepedési kötvény, stb.), akkor a költségvetést illetnék meg és netalán még olyan, jelentősen alulfinanszírozott ágazatokra is lehetne fordítani, mint az egészségügy és az oktatás?
  • Hogyan is gondolhatja bárki azt (hacsak nem ment el a maradék józan esze is), hogy az adó- és egyéb kedvezményekkel (pl. CSOK) agyontámogatott felső tízezer majd összekapja magát és háztartásonként 5-8 gyereket vállalva teleszüli az országot és ezáltal újra nő a magyarság lélekszáma?
  • Elhiheti bárki is, hogy felsőbb parancsra (minimálbér drasztikus emelésével) majd megoldódik az alacsony bérek problémája? Hogy színvonalas oktatás és egészségügy nélkül hazánk rövidesen nem négymillió félanalfabéta koldus országa lesz, hanem maga a Kánaán, a Kárpád-medencei összeszerelőüzem-paradicsom? Egy olyan vidék, ahol a munkaadók a nagyarányú kötelező emelés hírére nem állnak odébb egy olcsóbb munkaerőt kínáló országba, hanem a zsebükbe nyúlva simán kifizetik a beígért plusz 40%-ot annak a nagymennyiségű képzetlen hazai munkaerőnek, amelynek semmi különleges értéke sincs az ő szemükben?

Minél tudatlanabbak az alattvalók, annál egyszerűbb dolga van a kormánynak, hiszen elég csak annyit sulykolni, szavazz újra ránk (Orbán Viktorra meg a Fideszre) és mi majd kötelezzük a munkaadódat, hogy emelje meg a béredet. Az, hogy ez mit indít be az ország gazdaságában, senkit sem érdekel, ahogy a Brexit következményei sem érdekelték a faék bonyolultsággal gondolkodó brit szavazókat. Sőt, az eredmények azt mutatják, minél alacsonyabb végzettségűek jellemezték az adott megyéket, az ottlakók annál inkább voksoltak a kilépésre és mi is bizton számíthatunk rá, a mi honfitársaink sem lehetnek sokkal másabbak. A mesterséges tudatlanságban tartott agymosott magyar átlagpolgár is csak annyit fog fel, hogy Orbán Viktort kell beikszelni és végre lesz pénz nyaralni (oszt még migráns se lesz) meg új hűtőt is lehet hitel nélkül újítani, ha a régi kileheli a lelkét. Hogyan lehetne megmagyarázni a kormánypropaganda kritika nélküli befogadóinak, hogy egy erőszakkal kikényszerített jelentős minimálbéremelés a nem kormánylakáj cégek tömeges csődjével járna és tízezrével kerülnének az utcára az emberek, akik többsége már nem is keresne itthon új állást, hanem szedné a sátorfáját és emigrálna oda, ahol nem hal éhen? Hogy a minimálbér emelés jelentős áremelkedést generálna minden olyan termék és szolgáltatás árában (kaja, pia is), amelynek élőmunkaigénye van? Hogy a 40% ténylegesen nem 40% lesz, hanem sokkal kevesebb, mire megveszi a polgár a mindennapi betevőt meg kifizet olyan egyéb tételeket, mint az autójavítás meg a fodrász? És akkor még nem beszéltünk róla, hogy a közalkalmazottak immáron „piaci bérekhez” igazító béremelésébe belerokkanhat az a kevés piaci dolgozó, aki még véletlenül az országban maradt.

Ilyen, és ezekhez hasonló kérdések azonban csak nagyon kevés emberben fogalmazódnak meg – egy sima középiskola vagy egyetem még nem ad olyan ismereteket, amelyek komplex közgazdasági gondolkodást tennének lehetővé (és maga a közgazdasági felsőoktatás sem, ha alaptétel a korrupció, mint elfogadott gazdaságpolitikai irányvonal), így valljuk be, a nagy többséggel bármilyen nonszensz gazdasági intézkedés indoklása elhitettethető.

Persze a nem a kormány talpát nyaló közgazdászok kongathatják a vészharangot, de éppen ezért van a propaganda minisztérium, hogy az ilyen kellemetlen alakok azonnal megkapják a nemzet ellenségeit illető jelzőket, például ármánykodó liberálisok, szabadkőművesek, a keresztények ellenségei, Amerika-bérencek, Soros-katonák, stb. , védekezni meg úgysem tudnak, hiszen az agymosó köz- és kormánypárti kereskedelmi médiában egy másodpercet sem kapnak csak azért, hogy világvéget vizionáljanak. Ha eddig megoldódott minden parancsszóra, akkor ezután is megfog és tegyük azt is hozzá, a kockázat minimális, hiszen a kormány ballépéseit és pazarlásait nagyszerűen ellensúlyozza az Európa Unió teszetoszasága és az, hogy bármit szó nélkül finanszíroz, csak folt ne essék a mundér becsületén.

Vannak olyan közgazdászok, akik szerint egy párt csak addig maradhat populista (és tehet felelőtlen ígéreteket meg hazudozhat a képébe a választóinak), amíg tart a kampány, mert utána már a racionalitáshoz kell igazodnia az intézkedéseiben. És valószínűleg ez úgy általában igaz is, kivéve az olyan országokat, ahol gazdag a kincstár, azaz van miből finanszírozni a pazarlást: van bőven olaj, gyémánt, bármilyen más kurrens cikk, amit piacra lehet dobni. Mi azonban még lerabolható ásványkincsre sem szorulunk, nekünk ott van az Unió, amely lehetővé teszi a legirreálisabb gazdasági elképzelések kormányzati politikává tételét is.

A tudatlanságban tartott szavazókban még az is jó, hogy azt is elhiszik, keresztényi küldetésük az Unió elleni harc meg imádkozás, amennyiben jobb életet akarnak, az ellenzék pedig olyan galád személyek halmaza, akik ezt akadályozzák – mindeközben pedig lelkesen tapsolnak egy olyan kormányfőnek, aki azért tart fent propaganda minisztériumot meg kamu kutatóintézetet és közmédiát, hogy egy alternatív valóságot felépítve kábítsa választóit. Egy olyan fikciót, ahol még egy 40%-os fizetésemelés is megtörténhet egyik napról a másikra úgy, hogy annak csak pozitív következményei lesznek.

Éppen ez a jó a tudatlanságban tartásban – nem kell arra számítani, hogy az alattvalók végiggondolják, mi mit eredményez és bármit el lehet hitetni velük, csak megfelelő plakátmennyiség, behódoltatott média, műsoridő és olyan propagandisták kellenek hozzá, akik lelkiismeretfurdalás nélkül lehazudják még a csillagos eget is.

 

  Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!