Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Hogyan lopják el az óvodák pénzét az önkormányzatokban?

2016. augusztus 19. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngA módszerek sok tekintetben hasonlóak, mint a durván felülárazott játszótereknél, ám még azoknál is kevesebb figyelmet kap a téma, folyamatban lévő rendőrségi ügyekről, netalán csalárd vezetők (képviselők, polgármesterek, jegyzők) elleni vádemelésről pedig végképp alig hallunk. Pedig éppen ideje lenne, hogy az erre hivatott ellenőrző szervek el kezdjenek vizsgálódni és gátat szabjanak a közpénzmilliók közpénztelenítésének.  Arról pedig ne is beszéljünk, hogy az alább taglalt módszerek nemcsak az óvodákra, hanem az oktatási célú létesítményekre (iskolák) és egyéb intézményekre (bölcsődék, nyugdíjasok napközije, kultúrházak, könyvtárak, sportcsarnokok, stb.) is jellemzőek, az iskolaállamosítás pedig azt jelzi, a kormány sem szívesen maradna ki az évszázad bulijából.

De ha nem a pazarlás megszüntetése, akkor mi fontos az önkormányzati képviselőknek, polgármestereknek?

Például az, vajon botrányos-e ha egy óvoda kerítése szivárványszínű, és ennek vajon lesznek-e hosszú távú következményei a gyerekekre nézve. Amíg ez ki nem derül (cirka 15 év), addig is elmerenghetünk azon, vajon a szivárvány láttán kinek mi jut eszébe, és vajon mennyire keresztény az, akinek nem a Biblia ugrik be elsőre (Mózes első könyve) mint az özönvíz utáni második esély jelképe. És még csak nem is az a fizikai jelenség, amelynek kísérleteit minden kisiskolás szájtátva nézi az általános iskolában (már ha olyan szerencsés, hogy lát élőben prizmát), hanem rögtön a Pride zászlója, meg az, hogy annak milyen sorrendben vannak a színei. Kérdés: vajon hány ember van kicsiny kis hazánkban, aki ha megkérdezik, azonnal rávágja, milyen színek és milyen sorrendben vannak a bibliai és a pride-os szivárványban és mi a kettő között a különbség? A pszichológusok meg majd úgyis kielemzik, ki miért mire asszociál.

És mielőtt ugornánk a lenyúlási praktikákra, ha van kedvünk nézzük meg egy közpénzmentes szivárványos videót.

 

Azt azonban elmondhatjuk, nem az a legnagyobb probléma ma az önkormányzatok világában, hogy a négyéves gyerek az óvodakerítés a Pride zászlója közötti összefüggés felfedezi-e, és ha igen, ez elegendő lesz-e ahhoz, hogy kamaszként erős vonzódást érezzen saját neme iránt, hanem az, hogy az önkormányzatok hogyan gazdálkodnak, amikor óvodákról van szó. Mert miközben azon siránkoznak, semmire sem jut pénz, vajon mennyi vándorol a zsebekbe? Halandó ember számára elképzelhetetlenül nagy összeg.

Íme hét lehetséges módszer a közpénztelenítésre (akinek nem inge, ne vegye magára, biztosan vannak felelősségteljesen, racionálisan és minden egyes esetben az adófizetők érdekeit figyelembe véve gazdálkodó önkormányzatok):

  1. Közétkeztetés. Aki ezt kifogja, annak jó nagy hal akad a horgára, ráadásul nem is egyszeri fogás, hanem sok-sok évig tartó folyamatos megbízás. A szerződő feleknek az a legjobb (ki a fene akarja kétévente újrajátszani a kiválasztásos procedúrát, amikor ott van a megbízható haver?), ha az önkormányzat legalább 10 évre köt szerződést, amelyet aztán akkor sem bont fel, ha penészes kaja landol a gyerekek tányérján. Oké, azt megengedi, ha büdös az étel, akkor visszaküldhetik az óvónők, de egyebekben a mennyiség és minőség csak akkor téma, ha a szülők már konkrétan tüntetnek, netalán delegációjuk a polgármester ajtaján dörömböl. A reklamációk száma drasztikusan csökkenthető olyan magyarázatokkal, miszerint a gyerekek finnyásak és csak pizzát akarnak enni meg rántott húst, az egészséges ételre pedig rá sem néznek, így tehát a szülők a hibásak azért, mert a gyerekek nem hajlandók megenni azt, amit eléjük raknak. Meg lehet fenyegetni az óvodavezetőt is, hogy ha az óvónők panaszkodni mernek, akkor majd hetente vizsgálja mindenféle hatóság az óvoda tálalókonyháját és akármilyen szabálytalanságot is találnak, ők lesznek a hibásak.

A tíz éves szerződésnek ára van (ezt a vállalkozó fizeti azoknak, akiknek döntési jogosultsága van és lehetővé teszik, hogy ő ilyen biztos üzlethez jusson és abban tíz évig benne is maradhasson), ahogy az állami támogatásból és szülői befizetésekből is sokat le lehet nyúlni silány alapanyaggal, adag minimalizálással, újrahasznosításos praktikákkal és feketén dolgoztatással. Igaz, a lenyúlás egy részét vissza kell csorgatni a döntéshozóknak, a többi részével azonban a vállalkozó szabadon garázdálkodhat, a gyerekek pedig esznek, amit kapnak. Plusz ha a szülők azt akarják, hogy a gyerekek egyenek friss, minőségi gyümölcsöt, akkor visznek be gyümölcsnapra két kiló almát-körtét és az óvónők szétosztják a csoportban.

  1. Elengedhetetlen karbantartási és felújítási munkálatok. Ezekre lehet alkalmazni külsős céget vagy önkormányzati céget (akiknek dolgoznak a külsős alvállalkozók), a lényeg pedig az, hogy egy köbméternyi föld megmozgatásáért ki lehessen számlázni kétszázezer forintot, egy izzócseréért húszezret, ahogy egy mosdó újraburkolása (legócskább szürke járólappal és a legvékonyabb harmadosztályú csempével) is belefájhat kétmillióba. Ezekben az esetekben a munka el van végezve (úgy, ahogy), ám az ár-érték arány messze meghaladja azt a szintet, mint amit elvárnánk egy felelősen gazdálkodó szervezettől. Hogy aztán a haszon kihez vándorol, az már a helyi párt- és egyéb hierarchiától függ, de az biztos, hogy az adófizetőknek minimum tripláját kell kifizetnie minden egyes mozdulatért, amit bárki is végrehajt az óvoda érdekében.

 

  1. Pályázatok. Az óvoda közvetlenül pályáz például udvar kiglancolására vagy épp új játékokra, és ha megnyeri, az önkormányzat közli, kivel végeztetheti el a munkát és még véletlenül sem kérheti számon a vállalkozót, hogy miért teljesített kritikán alul. Az önkormányzat illetékesei és a kivitelező dönti el, mi fér bele az adott összegbe, így például füvesítés esetén mennyi földet cserélnek ki vagy épp a kerítés mellé kórókat dugnak le vagy 70 centis, az óvodások által már eltiporhatatlan méretű bokrokat ültetnek.

 

  1. Soha el nem végzett munkák leszámlázása. A legjobb módszer az, ha az óvodavezetők és az óvónők minden egyes szülői értekezleten megérdeklődik, van-e olyan lelkes apuka, aki hajlandó lenne segíteni kifesteni a csoportszobát (a szülők által kifizetett festékkel), bepolcoznák-e a szekrényeket (szintén hozott anyagból) és zöldítő nap keretében megmetszenék-e a bokrokat és a fákat az udvaron. Ha pedig a munka készen van, akkor az illetékesek utólag elkészítik a dokumentációt, hogy mindez nem társadalmi munkában készült, hanem az önkormányzat valamelyik alvállalkozója festett-kertészkedett, természetesen anyaggal együtt. A haszon ebben az esetben száz százalékos, a lényeg csak az, soha ki ne derüljön, hogy az ingyenfestés ötszázezrébe vájt az adófizetőknek.

Az is előfordul, hogy az önkormányzat papíron felújítja a tálalókonyhát, a munka elvégzését alá is irattatja az óvodavezetővel, miközben az ég adta világon semmi sem történik. Ez viszont egy fél év múlva már nyomonkövethetetlen, a számla pedig akár több milliós is lehet.

Valamennyivel enyhébb eset, amikor ugyan munkavégzés történt, de nem úgy és nem  annyi. Ki fogja leellenőrizni, kevertek-e trágyát a fák ültetőgödrébe visszatemetett földbe? És azt, ténylegesen hányszor és mivel lett lekenve a kerti pad meg a famászóka? Senki, tehát lebukás veszélye nélkül nyugodtan el lehet számolni akár öt különféle réteget is a felvitt egy vagy kettő helyett.

 

  1. Anyagbeszerzés. Mennyi WC-papír fogy egy óvodában? És szappan? Milyen gyakran kell izzót cserélni? Vajon hibáztathatja-e bárki az önkormányzat cégét, ha évente kétszer újraülteti az összes fát-bokrot a kertben? A ténylegesen szükséges mennyiség többszörösét is el lehet számolni, a felesleget pedig el sem kell hozni a beszállítótól és már lehet is szétosztani a túlszámlázott összeget.

 

  1. Ellenőrzés hiányosságai. Nemcsak a főnökök korrupciós bűncselekményeznek, hanem az egyszerű dolgozók is lophatnak, ha nem ellenőrzik őket megfelelően. Klasszikus példa a kenyér/felvágott hazavitele, ahogy a bátrabbak évekig takaríthatnak otthon is az óvoda készletéből meglovasított vegyszerekkel. Időnként egy-egy sikkasztásra is fény derül, ami szintén évekig is tarthat, bőven ellentételezve a közalkalmazottként kevesellt fizetést.

 

  1. Nagyberuházások. Az igazi bálnák a nagyberuházások (bővítések, új óvodák építése), ha pedig ehhez sikerül uniós támogatást szerezni, az maga a Kánaán. Itt aztán jöhet minden, ami túlárazás, el nem készült, de leszámlázott munka, gagyi kivitelezés, garanciális munkálatok átnevezése kiegészítő munkákká – és nemcsak a kivitelezés, hanem már a tervezés során is, de lehet plusz csúszókat szerezni a tervellenőrtől (ha kötelező) és a műszaki ellenőrtől, valamint a tárgyi eszközök beszállítójától is. A végeredmény? Aranyárban óvoda, fapados kivitelben, csak papíron elkészült telefonhálózat és központi légkondicionálás, Brüsszel meg az adófizetők állják a számlát, az önkormányzat illetékesei és az érintett vállalkozók pedig gazdagodnak. Sok feljelentés ebben a témában sem volt eddig, igazi fehér holló a szekszárdi óvoda esete, amelynek felújítása 66 millió helyett 130 millióba került, legalábbis ezt vélelmezte bizonyíthatónak az esetet feljelentő Hadházy Ákos. És az eredmény? A hivatalok dobálják egymásnak az ügyet, mint a forró krumplit, a végeredmény pedig nagy eséllyel az lesz, hogy 64 millió forintot büntetlenül le lehet nyúlni ebben az országban, a kormány pedig – szokás szerint – inkább a kutakodó politikust gyanúsítgatja bűnpártolással, minthogy kivizsgáltatná az adott esetet.

 

Egész biztosan vannak még egyéb kifinomult, rafinált módszerek az óvodák költségvetésének megkárosítására, így a lista egyáltalán nem tekinthető teljesnek és véglegesnek.

Az önkormányzatok tehát úgy lopják szét az óvodákra fordítható pénzeket, ahogy nem szégyellik és még attól sem kell tartaniuk, hogy valaha is valaki ellen büntetőeljárás indul hanyag vagy hűtlen kezelés, netalán csalás, költségvetési csalás vagy bármilyen más olyan bűncselekmény miatt, amelyet  képviselők, bizottsági tagok, polgármesterek, vállalkozók és más, az ügyletekhez hozzáférők elkövettek.

És ezek után van, aki azon csodálkozik, hogy még a fideszes polgármesterek is tiltakoznak az iskolák államosítása miatt? Még az is elképzelhető, hogy azért, mert az oktatási intézmények pénzeit pontosan ugyanúgy kezelik, mint az óvodákét. Sajátjukként.

 

Mi, adófizetők pedig várhatjuk, hogy mikor lesz fontosabb az önkormányzati képviselőknek a pazarlás megszüntetése annál, mint hogy milyen színű az óvoda kerítése?

 

Kapcsolódó poszt:

Mennyit lehet lenyúlni egy átlagos uniós pályázattal?

Valójában mennyibe kerülnek az uniós beruházások az adófizetőknek?

 

  Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!